Somogyi Hírlap, 2016. december (27. évfolyam, 282-307. szám)
2016-12-18 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 47. szám
2016. DECEMBER 18., VASÁRNAP MŰVÉSZBEJÁRÓ ^ Tordai Teri nem fél az idő múlásától, azt vallja, hogy minden kornak megvan a maga csodája- Ebben az évadban már a második premierjén van túl. Jelenleg hat darabban játszik, és a mai napig irigylésre méltó energiával űzi a mesterségét. Mi a titka?- Ha az ember igazán szereti a hivatását, akkor a lelkesedése évtizedek múltán sem hagy alább. Boldogsággal tölt el, hogy olyan foglalkozást választottam, amiben a mai napig örömömet lelem. A 15. évadomat töltöm az Új Színházban, amely mára a második otthonom lett, a társulat pedig a második családom, és nem gondoltam volna, hogy a sors megajándékoz azzal, hogy az én koromban a színház egyik vezető színésznője lehetek. Boldog vagyok, hogy 75 évesen még szükség van rám, és hogy egy társulathoz tartozhatok.- Sokat dolgozik, és emellett a civil mindennapjai is mozgalmasan telnek, hiszen három gyönyörű unokával büszkélkedhet. Mennyi ideje jut a gyerkőcökre?- Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy közel lakom a lányomékhoz (Horváth Lili színművésznő - a szerk.), ennek ellenére mindig vigyáztam arra, hogy ne telepedjek rájuk. Nagyon kötődünk egymáshoz a gyerekekkel, mondhatom azt, hogy a mindennapi életük része vagyok. Ádám- nak és Áronnak külön szobája van nálam, ahol természetesen megfér egy kiságy Dórikának is. A nagyok már sok mindenben partnerek, ezért is élvezem annyira a társaságukat. A fiúk felettébb szórakoztatóak, és hála Istennek nagyon közlékenyek is.- Az unokázáson túl is aktívan él: színházba, moziba, társaságba jár, emellett rendszeresen tornázik és úszik. Le a kalappal a vitalitása előtt!- Ma már nem hiúságból igyekszem kondícióban tartani magam, hanem mert szeretnék még sokáig segíteni Liliéknek, és persze minél tovább helytállNévjegy Tordai Teri színművésznő 1941. december 28-an született Debrecenben. 1964-ben diploma zott a Színház- és Filmművésze ti Főiskolán, Pártos Géza osztó lyaban. Pályafutása során ősz szesen nyolc színháznak volt tagja. 2001 óta az Új Színház művésze. 1966-tól 1971-ig állt szerződésben a Neue Delta osztrák filmvállalattal, amellyel 18 filmet forgatott. Emellett itthon több mint ötven film ben, számos tévéjátékban és televíziós sorozatban szerepelt. Lánya Horváth Lili színművésznő. ni a szakmámban is. Az utóbbi években különösen fontosnak tartottam, hogy olyan körülményeket teremtsek magam körül, amiben mindig jól érzem magam. Egy földszinti lakásban lakom, és van egy gyönyörű kertem, ami most már olyan, mint egy arborétum. Van egy kutyám is, akivel nagyokat sétálok a közeli kis erdőben. A kertemben ücsörögve egyre gyakrabban eszembe jut az egri házunk, ahol a gyerekkoromat töltöttem. Egy tanácsi ház földszintjén laktunk a nagyszüleimmel, és cserfes kamaszlányként nemegyszer megmosolyogtam a nagymamát, ahogy a helyes kis pöttyös házi ruhájában gondosan öntöz- gette a petúniáit. És mit ad Isten, idén nyáron egyszer csak azon kaptam magam, hogy a helyes kis pöttyös nadrágomban gondosan öntözgetem a petúniákat a kertemben (nevet).- Közeledik a karácsony. Ön hol tölti a szentestét?- Mivel Lili az édesapja oldalán egy népes és nagyon összetartó famíliát tudhat maga körül, így szenteste a lányom családostul az édesapjával, a féltestvéreivel és azoknak a gyerekeivel ünnepel. Nálam úgy kezdődik a karácsony, hogy előző nap, tehát december 23- án Lili átjön hozzám a három gyerekkel, és közösen feldíszítjük a kis fenyőfámat. Aztán 24- én délelőtt ismét összegyűlik a kis család nálam, akkor van a gyertyagyújtás, a fiúk verset mondanak, együtt énekelünk, és persze előkerülnek a nagyi ajándékai a fa alól. A könnyű ünnepi ebéd után Liliék hazamennek, én pihenek egy kicsit, az estét pedig a keresztié nyomóknál töltöm. A nővérem, Mara sajnos már nem él, az ő lányának vagyok kvázi a pótanyukája. Oda jön át a sógorom is, Mara férje, olyankor együtt ünnepelünk, és ez már évek óta így van. Mindig viszek saját készítésű francia- salátát házi majonézzel, ezt még a Joli mamától tanultam, és nagyon szereti a család. A bejglit készen veszem, a mákos a kedvencem, a töltött káposztát pedig egy étteremből rendelem. Ami még elmaradhatatlan része az ünnepnek: szenteste mindig elmegyek az éjféli misére, két éve pedig az unokáimtól azt kérem ajándékba, hogy az ünnep első napján jöjjenek el velem a karácsonyi mm misére. A fiúk tanulnak hittant az iskolában, és máskor is előfordult már, hogy elkísértek a vasárnapi misére.- Az emberek többsége kimondottan jó szívvel idézi fel a gyermekkori karácsonyokat. Ön is így van ezzel?- Én is csodálatos emlékeket őrzök a régi időkről! Egerben laktunk, és nagy szegénységben éltünk az 50-es években. Karácsonykor mi készítettük a szaloncukrot, emlékszem, késsel vágtuk fel, és én azóta sem ettem olyan jóízű szaloncukrot, mint amilyet gyerekkoromban a nagymama meg a mama kevert. Az tényleg fantasztikus volt. A másik szívet melengető emlék, amit ma is szeretettel őrzök: négyéves koromban kaptam egy Joli babát. A nővéremnek is volt egy játék babája, amelyik az enyémmel együtt minden évben egy hónappal karácsony előtt „eltűnt”. Aztán persze szenteste visszakaptuk őket egy kis dobozban, a nagymama minden karácsonykor gyönyörű új ruhákat varrt nekik, ez volt az ő ajándéka... Eger főutcájában, a Deák Ferenc utcában laktunk, és ha behunyom a szemem, ma is hallom a vasútállomás felé sikló szán csilingelősét, majd közvetlenül utána hallok egy másik csengettyűszót is: a Jézuska csengőjének a hangját... Számomra a karácsony ünnepe mindig szorosan kötődött a szeretteimhez.- A szilveszterhez hogy viszonyul?- Ha hiszi, ha nem, én szeretek és tudok is egyedül szilveszterezni. Olyankor egész este a tévét nézem, vannak műsorok, amelyek kifejezetten szórakoztatóak, és közben sorra kapom a telefonokat a barátoktól, ismerősöktől. Ám a sors úgy hozta, hogy idén máshogy alakul a program. December 31-én délután és este is játszunk egy-egy előadást a legújabb bemutatónkból, az Ex című zenés vígjátékból, úgyhogy munkával búcsúztatom az óévet, utána pedig vendégségbe megyek. Egy Montrealból hazatelepült, nagyon kedves baráti házaspárhoz vagyok hivatalos, és az összejövetelnek az lesz az érdekessége, hogy a társaság csak a mi generációnkból áll majd. A barátnőmmel megbeszéltük, hogy a hölgyek közül mindenki olyan estélyi ruhában jön, amit egyébként sehová nem vesz fel, a férfiak pedig szmokingot húznak, úgyhogy mindenképpen megadjuk a módját. Ez a különleges szü- veszter talán egy ajándék lesz a 75. születésnapomra.- December 28-án tölti be a hetvenötöt. Nagy partit csap a jeles alkalomból?- Mivel majdnem karácsonyi gyereknek számítottam, nálunk általában a karácsonnyal „kifutott” a nagy ünneplés meg az ajándékozás, úgyhogy, különösen felnőtt koromban, a születésnapom már kevésbé kapott hangsúlyt. Lili is megszokta, hogy a mama nem különösebben ünnepli ezt a napot. Pár éve viszont már számon tartom, na nem magam, hanem az unokáim miatt, mert a gyerekek imádják az ünnepeket, és annál jobban érzik magukat, minél több ilyen alkalom van 4 családban. Úgyhogy ha nem is csapok zajos partit vagy nagy ünneplést, az utóbbi időben előtérbe került a nagymama felköszöntése. Egyébként egyikük sem hív nagymamának, hanem Tetőnek szólítanak. A legidősebb, Ádám nevezett el annak idején, és most már a kicsi, Dóri is így hív.- Bár nem tűnik bánatos hetvenesnek, önt foglalkoztatja az idő múlása? „Szenteste mindig elmegyek az éjféli misére”- Tudja, olyan fura: jó érzés és egyben büszkeség is van bennem, amiért Uyen jó fizikai és szellemi állapotban vagyok. Még ha a kort nem is érzem, csak valami furcsa büszkeséget, amiért Uyen jó kondícióban vagyok. Ami persze teljesen egyértelműen annak köszönhető, hogy érzem, szükség van rám. Tudja, ez egy őrületesen jó érzés, és kivételes ajándék az élettől és Lilitől, hogy Uyen szép, nagy család van körülöttem. Az egyetlen, amiben egy kicsit megérzem a koromat, az az, hogy míg régen télen is jártam uszodába, most már félek attól, hogy megfázom. Ami viszont megint csak büszkeséggel tölt el, 75 évesen sem hanyagolom el a külsőmet: a mai napig adok a megjelenésemre, és odafigyelek arra, hogy a ruhám és a frizurám mindig rendezett legyen.- Az őszinteségén túl a közvetlensége is magával ragadó!- Gyakran én elegyedem szóba az emberekkel, mert ha nem közeledem feléjük, ha nem érzik a nyitottságot és a közvetlenséget részemről, akkor sok esetben nem mernek megszólítani. Beszélgetek én mindenütt, az uszodában, kutyasétáltatás vagy vásárlás közben, és azt látom, hogy az emberek szeretik ezt. Jólesik nekik, hogy nem mosolytalanul megyünk el egymás meUett, és ezt olyan jó lenne továbbadni a nálunk kicsit búskomorabb embereknek is. Azt, hogy „mosolyogj, és a világ visszamosolyog rád”. Ebben az én korosztályomnak kell az élen járnia.- Biztosra veszem, hogy kortól függetlenül nagyon sokan irigy- lik a pozitív életszemléletét és az optimizmusát. Árulja el, honnan ez a töretlen derűlátás!- Túl a hetvenen is nyitottan szemlélem a világot, és lélekben fiatal maradtam. Ezúton is üzenem mindenkinek, az idősebbeknek és a fiataloknak egyaránt, hogy nem szabad félni az idő múlásától, hiszen minden kornak megvan a maga csodája, csak fel kell fedezni azt! Az idei december a szeretet ünnepén túl egy jeles évfordulót is tartogat Tordai Teri számára. A hamarosan 75. születésnapját ünneplő színművésznő pozitív életszemléletével és töretlen derűlátásával a fejébe vette, hogy csak azért is mosolyra fakasztja a világot. Szűcs Anikó „MIMÉti fiatal mv9nIRmniw mm 'mmm '**# mmmm mm mmmÉmm ^ mb mm ^ mßmß **#»*■# mmmmitmm mmmmmmß Tordai Teri _____ A kőszívű ember fiai című darabban
