Somogyi Hírlap, 2016. november (27. évfolyam, 257-281. szám)

2016-11-03 / 258. szám

2016. NOVEMBER 3., CSÜTÖRTÖK ► Folytatás az 1. oldalról KAPOSVÁR - A teajáratot első­sorban azok veszik igénybe, akik életvitelszerűen az utcán tartózkodnak - mondta lapunk­nak Horváthné Pintér Piroska, a kaposvári hajléktalan gondo­zási központ vezetője. - Elsősor­ban az utcai felderítőmunkán­kat szeretnénk a teajárattal tá­mogatni. A legfontosabb célunk az, hogy az utcai étkeztetés megszűnjön, legalábbis lecsök­kenjen, s próbáljuk meggyőz­ni a hajléktalanokat, hogy tér­jenek be a gondozási központ­ba és kulturált körülmények között fogyasszák el a rendelke­zésre álló ételt. Már most is na­ponta meleg étellel ellátjuk őket, ezt természetesen a télen is foly­tatni szeretnénk.- A szakmai elv is az, hogy csökkenjen az utcán, s főleg a közterületeken az életvitelsze­rűen tartózkodók száma és ará­nya. A pályázat is - mely hama­rosan a rendelkezésünkre áll - a meleg ételt fogja támogatni, amit bent kell elfogyasztani. Megjegyezte, az eddigi ked­vező időjárás látszik az éjje­li menedékhely kihasználtsá­gán is, a 49 férőhelyes éjjeli me­nedékhelyen még mindig nem aludtak negyvenen. - Az első mínuszok megjelenésével jelen­nek meg fokozottabban az igé­nyek is valamennyi ellátásra - tette hozzá. - Még nem érezzük a krízisidőszakot, nincs telített­ség, nincs túlzsúfoltság. Azon­ban készenlétben vagyunk, fel­készültünk technikailag, szer- vizeltettük és felszereltük a gépkocsinkat is. Az átmene­ti szálló tíz, a nappali melege­dő száz, a népkonyha ötven en­gedélyezett férőhelyes. A legna­gyobb krízisidó'szakban 150- 170 hajléktalanra számítunk, akikkel az ellátások során tény­legesen napi kapcsolatba kerü­lünk - mondta. A teajárat alatt naponta osztanak a rászorulók­nak a meleg italból. Horváthné Pintér Piroska hozzátette, az integrált intéz­mény nagy előnye, hogy Ka­posváron együtt tudják gon­dozni azokat, akik valameny- nyi ellátást igénybe veszik. Az utcai gondozószolgálat a krí­zisidőszaktól függetlenül fo­lyamatos. - Az a fő célunk az országos szakmai elvekkel is egyetértve és támogatva, hogy munkánk során minél több hajléktalant meggyőzzünk, hogy az intézményben töltsék el hasznosan mindennapjai­kat. Vannak pozitív példáink, célunk, hogy visszasegítsük őket a normális életbe. Gyeszát Zsolt MEGYEI KORKÉP Villany lekapcs Czene Attila attila.czene@mediaworks.hu A takarékoskodás fontosságára pénzemberek hívták föl a figyelmet, nyilván nem véletlenül: a náluk lekötött beté­tért már akkor is kisebb kamatot fizettek, mint amennyit a kölcsönért kértek. Én egyébként nem vagyok takarékoskodó (a spórolós vajon ugyanazt jelenti?) típus. Ez nem genetikai kérdés, mert a drága öcsém viszont meg tud fogni minden forintot. A nagyobb fiam rám hasonlít ebben, a kisebb pedig rá. (Mondjuk itt találtam egy mintát, de vajon más családokban is a fiatalabb testvérek a spó- rolósabbak?) Annyival azért el tudok dicsekedni: ha kimegyek egy szobából, lekapcsolom a villanyt, s ezt teszem a szerkesztő­ségben is jártamban-keltemben, ha valaki erről megfeledkezett. Ezt az anyai nagymamámtól tanultam el. Szóval számba vettem: milyen rengeteg pénzem lehetne, ha eddigi életem során takarékosabban éltem volna: pedig de jó is lenne azt a sok pénzt ismét elkölteni! Ekkor jutott eszembe, hogy a takarékoskodás hallatán valószínűleg mindenkinek a pénz jaz első gondolata. Ahogyan az or- . i, . szágról beszélve akkor mond­A Spórolás vajon ják sikeresnek az évet, ha a genetikai kérdés? várt mértékben nőtt a dzsídípí (GDP, azaz a bruttó hazai ter­mék). De tényleg: miért nem az öröm a mértékegység? Abból akár ha csüpán fillérnyi jutna min­den napra, attól is boldog lenne az egész élet. Ráadásul az öröm­mel nem kell, sőt, nem szabad takarékoskodni, az örömöt szór­ni kell, egyszerre két kézzel, mindenki felé. (Na ugye, ezt jól ki­találtam. Már csak meg kéne csinálni.) Visszatérve a takarékoskodásra: ez azért nem hülye ötlet, bár én utoljára talán kisiskolásként takarékoskodtam, fagyira, ami­kor ötven fillérért adtak egy gombócot. Rá fogok kényszerülni, mert például nem lesz olyan összegű nyugdíjam, amiből meg tudok élni, még akkor sem, ha kifejezetten szeretek hidegben aludni, s ha jó könyvet olvasok, akár napokig nem gondolok ka­jára (egyébként nagyon sok könyvem van, az meg hatalmas sze­rencse, hogy pár év alatt elfelejtem, mit olvastam, tehát kezdhe­tem élőről...). Csak egy baj van az egésszel, s ennek lényegét jól megírta Pe- főfi: ...szóval, mátúl fogva/ Takarékos fiú leszek/ Minden garast úgy megbecsülök,/ Miként apám, a jó öreg./ Hej, csakhogy én az efféléket/ Mindig pénz fogytán fogadom/ S amint pénzem jön: akkor ismét/ Hegyen-völgyön lakodalom. Benkocs Balázs nem csak első, de különdíjas is Ragyogás a temetőben KAPOSVÁR Nem csak az első helyezést, de lapunk különdí- ját is elnyerte Benkocs Balázs az idén hatodik alkalommal meghirdetett, A somogyi teme­tők üzenete című fotópályáza­ton. Balázs számára a fotózás mára már több, mint hobbi, munkája is ehhez kapcsoló­dik. Az első helyezett Áhitat és a különdíjas Örök ragyogás című fotói a Keleti temető rava­talozójában láthatók.- 2013-ban három, az akko­ri pályázatra készült képemet már kiállították, s tavaly is be­válogatták a kiállítandók kö­zé az egyik fotómat - mondta Benkocs Balázs. - Az idei dí­jazott fotók a Nyugati temető­ben készültek. A párom nagy­papája oda van eltemetve, így gyakran járunk ki oda. Az idei pályázatra már tudatosan készültem, szép kihívás volt ez számomra.- Mit szeretett volna közölni ezekkel a fotókkal?- Most szerettem volna egy kicsit elvonatkoztatni a pusz­ta sírkövek látványától. Pró­báltam egy kicsit emberibbé tenni a képemet azzal, hogy élő személy is szerepel raj­ta. S azt is szerettem volna el­mondani az első helyezett fo­tóval, hogy a szent szobrok, többek közt a Szűz Mária szo­bor is mindenkinek mást ad. Ugyanakkor mindig kinn áll a temetőben, szinte halhatat­lan. Többször lefotóztam már a szobrot csak önmagában, most viszont a párom a segít­ségemre volt. A háttérben Ő is ott van a képen, viszont az ar­ca nem látszik, így nem tud­juk, hogy Ő mivel fordult a szoborhoz, imával, gyásszal, vagy örömmel.- S a különdíjas kép? Az is a . Nyugati temetőben készült?- Igen, ott a szerencse is mellém állt. Megtaláltam a Jé­zus feszületet, ami a romok közül is kiemelkedett, s amire a fény mindig úgy esett, hogy nem véletlenül adtam neki az Örök ragyogás címet. Ugyan­is hiába volt körülötte minden romokban, a feszület mégis mindig fényes volt. Számom­ra ez olyan, mint az emlékek. Ha valakinek az emlékét őriz­zük, akkor az örökké ragyog, mint ez a szobor. M. K. HIRDETÉS 4 1 > PxhiIaI iaTgs fin I bni" gsi j i f» E: EEEEEEItIzz2---~ ■ ■ ^ -r. zSz\ :77t.——-------------, —r——üt—wr»!».ww. - Zu— ;~p|'——-B—- 8 j —*■ “ *—«-r—r-gy-“ ’ ■ ■ -------- — .sä..mi '..•^rr: v~~ k. - 3GH ■1“ ..... a m & >zi--------------............................-Ti-.-— ^ nyújtanak I Gondoskodás: odafigyelnek | gHplllili a hidegben is kint 1 maradó hajléktalanokra |

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents