Somogyi Hírlap, 2016. november (27. évfolyam, 257-281. szám)
2016-11-27 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 44. szám
0 INTERJÚ 2016. NOVEMBER 27., VASARNAP Szinetár Dóra az elmúlt harminc évet örökítette meg új lemezén. Szerinte aminek nincs mondanivalója, az érdektelen, de a musical is lehet tartalmas „Rengeteget vívódtam, de már nem” Még csak most lesz negyven, legújabb lemezén mégis pályájának elmúlt harminc évéből válogatott Szinetár Dóra. A színésznő az Újratervezés címet adta az albumnak, amiről azt mondja, őt és életének fordulópontjait is jobban meg lehet érteni ezen keresztül, mint eddig bármikor. Fábos Erika- Mi volt az eddigi legnagyobb hatású újratervezés az életében?- Az, amikor megszületett a fiam. Fiatalon, 19 évesen szültem és akkor hirtelen sok minden nem voltam már, ami addig igen. Onnantól anyuka lettem és ez mind érzelmileg, mind pedig technikailag egy nagyon komoly újratervezést jelentett, mert attól a pillanattól kezdve már nem gyerek és nem az a fiatal lány voltam, aki addig.- Ez most éppen egy boldog helyzet, amit említ, de az, hogy újratervezés önnek inkább pozitív történés, vagy az van benne, hogy valaminek vége, nem sikerült és másként, más úton kell megpróbálni?- Igen, erre a kifejezésre ragadt valami, ami kényszerhelyzetnek értelmezi az újratervezést. Biztosan azért, mert legtöbbet a közlekedésben használjuk manapság a kifejezést. Pedig lehet örömteli is, egy gyermek érkezése, egy jobb feladat, vagy egy lottó ötös olyan változások, amik miatt örömmel tervez újra az ember. A negatív felhang pedig fakadhat abból is, hogy a legtöbben nem mernek belemenni a változtatásokba akkor sem, amikor már nyilvánvaló, hogy újra kéne tervezni valamit az életükben és inkább úgy élik ezt meg, mint valami leküzdendő kényszert. Én inkább örülök azoknak a lehetőségeknek, amelyek esélyt adnak újragondolni, értékelni, megoldani valamit, mert abban mindig benne van a sikerélmény, a frissülés esélye is. Utólag még a legfájdalmasabb váltásokat is megszerettem, annyit adtak.- Mindig ilyen volt? ' - Azt hiszem igen, de tudatosan most ismertem fel ezt a tulajdonságomat a kislányomnak köszönhetően. Zorka most kilenc éves és kezdi felfedezni, megérteni a világot. Sok mindenre rácsodálkozik, van hogy valamitől megijed és észrevettem, hogy mennyit használom azt a szót, hogy megoldjuk. Fel kellett ismerjem, hogy én szeretem a megoldandó helyzeteket, nem félelemmel, hanem inkább inspirálóan hat rám. Nem arról beszélek, hogy amikor az ember időről-időre elunja az életét, forgasson fel mindent és tervezze újra. Nem keresem a lehetőséget, de ha az élet úgy hozza, nyitottan, azzal a biztos érzéssel állok elébe, hogy jó, hát akkor ezt is megoldom.- Mire van szükség ahhoz, hogy ezt ilyen bátran élje meg?- Biztos, hogy ebben alapvető az a példa, amit a szüleim életén keresztül láttam kicsi gyerekkoromtól nagyon sokféle módon szűrődött le, hogy a színész az az ember, aki azt is kimondhatja, amit a nézőtéren csak gondolhatnak és láttam azt is, hogy ennek mekkora hatása volt. Akkor azt gondoltam, színésznek lenni zseniális, mert abban benne van a közlésnek, a kifejezésnek egy olyan lehetősége, ami páratlan.- Ehhez képest inkább énekelt eddig, a főiskolán is tánctagozaton végzett. Miért nem színésznő lett?- Ha ezt megkérdezik, mindig azt szoktam mondani, hogy színésznő vagyok. Amikor Júlia voltam, vagy a Valahol Európában Éva, sosem úgy gondoltam arra, hogy én azt a szerepet elénekeltem, mindig úgy, hogy eljátszottam. Nekem az éneklés is egy kifejezési eszköz, amit úgy használok, mint a beszédet. Más kérdés, hogy a széles közönség a tévében és a rádióban találkozik a munkámmal és ott, az énekes részére van igény, az jut el az emberekhez. Ez viszonyítás kérdése is. A Shrekben, Fionaként két előadáson húszezer ember látott a Sportarénában. Az Operettszínházban egy este 950 néző, egy prózai színházi feladatban, mondjuk egy stúdióban pedig száz ember láthat. Ahhoz tehát, hogy az Operettben ugyanannyi nézőhöz eljusson, amit csinálok, egész évadban játszani kell és akkor nem is a televíziós showműsorok milliós nézettségéhez viszonyítottunk, csak két előadáshoz a Sportarénában. megnyilvánulni a családban. Az orrom előtt zajlott, hogy édesapámnak egyik napról szűnt meg a munkája és láttam, amint másnap fogta és csinált egy új céget és tette tovább a dolgát. Vagy láttam, ahogy édesanyám az idős szeretteit odaadóan ápolta, gondozta, etette, pelenkázta. Közben profin vezetett egy háztartást a fejünk felett és teljesen természetes volt, hogy a Nemzeti Színházban vezető színészként is teljesít anélkül, hogy bármikor panaszkodni, vagy keseregni hallottam volna bármelyiküket. Megoldották. Édesapám egyébként a legtapasztaltabb a családban, neki 18 éves koráig háromszor kellett elölről, a semmiből újrakezdeni az életét, miután a budapesti gettót felszabadították. Amúgy az is biztos, hogy ez főleg lelkierő és tartás kérdése, mintsem bármi más, akár anyagi lehetőségé.- Szóval az újrakezdés, az újratervezés nagyon meghatározó élmény az életében. Ezért lett a lemez címe ez?- Ez most éppen párhuzamosan zajlott és egybeesett, hogy a magánéletemmel együtt a szakmai életemet is jelentősen újraterveztem az elmúlt pár évben. Mindig azt gondolom, én azzal tudok hozzátenni az emberek életéhez, hogy hatok rájuk, az érzéseikre, és a gondolataikra. Biztosan azért, mert én olyan színházakon nőttem fel, amik akartak valamit. Azt, hogy a néző elgondolkozzon, el- szégyellje magát, vagy büszke legyen ^ magára. Néhány évvel ezelőtt pedig elkezdtem azt érezni, hogy kinőttem a musical műfajból, mert lássuk be, a musicalek egy része nélkülözi ezt a törekvést, mindössze annyit akar a nézőtől, hogy jól szórakozzon. Ez nem baj, de én úgy éreztem, hogy ez így már nem az enyém, hogy ez kevés ahhoz képest, ahol tartok. Valami nagyobb hatású, mélyebb, bölcsebb műfajra vágytam. Azt éreztem, hogy új közeg kell, új alkotótársak, vissza kell mennem nullára és újra akarok kezdeni mindent.- A nulla az mi?- A nulla az, ahova mindig érdemes visszamenni és viszonyítani, ha elhomályosul a fókusz. Hívjuk inkább origónak, úgy pontosabb és ezt a gyerekeim és a szüleim jelentik az életemben, de ahogy tapasztalom, ezekhez az időkhöz mindig kell a Jóisten is.- De abban, hogy minden legyen teljesen más, abban biztosan dac is van.- Talán volt is, de időközben rájöttem, hogy ha új zenei utat akarok találni, ahhoz nem elég az a kiindulási pont, hogy ne olyan legyen, mint a régi. Előbb meg | S SZINETÁR DORA f 1976-ban született Budapesten. f Édesapja Szinetár Miklós, édesanyja Hámort Ildikó. 1990-ben jelent meg első lemeze „Dóra" címmel. 1994-ben színész diplomát kapott a Szmészkamarától. Vámos László. Jordán Tamás es Törocsik Mária ajánlására. 1995-ben végzett a Magyar Táncművészeti főiskola néptánc-szinpaditánc tagozatán. 1995-1996 kozott a szolnoki Szigligeti Színház tagja volt. 1996 tol szabadfoglalkozású volt. 2001-2012-íg a Budapesti Operettszinház tagja. 2012-tól szabadúszó. Gyermekei, Lőcsei Márton és Bereczki Zora Veronika. Férje, Makranczi Zalán. kell fogalmaznom, hogy milyen is volt az, amiben 30 éve élek, és amiért időnként máig is képes vagyok rajongani. Az újratervezéshez is szükség van arra, hogy pontosan tudjam, hol vagyok, hol tartok éppen. Eközben pedig felismertem, hogy nem a műfajnak kell hátat fordítani, egyszerűen csak más megközelítésben kell a musicalek felé fordulnom. Az alapműfaj és a dalok tökéletesek, csak nem mindegy, hogyan nyúlok hozzájuk. Időnként egyszerűen csak a hangszerelés akadályoz, hogy eljuthassak velük oda, amire vágyom, hogy adjak általuk.- Mi volt az, ami olyan korán erre a pályára vonzotta?- Édesanyámmal sokat bejártam a Nemzeti és a Várszínházba és én pont azt a korszakát kaptam el a színháznak, amikor az utcán még nem, de a színpadon már mindent ki lehetett mondani, szabadon. Csíksomlyói passió, Vidravas, elég kemény mondanivaló volt és bennem.ez úgy- Mondjuk az ország is It, az éneklésnek köszönhetően ismerte meg. Az egy törekvés volt akkor, vagy hozta az élet?- Ez egy kézenfekvő történet volt, a Rákóczi kiadónál volt akkor borzalmasan f sikeres Szandi és a Proton kiadó is sze- retett volna egy saját tinisztárt, én pedig akkor éppen a Rockszínház Nyomorultak című előadásában játszottam-énekeltem, ahol megláttak és megkérdezték, lenne-e hozzám kedvem? Kérdeztem, mivel jár ez, mondták két hét munka egy stúdióban én pedig úgy gondoltam, vpn hozzá kedvem. Felvettük, két hét múlva pedig alig bírtam felszállni a 134-es buszra. Hiánykereskedelem volt és jól el is találták az én figurámmal Szandi ellenpontját, tehát elfogyott 200 ezer lemez. Ennek köszönhetően pedig jöttek az újabb felkérések.- Ezek szerint most ezen az új lemezen, negyvenévesen éppen 30 év pályafutásából válogat...- Igen. Az fantasztikus érzés, hogy amit csinálok, azt eny- nyi ideje szeretik az emberek. Ezért is igyekeztem, hogy nagyon önazonos, szinte előadói anyag legyen, ne egy szimpla válogatás lemez. Kicsit többet szerettem volna adni, mint a szórakoztatás, ezért terveztük újra a számomra fontos dalokat az életemből. Az Őzből jól ismert „Túl a szivárványon”, például egy egyszerű érzelgős dal, eredetiben sosem rajongtam érte igazán, de most újrahangszereltük az ukulele song hatására és ettől egy igazi mesevilág lett, amit nekem amúgy mindig is jelentett. Vagy az Olivér örök vidám „Umpappa”-ja nekem mindig azt jelentette, hogy nemcsak szókimondó, hanem egy harsány, bu- lizós dal és most így is csináltuk meg. Ez is hatalmas élmény volt ebben a munkában, hogy felismertem, ezeket a dalokat is újra lehet tervezni úgy, hogy komolyabb érzelmi tartalma legyen, akár egy koncerten is.- De ha mondjuk ebből a negyven évből kivonjuk a pályán töltött harmincat, akkor éppen tíz marad. Nem volt az kevés önfeledt gyerekkornak? Sehonnan nem hiányoztak azok az évek?- Hosszútávon kiegyenlítődtek a dolgok. Amikor benne voltam, nem éreztem, hogy bármi hiányozna. Egy gyerek számára a színház egy hatalmas élmény, ha közben szereti amit csinál és még sikerélménye is van, az rengeteg mindent pótol. Persze, nyilván sok fontos dolog is kimaradt emiatt az életemből, amiből később adódtak megoldandó problémák, de így utólag nem gondolom, hogy ez baj lett volna, hiszen jól vagyok és ahol ma tartok, azt nagyon szeretem.- Zorka mindjárt annyi idős, mint ön akkor. Engedné?- Nem. Annyira más világot élünk, mint akkor. Például 30 évvel ezelőtt egy ilyen döntésnek nem tartozott a következményei közé az a fajta sztárkultusz, amit manapság tapasztalunk. Ha nekem akkor fel kellett volna sorolnom, hogy miért akarok, vagy miért jó énekelni, az első tízben nem lett volna, hogy azért, hogy ismert legyek. És éppen ez az, amitől olyan sok minden rettenetesen érdektelen manapság, hogy nincs semmi közlendőjük az előadóknak, csak az a szánalmasan üres szándék vezeti őket, hogy híresek legyenek.- Ahhoz, hogy ma jól van és szereti, ahol tart, köze van annak, hogy nőként is újratervezte az életét és férjhez ment Makranczi Zalánhoz?- Igen, mert őszintén kíváncsi rám és elfogad engem olyannak, amilyen vagyok. Semmilyen formában nem akar megváltoztatni, mert jó vagyok, ahogy vagyok- ez a legnagyobb csoda, amit Za- lántól kapok. Ennek köszönhetően ugyanis én is nagyobb kíváncsisággal és megértéssel fordulok a saját világom felé. Elhitette velem, hogy fontos, mit gondolok és esetleg más is kíváncsi lehet rá. A lemezem is ezért lett annyira más, mint az eddigiek és ezért hasonlít ennyire rám - ezt a férjemnek köszönhetem.- Akkor most minden jó úgy, ahogy van, vagy tervezi már a következő újratervezést?- Jaj nem, csak élvezni szeretném, amim most van. Persze ettől még az élet folyamatos változásban van, Zorka most kilenc, de amikor már kicsit nagyobb kamasz lesz, az már másfajta odafigyelést és törődést kíván időben és energiákban is. Akkor majd időszerű lesz egy következő újratervezés...
