Somogyi Hírlap, 2016. november (27. évfolyam, 257-281. szám)
2016-11-24 / 276. szám
g MEGYEI KÖRKÉP 2016. NOVEMBER 24., CSÜTÖRTÖK Sokan érdeklődtek arról, miért kell hosszú időt várni az ellátásra? Olvasói kérdésekre kórházi válasz KAPOSVÁR A közelmúltban indította útjára a Sonline.hu és a Somogyi Hírlap új közös kezdeményezését Mi legyen az újság? szlogennel. Ennek keretében olvasóinkat kértük meg arra, küldjék el témajavaslataikat, írják meg, miről olvasnának szívesen lapunkban, illetve internetes portálunkon. Legutóbb az egészségüggyel kapcsolatban vártuk olvasóink kérdéseit. Melyekre a Kaposi Mór Oktató Kórház vezetése írásban juttatta el válaszait szerkesztőségünkhöz. Többen kérdezték, hogy miért kell órák hosszat (indokolatlanul) várakozni a sürgősségin?- A Sürgősségi Betegellátó Centrumban az ellátásra jelentkező betegek vizsgálata és azt követő ellátása nem érkezési sorrendben történik - közölte megkeresésünkre a kórház vezetése. - A betegellátás sorrendjét a beteg állapotának súlyossága határozza meg. Sajnos sokéves probléma, hogy az indokolatlanul sürgősségi ellátásra érkezők száma növeli a várakozási időt, vagyis a betegek egy része nem a járóbeteg-ellátást, a háziorvosi ellátást keresi fel akár hónapokra visszanyúló panaszaival, hanem a soronkívüliség lehetőségét kihasználva, időnként többhetes panaszokkal jelentkeznek sürgősségi ellátásra. Tény, hogy ezzel a valóban sürgősségi ellátásra szorulók kezelését nehezítik. Arról is érdeklődtek olvasóink, vajon az orvosok, ápolók hozzáállása miért flegma, lekezelő a Sürgősségi Betegellátó Centrumban?- Számtalanszor jeleztük, hogy az intézmény csak konkrét eseteket, panaszokat tud kivizsgálni, de a szolgáltató, betegközpontú szemléletű tevékenység és a megfelelő hozzáállás, hangnem a szakmai ellátáson túl elvárás mind az orvosoktól, mind a szakdolgozóktól - válaszolták. - A Sürgősségi Betegellátó Centrum leterheltsége kiemelkedően nagy (részben a fent jelzett probléma miatt), de a munkatársak igyekeznek türelemmel, empátiával hozzáállni a nem feltétlenül sürgősségi ellátást igénylő, vagy szociális eredetű esetekhez is.- Miért kell hónapokat várni a vizsgálatok előtt? A szemészetre például fél éves várólista van - jelezték olvasóink.- Várólistát egyes műtétek elvégzéséhez kell vezetni, ebben az elmúlt egy év alatt jelentős csökkenést sikerült elérnie az intézménynek - reagált a kórház. - Gyakorlatilag egyedül egyes ortopédiai beavatkozásokra van jelenleg várólista az intézményben, ami jó teljesítmény más kórházakkal összevetve. Bizonyos vizsgálatokra előjegyzést a járóbeteg-ellátásban alkalmazunk, így például a szemészet területén is. A szakterületek többségénél 4-500 ezer főt jelent az intézmény területi ellátási kötelezettsége. A magas betegszám mellett az egyre növekvő humánerőforrás-hiány nem helyi sajátosság, országos tendencia. Mire jó az időpontkérés, amikor nem tudják tartani az időpontokat? Erről is érdeklődtek olvasóink. A kórház vezetése válaszában kitért arra, hogy általánosságban az intézmény tudja tartani az adott időpontokat, de vannak sürgős esetek, melyek felboríthatják az előre tervezett, úgynevezett elektív sorrendet, illetve egyéb, előre nem látható vis maior esetek kedvezőtlenül befolyásolhatják az előre eltervezett munkafolyamatokat. Megkérdezték azt is olvasóink, hogy miért vannak egyes szakterületeken olyan nagy várólisták, illetve, hogy mit tesz a kórház vezetősége az ápolók megmaradásáért?- Egyes betegségtípusban (elsősorban mozgásszervi betegségek) szenvedő betegszám egyre nagyobb emelkedést mutat, ennek megfelelően e szakterületek leterheltsége napról napra nő - válaszolták. - A rendelkezésre álló humán erőforrás befolyásolja az ellátásra várakozás időtartamát. Ugyanakkor mindent megtesz a kórház az ápolók megtartásáért, amit a lehetősége, a jelenleg rendelkezésre álló gazdasági és egyéb körülmények lehetővé tesznek, a kormányzat által biztosított lehetőségeken túl is (többek között kollektív szerződésben szabályozva azokat). Márkus Kata KAPOSVÁR - Apa, a bácsi miért eszik a kukából? Az addig bőszen a falevelekkel küzdő négy és fél éves Bence abbahagyja a gereb- lyézést, s döbbenten nézi a ház előtti konténerben kotorászó, onnan éppen a reggelije maradékát, egy félig megrágott szalámis zsemlét kihorgászó hajléktalant. Akinek társa eközben sörös dobozokat és különféle üvegeket horgászgat a szelektív kukából, ám közben elfogadva a kínálást, szintén harap egyet a szendvicsmaradékból. A kicsi csak áll, s értetlenül néz felváltva rám és a guberálókra. Láthatóan nem tud mit kezdeni a jelenettel, hogy ami neki, nekünk már nem kellett, s a konyhai szemetesben, majd a szürke fémkonténerben landolt, valaki más kiszedi és... Megeszi...- Apa, nem piszkos a zsemlém? - fordul ismét felém, majd hozzáteszi: - És a bácsik keze is milyen koszos. Miért nem mossák meg? Biztos rengeteg rajta a bacilus, s meg fognak betegedni! És persze várja a választ, de mit is mondhatnék neki? Hogy a bácsiknak kisebb gondjuk is nagyobb annál, hogy éppen piszkos kézzel fogják a zsemlét? Örülnek, hogy egyáltalán akadt valami, ami fogyasztásra alkalmas, hiszen éhesek, náluk nincs otthon hűtő, amibe csak be kell nyúlni a felvágottért, joghurtért, gyűHÉTKÖZNAPI TÖRTÉNETEK Jézuska mölcsért/ tejért, paradicsomért, hiszen nemhogy frizsiderük, de lakásuk sincsen, hanem valami elhagyatott városszéli viskóban, pince mélyén, neadjisten szemetes zsákokból eszkábált sátorban laknak. Ahonnét nemcsak a hűtőszekrény hiányzik, de a kád, a mosdó, a vécé is, sőt, sok esetben még igazi tányérjuk meg bögréjük sincsen, csak valami ócska lábos, illetve csorba pohár, de inkább csak egy műanyag palack, s ha inni akarnak, keresniük kell valamilyen közcsapot. És nincsen tévéjük, számítógépjük, tabletjük, rengeteg könyv és játék a polcokon, futóbiciklijük, dömperük, versenypályájuk, fogalmuk sincs ki az a Thomas, Bogyó és Babóca, mi az a Chugging- ton-pályaudvar, matchboxot is talán, ha gyerekkorukban láttak, s a rántott húsra is csak halványan emlékeznek, ahogyan a friss kenyérből is csak az illat jut nekik hosz- szú-hosszú évek óta. Próbálnám magyarázni, de aztán eszembe jut, hogy fölösleges, hiszen szűk hónapja Budapesten azt sem értette, miért alszanak ketten is a Pozsonyi út egyik kirakatának beugrójában néhány széttépett dobozon szakadt takarókba csavarodva, a lábuknál néhány levetett, rongyos inggel, pulóverrel.- De ha nagyon fáznak, majd hazamennek? - kérdezte ártatlanul, mert el sem tudta képzelni, milyen az, ha nincs olyan, hogy otthon, lakás. És mivel láttam, felfogni nem tudja, de nagyon zavarja, mert valahol legbelül érzi, hogy ez most nagyon rossz, s már sírásra görbül a szája, s könnyes lesz a szeme, megnyugtattam: persze, ha igazán hideg lesz, inkább hazamennek. De ők szerencsére nagyon bírják a hideget... Erre szerencsére megnyugodott, de azért kivette a zsebéből a gumicukros zacskót, s két piros macit odatett az egyik rongyra...- Szólni kellene nekik, ha ilyen piszkosak, nem hoz majd nekik semmit a Télapó és a lézuska - jegyzi meg a középső csoportos, akit hiábavalóan próbálok visszaterelni a falevelekhez. - Mert apa, azt mondtad, ők nemcsak azt nézik, jó vagyok-e, hanem, hogy vécé után is megmosom-e a kezem. A két guberáló eközben végez a kukánkkal, egyikük lassan rágyújt, a másik egy nagy szatyorba pakolja a fémdoboz- és üvegzsákmányt, melyet aztán megpróbál felkötni a rozzant cajgert csomagtartójára, s elindulnak a szomszéd ház, illetve annak konténere felé.- Azért biztos jók voltak - szólal meg a négy és fél éves, s miután kérdőn nézek rá, magyarázni kezd. - Hát mind a kettőnek van biciklije. Tudod, én is azt kértem karácsonyra. Biztos őket is szereti a Jézuska... Vas András HIRDETÉS MOST . HARAPJON RA! ALMA és HOLNAP Földművelésügyi Minisztérium VTUITyGD .nébíh I Van hóvá javulnia a hazai ■ egészségügyi ellátásának®
