Somogyi Hírlap, 2016. szeptember (27. évfolyam, 205-230. szám)

2016-09-28 / 228. szám

0 MEGYEI KÖRKÉP_________________________________________________________________________________________________________________________________2016. SZEPTEMBER 28., SZERDA Igazi kalamajkát okozhat a családban, ha 600 milliót nyerünk a lottón Ez nem pech, ez bizony a Prah! Él köztünk egy kisember, akinek feje fölött 1990 táján rendszert váltott az ország. Korábban pikolónyi sört ivott, most ugyan többet, pohár­nyit, de nem azért, mert iga­zán megengedhetné magá­nak, hanem mert a pikolónyi adag megszűnt a kocsmák­ban. Tizenhét év után vett magának egy fürdőköpenyt, de felesége ezért megharag­szik rá, mert a vételár elég lenne néhány egyszerű ebéd­re a családnak. De szeretik egymást. Czene Attila Aztán egy nap a picike álmokat - például, hogy a konyhára vég­re új függöny kerülhetne, vagy a gyerekeknek ágy, amiről nem lóg le a lábuk - mintha fölvált­hatná valami grandiózus: a sti- kában lottózó férj a gyerekek, fe­leség, nagyszülők születési dátu­mát beikszelve ötös találatot ér el a lottón, amiért 600 millió forint jár. És - ki hinné -, ezzel kezdőd­nek csak az igazi problémák. A NŐ és a FÉRFI a negyvenes éveinek elején járhat, őket egy házaspár, Nyári Oszkár és Nyári Szilvia alakítja a kaposvári Csi- ky Gergely Színház stúdiószín­padán. Ami egy konyha. Lehet­ne ez panelban vagy falusi há­zikóban is, bárhol. Olyan, mint az ország általában: szegényes. A díszlet, mint a két szereplő ru­házata is (Somogyi Zoltán mun­kája), fekete-fehér: mintha ez is jelezné, hogy most a szavak pon­tosan azt jelentik, amit. A pad­ló pedig sakktáblát mintáz, me­lyen ide-oda tologathatják a fi­gurát. A kisember persze bárme­lyünk lehetne, én is veszek min­den hétvégén lottót, sőt, még „vic­celek” is a feleségemmel, hogy miért nem találja már el vég­re azt az öt számot, miért olyan nagy kunszt az? (Az 5-ös lottón az utóbbi ötven év alatt nyolc- milliárd szelvénnyel fogadtunk Magyarországon. Ebből csupán nyolcvan darab tartalmazott olyan nyerőszámokat, melyek igazán nagy főnyereményt ér­tek. Másképp: csak minden 100 milliomodik nyer.) Szóval annál is nagyobb szerencse kell hozzá, mint a legtöbben gondolják, de ettől még az ország lakóinak je­lentős része szívdobogva figyeli a húzást, amitől sorsának azon­nali jobbra fordulását reméli. Azt est folyamán azonbán kide­rül: nem ilyen egyszerű a szem­besülés, ha kezünkben tarthat­juk a nyerő szelvényt. A profi meseszövésnek kö­szönhetően ugyan kacskaringó­san, de napvilágra kerül: a férj mindent megpróbált már az ér­vényesülés érdekében (a szak­mája befuccsolt, gürizett más­nál, próbált vállalkozást indíta­ni, belekóstolt még az állami tá­mogatások elnyerésének vissza­tetsző világába is), de az 1990-es rendszerváltás utáni Magyaror­szág nem alkalmas terep számá­ra. A feleség közben rakta össze a forintokat a napi megélhetés reményében. De nem miattuk si­vár a környezetük, s gondolhat­ják azt, hogy fölöslegesek ebben a hazában. Először persze örül­nek a 600 millió forintnak, s ter­vezik, hogy mire költenék, de az­tán a feleségből előtörnek a félel­mek: jön majd a kölcsönt kérők tömege, meg az emberrablók, s a sok pénz miatt hogy rosszabb emberré válhatnak tinédzser gyermekeik. Bár a darabot komédiaként jegyzik, ezt legfeljebb Szirtes Edina Mókus, Rozs Tamás zené­je, illetve néhány humorosnak is fölfogható kiszólás jelzi. Az egész inkább olyan, mint egy görög tragédia: egy helyszín, minimális szereplő, akikről idő­közben az is kiderül, hogy nem azért tehetetlenek, mert hülyék lennének. Tudják például, hogy a 600 millió forint az éppen két Nobel-díj díjazása, hogy a férj szalonnamámiája koleszterin­problémákat okozhat, hogy Ti- tónak szigete volt az Adriai-ten­gernél, ahová elhívták Ricsárd Börtön és Elizabet Téjlor holly­woodi' sztárokat, meg hogy a bankba tett pénzért kapható ka­matnál nagyobb az infláció mér­téke. A nyertes lottószelvény az egy- felvonásos darabban körbeván­dorol a lakásban, ide-oda dugdoz- zák, például a Szűz Máriát ábrá­zoló kép elé, vagy a tévé mögé, ami már olyannyira viharvert, hogy a betörő biztos nem menne a közelébe. De mindig egy Prah címkézésű dobozban tartják, melyben kávé volt, amit egykor Jugóból hozott ajándékba a papa. A horvát prah szó egyébként magyarul port jelent. Azzá le­szünk, mindannyian. De csep­pet sem mindegy, hogy előtte milyen éveket élünk... Aki megnézi a darabot - mely nekem tetszett - , annak megle­petés maradhat Spiró megoldása. Aki kíváncsi, az újságot meg­fordítva elolvashatja.-qqvAo; yfíÁpJ nozoy yaÁuaui -]njg>i qqgiaqpzay mymupzs ‘usfi pwjou“ ynpja ÁSoq ‘a/qauiad joj -p ‘lÁWApzsqyo] sdjJdÁu v vfifnÁS -Sam jDApfnÁS ÁSa jpdsDzpq y Ötlet a vonaton Spiró György Sprah című darab­ját először 2007-ben láthatta a közönség. A szerző akkorra már világosan érzékelte, s hajszál­pontosan fogalmazta meg az 1990-es rendszerváltás óta el­telt időszak következményeit: a nagy álmokból semmi sem lett, örülni nem tudnak az emberek, élősködők lopják a pénzt követ­kezmény nélkül, mérgeznek az emlékek, de perspektíva nincs. A szerző Marosvásárhelyre uta­zott 2000-ben, vonattal. A tíz­órás út alatt arról is beszélgetett párjával, hogy mit csinálnának, ha ötösük lenne a lottón. A vé­gére teljesen elkedvetlenedtek. Egy haszna azonban lett ennek: Spiró eldöntötte, hogy a témá­ból színdarabot ír. Öt éven át tar­tott. Elképzelése ez idő alatt so­kat változott: például először a helyszín buszmegálló volt, leg­alább huszonöt szereplővel, az­tán egy házaspár maradt, szín­helyként pedig egy konyha. Erős mondatok a komédiából Minden szar csak azért volt. hogy hiába próbálsz olyan gálád len- most jobban tudjunk örülni! ni. mint ők. FÉRFI Hatszázmilliót nyertünk. Ezentúl a pénzedért fognak sze­mért baj az?! retni. NO Mert tisztességtelen! Meglo­pod a többit, aki nem nyert! Jobb Későn jött ez nekünk... A gyere­vagy náluk? Azok is nyomorul- keknek meg túl korán, tak. Nem dolgoztál meg érte! NŐ Mit kapsz érte? A gerinces ember gazdagnak FÉRFI Micsodáért? születik, és jó szakmája van. NŐ A pénzért. Nem tudod kicse­rélni. ami volt. Nyomorúság, az Megmondtam, hogy álmodj mást! volt. Azt nem lehet kicserélni utó­lag. Akkor meg minek? FÉRFI Nem szoktál te ilyen lenni. ennyire gonosz! Sose voltál ilyen! Nem vagyunk mi annyira vének. NŐ Hát nem. Mert eddig szegény lehet még húsz jó évünk. Jut egy voltam. De most gazdag lettem! És évre harmincmillió! Most már most már úgy is kell gondolkozni! meg se bírunk halni, rákapcsol­nak a csövekre a legjobb kór­Olyan kocsit kell vegyél, olyan házban. Nem mi fogunk várni, itt napszemüveget, olyan farmerin- fognak ülni az orvosok tucatjá­get. Le kell nyíratnod a hajadat. val. és sorszámot húznak, hogy el kell gázolnod a gyalogosokat ki jött előbb! a zebrán. Különben megérzik raj­tad, hogy nem vagy közibük való. Gazdag embert nem lehet szánni. Nem bízzák életüket a szerencsére, tárgyak helyett élményt vásárolnak- Szerencsésnek tartják magu­kat? OSZKÁR Igen. Persze a sze­rencse nem csak olyan dolog, ami meglátszik. Az is szeren­cse, amikor nem történik baj. A szerencsejátékokkal óvatos va­gyok. A színművészeti főiskolá­val szemben volt egy játékbar­lang. Szerencsés kezű voltam, sokat nyertem korábban, de ide nem mentem be, nehogy be- vonzzon a fekete lyuk. Mi nem bízzuk az életünket a szeren­csére. SZILVIA Én utoljára még alsó tagozatos kisdiákként voltam rendszeres lottózó, amikor még öt forintba került egy szelvény. Úgy emlékszem, egy alkalom­mal lett kéttalálatosom.- Otthon kinél van a kassza kulcsa? SZILVIA Közös kasszán va­gyunk, egy bankszám­lánk van, nem is a házasság- kötésünk, ha- I nem a legele­je óta. Ez szá­munkra egyér­telmű volt. Kö- 1 zösen döntjük el azt is, hogy mire költünk. Ez független attól, hogy kinek ép­pen mennyi a munkája, a bevé­tele. Nagyon egészséges me­derbe tudjuk terelni avágyain­kat. OSZKÁR Amikor én Kaposvár­ra kerültem színésznek, Szil­via pedig főiskolás lett, s bár til­tott volt, elkezdett haknizni, be­vezettünk egy saját pénznemet. Egy albi tízezer forintot ért. Az albérletünk három albiba ke­rült, ami számunkra sok pénz­nek számított. De sosem nem akartuk fogunkhoz verni a ga­rast. SZILVIA Tudtuk, hogy az akko­ri keresetünkből nem tudunk lakást venni. Arra gondoltunk, hogy többet érünk azzal, ha él­ményeket veszünk.- Mit tennének, ha valahonnan az ölükbe pottyanna 600 mil­lió forint? SZILVIA Engem nem hozna zár varba. Mindenkinek megad­nám a családban, amire vá­gyik. Mindketten jószívűek va­gyunk, nem hagynánk, hogy bárkinek legyen adóssága, s szeretnénk, ha mindenki el­menne nyaralni. OSZKÁR Anyukám szokta mon­dani, hogy nagyvonalú vagyok és naív. De inkább ez legyek, mint irigy, vagy rossz ember, aki akkor sem akar adni, ha tudna. A szeretteink és a ba­rátaink is rengeteg ajándékot kapnának tőlünk.- Hogyan találkoztak a darab­bal? OSZKÁR Tóth Géza, aki a dara­bot rendezte, három éve adta a darabot, hogy olvassuk el. De Szilvi nem akarta eljátszani. SZILVIA Oszivai eddig még soha nem játszottunk nagy sze­repet együtt. Előfordult, hogy szerepeltünk egy darabban mindketten, de volt, hogy ilyen­kor sem találkoztunk a színpa­don. Attól tartottam, hogy ki­csináljuk egymást, mert min­den darab próbasorozata nagy vitákon megy keresztül, s arra gondoltam, hogy jobban féltem a kettőnk közös életét, mint amennyire el akarom játszani ezt a darabot. OSZKÁR Van egy saját pro­jektünk, a Karaván Művésze­ti Alapítvány, mely azzal a cél­lal alakult, hogy tandíjmen­tes színészképző stúdiót mű­ködtessen elsősorban tehetsé­ges roma és minden olyan gyer­mek, fiatal számára, akiknek egy fizetős színitanoda költsé­gei túl megterhelőek lennének. Annak körében tartottunk fék olvasó színházat a Prah szö­vegkönyvéből, mely a mintegy negyven fős hallgatóság köré­ben nagy sikert aratott. Aztán további bátorítást adott, hogy a Csikyben játszott Luxemburg grófjában volt négy-öt közös je­lenetünk. SZILVIA En­nek az elő­adásnak most jött el az ide­je számunkra. Miután meg­tanultuk a szöveget, már tudtunk pró­bálni közösen úton-útfélen, s az elmúlt hetek­ben a Prah töltötte ki a minden­napjainkat.- Mi a darab fő üzenete a szí­nész számára? OSZKÁR Nagyon sok réteg, na­gyon sok gondolat szólal meg ebben a darabban. Sokan azt hiszik: ha hirtelen pénzhez jut­nának, attól rögtön megoldód­na életük minden problémája. Pedig megoldást az embernek kell találni, s addig állnia a sa­rat. Persze a szerencse átöle­lendő dolog, s ha három-négy alkalommal beköszön az em­ber életébe, akkor azt fel kell is­merni, szó szerint élni kell vele. Spiró alakjai egyfajta megol­dást választottak, ami lehetne más is. Sonlany 88®^ 3SI B 8 B8fe Szépség minden napra LINE.hu

Next

/
Thumbnails
Contents