Somogyi Hírlap, 2016. november (27. évfolyam, 257-281. szám)
2016-11-16 / 269. szám
fi MEGYEI KÖRKÉP - HIRDETÉS 2016. NOVEMBER 16., SZERDA Szegény sorsú rászorulóknak nyújt segítséget a szervezet: Nagy Dorottya válogatja a rengeteg adományt Májusban az Emberi Erőforrások Minisztériumának támogatásával új kalandba kezdett a Kaposvári Egyházmegyei Karitász egy somogyi kis faluban, Bőszén- fán, ahol 35 olyan családot kerestek, akik, bár nagy szegénységben nevelik gyermekeiket, mégis akarnak. Akarnak változást, kiemelkedést, tudatosságot. Arra vállalkoztak, hogy ezúttal nem halat adnak, hanem halászni tanítanak. BŐSZÉNFA-KAPOSVÁR Nagy Dorottya, a Kaposvári Egyház- megyei Karitász igazgatója He- gedüsné Váradi Klárával beszélgetett, aki vállalta, hogy az Akarom program keretén belül családgondozóként látogatja, segíti, kíséri a 35 családot.- Hogyan indult a program, milyen volt a fogadtatása?- Szokatlan dologgal szólítottuk meg a családokat - felelte Hegedüsné Váradi Klára. - Először nem értették az emberek, mi ez, mit várunk el tőlük, talán kicsit bizalmatlanok is voltak. Nem volt könnyű az indítás, de most is bebizonyosodott, amiben eddig is hittem, hogy a személyesség működik a leghatékonyabban. Amikor mindenkivel külön-külön leültem beszélgetni, amikor személyesen elmondtam, miről van szó, mit szeretnénk, mi lenne a program célja, mindenki elfogadta, azonosulni tudott a célokkal, feladatokkal. Most már többnyire sajnálják, hogy vége - és nem csak az utalvány miatt, amit kapnak. A résztvevők elmondták, ritkán van alkalmuk munkán kívüli kötetlen beszélgetésre, mert mindig rohanni kell valamiért, valahová, és az emberek nem hallgatják meg egymást, vagy nem csak úgy „ráérősen”, csupán megszokásból kérdezik meg a másiktól, hogy van éppen most. Azért is volt szerethető a program, mert újra és újra lehetőséget teremt jóízű beszélgetésekre. Az előadások pedig alkalmat teremtettek arra, hogy az ember kicsit felöltözzön és olyasvalakivel is találkozzon, akivel már régen nem beszélt, aki mellett máskor esetleg csak elment a faluban.- A részt vevő családok havonta utalványokat kaptak, háztartási naplót vezettek, takarékoskodni próbáltak.- Jó látni, ahogyan segítettek egymásnak például kitölteni a papírokat, s tanácsokkal látták el egymást. Annak is nagyon örültem, ha valakit felhívtam, hogy meglátogatnám, mire mentem, már mindenki tudta, hogy kint leszek a faluban. Ez számomra azt bizonyította, hogy működik a kommunikáció. Az emberek életében az egyik legrosszabb dolog, a legnagyobb hiány, amikor nem működik közöttük a kommunikáció. Egy másik terület, ami a program sikerének mondható, hogy több családunk nagyon tudatosan az otthona szépítésére, felújítására fordította a havi támogatást. Ők úgy álltak a dologhoz, ha nem kapnának utalványt, akkor is meg kellene valahogy élniük, tehát a pluszbevételt tudatosan olyan dologra fordították, amit korábban nem tudtak kigazdálkodni.- A fél év során négy alkalommal interaktív előadásokon vettek részt a családok.- Az első előadás a tudatos háztartásvezetésről szólt. Sok visszajelzést kaptam, hogy hasznos információkat kaptak a legkülönbözőbb támogatási formákról. Több család az eltelt időszakban már lépett is ilyen ügyben. A második előadás során- ez az Olcsó háztartás címet viselte - érdekes volt megtapasztalni azt, hogy a szegénység hogyan tanítja meg az embereket a jég hátán is megélni. Rengeteg házi praktikát, ötletet gyűjtöttek önállóan, és gyűjtöttünk közösen. A harmadik előadás az egészséges háztartásról, az utolsó a tudatos gyermeknevelésről szólt.- Vannak személyes élményei a családlátogatásokról?- Nehéz ezeket elmesélni, mert a külső szemlélőként úgy tűnhet, hogy semmiségekről van szó. Mégis jólesett, ha beléptem a családokhoz, megkínáltak kávéval s olyan szörppel, melyet a háziasszony készített. Vagy megkérdezték, viszek-e egy saját maga készített, pici üveg lekvárt. Apró dolgok ezek, de az adott helyzetben sokkal többet jelentettek, mint amennyi egy pohár szörp vagy egy üveg lekvár értéke. Jó érzés, hogy szeretettel fogadtak, hogy megbíztak bennem. Meséltek az életükről, az érzéseikről, aggodalmaikról, örömeikről. Amit megosztottak velem, az mind-mind élmény volt számomra. S az is jó dolog, hogy senki sem akart kimaradni a programból, senkit nem kellett kapacitálni, noszogatni, hogy maradjon.- A családok számára véget ért ez a program.- Nagyon korán, a program legelső előadásán felmerült a résztvevőkben az igény, hogy jó lenne a falun belül valamilyen közösséghez, csoporthoz tartozni. Szívesen vennék, ha lenne valamiféle folytatás, találkozások, összejövetelek formájában, például egy-egy ünnephez kapcsolódva. Jönnek a hosszú téli esték, közeleg az advent, biztos vagyok benne, hogy ez remek lehetőség lesz a továbbgondolkodásra. Ha most fél évre megfogtuk valakinek a kezét, nem szeretnénk azt átmenet nélkül elengedni. Bízom benne, csak a program ér véget, a folyamat, ami elindult, folytatódik. HIRDETÉS •A
