Somogyi Hírlap, 2016. december (27. évfolyam, 282-307. szám)

2016-12-20 / 298. szám

fl MEGYEI KÖRKÉP 2016. DECEMBER 20., KEDD Több mint kilencvenezren látták eddig a hazai mozik­ban Kaszás Géza A lovasíjász című filmjét, melyet a szí- nész-rendező-producer Kas­sai Lajosról, a sportág kapos- dadai megalapítójáról forga­tott. A kaposvári közönségta­lálkozón Kaszás Géza a film keletkezéséről, forgatásáról, fogadtatásáról és utóéletéről is beszélt. MW KAPOSVÁR „Nem tudom, a világ­nak van-e közepe, és ha igen, akkor hol van, de Kaposmérő - ez a nagyon helyes, folyama­tosan szépülő falu remek embe­rekkel és a Völggyel - bizonyo­san az. (...) A Völgy olyan volt el­ső látásra, mint a jehovisták szó­rólapján a kép, ahol a paradicso­mot ábrázolták. Minden szép, tiszta, egyszerű, magától érte­tődő. Minden élőlény függetle­nül fogazatától boldogan megfér egymás mellett. Az épületek is csak hozzáadnak a tájhoz, nem csúfítják el. Minden okkal van, a célszerűséget szolgálja. (...) A Völgyben az élet egy tökéletes és természetes rendszer, mely­ben harmónia uralkodik de, hogy ez így legyen, kemény sza­bályokat kell betartani. Ember­nek, állatnak egyaránt tisztel­ni kell a másikat és alkalmaz­kodni kell hozzá. Olyan, mint az élet. A Völgy, egy olyan tizen­öt hektárnyi terület, ahol bárki számára átélhető az elfeledett világ. Tizenöt hektárnyi példa, hogy így is lehet, és ha csak egy kis szeletét átéled, rájössz hogy csak így lehet” - olvasható A lo­vasíjász honlapján Kaszás Géza ajánlója. A film rendező-produ­ceréé, akit saját bevallása sze­rint is meglepett a Kassai Lajos­ról, a lovasíjászat, mint sportág kitalálójáról készült alkotása si­kere. „Nem az ősöket kell követni, hanem azt, amit az ősök kö­vetnek.” Kassai Lajos- Nagyjából háromezer nézőt vártam - állította Kaszás Géza -, azt gondoltam, a barátok-is- merősök mellett csak a lovas­íjászat kedvelői ülnek majd be a mozikba. Nem is kerítettünk nagy reklámot a film köré, nem is kellett, eladta magát. A januá­ri premieren óriásit robbant, fel­állva ünnepelték a stábot, s az­óta is folyamatosan vetítik. „A lovasíjászat, ami egykor táltos lovon repített térben és időben, ma már egyre inkább egy rítus számomra, keretet adva hétköznapjaimnak, éle­temnek. Egyszerre jelenti szá­momra a tudományt, a művé­szetet és a vallást. Megpró­báltam a józanészre támasz­kodva a lehető legtöbbet megtudni erről a tevékeny­ségről, majd képességeimhez mérten művészien bemutatni, és mire eljutottam idáig, azt vettem észre, hogy hitemmé vált.” Kassai Lajos Pedig a kritika jellemzően rosszul fogadta, hatásvadász­nak, történelmileg és képi vilá­gában zavarosnak minősítette, s felrótta, annak ellenére, hogy műfaját tekintve dokumentum­filmnek készült, éppen ez a szál a legkidolgozatlanabb, s valójá­ban igencsak kevés derül ki a Kassai Lajosról, a film ugyanis meglehetősen felszínesen mu­tatja csak be a kaposdadai bir­tokán valóban egyedi körülmé­nyeket létrehozó loVasíjászt. „Amikor életemben először adtam le lövést egy vágtató ló hátáról sorsom olyan lendüle­tet vett, mintha egy gyors fo­lyású hegyi patakba ugrottam volna. Nem a hosszú távú ter­vezés, hanem az események sodró folyama juttatott oda, ahol vagyok.”Kassai Lajos- Magyarországon megélhe­tési kritika létezik - mondta er­ről a rendező -, egyszerűen nem érdekel, mit írnak rólam vagy az alkotásaimról. Úgy érzem, nem vehetőek komolyan olyan nívójú írások, melyben például Kassai Lászlóról értekeznek... Amúgy tudatosan nem használ­tam a dokumentumfilm kifeje­zést, hiszen akkor országosan tucatnyi nézője lett volna csak. Feszegettem a műfaj határait, de úgy vélem, éppen így lett jó. Legalábbis a nagyközönség visz- szajelzései azt mutatják, tetszik az embereknek. Kaszás Géza úgy vélte, a né­zőket éppen a film kifogásolt ké­pi világa és mondanivalója fog­ta meg, leginkább azért, mert régóta nem született hasonló té­májú alkotás idehaza. - A lovas­íjász erős motivációt ad az embe­reknek - jelentette ki -, ráveze­ti őket, bármit is csinálnak, azt teljes odaadással tegyék. Emel­lett olyan kérdésekre keresi a vá­laszt, kik is vagyunk valójában? „Úgy érzem, nem véletlenül születtem a Kárpát-medencé­be és nem véletlenül szület­tem magyarnak. Szerintem nincs még egy nép, melynek ennyiféleképpen magyaráz­nák a gyökereit. Magyarnak lenni kihívás. Rossz magyar­ság, amikor a magyar büszke az őseire. Persze, lehetünk is, a felhozatal óriási. De a jó ma­gyarság az, amikor föltesszük a kérdést: vajon az őseink büszkék lehetnének-e ránk?” Kassai Lajos A rendező ugyanis a filmben a finnugor-magyar rokonsággal szembe állította a hun eredetet.- Azt hittem, komoly vitát ge­nerálok majd - jegyezte meg -, de nem ütköztem falakba, s ér­demben senki sem állt le vitat­kozni. Persze szerintem nehéz is lenne szembeszállni egy kí­nai professzorral, aki évtizedek óta ezt a témát kutatja. Szerinte az a jel, amivel a magyarokat le­írják, ugyanaz, mint amit a hu­nokra használnak. „Nem hiszek a turáni átok­ban, hogy a magyar képte­len egységre jutni. Ha a ma­gyar embereket megtanítják az együttműködésre, akkor együttműködők lesznek. A lo­vas íjászat együttműködésre is tanít. Ha lovon vagyok, ak­kor valaki összeszedi a vesz- szőt, és ha más ül a lovon, ne­kem kell kihúzkodni őket a táblából.” Kassai Lajos Alapvetően Kassai Lajost akarta bemutatni a nézőknek, no és persze a lovasíjászatot, amely fantasztikus képi megje­lenítésre ad lehetőséget.. „Még nem tudtam olvasni, amikor édesanyám fölolvas­ta A láthatatlan embert. Gár­donyi gyönyörűen írja le a hu­nokat, ahogy föláll a sereg, ahogy zúgnak a nyilak, ahogy harcolnak. Meghatározó él­mény. Ha az ember képes kö­vetni a lelkét, jó úton jár, mert a saját lelkűnkkel nem lehe­tünk konfliktusban. Az Isten nem mond tollba, hanem su­gall. Lehelet finom érzékelé­seken átjutunk lelkünk mély­ségeihez. Számomra az az ér­zés adja a legtöbbet, amikor lovon ülök, feszül az íj, és lö­vök. Ez a hazatalálás. Ráadá­sul mindez egy olyan világ tel­jesedik ki, amiben magyar tu­dok lenni. A magyar kultúra csoda, kiaknázhatatlan mély­ségekkel.” Kassai Lajos- Az egyik mesterem, Ruszt József (Kossuth-díjas színház- igazgató, rendező) mindig azt mondta: az a lényeg, darab köz­ben ne hagyjátok elgondolkod­ni a nézőt - magyarázta Kaszás Géza -, hogy a teljes előadást, az összhatást vigye haza magával. Ebben az esetben a kép, a zene, a vágás erős asszociációkra adtak lehetőséget. Mindenképpen sze­rettem volna, hogy a filmben je­lenjen meg az eredet: egy olyan dolog, melyet egyetlen ember ta­lált ki Kaposvártól néhány kilo­méterre. S hogy így is lehet élni: harmóniában a természettel, el­kötelezetten egy ügyért. „Alapvetően két embertípus van, a kérdés embere és a fe­lelet embere. A kérdés em­bere az állandóan kutató, ta­pasztalni, megismerni aka­ró ember. A felelet embe­re pedig azt mondja, vallá­sa már mindenre megadta a választ, és visszavonul a hi­tének megfelelő rítusokba. Az én életem mintha mind­kettőt tartalmazná. Én min­dent ki akartam próbálni, és azt mondtam, csak az osto­bák akarnak a mások kárán tanulni, és nincs fontosabb az egyéni tapasztalásnál. A tudás az egyedüli kincsünk, amit nem vehetnek el tőlünk, és egyben a legarisztokrati- kusabb dolog is a világon.” Kassai Lajos Kaszás Géza elmondta: végig alapvetés volt a három éves for­gatási idő alatt: úgy dolgozza­nak, mintha Kassai nem egy stáb előtt szerepelt volna. „A lovasíjászat számomra az az eszköz, melynek segítségé­vel folyamatosan kapcsolat­ban lehetek őseink szellemisé­gével. Egy híd, melynek egyik pillére a XXI. században, a má­sik a népvándorlás korában gyökeredzik.” Kassai Lajos- Nem akartam, hogy bármi csak a kamera kedvéért tör­ténjen - állította. - Mindent csak egyszer vettünk fel, csak akkor teremtettünk meg bizo­nyos helyzeteket, amikor La­jost akartam jobban bemutat­ni. Hogy ne csak a Mestert lás­sák benne a nézők. Ezért ültet­tem le egy kisfiúval szemben, s azonnal meg is változott, elő­jött belőle az atyai hang. Emel­lett azt is meg akartam mu­tatni, milyen mélységei létez­nek a lovasíjászatnak. Hogy az íj mágikus eszköz, rávilá­gít az ember és a világ kapcso­latára. Aki kifeszíti, nem lehet benne görcsösség, hiszen ak­kor még véletlenül sem talál bele a célba. Vagyis rá kell ta­lálni arra az útra, mely lehető­vé teszi, hogy az ember töké­letesen ellazuljon: csak akkor tudja használni valaki, ha tel­jesen ki tudja zárni a külvilá­got, s azonosulni tud a fegy­verrel. Mely ebben az esetben maga a világ. „A mai ember karcolja a fel­színt, keresi a legkönnyebb lehetőségeket, ami sírba eresztő kötele a modern vi­lágnak. Önmagunkban kell keresni a lehetőséget és a hi­bát egyaránt.” Kassai Lajos KASSAI LAJOS Ahhoz, hogy megértsük a harci művészeteket, meg kell ismernünk azokat az erőket, melyek létrehozzák és működtetik magát a harcost. Ahogy a kicsiny makk magában hordozza a belőle kinövő óriási tölgyfát, úgy sűrítődik életünk eszenciája a fogantatás pillanatába. Katonát bárkiből lehet csinálni. A harcos születik! Ä ft°Kí®g|ígg a dm mm fó§o©@ \técDa^, OáDs te ^^pjűte^M^fögii Harmóniában a természettel és a világgal < ? C £♦«< wyttiß-* *

Next

/
Thumbnails
Contents