Somogyi Hírlap, 2016. szeptember (27. évfolyam, 205-230. szám)
2016-09-04 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 33. szám
g INTERJÚ 2016. SZEPTEMBER 4., VASÁRNAP Olasz családi örökség az étkezés szentsége. Szerinte a közös étkezés olyan erőt és lehetőségeket hordoz, ami a mai világban fontosabb, mint valaha „Érzelem és étel elválaszthatatlanok” Névjegy. 1971. április 15-én született Gallaratében, Olaszország 1994-ben jött Magyarországra a Közgazdasági Egyetem ösztöndíjasaként. Az egyetem elvégzése után itt telepedett le. Főzőiskolát vezet az Olasz Kulturális Intézetben és szakácskönyvet adott ki. Főbb műsorai: Fantasztikus Európa - RTL Klub (2002). Lucifer - TV2 (2003). Lazac -TV2 (2003), Kell 1 pasi! - MTV (2005- 2006), A nagy étteremalakítás Gian- nival (2009), Mesterszakács - Via- sat3 (2009). Nagy Duett - TV2 (2011) Gianni családi szálakon keresztül is kötődik a földrengés sújtotta olasz területhez pocs. Évente 80-90 ezren csak azért utaztak oda, hogy az eredeti tokaszalonnát és a szószt megkóstolják. Az áldozatok között azért volt sok olyan ember, aki nem odavalósi, mert éppen egy ilyen fesztiválra készültek. Egyébként az eredeti receptet és a tészta történetét kiraktuk a honlapunkra, hogy ezzel is tisztelegjünk az áldozatok előtt.- Azért az is jelképes, hogy a tragédia után az olasz emberek a gasztronómia segítségével fognak össze.- Valóban, egész Olaszország gasztronómiafüggő. Ez annyira erősen benne gyökerezik a kultúránkban, a családi tradícióinkban, az életvitelünkben, hogy tényleg szinte nemzeti jelkép a konyhánk.- Erre annyi nemzet vágyik, mit gondolsz, mi a titka, hogy nektek ez sikerült és világhírű lett a gasztronómiátok?- Az első az, hogy büszkék voltunk rá, hittünk benne. Hogyan lehetne valami világhíres anélkül, hogy otthon ne imádná mindenki. De azért persze a változatossága, a bősége, a sokszínűsége is nagyon sokat számít és a tradíció, amit őrzünk általa és benne is. Nekünk az étkezés sokkal fontosabb annál, hogy eszünk.- Az étel és az asztal szent dolog nálatok?- Számomra mindenképpen, hiszen mélyen vallásos vagyok, tehát az étkezés nálam imával kezdődik. Minden étel és élmény, amit egyedül élünk meg, kevesebbet ér, mint azok, amiket meg tudunk osztani azokkal, akiket szeretünk. Leülni egy asztalhoz enni, az lehetőséget ad arra, hogy megéljük az együttlétet, egymásra figyeljünk, hogy legyenek közös pillanataink. Az étel egy olyan fantasztikus erő, ami az embereknek megmaradt a mai rohanó világban, hogy együtt lehessenek. Egy közös asztal any- nyi mindent jelenthet: gondoskodást, szeretetet, barátságot, ünnepet, tradíciót, közösséget, vitát is akár, de ezek mind átélhető élmények, amik energiát tesznek hozzá az életünkhöz, az ételen keresztül a szó szoros értelmében és átvitt értelemben is. De ez nem arról szól, hogy együnk ameny- nyi belénk fér. Ha kapunk két üveg bort, biztos, hogy nem azt mondom, hogy gyerünk, igyuk meg mind a kettőt, hanem inkább azt, igyuk meg az egyiket most, a másikat holnap és akkor megint lesz egy szép közös esténk. Érzelem és étel, ezek nagyon közel vannak egymáshoz, elválaszthatatlanok.- A vendéglátás nálatok családi tradíció volt, vagy honnan jött az életedbe?- Ebben a kereskedelmi értelemben nem. Senki nem volt vendéglátós a családból. Anyukám orvosként dolgozott, az apám meg forgalomirányító volt a repülőtéren. A vendéglátás egy olyan út volt, amin keresztül megtaláltam önmagam. Persze az alapjait otthonról hozom, a nagymamáim ételei, a közös családi étkezések a telkünkön, ezek valahogy úgy rögzültek belém, hogy mind olyan pillanatok, amelyekben átélhető a szeretet. Számomra a vendéglátásban nem csak az fontos, hogy jókat egyenek nálam. Sokkal fontosabb, hogy élmény legyen számukra az asztalkörül eltölteni az időt. Azt akarom, hogy otthon érezzék magukat, törődést, odafigyelést kapjanak. Rájöttem, hogy azt az élet- és emberszeretetet, ami bennem van, legjobban a gasztronómiában tudom és akarom kifejezni. Amikor Magyarországra jöttem, azt láttam, hogy a kávé, az valami koszos víz, hogy eszik a rizi-bizit az emberek, mintha valami magyar étel lenne, milánói makaróni van az étlapokon és csend az éttermekben. Arra gondoltam, lenne igény itt a hangulatra, temperamentumos nép a magyar is, így jött az ötlet, hogy éttermet csinálok.- Megfigyeltem, hogy a nagymamáidat mindig emlegeted.- Azért, mert amíg emlékszem rájuk, itt vannak velem. Csak az múlik el, amit az ember el akar felejteni. Nagyon fontosak az életemben. Én a nagymamáimmal nőttem fel. Amióta nincsenek, tudom, hogy nem létezik a halál és mit jelent az örök élet. Be lehet olyan mélyre vésni magadat egy ember szívébe, hogy halhatatlan leszel - ez, a szeretet az örök élet receptje. És én nem tudom kihagyni őket a napjaimból, any- nyi szeretetet kaptam tőlük. Nem volt különbség, pedig az egyik tanultabb ember volt, a másik tanulatlan, egyiknek kevesebb pénze volt, a másik tehetősebb volt. Mindketten mindenüket odaadták, a türelmüket, a hitüket, a figyelmüket, a gondoskodásukat. Öleltek, megvédtek, enni adtak, meg- bocsájtottak. Tele volt a gyerekkorom ezekkel a szeretette- li gesztusokkal. Olyan emberi gesztusokkal, amik ma annyira hiányoznak az életünkből. Én még az a szerencsés generáció vagyok, akinek a nagymamája lehetett a bébiszittere. Tőlük, miattuk vagyok az az ember, aki ma vagyok.- Azt tudom, hogy tanulni jöttél a közgazdasági egyetemre egy ösztöndíjjal, de te, aki annyit hangsúlyozod a családot, hatalmas szeretettel beszélsz a hazádról, mégis miért maradtál?- Én egy kis faluban születtem, 15 kilométeren belül éltem az életem 24 éves koromig. A vendéglátás is mindig nagyon érdekelt például, de a szüleim azt mondták, hogy az egy éjszakai munka és a rossz emberek járnak csak éjszaka, szóval nem engedték. Amikor eljöttem ide tanulni úgy éreztem, mintha életemben először vehettem volna egy mély levegőt. MaGianni Annoni azt mondja, ő olyan, mint a paradicsom. Az a zöldség sem Olaszországban volt őshonos, Amerikából került oda, mégis ott tudott a legtöbb lenni. Pont így van ő is Magyarországgal. Fábos Erika- Indult egy jótékonysági mozgalom az amatricei földrengés után, amihez már több mint 700 étterem csatlakozott: amat- riciana tésztát készítenek és minden tányért tészta után egy euró adományt ajánlanak fel az olasz földrengés károsultjainak. Csatlakoztatok?- Nem, mert olcsó fogásnak tartottam volna a részemről, ha csatlakozom. Az éttermemnek feltehetően többet hozott volna, miközben jelképes lenne az ösz- szeg, ami az után a néhány tányér tészta után összegyűlik, amit fel tudunk ajánlani. Én úgy gondoltam, hogy nem kérem a vendégeimet, hogy segítsenek nekem segíteni, hanem segítek magam, azt pedig rájuk bízom, hogy akarnak-e, akár csak egy imával odagondolni a bajban lévőkre. A héten rendeltem 50 kiló amatrice szalonnát Abruzzóból, és felhívtam telefonon Amatrice polgármesterét is, hogy megtudjam mi az, amire most ott szükség van.- Kötődsz oda valahogyan?- Igen, a családom egy része Abruzzóból származik. Mivel a legtöbb halálos áldozat Amatricében volt, legtöbbet azt a települést emlegetjük, de a rengés igen erősen érintett több kisebb falut is, Accumolit, Ab- ruzzót és Pescara del Trontót. Az a környék egyébként köztudottan egy földrengés veszélyes zóna igen régóta. Az ottaniaknak együtt kell élni a veszéllyel, a természet egy bombát helyezett ott el, ami folyamatosan ott ketyeg alattuk. És ezt az ottani emberek életfilozófiája is tükrözi. Éberek, kitartóak, erősek és minden baj után fel tudnak állni.- Ennek a tésztának a receptje Amatricéből származik?- A recept is, igen, de ami fontosabb, hogy ez a környék arról a szalonnáról híres, ami ennek a szósznak és még sok más olasz ételnek az alapja. Ez egy sózott, levegőn szárított és kissé édeskés ízű tokaszalonna. Pont olyan eredetvédett termék, mint a pármai sonka és éppen annyira világhírű is. A carbonara spagettiről sokan úgy tartják, hogy az egy amerikai találmány és baconból készül, de ez nem így van, az eredetit szintén ebből a tokaszalonnából csinálják. Az amatriciana szósznak is ez a legfontosabb összetevője. Az eredetit „fehéren”, vagyis paradicsom nélkül készítették, a sült tokaszalonna és helyi juhsajt volt az alapja, ez volt a griscia, mert a griscianói pásztorok közvetítésével került Rómába. Tehát hiába terjedt el így, ez nem egy paradicsomos szósz volt, azt már a nápolyiak tették hozzá. Egyébként Amatrice és a környékbeli települések és a római konyha között ez a füstölt szalonna a kagyarország nekem a szabadságot jelentette, végre az lehettem, aki vagyok, itt nőttem fel és lett belőlem felelősségteljes ember. Ha gasztronómiai példát akarsz, akkor pont, mint a paradicsom. Amerikából megérkezett hozzánk, de Olaszország tette híressé, ott bontakozott ki igazán. Ott nem találtam az utam, itt pedig rögtön jöttek egymás után a jó dolgok.- A tévéből ismerték meg legtöbben Giannit, oda hogy kerültél?- A Fantasztikus Európa című műsorába keresett meg Fri- derikusz Sándor egyik kollégája, Vizvárdy Bence. EU-s polgárokat kerestek: olaszokat, németeket, görögöket, belgákat. Volt egy étterem, ahol sok olasz megfordult és én is sűrűn jártam, ott ajánlottak be.- Ritkábban vagy mostanában a képernyőn.- 45 évesen már nem akkora bohóc az ember, talán ezért hívnak kevesebbet. De amúgy nyitott vagyok erre, szeretek tévézni és bízom benne, hogy lesz majd még olyan műsor is, amiben egy laza, de már komolyabb olasz férfire is szükség lehet.- Igazi olasz figura vagy, ragadt rád azért valami a magyar mentalitásból?- Lassan már majd annyit éltem itt, mint otthon és nem is a mentalitás, hanem az változtatott sokat rajtam, hogy itt lett belőlem felnőtt férfi.- Enni mit szeretsz?- Bármit és mindent szeretek is, csak az osztrigát nem eszem meg. Illetve, azt nevelték belém, hogy ami ételt adnak, azt meg kell enni, szóval még osztrigát is eszem néha, ha vendégségben azzal próbálnak kedveskedni.- Na jó, de amikor azt ehetsz, amit szeretnél, akkor mit eszel?- Sajtot. Még a rossz sajtot is szeretem, annyira oda vagyok a sajtokért. Meg paradicsomot, azt is imádom.- Ha a magyar konyháról van szó, van kedvenced?- A vidéki konyhát szeretem legjobban Magyarországon. A házi dolgokat, mert nem elég az étel, az is számít ki adja oda, hogy milyen erővel, energiával rendelkezik. Sokan manapság azt hiszik, elég ha valamire azt mondják házi, de egy franckarikát. Az igazi vidéki, házi dolgoknak éppen az a lényegük, hogy úgy készülnek, ahogy a szeretteinek csinálja az ember. Odafigyeléssel, szenvedéllyel, bele kell tenni a szívedet.- Te most boldog ember vagy?- Boldog vagyok. Teljesen boldog. Ha születne egy gyerekem, akkor meg én lennék a legboldogabb ember a világon. Nem, nem jól mondom. Ha két gyerekem születne. Ebben a mai világban mindennél fontosabb, hogy az embernek legyen testvére. Szóval, akkor maradjunk annyiban, hogy majdnem teljesen boldog vagyok.
