Somogyi Hírlap, 2016. november (27. évfolyam, 257-281. szám)

2016-11-25 / 277. szám

14. SPORT 2016. NOVEMBER 25., PÉNTEK Bernd Storck szövetségi kapitány szerint a magyar labdarúgó-válogatott idei szereplésével kivívta magának a tiszteletet és jó úton jár a csapat Rutin nélkül nincs előrelépés a hamarosan véget érő évet, és mindkétszer nyomatékosította, jó úton jár a válogatott. Hová vezet ez az út?- Nehéz erre pon­tos választ adni, hiszen igen hosszú út áll még előttünk - mondta a Nemzeti Sportnak adott szakmai évértékelésében Bernd Storck. - Sőt, szinte véget nem érő, ha azt vesszük, hogy mindig újabb és újabb célokat tűzünk ki magunk elé.- Az ideieket sikerült teljesíteni?- Elégedettek lehetünk. A cé­lom az volt, hogy a válogatott tö­retlenül fejlődjön, és közben azo­nosuljon a futballról alkotott el­képzeléseimmel is. Arra töre­kedtem, hogy a csapat új arcát mutassa meg, szakítson a koráb­bi beidegződésekkel, máshogy futballozzon, mint korábban.- Mit jelent ez a gyakorlatban?- Szerettem volna, ha nem­csak alkalmazkodunk, hanem kezdeményezünk, és még az él­csapatok ellen is a játék irányí­tására törekszünk. Rugalma­sak legyünk, és mindig legyen válaszunk az ellenfeleink takti­kai lépéseire. Ehhez nyilván az kell, hogy minden egyes játékos tudja, mi az adott poszton a fel­adata, s megfelelő erőnléttel ren­delkezzen, hogy azt meg is old­ja. Az eredmények azt mutat­ták, hogy a játé­kosok vevők voltak az újításokra, elérték azt, hogy a neves nagycsa­patok is tisztelettel beszél­nek a magyar válogatott­ról. Senki sem intézhet el bennünket egy kézle­gyintéssel.- Ennek az oka nyilvánva­lóan az volt, hogy a csapat csapatként működött.- Örömmel tölt el, hogy való­ban egységesek és szervezettek voltunk. A továbbiakban is erre kell törekednünk. Ha viszont a svédek elleni legutóbbi, vesztes felkészülési mérkőzésünket ve­szem, azt láttam, hogy egy kicsit „szétcsúsztunk”.- Mire gondol pontosan?- Minőség tekintetében egy­re nagyobb a különbség azok között, akik rendszeresen szó­Nagy volt a nyomás „Nagyon nagy nyomás neheze­dett ránk, felettébb stresszes időszak volt - hangoztatta Bernd Storck. - Mindent pontosan el­terveztünk: tudtuk, hogy milyen és mennyi munkát kell még az Eb előtt elvégeznünk. Néha csak az idehaza játszókkal dolgozhat­tunk együtt. Az erőnléti felmé­rés rámutatott, hogy milyen álla­potban vannak a kerettagok, így arra összpontosítottunk, hogyan tudjuk őket rövid idő alatt csúcs­formába hozni. Nemcsak a fel­készülési ellenfelek kiválasztá­sa volt rendkívül fontos, hanem az is, hogy megtaláljuk az ide­ális edzőtábort. Mindenkinek megvolt a maga privát tere, aki akart, elmehetett úszni, biliár- dozni, fontos volt, hogy a já­tékosok ne táborként tekint­senek az összetartásra, ezzel valamelyest enyhítettük a rá­juk nehezedő terhet. A játéko­sokat nem kellett különöseb­ben ösztönözni, futottak ők ma­guktól is, hogy jól szerepeljenek az Eb-n.” ci acuvctac^i rvcipuaiíjaagui. incmuAC* sén gól nélküli döntetlent értünk el Románia ellen itthon az Eb-selejtezön. Utána hideg zu­hannyal felérő 1-1-gyel jöttünk haza Észak-Ír- országból, és a Groupama Arénában nehe­zen múltuk felül Férőért (2-1). A görögor­szági. kísérleti jellegű 4-3-as vereség nem osztott, nem szorzott, készül­hettünk a norvégok elleni pótselejtezőre! hoz jutottak és akik kevesebb- szer szerepeltek a válogatottban. Nem szeretnék A) és B) csapatot, mégis ebbe az irányba tartunk. Elgondolkodtat, hogyan kerül­hetnek a kerettagok azonos fel- készültségi szintre, ha nincs nemzetközi tapasztalat a lábaik­ban. Csak akkor léphetünk elő­re, ha keményen dolgozunk to­vább, és körülnézünk, máshol mit és hogyan tesznek. Nagy szükség van a hazai klubedzők segítségére, közösen érhetjük el, hogy ne nyíljon tovább az ol­ló. Egyedül ehhez kevés vagyok.- Sokan megint azt mondják majd, na, a kapitány bele akar szólni mások munkájába.- Erről szó sincs, még csak kri­tikát sem akarok megfogalmaz­ni. Csak arra kérem a magyar labdarúgás szereplőit, hogy reá­lisan értékeljék a helyzetünket. Azzal nem megyünk semmi­re, ha folyamatosan egymás há­tát lapogatjuk, hogy ej, de jók va­gyunk! Ha nem tudjuk legyőzni a korlátáinkat, az Eb-szereplés volt a legtöbb, amit elérhettünk.- Nem sikerült meglovagolni a re­mek tornaszereplést, hiányzott a nagy „bumm”.- Mi okozta volna a robba­nást? Azt csak munkával lehet elérni. Sok mindennek változnia kell a magyar labdarúgásban.- Például a játékosoknak?- Nem érdemelnek szemrehá­nyást, nagyszerűen teljesítettek az Eb-n. A felkészítésük so­rán szerettük volna elérni, hogy ne féljenek senkitől és semmitől. Igyekeztünk önbizalmat táplálni be­léjük, hogy könnyebben birkózzanak meg a nyo­mással. Ezen a téren szép eredményeket értünk el. A labdarúgóknak jelentős szerepük volt abban, hogy az Eb volt a magyar labdarúgás nyári meséje. A futball össze­hozta az embereket, akik kortól, nemtől, valamint hovatartozástól függetlenül ünnepelték együtt az utcákon a válogatott sikerét. Hihetetlen, milyen nagy közös­ségformáló ereje van a játéknak, lám, egyesítette a nemzetet.- Mi az oka annak, hogy a szurko­lók odaálltak a válogatott mellé, miközben a hazai klubfutball nem vonzza őket?- A kettőt nem lehet egy lapon említeni. Nemzetközi viszonylat­ban lassú a játék, a labdarúgók keveset futnak. Érdemes meg­nézni a statisztikákat, hogy mi­lyen a sebessége egy magyar baj­nokinak, és vessük össze az ada­tokat más ligák mérkőzéseivel. Óriási a lemaradásunk. A baj­nokság nem közönségcsalogató, ha az lenne, ismét kijárnának a stadionokba, hogy élvezzék a já­tékot. A válogatott vonzó, s a né­zők azonosulnak vele. Azzal a játékkal viszont nem tudnak, amelynek sok szereplője képte­len átlépni a saját árnyékát. olyan tizenegyben kap szerepet, amelyben némelyek lemaradás­sal küszködnek, és csak keresik a ritmust, akkor nehezebb dol­ga van, a társak nem tudják ki­segíteni. Ennyi elegendő is lehet, hogy megrekedjen a fejlődése.- Tehát ezért volt fontos a svédek elleni meccs, hogy lássa, miként boldogulnak az újoncok?- Részben igen. Elsősorban azért ragaszkodtam az erős el­lenfélhez, mert látni akartam, milyen állapotban vannak azok, akik korábban kevesebb lehető­séget kaptak, vagy egyáltalán nem jutottak szóhoz. Készült egy összeállítás, amely rámutatott, a pályára lépők közül csupán ket­ten - Fiola Attila, Kádár Tamás- játszottak rendszeresen a válo­gatottban az Eb után. A többiek mutatója még a játékpercek 50 százalékát sem érte el, és ez saj­nos meg is mutatkozott a pályán.- A játék mely elemében múltuk alul korábbi önmagunkat?- Labdabirtoklásban jelen­tősen elmaradtunk az utóbbi időben megszokottól. A negy­venszázalékos labdabirtoklá­si arány fehéren-feketén meg­mutatja, miért akadozott a játé­kunk. Nem tudtuk uralni a mér­kőzést, a svédek sok tekintetben fölénk kerekedtek. Mégsem te­hetek szemrehányást a játéko­soknak, mert honnan is lenne meg az ilyen meccsek meg­- Az elmondottak alapján világos, az Eb-re sikerült a játékosokat egy szintre hoznia, az elmúlt öt hónapban viszont már nem volt erre lehetőség, és a jövőben sem igen lesz. Ez azért aggasz­tó, nem?- Azok, akik rendszeresen játszanak, folyamatosan fejlőd­nek és előrébb tartanak azok­nál, akik a svédek ellen szere­peltek. Ám ha közülük hárman- négyen kiesnek, adódik azonnal a kérdés: hogyan tovább? Meg van kötve a kezem, nincs min­dig 4-5 hetem a válogatott felké­szítésére, mint a franciaorszá­gi torna előtt volt. Gondolkodó­ba estem, mi legyen a márciusi vb-selejtező előtt. Remélem, az itthon játszókat sikerül február végén, március elején összehív­nunk Telkiben, hogy felmérhes­sem, milyen erőállapotban van­nak. Bízom benne, az élvonalbe­li klubok segítenek az idehaza játszók fejlesztésében. Máskü­lönben a magyar csapatnak esé­lye sem lesz az előrelépésre.- Mint mondta, jó lenne a portu­gálok előtt még egy felkészülé­si mérkőzést játszani. Nem zavar­ja, hogy tesztmeccsen még nem győztünk az ön irányításával?- Sokan megkérdőjelezték a döntésünk helyességét, amikor az Eb előtt csak nehéz ellenfe­leket választottunk. Azonban megérte a húzás, így sokkal ösz- szeszedettebb és önbizalommal teli játékosokkal vághattunk ne­ki a tornának, testközelből győ­ződhettek meg arról, hogy bár­kivel felveszik a versenyt. Et­től elszállt minden félelmük, ag­gályuk. lói sült el a felkészülés, labdarúgóink rengeteget tanul­tak. Próbáltunk derűlátást táp­lálni beléjük, tudatosítani ben­nük, nem az számít, mi lesz, ha­nem az, hogy akarjuk a győzel­met, és hogy élvezzék a játék minden egyes pillanatát, ne tö­rődjenek a következményekkel, nincs veszítenivalójuk. Ezt min­den meccs előtt elmondtuk. Hit­tek magukban és egymásban is.-Egyre több fiatal szerepel a ha­zai csapatokban, akik aztán a válogatottban is megmu­tathatják magukat. Övék a jövő, nemde?- így van. A svédek el­leni vesztes felkészülé­si mérkőzésünk viszont rámutatott egy problé­mára. Egy-két fiatal játé­kos becserélése sohasem okoz fennakadást, Vida Má- té például jól szállt be Lett­ország ellen. Ha viszont Vida r Eb-élmény Ki ne emlékezne rá, de jólesik újra leírni: a norvégok pótselejtező­beli legyőzésével megváltottuk a jegyün­ket az Eb-re. A torna előtt három felkészülé­si mérkőzést játszott Storck csapata: Horvát­országgal (1-1) és Elefántcsontparttal (0-0), végül Németországgal (0-2) mérte össze az erejét. Az Eb-n egyetlen győzelmet arattunk (Ausztria, 2-0), az izlandiak (1-1) és a por­tugálok (3-3) elleni iksszel továbbju­tottunk, a nyolcaddöntőben Bel gium jobbnak bizonyult (0-4).- Csapatként voltunk erősek.- Azért alkottunk egységes, összetartó csapatot, mert min­denki alárendelte az egyéni ér- . dekeit a válogatott érdekeinek. Mindenki elfogadta a helyze- j tét, függetlenül attól, hogy játszott-e vagy sem. Jelen- I tős feladatunk a jövőben, hogy ezt a remek egysé­get fenntartsuk, mert fon­tos, hogy a többet és a keve­sebbet játszók számára egy­aránt a csapat érdeke legyen to­vábbra is az elsődleges. A siker ugyanis mindennél fontosabb. Jól vezényeltek: Bernd Storck és Andreas Möller remekül felkészítette a csapatot az Eb-re nyeréséhez szükséges nemzet­közi tapasztalatuk?- A magyar válogatott korábban szerette az év végére hagyni a könnyebb mérkőzéseit. Nem lett volna pszichikailag kifizetődőbb más, gyengébb csapatot találni?- Kereshettem volna köny- nyebb ellenfelet is az évzárás megszépítésére, de fel akartam mérni, hol tartunk. Hajnal Ta­más és Vanczák Vilmos ezért sem lépett pályára. Azt akar­tam, hadd játsszanak a fiatalok, hogy lássam, kikre építhetek, kikkel tervezhetek a jövőben. Nemzeti csapatunk 44 év után ismét Európa-bajnok- ságon vehetett részt, és nem okozott csalódást: Bernd Storck szövetségi ka­pitány beszélt a sportág ha­zai változatának napos és árnyoldalairól, rávilágított a klubfutball, valamint a válo­gatott közötti különbségre. Voleszák Gábor/Nemzeti Sport kozpontiszerkesztoseg@mediaworks.hu-Az Andorra elleni győztes vi­lágbajnoki selejtező, majd a své­dek elleni felkészülési mérkőzés után is röviden értékelte

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents