Somogyi Hírlap, 2016. október (27. évfolyam, 231-256. szám)

2016-10-07 / 236. szám

2016. OKTÓBER 7., PÉNTEK Mészkőpor lepte be j az udvarokat, virágokat és autókat JP^ Növekvő aggodalommal szemlélik a Pécsi utca la­kói, hogy közeli cukorgyár­ból szálló fehér por borítja be a környéket. Kovács Gábor KAPOSVÁR Hiába söprik, tiszto­gatják, tökéletesen nem tudják el­takarítani, panaszolták a lakók. A probléma nem új keletű, néhány éve rendszeresen visszatér az őszi-téli kampány idején. Emiatt a közelben lakók az egészségükért aggódnak, ezért levélben fordul­tak a gyárhoz, mert ismét mész­kőpor lepte be az udvarokat, virá­gokat és az autókat. A kocsik fé­nyezését és ablakait is beterítette.- Még az autómosóban sem tudják rendesen eltávolítani, és ez közvetlen anyagi kárt okoz az itt élőknek ~ állította Matucza Géza és neje. Ujjúkat végighúz­va mutatták a szürkésfehér port, ami az autójuk tetején gyűlt ösz- sze. A szélvédőt is bepiszkolja, és ez nemcsak zavaró, hanem bal­esetveszélyes. - A kocsinkat teg­napelőtt vittük el a mosóba, de már megint így néz ki. Egy ko­csimosás kétezer forintba kerül, és ezt lehetne naponta ismételni. A kertben a rózsák levelein is megül a por. Ha tisztára mossák, három-négy nap alatt újra ugyan­olyan. A mosott ruhák is néhány nap alatt szürkék lesznek. A múlt­kor zsilettpengével pucolt ablakot a szomszédasszony, tették hozzá. A környékbeliek szerint ők is be­lélegzik a port.- Nem tudjuk, hogy egészség- telen-e. Lehet, hogy nem az, de akkor mondjanak erről valamit. Nem történik semmi ebben az ügyben - mondta Matucza Gé­záné. - Túdjuk, hogy a kaposvá­ri az ország egyetlen cukorgyára, és együtt kell élnünk vele. Ezzel nincs is gond, de szeretnénk, ha valamilyen egészségügyi szerv megvizsgálná ezt az anyagot Az a tapasztalatunk, hogy nem oldó­dik, hanem lerakódik. Ha a tü­dőnkben is így tesz, nem tudjuk, hogy mi lesz az egészségünk­kel öt-tíz év múlva. Szeretnénk megtudni, hogy meddig kell még együtt élnünk ezzel. A lakók 2014-ben is megke­resték’ a gyár vezetését, az ak­kor kapott válaszban az áll, hogy a „mészkő nem veszélyes anyag, ezzel együtt a fokozott porzást a gyár igyekszik mindenkép­pen elhárítani.” A Pécsi utcaiak újabb panasza nyomán lapunk is a gyárhoz fordult. Az üzemben azonnal intézkedtek, hogy meg­szüntessék a problémát; „Magyar Cukor Zrt. sajnálat­tal szerzett tudomást arról, hogy szeptember második felének szárazabb időjárása következ­tében mészkő kiporzás okozott kellemetlenséget a cukorgyár környékén. A gyár vezetősége azonnali intézkedéseket tett a gyártelepen található valameny- nyi, esetlegesen porzást oko­zó forrás felszámolása érdeké­ben. Ennek keretében a mészol­tó állomás és a gyár közötti belső közlekedési útvonalat a gépjár­mű- és targoncaforgalomtól tel­jesen elzártuk. Másrészt hala­déktalanul megkezdtük az ége- tettmész-átadási pontok fedésé­nek javítási munkálatait. Végül intézkedtünk az egyéb közleke­dési útvonalak fellocsolásáról. Bízunk benne, hogy az intézke­dések révén a kellemetlenségek megszűnnek.” MEGYEI KÖRKÉP g Lőpor és kötél Petri k József jozsef.petrik@mediaworks.hu R éges-régen történt. Álltam a Maros partján. Mögöttem a város és egy obeliszk. Tövében aprócska babérkoszorú nemzetiszín szalaggal. A kő, mint állandóság, a babér, mint dicsőség - gondoltam. A folyó szelíden hömpölygőit, mi­közben fejemben film pergett. Hajnal lehetett, szinte békés. Tucatnyi katona fogával tép­te fel a papírba csomagolt lőport. Aztán a puskacsőbe szórták, majd a kis zacskót fojtásul használták. Komótosan leeresztet- ' ték az ólomgolyókat is... A tiszt idegesen babrálta a kardja markolatát. Uniformisa alól zsebórát húzott elő. Mindjárt fél hat. Négyen érkeztek né­mán. Lázár, Dessewffy, Kiss Ernő, Schweidel. Vászonkendő ta­karta izzó tekintetüket. Eldördültek a fegyverek. Testek rogy­tak élettelenül a homokra. Ám Kiss még nem halt meg. Őt köz­vetlen közelről mellbe lőtték. A levegőben még érezhető volt a lőpor fanyar szaga, amikor pap érkezett fafeszülettel. A kilenc bitó kampóján durván sod­rott kötél. A tábornokok sor­ban elköszöntek egymástól. A sor végén Vécsey állt, neki már nem volt kitől búcsúznia. Mindenki fején fekete csuk­lya, nyakukon hurok. Néz­te Törököt, Lahnert. Knézich fujtatását a „halálzsák” alatt, Nagysándort és Leininger-Westerburgot, Aulichot délcegen, Damjanichot bicegve. Aztán már csak ő maradt. Fél térdre • ereszkedett Damjanich előtt, és megcsókolta csontos kézfejét... Száraz, szeles ősz volt. A Maros szelíden ballagott századok alatt vájt medrében. Nem akart kitörni. Pedig amit „látott” ép­pen fel is bőszíthette volna. Az akasztófák már üresen mered­tek az égnek. Tövükben pőre holtak. A bakó karján felnyalá- bolt egyenruhák. Munkája bére. Aradot avar és baljós csönd lepte el. Estig tizenhárom tetem hevert közszemlén. A film hirtelen véget ért. Az obeliszk árnyéka beleszúrt a víztükörbe. A naplementében vérzett a folyó. Az emlékmű tö­vében árva babérkoszorú pihent. Márványlapon, mint iskolai naplóban nevek, ábécé-sorrendben. Magányosnak éreztem magam, mint az obeliszk az októberi szélben. A csend most mégsem baljós, inkább torokszorító volt. Ősz és-csend. Az em­lékezés csendje. A levegőben még érezhető volt a lőpor fanyar szaga Felszólaltak az országgyűlésben, újságot szerkesztettek, és megnyerték a országos döntőt Kodályosok a reformkor legjobb ismerői KAPOSVÁR A kodályos Czurkó Kata, Esküdt Zsombor, Morva Bence alkotta csapat nyerte a gróf Széchenyi István születé­sének 225. évfordulójára ren­dezett „A mi Széchenyink” elnevezésű Kárpát-medencei komplex műveltségi vetélke­dő országos döntőjét. Felké­szítő tanáruk Heizlerné Honfi Éva azt mondta: tavaly ősszel kezdődött a verseny, s az egy évig tartó megmérettetés so­rán folyamatosan kellett meg­oldani feladatsorokat, végül a legjobb tíz csapat jutott a má­tészalkai döntőbe.- Hetvennél több csapat jelentkezett a versenyre ­mondta Heizlerné Honfi Éva -, majd a három írásbeli for­dulót követően húsz csapat ju­tott a középdöntőbe, s onnan tíz került az országos döntő­be, ahol szintén tíz feladatot kellett megoldaniuk. Hetvennél is több csapat jelentkezett Az egy év alatt egyebek mellett készítettek a gyere­kek országgyűlési felszóla­lást, híres reformkori sze­mélyiségről vetített képes előadást, a döntőre pedig re­formkori újságot kellett szer­keszteniük. A verseny célja az volt, hogy a diákok minél jobban megismerjék a felada­tokon keresztül az egész re­formkort a képzőművészettől egészen a zenéig. Kata, Zsombor és Bence egybehangzóan állította a versenyről, hogy a legnehe­zebb az volt, amikor ki kel­lett állniuk emberek elé és szóban kellett megnyilvánul­niuk. - Nem szoktam ennyit beszélni ennyi ember előtt - mondta Zsombor. - Az egyik feladat például az volt, hogy rikkancsként kellett elad­nunk az általunk készített új­ságot, majd a Hitelt kellett is­Morva Bence, Esküdt Zsombor, Heizlerné Honfi Éva és Czurkó Kata mertetnünk, ajánlanunk ne­mestársainknak, végül a ka­szinó jelentőségéről kellett beszélnünk. S valamennyi feladatra öt perc felkészülési idő volt csupán. Czurkó Kata azt mond­ta, számára a verseny ho- zadéka az volt, hogy jobban megismerhette a reformkort és Széchenyi személyisé­gét. Legnagyobb élményük­ről pedig úgy nyilatkoz­tak, hogy az maga a verseny volt, s persze a jutalmul ka­pott szatmári körutazás, va­lamint az, hogy sok barátot szerezhettek a határon túl­ról is. Márkus Kata Egy igazán magyar ünnep KAPOSVÁR A korábbi évekhez hasonlóan gyertyagyújtással emlékeztek az aradi vértanúkra a Város­ligetben. Giber Vilmos önkormányzati képviselő emlékbeszédében az egyik legmagyarabb ünnepnek nevezte október hatodikét. M. K. HIRDETÉS Harminc napon keresztül mindennap kisorsoljuk egy előfizetőnket*, aki ajándékokkal megtöltött táskát kap. A nyertesek nevét mindennap közöljük a Somogyi Hírlapban. f A játékban az október hónapban elő előfizetéssel rendelkező olvasóink vesznek részt. A játék 2016. október 1. és 31. között tart. Mai nyertesünk: Stecher György (Barcs) Somogyi Hírlap www.SONLINE.hu L?^X~pSl ÍÍ^jDS?íoXEIf %Jv 1

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents