Somogyi Hírlap, 2016. november (27. évfolyam, 257-281. szám)
2016-11-14 / 267. szám
fi MEGYEI KÖRKÉP 2016. NOVEMBER 14., HÉTFŐ ► Folytatás az 1. oldalról KAPOSVÁR - Menjetek, ezt még utoljára lefotózom - mondja Ascher Tamás, s a rendezőnek hamar társa akad Csákányi Eszter személyében. A két Kos- suth-díjas elérzékenyülve áll a fodrászat ajtajában, miközben mögöttük szép lassan elvonul a kaposvári Csiky Gergely Színház elmúlt szűk fél évszázada. Színészek, a műszak és az irodák egykori és mai dolgozói bandukolnak beszélgetve, a hirtelen felbukkanó, rég nem látott ismerősnek óriási mosoly- lyal vagy éppen elérzékenyülve megörülve ezúttal a nézőtér felé. Ahol már leszerelték a széksorokat, helyettük néhány pam- lag, illetve irodai ülőalkalmatosságok várják őket, a színpadon pedig formabontó módon Kiss István, a kelléktár vezetője.- lanikám - szólítja meg az éppen betoppanó rendezőt, Mohácsi Jánost -, a második sor közepére ülj! Mondjuk, Znami (Znamenák István, a teátrum korábbi igazgatója és művésze - a szerző) mellé. Azt hiszem, ismeritek egymást... Aztán az öt ujját s régi telefonját mutatja, ezekkel szervezte meg elképesztően rövid idő alatt a teátrumbúcsúztató ölelést.- Hiába, ragaszkodom a régi dolgokhoz - mutatja fel cirka tízéves mobilját, majd csendesen hozzáteszi: - Ezért vagytok itt... S a kelléktár vezetőjének invitálására jöttek is a meghívottak, a színház történetének, a határokon túl is híres-elismert Kaposvár-jelenség létrehozóinak és működtetőjének nagyjai és szorgos közkatonái. Kicsit öregebben, mint ahogyan a hetvenes-nyolcvanas-kilencve- nes években a színpadon látta őket az ember, deresedő halántékkal, ritkább hajjal, a szemek alatt és a szájak szegletében mélyülő szarkalábakkal-ráncok- kal. De a szemek azért ugyanúgy ragyogtak, mint anno fent a világot jelentő deszkákon, tele szenvedéllyel, s persze néhány könnycsepp is rendre előtolakodott a rég nem látottak és az emlékek hatására.- Ezt így együtt de jó látni! - jegyzi meg egy színházrajongó, mire a mellette álló, s jelenleg is a társulathoz tartozó művész, Sarkadi Kiss János egyetértőn bólint: - Biztos sírunk is majd... Közben folyamatosan telnek a széksorok, az elsőt a Csiky élő történelme tölti meg szép lassan: Ascher Tamás, Kulka János, Csákányi Eszter, Tóth Béla, Kamarell Márta, Zsámbéki Gábor, Molnár Piroska, Pogány Judit - megannyi Kossuth-díjas és örökös társulati tag, köztük olyanok, akik több mint fél évszázada kötelezték el magukat a kaposvári teátrum mellett. Többen viszont nehezen szabadulnak el a színészbüféből, ahol az asztalokon régi plakátok, a falakon és a plafonról lelógva fotók, műsorfüzetek és újságcikkek emlékeztetnek a Csiky nagy korszakára: feledhetetlen előadásokat elevenítenek fel, melyekre anno az ország minden részéből özönlöttek a nézők.- Ha véletlen valami csúnyát hall, fújja meg! - nyújt át egy sípot Zsámbéki Gábor rendezőnek Kiss István, amikor megtelt a nézőtér, majd lassan a földre ereszkedik, s egy lepedővel takart formán egykezes fekvőtámaszokat kezd nyomni, közben Nagy László Adjon az Isten versét szavalja. - .».nekem a kérés nagy szégyen, adjon úgyis, ha nem kérem - zárja a formabontó szavalatot, majd feláll, s egyúttal lerántja a leplet a tornamutatvány segédeszközéről: a legendás Marat/Sade előadás utcakövéről, melyet anno Máté Gábor emelt a magasba a darab végén a Corvin-közzel a háttérben... Aztán sztorizni kezd, sorra veszi az első sorokban ülőkkel közös emlékeket, így megelevenedik Pogány Judit éjszakai jelmezes macskaetetése a színházparkban, kitör a Csü- csörke-vita, s kiderül, hogy 1983-ban az akkori portás szerint - egy betelefonáló nézőnek mondta - az „egész színház el van tájolva”, s hogyan lett egy éjjeli rendőri ellenőrzésből egy félreolvasásnak köszönhetően a csoportos, vagyis ahogyan a személyi igazolványba anno beírták, csop. szereplőből csapszerelő... Mindenkivel azonban nem adomázhat... Kiss István ezután a Marat/Sade jelen lévő szereplőit hívja a színpadra, s ünnepélyesen átnyújtja nekik a nevezetes követ, majd a Csiky állandó társulatának megalapításakor a színházhoz szerződött Tóth Bélát szólítja megkopott deszkákra, s ekkor felzúg az első vastaps.- Végtelenül boldog vagyok, hogy itt lehetek veletek - mondja megindultan a kilencedik ik~ szét taposó művész, aki mellé hamarosan felsorakozik mindenki, aki „valaha csinált valamit a színpadon”, s közösen el- éneklik az örökös tag dalát a Diótörőbői. Az épületölelés következik a sorban, a hajdani és jelenlegi társulati tagok a színházrajongókkal kiegészülve fogják körbe az épületet a szakadó esőben Mohácsi János állandó zenei partnere, Kovács Márton hegedűszavára...- Gyönyörű nap - mondja Kamarell Márta, aki fél évszázadon át művészeti titkárként dolgozott, Znamenák István arról beszél, azon gondolkodott, menynyire lesznek szomorúak a régi társak a búcsú miatt.- Rengeteg emlék jött elő - mondja -, közel húsz évet töltöttem itt, minden, ami az életemben történt, ideköt: a feleségem, a gyerekeim, a barátok, a szakma. Jó volt itt dolgozni.- A mai magyar színháznak a Csiky volt a bölcsője - mondja nem sokkal később Csákányi Eszter. - Minden, ami a jelen színházát jellemzi, innen nőtte ki magát, aki számít-mérvadó a szakmában, köze volt Kaposvárhoz. Csak körül kell nézni: ezek között a falak között született meg a modern magyar színjátszás... Vas András Családi nap A színház nemcsak a hajda ni társulati tagoknak adta meg a lehetőséget, hogy elköszönjenek a teátrumtól, hanem kinyitotta az intézmény kapuit a nagyközönség előtt is. A mostoha időjárás persze alaposan átírta az előzetes terveket, az épület elé, valamint a színházparkba tervezett rendezvényeket és szolgáltatásokat elmosta az eső, így a falak közé szorultak a családi napra érkezők. A gyerekek persze így is remekül érezték magukat, hiszen amellett, hogy bejárhatták az épület minden zugát, megannyi program közül válogathattak. Az előtérben mindenféle finomság, a stúdióban arcfestés és pizza várta őket, de ezúttal firkálhattak a falakra is, s fotóz kodhattak az előadások díszleteivel és kellékeivel, belenézhettek A Négyszögletű kerek erdő próbájába, s interaktív játékokat is kipróbálhattak. Igazoltan távol A középen, a főhelyen üresen árválkodó fotel és lábtartó Babarczy László hajdani igazgatót várta volna, aki azonban próba miatt nem tudott eljönni, ahogyan Jordán Tamás és Lázár Kati is igazoltan, munkahelyi elfoglaltság miatt hiányzott. ♦ Fotók: Lang Róber Családi napot tartottak búcsúzóul i ""ín Tóth Béla hatalmas tapsot kapott Äscher Tamás is eljött
