Somogyi Hírlap, 2016. november (27. évfolyam, 257-281. szám)

2016-11-15 / 268. szám

t fi KÖRKÉP 2016. NOVEMBER 15., KEDD Nehéz hónapok voltak, de ma is szívesen emlékszik vissza az X-Faktorra Ha elmúlna a lámpaláz, akkor vege lenne mindennek KECSKEMET, LAJOSMIZSE Ko­csis Tibor büszke alföl­di gyökereire. Az X-Faktor 2011-es győztese különle­ges örömmel koncertezik a környéken, mert a helyiek­kel mindig lehetősége nyílik egy kis „összekacsintásra”. Koós Kata kata.koos@mediaworks.hu- Alföldi származású. Kecske­métet vagy Lajosmizsét tekinti inkább a szülőföldjének?- Bár Kecskeméten szület­tem, igazából lajosmizsei va­gyok, oda jártam általános is­kolába is. A középiskolát már a kecskeméti Katona József Gim­náziumban végeztem, de a csa­ládommal mindvégig Lajosmi- zsén laktunk, onnan jártam át, hiszen nem nagy távolság. Mindkét város fontos a szá­momra, de máshogy. Lajosmi- zse egy kisváros, ahol minden­ki ismer mindenkit. A csalá­dom a mai napig ott él. Minden zegzugát ismerem, és minden szeglete jelent is valamit a szá­momra. Egy olyan bázis, aho­va bármikor visszatérhetek, ha igazi nyugalomra, családi lég­körre, vagy egyszerűen hazai levegőre van szükségem. Kö­rülbelül hetente haza is járok. Azonban Kecskemét is sokat je­lent számomra, hiszen a diák­évek nagyon meghatározóak tudnak lenni egy ember életé­ben. Nagyon jó osztályom volt. Számtalan fergeteges házibu­li emlékét őrzöm, és rengeteg barátság köttetett középisko­lás koromban. Hiába vagyunk már földrajzilag távol egymás­tól, a legtöbb a mai napig tart. Szóval Lajosmizse számomra mindig a családot, Kecskemét pedig a felhőtlen fiatalság éve­it fogja szimbolizálni.- Mikor merült fel Önben elő­ször, hogy komolyabban szeret­ne foglalkozni a zenével?- A zene iránti szeretet már egész kiskoromban felszínre került bennem. Amikor a szüle­im felfedezték, hogy van hozzá érzékem, rögtön beírattak zon­gorázni, gitározni, majd pedig énektanárhoz is. Aztán gimna­zista koromban már a saját fe­jemmel is éreztem, hogy a ze­ne fontos a számomra, és tud­tam, hogy szeretnék vele vala­milyen szinten foglalkozni. Ka­maszként persze még keresi magát az ember, így nem vol­tak nagy ambícióim, de azért beiratkoztam a kecskeméti M. Bodon Pál Zeneiskolába. Az alapokat ott sajátítottam el. Emellett már gyer­mekkoromban , megra­gadtam Lajosmizsén és Kecskeméten is min­den alkalmat, ami színpadhoz kötődött. Amatőr színtársulat­ban játszottam, részt vettem a nagyobb vá­rosi kulturális esemé­nyeken, énekverse­nyekre jártam. Ami­kor pedig nagyobb lettem, a barátaim­mal megalapítottuk az első zenekarunkat, a Soda Effectet. Ismert előadók dalait játszot­tuk saját feldolgozás­ban. Kisebb klubokban léptünk fel. Emlékszem, Kecskeméten, a Malom­ban akkoriban volt egy kis kávézó, mely szom­bat esténként szórakozó­helyként üzemelt, ott kéthe­ti rendszerességgel léptünk fel. Sőt törzsközönségünk is volt, akik minden koncertünkön megjelentek. Maroknyian vol­tak, de annál többet jelentettek a számunkra.- Középiskola után mégsem ve­zetett egyenes út a zenei pályá­hoz.- Mindig is szerettem a ze­nét, és folyamatosan kaptam a visszajelzéseket a barátaim­tól és a családomtól, hogy az­zal is kellene foglalkoznom, de közben nagyon sok más is ér­dekelt. Világéletemben későn érő típus voltam. Sokáig túl sok minden vonzott ahhoz, hogy egy dolog mellett leragadjak, így jött az életembe a főiskola is. Érettségi után jelentkeztem Egerbe, az Esz- terházy Ká­roly Főiskolá­ra, ahol kom­munikáció és művelődésszer rendezvények világá- i ba. Most ugye csiná­lom, akkor pedig szer­veztem.- Mikor költözött Bu­dapestre, és milyen vező szakon végeztem. Azt is szerettem, mert érdekelt a televíziózás, a média, a filmek, és kicsit az is a szereplés­sel volt kapcsolatos. Úgy voltam vele: majd az élet eldönti, merre indít a kar­rier szempontjából. A főis­kola után rögtön vissza is kanyarodtam Kecske­métre, ahol a Művelődési házban rendezvényszerve­zőként dolgoztam két éven keresztül. Azt is élveztem, hiszen akkor a másik ol­dalon kóstolhattam bele a benyomásai voltak kezdetben a fővárosról?- 2006-ban költöztem a fővá­rosba, és persze hatalmas vál­tás volt. Bevallom, nagyon so­káig hiányzott a vidék nyugal­ma. Bár én Budapesten sem ke­resem különösebben a nyüzs­gést. Egy csodálatos város, és nyilván olykor jól esik bemen­ni a belvárosba, és megtapasz­talni azt az őrületes pörgést, a turistákat, vagy éppen a rom­kocsmákat. Azonban én ott is kertvárosi részen lakom, hi­szen egy nagy, udvaros, ku­tyás-macskás családi házban nőttem fel, így igénylem is, hogy az otthonom nyugodt és természet közeli legyen.- Saját elhatározásból vagy a családja és a barátai biztatá­sának hatására kezdett el je­lentkezni tehetségkutató mű­sorokba?- A legelső próbálkozásom a Megasztárban volt, oda magam jelentkeztem. Visszatekintve az még nagyon kezdeti szárny- próbálgatás volt. Akkor 23 éves voltam, és bár sokan annyi idő­sen már megtalálják a saját hangjukat, illetve hogy kik is ők valójában, én későn érő tí­pusként még nem voltam ké­szen. Mindenesetre jó tapasz­talatszerzés volt. Bár nem ju­tottam sokáig, azért belekóstol­hattam a tehetségkutatók vilá­gába. Aztán jött a Csillag szüle­tik, ami már jóval nagyobb si­ker volt, de még mindig nem hozta meg az igazi áttörést, nem jelentett olyan hatalmas változást az életemben. Mikor pedig 2011ben, 30 évesen az X- Faktorba jelentkeztem, már na­gyon tudatos voltam.- Hogyan emlékszik vissza az X-Faktorban eltöltött időszak­ra?- Nagyon emberpróbáló- ak az ilyen jellegű műsorok, de rengeteget lehet belőlük ta­nulni. Az életemben elképesz­tően intenzív időszak volt az XFaktor, mely mindennapos el­foglaltságot jelentett kora reg­geltől késő éjszakáig. Fárasz­tó volt, de úgy éreztem, vég­re azt csinálhatom, amit ko­rábban csak szerettem volna, ráadásul kíváncsi is rá a többi ember, hogy mire vagyok ké­pes. Izgalmas volt megtapasz­talni a határaimat, megismer­ni önmagamat. Szívesen em­lékszem vissza arra az idő­szakra. A tehetségkutatókat manapság szokás leszólni. Sokszor hallom, hogy túl sok van belőlük, és hogy nem bír el az ország ennyi énekest. Le­het, hogy ez részben igaz, vi­szont én mégis azt mondom, hogy óriási lehetőséget terem­tenek ezek a műsorok arra, hogy valaki be tudjon mutat­kozni. Emellett a későbbiek­ben nagy hasznát vettem az ott tanultaknak. Felkészített, hogy milyen, mikor benne va­gyok egy produkcióban, egy alkatrészként egy nagy gé­pezetben, és lehet hogy a na­punk nagy része éppen arról szól, hogy várjuk a sorunkat. Megtanított, hogy türelmes­nek és alázatosnak kell len­ni, és mindig oda kell figyelni a többiekre is.- Több száz fellépés után is akad még Önben lámpaláz a szereplések előtt?- Azt hiszem, ha elmúlna a lámpaláz, akkor vége lenne mindennek. Bevallom, a mai napig minden egyes fellépé­sem előtt izgulok mindaddig, míg el nem hangzik az első dal, és míg fel nem mérem ki­csit a terepet. Megnézem, mi­lyen a közönség: idősek, fiata­lok, bulisak vagy inkább nyu­gisak-e. Szerintem kell is az adrenalin, hogy az ember jól tudjon a színpadon teljesíteni, és nem is szeretném, ha a fel­lépések monotonná válnának, semmilyen érzelmet nem vál­tanának ki belőlem.- Akadnak olyan fellépőhe­lyek, melyek különlegesen kedvesek a szívének?- Természetesen, ha haza megyek, Bács-Kiskun megyé­ben gyakorlatilag bárhova, ott azért közvetlenebb hangot le­het megütni. Mindig akad egy kis összekacsintás. Somogy a Olgájának egyik utolsó menedéke: a húsa és teje mellett finom gyapja is értéket jelent A kihalástól óvják meg az ősi cigája juhfajtát KAPOSMÉRO Somogybán tar­tottak összejövetelt az ősi juh- fajta védelmezői. A veszélyezte­tett magyarországi juh és kecs­kefajták védelméért jött lét­re az Őshonos Szakbizottság a Magyar Juh és Kecsketenyész­tő Szövetség (MJKSZ) keretein belül. Az egyik gondozott fajta csoport a cigája, ennek két vál­tozata van: az őshonos és a te­jelő. A törzstenyésztőknél ad­nak egymásnak találkozót az ágazatban tevékenykedők. Az idei rendezvényt a kaposmé- rői Kassai Fogadóban tartották Balatincz József meghívására és Kassai Lajos fővédnöksége mellett. Hetvenkét tenyésztő volt jelen, a terepre is kilátogat­tak állatmustrára, tudtuk meg Holló Krisztiántól, a szövetség dél-dunántúli régióvezetőjétől.- A cigája tenyésztésére és a génmegőrzésére fokozottan oda kell figyelni, mert olyan pi­ci a populáció, hogy enélkül fé­lő, hogy elveszne a fajta - mond­ta Holló Krisztián. - A tejelő ci- gájából mindössze 500 van az országban, ebből 350 találha­tó Bárdudvarnokon Balatincz József gazdaságában. Az ősho­nos cigájákból országos szinten ezer-ezerötszáz példány lelhető fel, ennek mintegy tíz százalé­ka él Bárdudvarnokon. A cigája Kis-Ázsiából származik, és Ma­gyarországra a XVIII. század végén került a Balkánon és Ro­RSE.'rwr Juhnyáj: a cigája tenyésztésére és génmegőrzésére is odafigyelnek mánián keresztül. Hívták zom- bori juhnak, oláh juhnak, de berkének is. Elterjedését előse­gítette, az addig tenyésztett ju­hokkal ellentétben a húsa és te­je mellett finom gyapja is érté­ket jelentett. Az alapvetően he­gyi juh jól alkalmazkodott az al­földi környezethez. Legnagyobb arányban a Duna-Tisza közén parasztgazdaságokban maradt fenn az első világháborút köve­tően. 8-9 hónapon át szabad tar- tású, csak az ellés és a bárány­nevelés idejére vonulnak a ta­nyákra. Manapság a gyapjúnak alacsony az ára, a tejnek nincs felvásárlója Somogybán, ezért leginkább a húsát hasznosítják. A tenyésztők egy zsippói takar­mányozási kísérletről is hallhat­tak előadást. Juhász Pál, a Ka­pos Ternero Kft ügyvezetője az állattartókat vágóhídi háttéris­meretekkel gazdagította. Rámu­tatott arra, hogyan állíthatnak elő minőségi vágóállatot minél nyereségesebben. A legmaga­sabb árbevételt a vágóbárány­nak valamely intenzív húsfaj­ta kereszteződésével állíthatják elő. Ezzel megnyerhetik a rövi- debb idejű hizlalás lehetőségét, a jobb takarmányfelhasználást és biztos piacot is, ellentétben az élő export piac hektikusságá­val. A tenyésztőknek az őshonos fajtákra plusz támogatás kapha­tó, évente 18 ezer forint igényel­hető egyedenként. K. G. * EEEGÉZi «fii

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents