Somogyi Hírlap, 2016. november (27. évfolyam, 257-281. szám)
2016-11-26 / 278. szám
g MEGYEI KÖRKÉP 2016. NOVEMBER 26., SZOMBAT A megyeszékhelyen a 19. század közepétől 1928-ig több bordély is működött Szex és New York... izé, Kaposvár t Ismét bebizonyosodott, tudni kell témát választani: a Kaposvári Városszépítő Egyesület és a Kaposvári Polgári Casino csütörtök esti közös rendezvényére, a Kéjelgésügy a századfordulón című előadásra szépen megtelt a Szivárvány Kultúrpalota, ugyanis nemcsak a Casino megszokott közönségének, hanem megannyi fiatalnak is felkeltette az érdeklődését Kaposvár múltjának ezen részlete. Vas András andras.vas@mediaworks.hu KAPOSVÁR Gyors történeti áttekintéssel kezdődött, az előadók- L. Balogh Krisztina városi főépítész, Bocska Ágnes, a Tourin- form iroda vezetője, Récsei Balázs főlevéltáros és Sarkadi Kiss János színművész - az 1870-es évek elejére kalauzolták a nagyérdeműt, amikor még csak húsz utcája és négy tere volt a megye- székhelynek, s a lakosságszám is alig haladta meg az ötezret.- A polgárosodás és az iparosodás a vasúttal kezdődött - magyarázta L. Balogh Krisztina, míg Bocska Ágnes az 1873, azaz a rendezett jogú várossá válás utáni fejlődésről beszélt. És előkerül egy írás 1878-ból, mely bizonyította, nemcsak az ipar lódult meg, valamint a kulturális élet - 1878-ban a megyeházán a kor színészkirálynője, Blaha Lujza is fellépett A falu rosszában -, hanem a városiasodás jegyében a „szolgáltatóipar” is. A levelet - melyet az összes kordokumentumhoz hasonlóan Sarkadi Kiss János ismertetett - Szigethy-Gyula János, a kórház főigazgatója küldte Csépán alispánnak, egy a „kórház közelében lévő visszaélés tárgyában”. Kiderült, hogy az intézménytől a második, a negyedik, illetve a vele átellenben található házban bordély működött. A főigazgató elismerte, szükséges és elkerülhetetlen a kuplerájok létezése, ám más helyeken a városok eldugott utcáiban működnek, míg Kaposváron a Fő utcában, ahol a kéjnők esténként ellepik a kórház bejárat előtti járdákat, s nemcsak benézegetnek a kerítésen, de meg is szólítják a sétálgató betegeket. A környéken élők szürkület után már ablakot sem mertek nyitni, hogy megóvják családjukat az erkölcstelen látványtól és hangoktól... A bordélyházakat Czambe- li Ferenc, Weisz Johanna és Fleisch Fülöp üzemeltették, akik komoly adókat fizettek a városnak, így nehezményezték, hogy az alispán rendeletileg mellékutcába akarta költöztetni őket, s megtiltotta a kéjnők esti sétálga- tását - utóbbi megszegése az első esetben száz forint bírsággal járt (a helyi lap éves előfizetése hat forintba került...), másodjára viszont már bevonták az éjszakai pillangók iparengedélyét. Utóbbival amúgy, ahogyan a Csépán-vizsgálat kiderítette, a bordélyok nem is rendelkeztek, pedig a Czambeli-féle már harminc éve, Weiszé szintén vagy három évtizede - csak eleinte a Hosszú (ma Berzsenyi) utcában- működött, s nem sokkal később nyitotta meg kapuját a To- ponári utcában - a mai Fő utca keleti vége - Fleisché sem. Polgárosodás Kaposváron: az 1870-es években nemcsak az ipari és a kulturális élet lódult meg, hanem a „szolgáltatóipar” is Komoly irodalom A legősibb szakmaként emlegetik a prostitúciót, melynek írásos említése elsőként a görög Hérodotosz nevéhez fűződik az időszámításunk előtti V. századból, persze más kultúrákban is komoly hagyománya volt, mint arról Bocska Ágnes rövid összefoglalójából is kiderült. A babiloniaknál minden helybéli nőnek életében egyszer be kellett vonulnia a templomba, s ott pénzért odaadnia magát egy férfinak - a summa persze a templomot gazdagította. Ha pedig egy magánházhoz érkezett szíves vendég, a házigazda felajánlotta feleségét vagy lányát egy éjszakára... Karthágóban a hajadonok számára a hozomány összegyűjtése természetes módjának számított, hogy bevonultak egy nyilvános házba, ahol jelentős összegekért adták oda magukat az érdeklődő férfinépnek. Az ilyesfajta pénzgyűjtés Egyiptomban sem volt ismeretlen, a Kheopsz-piramis például abból a summából épült, amit a fáraó lányának sikerült összeszexelnie. Keretek között i Kaposvári fürdő: „a férfi akkor fog tüzet, ha vízben látja a nőt” Piros színnel megjelölve a térképen a kaposvári piros lámpás házak A Vénusz- és Adonisz-kultusz bűvöletében élő ókori Hellász- ban először Szolón törvényei szabályozták a prostitúciót. Az arkhón létrehozott egy nagy bordélyt, melyben rabszolganők várták a kuncsaftokat, s ahová a hatóság, feleség és gyerek nem tehette be a lábát. Férfiember is csak akkor, ha bizonyíthatóan nem volt kiskorú: a döntést ezzel kapcsolatban egy formába öntött férfilábnyom alapján hozták meg. A Római Birodalomban komoly tisztelet övezte a családot, ám a hódítások hatásaként futótűzként terjed el a prostitúció az Örök Városban is: egy nyilvántartás az 1,2 millió lakosból 32 ezret - 2,6 százalék!!!, vagyis mintha a mai Kaposváron úgy 1600 éjszakai pillangó élne - kéjnőként vett lajstromba. A prostituáltaknak szőke parókát kellett viselniük, s lakásokban, fürdőkben, valamint természetesen a cirkuszokban dolgozhattak. Közéjük kerültek a házasságtörésen kapott asz- szonyok is, s Rómában jegyeztek fel először hivatalosan férfi prostituáltakat is.- Akkoriban teljesen elfogadott volt ez a fajta szolgáltatás - jegyezte meg Récsei Balázs -, a megyében bármelyik kocsmában, fogadóban, szállodában kaphattak kéjnőt a férfiak. Kaposváron az 1840-es évek végén alakultak meg az első bordélyok, eleinte a különféle szálláshelyek „melléküzem- ágaként”, úgy tekintettek rájuk, mint egyfajta fogamzásgátló helyek, hiszen a férfiak itt vezették le fölös energiájukat... Sőt, a törvényhatóságok közül elsőként Somogybán alkottak kéj- nőtörvényt, miután a megyében e téren valóban áldatlan állapotok uralkodtak. Ahogyan ezt még egy Bartók Béla gyűjtéséből fennmaradt népdal is igazolja: Szolgabíró, alispán, összevesztek a k..ván... Az 1882-es Somogy Vármegyei Prostitúciós Szabályrendelet 41 paragrafusból állt, s három területről, a bordélyokról, a kéjnőkről és a tisztiorvosokról rendelkezett. Bordélyt csak 30 év feletti, kinézeténél fogva „rendet tartani képes” nő nyithatott, s meghatározták az intézmény működését is. Prostituáltakként egy szobát kellett nyitni, megszabták a különböző tarifákat, s kéjnő csak 17 évesnél idősebb lány lehetett, akiket a tisztiorvosnak hetente kétszer meg kellett vizsgálni. A kor egyik népbetegsége ugyanis a bujakór - a nemi betegségek összefoglaló neve, melyek közül leginkább a szifilisz terjedt rohamtempóban -, a Weisz-féle bordélyt például azért akarták bezárni, mert egy katona megvádolta Horvát Annát, tőle kapta el a vérbajt. A prostik a kuplerájok mellett magánházaknál is várták a kuncsaftokat, a kvártélyosasz- szonyok a város szélén - 32 ilyen helyről tudott a rendőrség - 15- 16 éves lányoknak adtak szállást, akik eredendően cselédnek akartak állni. Szállásadóik azonban felruházták és etették őket, majd amikor elegendő adósságba verték a falusi lányokat, kiküldték „sétálni” őket az utcára. Egy korabeli cikk szerint nem volt olyan nap, hogy egy-két ilyen lányt ne gyűjtött volna be a rendőrség, ám hiába toloncol- ták ki őket, hamar visszatértek. A bordélyokat üzemeltetők legnagyobb felháborodására, hiszen a .„maszekok” igencsak rontották az üzletüket. Emellett, miután ezeket a helyeket nem ellenőrizték az orvosok, a nemi betegségek terjedésében is komoly szerepet játszottak. Kaposvár az 1890-es évek végére kétes hírnevet szerzett a Monarchiában: a bujakórosok arányát tekintve a harmadik helyen állt, Magyar- országon pedig csak Temesvár előzte meg a somogyi megye- székhelyet. A kéjnők között hivatásosak, valamint titkosak, azaz hatóságilag nem regisztráltak akadtak, s alapvetően minden társadalmi osztály képviselte magát köztük. A leghíresebb kaposvári prostituált cím Freistadt- ler Flórát illette, aki a kaposvári Esterházy-birtokokat bérlő Frei- stadtler Antal elszegényedett lánya volt amúgy.- Példája nem egyedi - mondta L. Balogh Krisztina -, sok elszegényedett asszony, lány próbált így megélni, de jellemzően cselédlányok, kasszír- és pincérnők álltak prostituáltnak. Akadtak persze extrém esetek is, a Fő utcai Hudi Nándomét például azért állították bíróság elé, mert negyven koronáért megvette a 13 éves Vas Juliskát a Petőfi utcai Vas Jánosnétól, majd prostitúcióra kényszerítette a kislányt. Akinek természetesen anyját is elítélték. A bordélyok ellen küzdők 1892-ben értek végül célt a megyeszékhelyen: az intézményeket áttelepítették az akkori Vár utca végébe, a mai Cseri út elejére, mely akkortájt városszélnek számított. A titkos helyekkel viszont nem tudtak mit kezdeni az ületékesek, igaz, ahogyan a korabeli jegyzőkönyvekből kiderült, nem is nagyon akartak. Nyolc helyszínt járt be egy ellenőrző csapat - melynek többek között Németh Ignác polgármester is tagja volt -, nyolc olyan kocsmát és szállodát, melyekről bejelentés érkezett, engedély nélkül dolgoztatnak kéjnőket. Mindösszesen egyetlen gyanús nőt vittek be a rendőrségre - Weisz Berta Petőfi utcai kocsmájából Zónik Rózát, aki amúgy vendégként ücsörgött az egységben -, a többi helyen nem találtak gyanús nőszemélyt. Sőt, akadt - mint például a 36 éves Balázs Katalin -, akiről megállapították, hogy „kéjelgésre nem alkalmas a külseje”... Hogy mégsem stimmelt valami, arra Roboz István cikke is rávüágított 1899 januárjában: a zsurnaliszta azon kesergett, hogy sok a magzatelhajtás a városban, s tengernyi a törvénytelen gyerek, s a Pester Lloydra hivatkozva felháborodva közölte a szégyenteljes adatot: Kaposvár a második legrosszabb ebből a szempontból az országban. - A lakosság tiltakozott a mind nagyobb prostitúció ellen - mondta Bocska Ágnes -, s az ezzel kapcsolatos felvilágosítás és az óvszerreklámok ellen is. A Kontrássy utca 4. alatti ház homlokzatán az Ádá- mot és Évát meztelenül ábrázoló szobrokat le kellett takarni a közfelháborodás miatt. Mindez oda vezetett, hogy Kaposvár 1909 és 12 között önálló rendeletet alkotott és fogadott el a kéjelgésró'I.- A megyei szabályozás ugyanis csak a bordélyok életét szabályozta - indokolta a törvényalkotást Récsei Balázs -, a városéban viszont a magánké- jelgést is engedélyezték, ugyanakkor keretek közé foglalták. Az első vüágháború komoly változást hozott Kaposvár szexiparában. Ekkorra a rengeteg regisztrálatlan kéjnő miatt a bordélyok kettő kivételével csődbe mentek, a szigetvári Hegedűs Lina viszont úgy gondolta, akad még betöltetlen űr a városban... Beadványában hiánypótló bordélyt akart nyitni a Vár utcában az igényesebb vendégek kiszolgálására, s ehhez főszolgabírói ajánlással is rendelkezett. Az 59 éves asszony 400 forint óvadékot is letett az illetékesek asztalára, s vállalta, az ingatlant két méter magas kőkerítéssel veszi körbe. Utóbbitól aztán visszatáncolt, a háború miatt ugyanis brutális építési költségekbe verte volna magát, cserében viszont megígérte, hogy a lányok csak felöltözve sétálgatnak a kertben... A Tanácsköztársaság sötét napokat jelentett a bordélyoknak, a három kaposvárit államosították, ám Hegedűs Lina megfellebbezte az áprilisi végi végzést, s mire elbírálták volna kérelmét, megbukott a proletárdiktatúra. A húszas években a város terjeszkedése miatt adtak témát a bordélyok: miután mind jobban kiépült a Cser, sőt, iskola is nyűt a városrészben, a vigalmi negyed egyre többeket zavart. Kétszáz szignóval kérelem is érkezett a városházára, hogy a kuplerájokat telepítsék át a Hársfa utcába, a város vezetése azonban nem mert lépni az ügyben. A problémát végül a Belügyminisztérium oldotta meg: rendelettel 1928. május l-jével betiltotta a bordélyokat, s helyettük csak magán- és nyilvános találkahelyeket engedélyezett. Ezek abban különböztek a kuplerájoktól, hogy nem volt bennük szalon, csak „funkcionális” szobák. Ezek után a kaposvári Sertéspiac környéke is átlényegült, addig azt tartották róla, a környékre csak azok járnak, akiknek konkrét dolguk van: disznót szeretnének venni, vagy disz- nólkodni akarnak...
