Somogyi Hírlap, 2016. november (27. évfolyam, 257-281. szám)

2016-11-03 / 258. szám

2016. NOVEMBER 3., CSÜTÖRTÖK MEGYEI KÖRKÉP g írjon! Szóljon! Várjuk olvasóink leveleit (cím: 7400 Kaposvár, Kontrássy u. 2/a) és az SMS-eket (telefon­szám: 20/9689-444). A normális hangvételű írá­sok között nem válogatunk, azokat közöljük. Minden hét közepén közzé tesszük a kö­vetkező időszak - kiemelten a hétvége - eseményeit. Az ingyenes események in­gyen bekerülhetnek a lap­ba, ezekről a tudnivalókat a kata.markus@mediaworks.hu címre várjuk. A belépőjegyes rendezvénye­ket hirdetésben lehet reklá­mozni. JOGSEGÉLY Ingyen segítenek Az alábbi szervezetek szakem­berei ingyen segítenek jogi ügyekben a rászorulóknak: ORSZÁGOS BETEGJOGI, ELLÁTOTTJOGI, GYERMEKJOGI ÉS DOKUMENTÁCIÓS KÖZPONT, BETEGJOGI KÉPVISELŐ: 20/4899-558 ELLÁTOTTJOGI KÉPVISELŐ: 20/4899-611 GYERMEKJOGI KÉPVISELŐ: 20/4899-633 EGYENLŐ BÁNÁSMÓD HATÓSÁG: 30/727-0239 ÁLDOZATSEGÍTŐ VONAL: 80/225-225 ÁLLAMPOLGÁRI BIZOTTSÁG AZ EMBERI JOGOKÉRT ALAPÍTVÁNY: 70/330-5384 1956-ban 19 éves voltam, utolsó éves hallgató a kapos­vári ápolónői iskolában. A nő­vérszállás a szemészet mögöt­ti épületben volt. Ablakaink az utcára néztek. 1956. október 24-én nagy zajra, kiabálásra ébredtünk. Tele volt az utca népekkel, akik kiabálták: „Ruszkik haza!”. Ré­mülten ugrottunk ki az ágyból. A folyosó végén már jött felénk Erzsébet nővér halál sápadtan: „Kislányok, kitört a forrada­lom! Mindenki öltözzön fel és meneküljön. Menjenek haza!" De a vonatok csak egy irány­ba közlekedtek. Átszállni nem lehetett. 28-an voltunk, nyol­cán nem tudtunk hazajutni, mert át kellett volna szállnunk, mi maradtunk. Eljöttek értünk az orvosok, mindenkit elvittek egy-egy osztályra. Én a baleseti sebészetre kerültem, a Farkas főorvos úr mellé. Még nem volt meg a vizsgám az asszisztensi feladatokhoz, de már nagyon sokszor asszisztáltam, mivel osztályelső voltam. Most telje­sen magamra maradtam, de főorvos úr szerint nagyon jól végeztem a munkámat. 26-án elfogyott a kötsze­rünk, ki kellett menni a köz­ponti gyógyszertárba, egy évfo­lyamtársammal mentünk. Éle­tem egyik legemlékezetesebb él­ményében volt részünk. Már es­teledett mire leértünk a Fő ut­cára, ahol óriási tömeg volt. A Corsótól a Kossuth térig hul­lámzott az embertömeg. Meg­értük magunkat átvergődni. A Megyei Tanács erkélyén egy nagyon szép kis fiatalember POSTABONTÁS nemzeti színű zászlóval átköt­ve, Attilában szavalta a nemze­ti dalt. A refrént a tömeg vissz­hangozta. Szegény, nagy zava­rában eltévesztett egy verssza­kot, a tömeg mondta el, hibát­lanul. Könnyesek voltak a sze­mek. Mire a gyógyszertárhoz értünk, a Zárda utcából öm­lött a nép, utcaszéles sorokban jöttek az emberek. Csodálatos volt! Közben a Kossuth szobor előtt megjelent egy orosz tank. Elől, a talpon egy csinos orosz nő állt, aki tiszta magyarság­gal megszólalt. „Ne féljetek!” - mondta. A tömeg elkezdett or­dítani. „Le a vörös csillagot!” A nő lekapta a sapkáját és le­tépte a csillagot. „De a ti forin­totokon is az van!” Erre a nép, mint a felbolydult méhkas, ma­rokszám szórták szét forint­jaikat a földre, ott állt halom­ban. Mire visszavergődtünk a kórházba, már ott állt a tank az udvaron. A nő egy zsákban hozta a pénzt és felajánlotta a véradó állomásnak. Jöttek vér­adók is, nem győztük levenni a sok vért. Volt olyan, aki azt mondta, hogy ha nem veszik le tőlem, akkor én magam le­eresztem. Másnap Farkas főorvos úr útra kelt Pestre a vérplazmák­kal és a friss vérrel. Pesten, ugyanis nagy szükség volt rá. Engem akart magával vinni, de a másik főorvos nem engedett, én voltam a jobbkeze. A men­tő külön jelzéssel ment, még­is Pest alatt kilőtték a mentőt. A főorvos úr hősi halált halt, a vér az utcára folyt. Azóta min­den nap megköszönöm Isten­nek az életemet! Gelencsér Zoltánné Kaposvár Kérdésfelvetések fotókról, festményekről, képekről Képek: sajátos látásmód NAGYATÁD A Kulturális Köz­pont kiállítótermében nyitot­ták meg Nagy Miklós „Fotó? Festmény? Kép?” című kiállí­tását. Dr. Géger Melinda mű­vészettörténész elmondta, hogy a kiállító ezer szállal kö­tődik Nagyatádhoz. Orvosként Győrben dolgozik, de koráb­ban nagyatádi lévén ő is ré­szese volt, hogy a településen létrejöhessen egy művészeti alkotótábor. Nagy Miklós sajátos látás­módot közvetít, a festői, gra­fikai elemek megjelenítésé­hez közeledik. Párhuzamok, rejtett kapcsolatok jönnek lét­re, művészi beavatkozás során Fekete-fehér szí­nekkel dolgozik, egy kis színnel a fotókkal szinte rajzol. Meg­határozó képein a függőleges és vízszintes irány, de szíve­sen él a „bemozdítás” elveivel is. Lágy, érzelemteli fények ál­tal tükrözi az állandó utazást, a rohanást. Nem a látványra, hanem a belső hangra kon­centrál. Főként fekete-fehér színekkel dolgozik, de néha a képek sarkába egy kis színt is elrejt. A megnyitót Jeles Judit fu­vola- és Stummer Márton gi­tárművész zenéje tette szí­nesebbé. A fotókat november 28-ig tekinthetik meg az ér­deklődők. Györke József Ezer szál: Géger Melinda művészettörténész mutatta be Nagy Miklós fotóit ÉSZREVETTÜK Veszélyes útszakasz éve járhat a siófok-kiliti szőlő­hegyre, aki eme felirat elkészíté­sére és villanyoszlopra szögezésé- re szánta el magát. Talán baleset elszenvedője is volt a kétségtele­nül rosszul belátható, szűk emel­kedőn, ahol való igaz, lefelé nem éppen csigatempóban közleked­nek az autósok. Veszélyre azon­ban semmiféle tábla nem figyel­meztet, emberünk nyilván ezt kí­vánta pótolni talán kissé terjengő­sen, de közérthetően... F. I. VÍGMZ2 VHBzfifiX ÚTSZAKASZ í ' mm mm A hetven éve elűzött németekre emlékeztek „Kitelepítettek útja” ECSENY A településről elűzött német ajkú lakosság emléké­re avatták fel a „Kitelepítet­tek útját” Ecsenyben. 1946- 48 között a magyarországi svábokat (a kollektív bűnös­ség elve alapján) kitették ott­honukból, kitoloncolták hazá­jukból. Az ünnepség istentisz­telettel kezdődött az evangéli­kus templomban, majd az em­lékösvény avatása előtt Per­pék Attila református lelkész mondott imádságot, Pongrácz Máté evangélikus lelkipásztor pedig arról szólt, hogy a Refor­mációi Emlékbizottság támo­gatásával készült el a Kitelepí­tettek útja. Intett: a történelem e tragikus korszaka többé ne ismétlődjön meg. Felegyi Má­ria, teológus-hallgató az al­kalomhoz illő erdélyi népdalt énekelt. A deportálásra ítélt emberek emlékét őrző táblák az utat mutatják, amerre gya­logosan kényszerből elhagy­ták lakóhelyüket. A nagy táb­lát Kőszeghyné Raczkó Zsu­zsanna, a somogy-zalai evan­gélikus egyházmegye espere­se és Pusztainé Lukács Anett, az ecsenyi egyházközség fel­ügyelője leplezte'le. Akik vé­gigmennek a Piros túra útvo­nalán, megtudhatják, hogy mi történt itt 70 éve. A nagy táb­lán és az öt kisebben az itte­ni kitelepítésről olvashatunk, s láthatunk képeket, de imád­ságokat, igehirdetéseket is ta­lálunk, melyet az akkori pré­dikátor, vitéz Berkényi Ede mondott az érintett családok­nak. G. A. CIKKÜNK NYOMÁN Sztrájk előtt és után is a betegek biztonságáért MARCALI Gyógyító tüntetés címmel lapunk október 27-én számában jelent meg tudósí­tás. Erre reagált a Kajiosi Mór Oktató Kórház Igazgatótaná­csa nevében Moizs Mariann főigazgató. Beszéljenek a tények - ír­ta. - Tény, hogy már a 19. szá­zad végén kórházat alapított Marcaliban az a Szaplonczay Manó, akinek a nevét hama­rosan felveszi az intézmény. Ahogy azidőben például a je­lenleg hasonló lélekszámmal bíró Barcsnak is volt kórháza. Utóbbi település azonban a la­kosságközeli járóbeteg-ellátás és egynapos sebészet Európai Uniós forrásból történő fejlesz­tése és működtetése mellett döntött, az összehasonlíthatat­lanul drágább kórházi ágyak fenntartása helyett. Tény, hogy orvos nélkül nincs kórház. A 2013-ban le­zajlott kényszerintegráció után (melyet a marcali kórház és a munkahelyek megtartásáért vívott küzdelem szült) az egye­sített kórház egy orvos állást sem szüntetett meg. Szembe kellett viszont néznie az orvos elvándorlás, a nyugdíjba vonu­lás problémája mellett azzal is, hogy nem tud orvosokat ide vonzani. Magasabb bérezésre nincs forrása, a városi önkor­mányzat - többszöri megkere­sés ellenére - sem biztosít lete­lepedési, lakhatási támogatást vagy bérkiegészítést (ahogy teszi azt például Tab vagy Fo­nyód önkormányzata). Tény, hogy a múltat restau­rálni az egészségügy területén sem lehet. Nem kerülhet visz- szaállításra a marcali szülé­szet és a gyermekosztály. Sem az ellátási igény nem indokol­ja, sem az érintettek bizton­sága érdekében nem oldható meg ott, ahol nincs széles kö­rű diagnosztika, vérellátó és magas szintű intenzív és gyer­mek intenzív ellátás. A jelenle­gi aktív osztályok fenntartása csak rövidtávra fog megoldást jelenteni (ha sikerül orvosokat találni) ott, ahol a jól működő - és várhatóan további fejlesz­tésben részesülő - krónikus osztályokon és hospice egysé­gen kívül az intézmény nappa­li kórházként funkcionál, kora délután már kongó ürességgel. Tény, hogy hangzatos a gaz­dasági önállóság visszaállí­tása. Ezt soha nem vesztet­te el teljesen az intézmény- rész (külön gazdasági egy­ségként funkcionál), bevéte­lei jelenleg azonban a bérek­re sem elegendők. Az egyesí­tett kórház 2013 óta 700 mil­lió forintot költött a marcali egységre, az örökölt adósság- állomány kifizetésére és a be­tegbiztonságot súlyosan ve­szélyeztető műszaki állapot helyreállítására és fejleszté­sére, így kiemelt bérezésre már nem jutott. A kórház ve­zetése egyébként nem zárkó­zik el a marcali kórház önál­lóságának visszaállításától-, ez azonban nem az ő hatáskö­rébe tartozik. Tény, hogy a kaposvári kór­ház 2016-ra teherbíró-képes­ségének határához ért a mar­cali egység működtetésével kapcsolatban. A jelenlegi for­mában nem fenntartható és a betegbiztonságot súlyosan ve­szélyeztető helyzet megoldását kezdeményezte a kórház veze­tése, melynek eredményeként létrejött államtitkári egyezte­tésen született konszenzusos megállapodás. Az államtitkár­ság adja azt a többletforrást, amivel biztosítható lesz az or­vosok kiemelt bérezése, így a járóbeteg-ellátás szakrendelé­si óráinak növekedése is. Mi a jövő? Mind Marcali 11 ezres, mind a járás 23 ezres fel­nőtt és gyermek lakosságának helyben, saját településén tör­ténő ellátása, az utazás mini­malizálásával. Mindezt a ka­posvári kórház diagnosztikai eszközökkel (pl. CT, ultrahang) felszerelt mobil szűrőállomása használatával, egyben moz­gó szakorvosi szolgálatként, a családorvosok közreműködé­sével működtetve. E modell-ér- tékű projekt terve elkészült, a szükséges források megszer­zése után elindítható lesz a la­kosságközeli, a megelőzésre, az otthoni és néni a kórházi el­látásra hangsúlyt fektető prog­ram. A kórházi aktív ágyak sorsát (nemcsak Marcaliban, hanem a hasonló városi kórhá­zak esetében) pedig a jelenle­gi egészségügyi humánerőfor­rás krízisre születendő dönté­sek fogják megoldani. í

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents