Somogyi Hírlap, 2016. október (27. évfolyam, 231-256. szám)

2016-10-22 / 249. szám

2016. OKTOBER 22., SZOMBAT 1956 EMLÉKEZETE g A föld rejtette a Kaposvár hat forradalmi napját dokumentáló fényképeket Azok a boldog, szép napok...- Akadnak köztük olyanok, melyeket még én sem láttam- mondta Pálfy Jenő fotóiról Szántó László, nyugalmazatott főlevéltáros,az 1956-os forra­dalom és szabadságharc ka­posvári történetének kutatója, akit arra kértünk, azonosítsa be az egyes helyszíneket, esemé­nyeket, esetleges szereplőket. A forradalom hat napját doku­mentáló fényképeket rejtő te­jesüveget amúgy 2010 máju­sában, az Agóra építésénél for­dította ki egy munkagép. A kor­dokumentumokat Pálfy Viktor fényképész azonosította be: a szignók alapján édesapja, Pálfy Jenő munkáira ismert bennük. Szülei 1956-ban a mai megye­háza és Agóra helyén álló épü­letben laktak, s a forradalom után apja a pincében ásta el a fotókat. Nem véletlenül tartott Pincébe mentette Pálfy a mementót a megtorlástól: mint egy kora­beli összeírás bizonyítja, Pálfy Jenő tagja volt a civilekből ver­buválódott 1. páncélelhárító ütegnek. Október 26.: teherkocsival járták a várost a Petőfi téri tüntetők rn Október 28.: vasutasok indulnak a Baross-laktanyához \RQK ISTENERE ESKÜSZÜNK. Október 31.: Farkas László ismerteti a Cselekszünk! programot OKTÓBER 26. A forradalom első napjaiban a kaposváriak még csak kisebb csoportokban tárgyalták meg a fővárosi eseményeket-változá- sokat, az első nagy tüntetésre október 26-án került sor. Ekkor elvileg még kijárási tilalom volt érvényben, s a honvédség és az ÁVH-s egységek riadókészült­ségben várakoztak, ennek elle­nére komoly tömeg gyűlt össze a Petőfi téren - az iskolákban szünetelt a tanítás, de az üze­mek, gyárak dolgozói is megje­lentek -, ahol a beszédek mel­lett - még Tóth István, a me­gyei pártbizottság első titkára is szót kapott - Tordy Géza, a Csiky Gergely Színház akkori művésze elszavalta a Szózatot, kollégája, Csurka László pedig a Nemzeti dalt. A békés tünte­tésen egy küldöttséget is alakí­tottak - Tóth István ennek is tagja volt -, mely Nagy Imré­hez indult, ám végül nem sike­rült találkozniuk a miniszter- elnökkel, csak Székesfehérvá­rig, más források szerint Érdig jutottak el. A városban mindeközben egyre több helyen verték le a középületekről a vörös csilla­got - délután komoly tömeg előtt a városháza tetejéről is lefűrészelték -, eltávolították Sztálin utcanévtábláját a mai Szent Imre - Bajcsy utca sar­kán, s mind több lakóépületre került ki a forradalom lyukas zászlaja. OKTÓBER 27. Az előző napinál jóval radiká­lisabb tömeg verődött össze a Pártoktatók Házában és az épü­let előtt - a későbbi megyei mű­velődési központ, a korábbi ipa­ros székház -, ahol a Zrínyi Kör mérsékeltebb része, valamint a Hazafias Népfront vezetői meg­alakították az ideiglenes So­mogy megyei Nemzeti Taná­csot. Méghozzá nem éppen bé­kés körülmények között, sokan ugyanis szóvá tették, hogy a harmincfős testületbe több ka­tonatiszt, ávós, sőt egyesek sze­rint még besúgók is bekerültek. Utóbbira nincs név szerinti bi­zonyíték, ám az biztos, hogy a már említett Tóth István - aki az izgalmak hatására rosszul is lett -, valamint például a párt agitációs propagandáért fele­lős elvtársa, a korábban a forra­dalmárok és pártvezetés között közvetítő Szántó József is tagja lett a grémiumnak, melyet en­nek tükrében némiképp érthe­tően árulóztak le a radikálisabb tüntetők. Akik ki is vonultak az ala­kuló gyűlésről, s a börtön fe­lé indultak, elterjedt ugyanis, hogy a Zrínyi Kör meghívásá­ra a városba érkező Kolozsvári Grandpierre Emil írót a vasút­állomáson letartóztatták a kar- hatalmisták. A Kossuth utcai épületnél a politikai foglyok szabadon bocsátását követelte a tömeg, mely aztán átvonult a Szabad­ság parkba - ennek neve mai Berzsenyi-park -, ahol, bár még teherautóval is próbál­koztak, nem sikerült ledönte­niük a szovjet emlékművet. A mind hangosabb s gyakran már Ruszkik, haza! skandálás- sal vonuló tüntetőkre a pártve­zetés végül ráhívta a karhatal- mistákat: több figyelmeztető lövés is eldördült, egy ávós pe­dig a pisztolyával az emberek közé lőtt: a haslövéses sérültet kórházba vitték. OKTÓBER 28. Tovább folytatódott a tünte­téssorozat a városban, a vas­utasok kezdeményezésére az emberek nagyobb csoportok­ban a Baross-laktanya elé vo­nultak, ahol színvallásra akar­ták kényszeríteni a katonákat. A gépfegyverállással is védett épület előtt egy tank is állt, s mivel a parancsnokot egy egy­séggel a fővárosba rendelték a Parlament védelmére, így po­litikai helyettese, Kovács Sán­dor őrnagy tárgyalt a forradal­márokkal, akik követelték, a katonák szedjék le és dobják el a vörös csillagot egyenruhá­jukról.- A zsebetekben lévő pén­zen is rajta van, azt ti miért nem dobáljátok el? - gúnyoló­dott a tömeggel az őrnagy, mi­re az emberek a tankhoz haji- gálták a különböző érméket és bankjegyeket. Erre a katonák is elkezdték leszedni a gyűlölt jelképet egyenruhájukról - a pénzt később eljuttatták a Vö­röskereszthez -, majd csatla­koztak a tüntetőkhöz, s a tele­ki utcán át a főtérre vonultak tankostól. Ahol már ismét komoly tö­meg gyűlt össze, melynek megnyugtatására a pártveze­tés kirendelte a helyőrségi ze­nekart, mely többek között a Himnuszt és a Szózatot játsz­va próbálta oldani a feszültsé­get. Emellett ráhívta a honvéd­séget is a tüntetőkre: a taszá- ri légierő például mélyrepülés­ben próbálta oszlatni a töme­get. A gyűlésen kiderült, a hon­védség hitet tett a forradalom mellett - pedig ekkor más egy­ségekkel már egy napja körbe lett véve a város... OKTÓBER 29. A gyárakban, üzemekben meg­alakultak a munkástanácsok, melyek követeket küldtek a ki­bővült Somogy megyei Forra­dalmi Nemzeti Tanács alaku­ló üléséra. A grémium elnöké­nek Gábriel Jánost, a Baran- kovics István-féle Demokrata Párt egykori képviselőjét vá­lasztották, az első elnökhelyet­tes Éltes János ügyvéd, a máso­dik az agitpropos Szántó József, a harmadik Kovács József lett, de a testületben, melynek inté­ző titkárává Poldesz Albertet, a megyei tanács csoportvezető­jét - korábban kisgazda szerve­zőtitkárt - választották, helyet kapott ekkor még a már emlí­tett Kovács őrnagy is. Miután híre ment, hogy ismét egykori funkcionáriusok kerültek a tes­tületbe, újabb tüntetés kezdő­dött. A feldühödött forradalmá­rok a megyei pártbizottság épü­lete elé vonultak, s követelték a pártvezetők lemondását. Az épületből kijött hozzájuk Hidas Mihály alezredes, az ÁVH he­lyi vezetője, ám ez csak olaj volt a tűzre, az emberek ekkor már azt akarták, ő és a pártvezetők adják át fegyvereiket. Tóth Ist­ván ugyan megpróbált békülé- keny hangot megütni, de rosz- szul taktikázott, s a tömeg az érintetteket átkísérte a börtön­be. A szolgálatban lévő ügyész ugyan elsőre megtagadta, hogy őrizetbe vegyék a régi rendszer vezetőit, ám végül mégiscsak került hivatalos papír, s az érin­tettek védőőrizetbe kerültek. A tömeg ezután átvonult a megyei tanács Május 1. utcai épületé­hez, ahol közfelkiáltással átala­kították a forradalmi tanácsot, s a korábbi hatalom embereit kiszavazták a grémiumból. OKTÓBER 30. A tanács eldöntötte, magához veszi a teljes önrendelkezési jogot a megyében: szabályoz­ta a sztrájkkérdést, hatásköré­be vonta a megyei napilapot, s határozatot hozott a bukott ha­talom tagjainak kötelező fegy­verbeszolgáltatásáról - a dön­téseket a járási székhelyekre is szétküldték. Az ÁVH vezetői szintén védőőrizet alá vonták, s bejelentették, személyenként ki kell vizsgálni az egyes sze­mélyek felelősségét, s ezek tük­rében kell dönteni bíróság elé állításukról. A Zrínyi Kör tag­jai utóbbi döntést igencsak ne­hezményezték, erről memoran­dumot is készítettek, melyben felemlegették: egyre többen tűnnek fel a forradalom vezeté­sében, akik egyéni érdekeiket nézik, illetve a régi, 1945 előt­ti világ képviselői - legfőkép­pen az egykori megyei főispán, Vidovics Ferenc személye irri­tálta a jórészt értelmiségiek al­kotta csoportot. Ahogyan a for­radalmárokat a rezsimhez hű katonatisztek: Marties Pál ez­redest és helyetteseit - így Ko­vács őrnagyot - is letartóztat­ták. A tisztekkel aláírattak egy papírt, hogy elfogásuk ügyészi elrendelés alapján, hivatalos formában történt. Nem min­denki volt hajlandó szignózni a papírokat, s a valósághoz tarto­zik, hogy a vádhatóság képvi­selője a forradalmi tanács uta­sítására cselekedett. A lefogott tisztek a november 4-i szovjet bevonulással azonnal kiszaba­dultak. Kora délelőttre hirdetett meg nagygyűlést a Kossuth térre a forradalmi nemzeti tanács. A fel­hívásra több mint tízezren gyűl­tek össze, s itt ismertették a gré­mium Cselekszünk! címet vise­lő programját, valamint követe­léseit. Az egyes pontokat Farkas László mérnök, a mezőgazdasági gépjavító dolgozója, egykori poli­tikai elítélt olvasta fel, s a vissza­emlékezések szerint kissé dema­góg módon kommentálta is az el­hangzottakat. Szót kapott Ador­ján Gyula százados, a katonai forradalmi tanács elnöke is, aki hangsúlyozta, független, demok­ratikus, szocialista Magyaror­szágot követelnek - a századost a forradalom bukása után lesze­relték és elítélték a Nemzetőrség felfegyverzése miatt... A tünte­tésen felszólalt Vidovics Ferenc is, akit egyeztetés nélkül hívtak meg a kisgazdák az eseményre, ám pátoszos képekkel teli - töb­bek között ringó búzamezőkről értekezett - beszéde valóban a régi világot idézte. A szónokokat amúgy megfelelő pódium híján a tömeg nagy része nem láthatta, csak hallhatta - a hangosításról a katonaság gondoskodott. A. V. ( Alegnagyobb, október 31-i S’ tüntetésen több mint tízezren gyűltek össze a Kossuth téren ^

Next

/
Thumbnails
Contents