Somogyi Hírlap, 2016. december (27. évfolyam, 282-307. szám)

2016-12-03 / 284. szám

4 MEGYEI KÖRKÉP 2016. DECEMBER 3., SZOMBAT KÉKHÍREK Pártfogót keres húszméteres hordójának a somi népi iparművész Hintát faragott a hercegnek Megvalósult a dédelgetett terv: nemzetközi megrendelésre dolgozik a somogyi művész, faragványai méltán váltak híressé Fantomrongálót keres a kaposvári rendőrség SOMOGY Az Erdősor utcában történt baleset még kedden délután, az ütközés során le­tört egy autó visszapillan­tó tükre, de a karambol oko­zója adatainak hátrahagyá­sa nélkül elhajtott a helyszín­ről. A kaposvári rendőrkapi­tányság keresi az ismeret­len típusú és forgalmi rend­számú járművet és annak ve­zetőjét. Mint kiderült, nem tartott megfelelő oldaltávol­ságot az út jobb szélén sza­bályosan parkoló Fiat Pun- to mellett. A rendőrség kéri mindazok jelentkezését, akik a balesetet látták, vagy azzal kapcsolatosan, valamint az okozó járműről és vezetőjéről információval rendelkeznek. Jelentkezni lehet személye­sen a Kaposvári Rendőrka­pitányság Közlekedésren­dészeti Osztályán (7400 Ka­posvár, Szent Imre utca 12.), vagy hívják a Somogy Megyei Rendőr-főkapitányság Tevé­kenység-irányítási Központ­ját a 06-82-502-700-as tele­fonszámon, illetve tegyenek bejelentést az ingyenesen hívható 06-80-555-111 „Te­lefontanú" zöld számán, to­vábbá a 107 vagy a 112 köz­ponti segélyhívó telefonszá­mok valamelyikén. Sz. T. Nem fizetett, becsöngettek a rendőrök KAPOSVÁR Egy kaposvári féri gondolta úgy csütörtökön a déli órákban, hogy nem fizet tankolásért egy helyi benzin­kúton, azonosításához nem kellett sok idő a rendőrök­nek. A 48 éves férfit otthoná­ban fogták el, majd a rendőr- kapitányságra előállítottak, meghallgatását követően szabadon távozhatott. A Ka­posvári Rendőrkapitányság tulajdon elleni szabálysértés elkövetése miatt folytat elle­ne eljárást. Sz. T.- Egyedülálló attrakció vol­na a világon, akár a párizsi Eiffel-torony - mutatja Lei- tert András a húsz méter hosszú és tizennyolc méter átmérőjű hordó tervrajzát. Fónai Imre imre.fonai@mediaworks.hu SOM - A Balaton közelébe kép­zeltem el, igazság szerint ide, a somi dombra, amire rálátok, de felőlem bárhol fölállíthatnák. Jövőre lesz húsz éve, hogy „há­zalok” vele, s örömmel olvas­tam a minap, hogy Siófokon tu­risztikai fórum lesz, ahol bár­ki előadhatja az ötletét. De per­sze az enyém nem fért bele a fölszólalóknak biztosított rövid időbe... Hintó- és bormúzeum a Gön- cöl-parkban, ami lehetne szín­ház, kiállítóterem és sport- csarnok, „gyönyörű karzat­tal, pazar hintókkal, a borvi­dékek bemutatójával, a Bala­ton téli-nyári attrakciójaként” - ez az öt éve Somban élő népi iparművész-hintókészítő, Lei- tert András dédelgetett terve, amire „minden politikai oldal rácsodálkozott már 1997 óta, Horn Gyula miniszterelnök­höz be is jutottam vele, nagyon tetszett neki, de aztán elveszí­tették a választásokat. Márpe­dig ez sokmillió eurós projekt, komoly pártfogó nélkül aligha lehet belőle valami...”.- Német megrendelésre ké­szül a lovas szán - mutat ki­csiny műhelyének közepére, egy már csaknem kész hintó- ra, amire kígyófejeket faragott. Hazai megrendelője is akad, de a legtöbb ma is nyugati, igaz, buszokkal már nem érkeznek a belgák és hollandok, mint ré­gebben a kiskőrösi műhelyé­be, hintót rendelni. - Akinek lova van, az eleve a gazdag ré­teg - magyarázza. - És nyuga­ton azért magas lovas kultúra dívik, ott nem káromkodnak, nem ütik a lovat... Leitert András felmenői a sváb-bajor medencéből szár­maztak, ő már egy magyar- országi sváb faluban, Hartán született. - Édesapámnak pat­kolókovácsként a huszároknál is híre volt, sváb nagyanyám­tól (aki végül elkártyázta a csa­ládi vagyont) meg mindig azt hallottam, hogy a nagyapám volt a legjobb bognár Hartán; a kocsik körül forgott az egész família élete. Tízéves forma le­hettem, amikor a szomszédék új léckerítése készült, abból én elcsentem egyet és puskát faragtam; a tanító bácsi még pénzt is adott érte. Sváb gyö­kerek, némi művészi hajlam... Művészi színvonalra fejlesz­tette a hintókészítést, de bel­sőépítészként sem utolsó, keze munkáját dicséri az idén pün­kösdkor felszentelt bábonyme- gyeri református magántemp­lom csillárja, falikarjai, úr­asztala, szószéke. - Tabra jár­tunk abban az időben temp­lomba a feleségemmel, egy­szer azt láttam, hogy leszedték a romos bábonymegyeri temp­lom tetejét - emlékszik vissza a somi népi iparművész az el­ső találkozására Ágh János bá­bonymegyeri gazdával, a tán egyetlen magyarországi ma­gántemplom tulajdonosával. - Kíváncsiságból megálltam, meg akartam nézni, amikor a dombtetőn egy terepjáróból ki­szállt egy bajuszos férfi, mond­ta, övé a templom, mire meg­kérdeztem, hogy „miért, maga a pap?”, s Ágh János azt felelte: „nem, én juhász vagyok”. Ho­gyan tudnék segíteni, ez volt a következő kérdésem. Sza­bad kezet kaptam, kell ide egy Nagy-Magyarország-dombor- mű a falra, ez volt az első ötle­tem, Ágh egyszerű szószéket akart, de én mondtam, hogy azt nem lehet, mert minden te­kintet oda szegeződik. Amikor aztán valami elkészült a temp­lomban, mindig azt mondta, „András bátyám, dob egy há­tast, aki ezt meglátja!” Leitert András levelezőpart­nere Fülöp herceg, Erzsébet angol királynő férjura. Ennek persze már köze van a hintók- hoz, lévén, Fülöp herceg nagy lovas, korábban fogathajtó ver­senyeken is indult. - Az első lo­vas szánom az esseni nemzet­közi kiállításra készült, ahová csak meghívottként lehet el­menni. Kapcsolatba kerültem a világhírű német hintókészítő céggel, s amikor az ománi szul­tánnak készítettek hintót, en­gem kértek fel a famunkákra. Amikor meg Szilvásváradon rendezték a fogathajtó világ- bajnokságot, és várták Fülöp herceget, a nemzetközi szövet­ség elnökét, tőlem kértek aján­dékötletet. Meg is faragtam egy másfél méter széles alap­ra Anglia és Magyarország tér­képét, Fülöpöt, amint hazánk­ba jön négylovas fogatával, s a békegalambot, amint Magyar- ország felől Anglia felé repül. A hátuljára ráírtam, hogy Is­ten óvja Anglia királynőjét és családját. Nagy nehezen elér­tem, hogy személyesen adhas­sam át. Kapcsolatban marad­tunk, üdvözlőlapot is szokott küldeni, s amikor három hin­tót rendelt, annak is én készít­hettem odakint a famunkáját. Amikor 1997-ben megren­delésekkel tele (és az előlegek­kel a zsebében) jött haza a né­metországi kiállításról, annyi­ra föl volt dobódva, hogy elha­tározta: valami monumentáli­sát, maradandót alkot a hazájá­nak. Ez lett a hintó- és bormú­zeum terve az óriáshordóban. Fülöp hercegnek is megírta az ötletét, aki azt írta neki visz- sza: reméli, ő vághatja majd át a szalagot. - Fülöp is idős, be­teg már, én is 76 éves vagyok - jegyzi meg. - Sok elvesztegetni való időnk már nincsen... Óvatos forgalom, karácsony előtti nyugalom a nagypiacon, ahonnét lassan eltűnik az erdei gomba A gyümölcsök királya lett a fagycsípte naspolya KAPOSVÁR A forgalom még alig, a megannyi Dióbelet veszekl-fe- lirat viszont már a bejglisze­zon, vagyis a karácsonyi ünne­pek közeledtét jelzi a kaposvá­ri nagypiacon. Ahol az őster­melői szekció már hetek óta be­vonult a régi csarnokba, s a ka­pu előtt a helypénzt megspórol­ni vágyók is lassan elmaradoz­nak: hárman tartják mindössze a frontot, néhány sütőtök, s ke­véske leveszöldség árválkodik előttük, ám láthatóan nem fogy a portéka. Persze érthető, hi­szen a fonnyadt petrezselyem­zöld karcsú csomagját hetven forintért kínálják - százanként nagyjából egy tízesért... Ben- tebb persze nagyobb a mozgás, a kofák lábváltással próbálnak dacolni a december eleji klímá­val, a vásárlók pedig dankasi­rályként körözve mérik fel a vá­lasztékot és az árakat. Kutakod­ni feltétlenül érdemes, hiszen pénztárcacsapoló a különbö­zet, ha valaki kényelemből-lus- taságból a hajdanvolt Állami Áruház-szlogennek megfelelő­en mindent egy helyen pakol a kosarába. Mert bizony hiába tö­kéletes hétvégi menü az arany­ló húsleves és a töltött paprika, ha a sárgarépát 130 forint he­lyett 250-ért, a gyökeret 400 he­lyett 600-ért, a zellert 390 he­lyett 550-ért főzzük bele, s egy valamirevaló háziasszony bi­zony felszisszen, ha 650 forin­Veszi vagy nem veszi? Feltétlenül érdemes kutatkodni a piacon tos paprikát kell megtöltenie, noha odébb 350-ért is akadt, s a 800-ért kínált paradicsom­ból készült mártást cukrozhat­ja bármennyire, keserédes lesz a végén, nem úgy a 350-esből... Iparkodni kell, ha erdei gom­bából akar még levest vagy pör­költet főzni valaki, kevéske per- eszke, laska, júdásfüle, gyűsür- tuskó szerénykedik az aszta­lokon, ötszáz adagja - látható­an az utolsókat rúgja a szezon. A csiperkét valamivel drágáb­ban mérik, a rántani-tölteni va­ló nagyfejűt éppen másfélsze­res áron. Végre naspolyát is lát­ni, bár a 800 forintos kilónkén­ti ár időutazásra szólít: 30 éve az ember jól megpakolta vele a cekkert, s sóvárogva nézte a ke­vesek örömét jelentő narancsot, ma már a déli téli gyümölcs a tömegcikk, s a kertvégi fa fagy­csípte termése az unikum. Még a szőlő is olcsóbb, bár a 350 fo­rintos saszlát még ingyen sem tennénk szatyorba, de 600-ért már akad olasz, egy százassal drágábbért pedig rozé is. A szil­va ugyanennyiért megy, az ap­raját viszont 250-ért is odaad­ják, bár ennek se íze, se bűze. Olcsó vitaminforrásnak az alma marad, melyből kétszáz alatt is akad több fajta, de influenza- szezon előtti erősítőnek kiváló a 200-250 forintos cékla is. Még akkor is, ha külön prog­ram utána a mosogatás... Vas A.

Next

/
Thumbnails
Contents