Somogyi Hírlap, 2016. november (27. évfolyam, 257-281. szám)
2016-11-06 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 41. szám
0 INTERJÚ 2016. NOVEMBER 6„ VASARNAP Zenész családból származott, mégsem volt egyértelmű, hogy énekesnő lesz. Bár az egész világot bejárta, legtöbbre a közönségtől kapott szeretetet tartja „A poklot is többször megjártam” keltem. Egy híres holland.festőművésznek pedig az ötvenedik születésnapjára hívtak meg meglepetésnek, világhírű vendégei voltak, több száz fős parti és sírt, úgy meghatódott, amikor meglátott. Ezeket sosem felejtem el, de nemcsak a nagy és híres emberek jelentik az élményt. Ilyen ritkán van. Egy előadóművész az egyszerű, átlagemberek szeretetéből éli le az életét. Az ad erőt mindenhez.- Ennyire érzelmes ember?- Igen, a szeretet és a hála az, amit a legtöbbre becsülök. Ez a legnagyobb ajándéka ennek az ötven évnek. Hogy mezítlábas cigánylányként elindultam Vásárosnaményből és tombolt értem a közönség, akármekkora színpadon álltam, akárhol énekeltem a világban. Most a jubileumra az volt a legmegtisztelőbb meglepetés számomra, hogy az önkormányzat Bangó Margit múzeumot csinál a szülői házamból. A betlehemi istállóból a királyságig jutottam, pedig sosem gondoltam, hogy egyszer ez nekem sikerülhet. Egyébként pont Izraelben éltem ezt át teljesen. Vásárosnaményben sok zsidó család élt, és amikor Tel- Avivban léptem fel életemben először, a műsor után azt hallottam valaki kiabál utánam: Margitkám! Te vagy? Várjál meg! Visszanéztem, egy öregembert láttam. Megismertem. Samu bácsi volt, akihez vasárnaponként szódáért mentem gyerekkoromban. Egyébként is nagyon megható este volt, sokan negyven év után akkor hallottak újra magyar éneket először, de ez a találkozás valahogy megértette velem, hova is értem el az életben.- Szakmai sikerek voltak tehát bőven. A magánéletben fizette meg ennek az árát?- Igen, sajnos, így alakult. A férfiakkal nem volt szerencsém. Talán az volt a baj, hogy vidékről jött, hagyományt tisztelő cigánylányként nem tudtam ügyesén érvényesíteni magam nőként. Túl alázatos, félszeg és szerény voltam.- Pedig gyönyörű, izgalmas szépségű nő volt. Ezt nem is tudta?- Nem lehetett nem tudni, annyian búgták ezt. Tényleg nem nagyképűségből mondom, de volt egy olyan korszak, amikor azt kaptam volna meg magamnak, akit csak akarok. Olyanokat írtak rólam, hogy a fekete bombázó, meg cigánykirálynő. Rengeteg rajongóm volt bármerre jártam. Dél-Af- rikától kezdve Indián át egészen Amerikáig sokan udvaroltak nekem, de hiába. Annak idején a legmenőbb énekesekkel léptem fel, Máté Péterrel, Korda Györggyel, Szé- csi Pállal, de még egyet mulatni sem maradtam soha az éjszakában. Lement a műsorom, aztán mentem haza, de hiába voltam rendes és gyönyörű, félrelépett a férjem. Aztán a következő is. Ügy látszik, nem a szerelmet szánta nekem a Jóisten, mást adott helyette. Beletörődtem.- Nem is hiányzott?- Dehogynem. Sokszor, pedig sosem voltam magányos ember. Anyám 1975-ben ment el közülünk és hiába nem én voltam a legidősebb a családban, valahogy mégis én pótoltam őt. Magam köré gyűjtöttem a testvéreimet amikor csak lehetett. Velem együtt nyolcán voltunk, ma már csak hárman vagyunk. Ná- gyon korán született Tina unokám, hiszen én is nagyon fiatalon, 17 évesen szültem. Szoktam mondani, hogy én voltam a legfiatalabb nagymama az országban. Szóval, a család mindig körülöttem volt, segítettek ha kellett, de a lelkemet megosztani is nagyon jó lett volna, örülni, élvezni valaki mellett a sikereket. A második csalódás után már nem volt ehhez bátorság bennem, még egy árulást nem bírtam volna ki. Aztán jött a betegségem is, kigyógyultam a mellrákból, de utána már nem éreztem magam úgy nőknek, mint addig! Nem akartam volna, hogy úgy lásson egy férfi. Ez így alakult, sajnálom, de nem siránkozom miatta, mert tényleg azt érzem, hogy mindenért kárpótolt az élet.- Most az ötvenedik évében jár a pályájának. Azon gondolkozik, mennyi van még belőle, meddig akar énekelni?- Ezen nem gondolkozom, anélkül is tudom, amíg élek én énekelni akarok. Az, hogy meddig tudok színpadra menni, egy másik kérdés. Lehet, hogy leszek majd olyan öreg is, hogy úgy érzem már semmi keresnivalóm nincsen a közönség előtt, de énekelni akkor fogok, talán úgy is halok majd meg, sőt még a halálom után is. Remélem, sokáig hallgatnak majd. Egy énekesnő az már csak ilyen, halhatatlan. Egy darabig halhatatlan. Bangó Margit azt mondja, nem gondolta volna, hogy Vásárosnaményből egy mezítlábas cigánylány eljuthat a világ nagy színpadaira azzal, hogy énekel. Ma is emlékszik, honnan indult, és hálás azért, amit az elmúlt ötven évben elért. Éppen fél évszázada egy rádiófelvétellel indult el a pályán. Fábos Erika- Ötven éve készült az első rádiófelvétel önnel. Mire emlékszik belőle?- Legfőképpen arra, hogy annyira féltem, hogy a nevemet sem tudtam megmondani. Egész nap egy falatot nem ettem, éhes is voltam és attól is féltem, hogy ha elhúzódik a felvétel, hogyan találok el a vonatig a sötétben. Akkor voltam először Pesten életemhen. Most is borsózik a hátam, any- nyira élénken él bennem az élmény. Boros Lajos bácsi kísért a zenekarával és odajött hozzám a felvétel előtt. Azt mondta, te vagy itt az egyetlen cigánylány, ne hozz ránk szégyent! Muzsikus családból jöttem, pontosan tudtam mekkora ember Boros Lajos bácsi, úgyhogy onnantól még jobban féltem, de szerencsére, amikor énekelni kezdtem, azonnal minden rendben volt. Persze nem nyugodtam meg, zokogtam ahogy kiértem az épületből, hogy mennyire rosszul énekeltem. Sírtam hazáig. Pár nap múlva aztán jött a levél, hogy sikerült. Azóta is ez az egyetlen olyan próbafelvétel a Magyar Rádióban, ami úgy, ahogy volt, adásba is került.- 1966-ot írunk. Egy muzsikus cigánycsalád hogy élt akkoriban vidéken?- Szegényesen. Apám a Csipke étteremben volt cimbalmos. Nyolcán voltunk gyerekek és velünk élt a nagyapám is, mindez egy szoba-konyhában. Volt, amikor a fiútestvérem ruhájában mentem iskolába, mert ami nekem volt, az az egy, még nem száradt meg. Apám 950 forintot keresett, és amikor hazahozta, alig maradt belőle, mert édesanyám vitte oda ahol tartozott, a hentesnek, a péknek, aztán kezdődött elölről a hitele. Becsületes asszony volt, megbíztak benne.- Egyértelmű volt, hogy a muzsikus családi hagyományokat folytatja majd?- Nem. Mielőtt elmentem volna a rádióba a tehetségkutatóba, kitanultam varrónőnek. Nem gondoltam, hogy meg lehet élni abból, hogy énekelek. Drága édesanyám nevezett be, ő gondolta. Különben tőle örököltem a hangom, gyönyörűen énekelt. Egyfolytában, bármit dolgozott. A legtöbb nótát és dalt tőle tanultam gyerekként. Meg minden mást, az egyszerűségét, a közvetlenségét és a szívemet is tőle örököltem.- A testvérei is örököltek a muzikalitásból?- Igen. Jóska bátyánk bogozott, igaz, ő nem csak a zenéből élt, de Jenő és Elemér öcsém Bangó Margit nem hitte, hogy egy mezítlábas cigánylány eljuthat a világ legnagyobb színpadaira igen. Jenő zseniális gitáros volt, az összes lemezemen szerepelt, amíg élt. Elemér pedig dobolt. A nyolcvanas évek végén volt is egy műsorunk a Bangó Family Show, amivel sok helyen jártunk az országban és a világban is.- Annak idején, hogyan indult be a karrierje itthon?- Tulajdonképpen sehogy. A tehetségkutató után összehozott a színpadon a sors Horváth Pistával, aki híres nótaénekes volt. Elkezdtem vele fellépni külföldön, aztán nem is volt megállás. Évekig Brüsszelben, Olaszországban dolgoztam, majd a száztagú cigányzenekarral jártam a világot. Előbb volt karrierem külföldön, mint idehaza.- Akkoriban ez kuriózum volt, hogy egy roma nő kiáll a színpadra, ugye? *- Teljesen. Sokaknak nem is tetszett. Itthon azért is volt nehezebb dolgom, mint kint, mert voltak, akik akkoriban úgy gondolták, jobban tudnák egyengetni a pályafutásomat, egy kis kedvességért cserébe. Én meg nem úgy gondoltam. Komoly híre volt, hogy a kis Bangó meg- szerezhetetlen. Nem volt se befolyásos szeretőm, se mecénásom, a tehetségem juttatott oda, ameddig eljutottam.- így ötven év múltán, visszatekintve ez már egyértelmű, de akkor is az volt?- Az életben sok nehézség és akadály, volt előttem, de a színpadon sosem kételkedtem magamban. Mindig tudtam, hogy megbízható vagyok és mindent megteszek, ami az erőmből telik. Nekem a szívem minden fellépésnél kijön a torkomon. Ezzel boldogulni lehetett. Az, ha valaki csak a zenéhez értett, nem volt elég, kellett az is, hogy emberileg is megbízható legyen, ezt gyorsan megtanultam.- Énekelni tanult?- Tanárnál nem. A színpad mellett, Cserháti Zsuzsától, meg a többi énekestől igen. Figyeltem hogyan levegőznek, milyen tartásban vannak. Volt rá időm, rendszerint én voltam a záró szám, végigállhattam az egész estét.- Akkor rögtön belecsöppent a közepébe.- Bele, de könnyű semmi nem volt. 17 évesen terhes lettem, megszületett Marika lányom, másfél év után elváltam, egyedül maradtam a lányommal, és egy kisgyerekkel egyedül kellett boldogulnom. Külföldön is egyedül, aztán itthon a hatalmas sikerek közepette is egy pincelakásban éltem sokáig. Voltak körülöttem a nagy sikerek, de közben a poklot is sokszor megjártam. Később is, az újabb válás, a betegség, voltak olyan időszakok, amikor csak a közönség szeretetet tartott életben, mert semmi más jó nem volt az (életemben. Ezért óriási élmény az életemben, hogy idáig eljutottam. Az 50 éves jubileumi koncertemen ezt fogom megünnepelni decemberben. Minden korszakból énekelni fogok, amin keresztülmentem.- Van olyan emlékezetes este az elmúlt 50 évből, olyan fellépés, amit sosem felejt el?- Több is van. Amikor például a világ vezetői előtt léptem fel Brüsszelben még a nyolcvanas években. Besétáltam közéjük a színpadról, miközben énekeltem, oda is ugrott két biztonsági, hogy menjek vissza, de Margaret Thatcher intett nekik, hogy hagyjanak. Együtt énekeltek velem. Aztán volt egy olyan gálaest is, egy üzletember-találkozó Japánban, ahol Sting és Michael Jackson mellett én éneNévjegy BANGÓ MARGIT 1950. április 4-én zenészcsaládba született Vásárosna- ményben, Szabó Margit néven. Édesapja cimbalmozott, édesanyja énekelt. 1967-ben, 17 évesen édesanyja biztatására jelentkezett a Magyar Rádió tehetségkutató versenyére, amely után a rádió felvételeket készített vele. Az 1980-as években Horváth Pistával közös műsora volt az állami televízióban. Az 1990-es évek elején a 100 Tagú Cigányzenekarral kezdett el fellépni. Elismerései: 2000. Vásárosnamény díszpolgára 2000. Magyar Örökség díjas 2006. Kossuth-díj
