Somogyi Hírlap, 2016. augusztus (27. évfolyam, 179-204. szám)

2016-08-29 / 202. szám

14, FÓKUSZ 2016. AUGUSZTUS 29., HÉTFŐ Vásáry André szerint fontos, hogy hozzá közel álló dalokat énekelhessen Ősztől is­mét visszaül az iskolapad­ba Vásáry André, hogy - mint megfogalmazta - a szakmájához diplomát sze­rezzen. Hazánk egyetlen férfi szopránénekesével kö­zelmúltbeli gyulai koncert­je után a Csillag születik „utóéletéről”, a magyar és a külföldi közönség közöt­ti különbségről, különle­ges hangi adottságairól és annak megítéléséről is be­szélgettünk. Papp Gábor gabor2.papp@mediaworks.hu- Korábban többször jártam már Gyulán. Énekelni, fellép­ni azonban most először láto­gattam el a hangulatos Békés megyei városba - nyilatkoz­ta lapunknak a koncertet kö­vetően az énekes. - Örülök és köszönöm, hogy meghívást kaptam, aminek köszönhető­en egy nagyszerű közönség, telt ház előtt léphettem fel a belvárosi katolikus templom­ban. Egy előadónak mindig különleges élmény, ha pót­székeket is be kell állítani, de legalább ekkora elisme­rés, hogy a koncert jó hangu­latban telt.- Műsora alappillérét a film­dalok szolgáltatták. Kíváncsi­ak vagyunk, hogy személy sze­rint akad-e kedvence.- Ötödik, Mozijegy című al­bumom dalai álltak a koncert középpontjában; olyan szer­zemények, amelyek közel áll­nak hozzám és amelyek hat­nak az érzelmekre. A közön­ség a kezdetektől vevő ezekre a slágerekre, miközben a CD- re csak olyan felvételek ke­rültek fel, amelyekhez vala­milyen emocionális kapcso­lat, élmény vagy emlék fűz. Nagyon szeretem a Kereszt­apa, a Titanic, a Több mint testőr és a Jó reggelt Viet­nám betétdalait. Mindegyik­nek kicsit más a mondaniva­lója, mindegyik másért áll közel hozzám, így nem tud­nék olyat kiemelni, ami non plus ultra, ami egyértelmű kedvenc. Amikor annak ide­jén válogattuk, hogy mely slágerek kerüljenek fel a le­mezre, ragaszkodtam ahhoz, hogy csak olyan szerzemé­nyek szerepeljenek az albu­mon, amikhez kötődöm.- Említette, hogy korábban járt már Gyulán. Milyen élmé­nyek fűzik a városhoz?- A szüleimmel nagyon ré­gen, legalább húsz éve láto­gattunk el a városba. Szá­momra az egyik legmara­dandóbb élményt akkor a 100 éves cukrászda jelentet­te. Pár esztendeje azután egy tavaszi túra részeként Sze­ged és Makó mellett Gyulát is érintettük. Akkor láttam elő­ször a várat, ami számomra azért is volt különösen izgal­mas, mert van egy történe­lem szakos diplomám is. Ma­ga a város egyébként rögtön ott a rendezettségé­| £% f i» ii \A «/ ■ A " ' , és n lép ai­la mennyire emberi léptékű. Szeretem a várost.- A történész diplomájáról ke­veset tudunk...- Egyrészt nagyon szere­tem a történelmet, másrészt a diplomával talán kicsit a szüleimnek is szerettem vol­na bizonyítani annak idején, hogy számomra nem csak az éneklés létezik. Sajnos, so­ha nem tanítottam, de ma is sokat olvasok a számom­ra kedves korszakokról, ha pedig külföldre utazom egy- egy koncertre, akkor min­dig részletesen tanulmányo­zom a város históriáját, azt, hogy melyek a legérdekesebb múltbéli emlékek. A történe­lem roppant sokrétű tudást ad.- A „Why” című slágerrel vett részt A dal című versenyen, amihez különleges videoklip is készült. Pár hónap eltel­te után miként tekint vissza a megmérettetésre?- Érdekes és tanulságos kirándulás is volt egyben. Akadt néhány kisebb fur­csaság, amiket el kellett fo­gadni, de fantasztikus em­berekkel - stábtagokkal és művész kollégákkal - talál­kozhattam, nagyon jól érez­tem magam. Megszületett el­ső' videoklipem, aminek biz­tos, hogy lesz folytatása. Az ilyen műsorok egyébként el­sősorban a brandépítést segí­tik. A fellépések nem feltét­lenül duplázódnak meg - bár szerencsére ezen a téren elég jól állunk de például ha­marosan feltűnők majd egy tévéműsorban is, ami köny- nyen lehet, hogy A dalnak is köszönhető.- Tévéműsor és fellépé­sek sora. Zsúfoltnak tűnik a naptára...- Érdekes időszak követ kezik az életemben. An­nak idején a zenei tanul­mányaimat az Egyesült Államokban nem fe­jeztem be, ezért idén felvételiztem a buda­pesti Zeneakadémiára, ahova sikerült is beke­rülnöm. így szeptem­bertől visszaülök az is­kolapadba. Az akadémia a világ legjobb harminc zenei oktatási intézmé­nye közé tartozik, nem­zetközileg elismert, pa­tinás intézmény. Én pe­dig diplomát szerezhetek a szakmámból. Számos el­méleti, zenetörténeti részt szeretnék még jobban elmé­lyíteni.- Mennyire nehéz a komoly- és a könnyűzenét összeegyez­tetni egymással?- Klasszikus képzést kap­tam, gyakran éneklek ko­moly zenei dalokat, opera­áriákat, de az úgynevezett crossover műfaj, a könnyű- és a komolyzene ötvözete áll hozzám a legközelebb. Ebben mindkét művészi énemet „ki­élhetem”, ami miatt nagyon szerencsésnek érzem ma- gam.- Visszatérő kérdés, hogy mi­ben különbözik a külföldi és a magyar közönség.- Alapvetően két eltérő helyzetről van szó. K dön nem ismernek a koncert előtt mindig bemu­tatnak, de a köztudatban nem vagyok benne. A szemekben ilyenkor kíváncsi várakozást látok, és az első két-három dalban nagyon meg kell dol­gozni a közönség elismerésé­ért, ugyanakkor az is tény, hogy hihetetlenül nyitottan fogadják a dalokat. Az ame­rikai közönség oldódik fel ta­lán leghamarabb, ha tetszik, amit hallanak, már az első dal közben is felállva tap sóinak és énekelnek, de például a visszafogottabb- nak gondolt németek is hasonlóan lelkesek. Má­sutt akadnak, akik be­hunyják a szemüket, és úgy adják át magukat a zenének. Gyakran elő­fordul, hogy még egy- egy városon belül, két különböző helyen egészen másként reagálnak ugyan­arra. A magyar közönség is­mer, tudja, hogy ki vagyok. Őket elsősorban az foglal­koztatja, hogy miként szól­nak azok a dalok, amelye­ket korábban a té­vében, vagy CD-ről hallot­tak. Amikor egy-egy fellépés után odajönnek hozzám, ál­talában azt mondják, élőben sokkal jobb a hangzás.- Magyarország egyetlen fér­fiszopránjaként számos pozi­tív és persze jó néhány nega­tív megjegyzéssel, kommént­tel is találkozik. Miként kezeli ezt a szituációt?- Elsőnek, egyedülinek lenni valamiben - ami tény­leg szokatlan, ami eltér az át­lagtól - mindig érdekes fel­adat. Kár lenne tagadom, hogy megosztó személyiség vagyok. Vannak, akik Isten adományának tartják a han­gom, másokat meg kiver a víz, ha meghallanak. Sze­mély szerint, ha rádiót hall­gatok, és nem tetszik egy szám, akkor elkapcsolok, de nem pocskondiázom az elő­adót. Persze azzal is tisz­tában kell lenni, hogy sok születik és a média Vásáry André számára az or­szágos ismertséget a Csil­lag születik című műsor hozta meg, bár már korábban is több zenei és színházi sikere volt.- Sokat köszönhetek a mű­sor adta lehetőségnek, ami egy olyan időszakban ért. ami­kor a tehetségkutatók még nem voltak annyira elcsépel­tek, mint manapság - fogal­mazott. - Persze, már ak­kor is verték a vészharangot, hogy ez mégis csak egy ke­reskedelmi tévé, de az is tény. hogy nagyobb és koncentrál tabb figyelmet kaptunk. So­iJSSI || „Az úgynevezett crossover műfaj, a könnyű- és a komolyzene ötvözete Báli hozzám a legközelebb. H Ebben mindkét művészi Wfátií énemet kiélhetem.” ; . kát beszélnek arról, hogy eze­ken a versenyeken az indulók­ra rákényszerítenek különbö­ző dalokat és stílusokat, de én ilyennel nem találkoztam. Én dönthettem mindenről. Vásáry André elárulta, hogy a műsor befejezését követő­en egy éven át a komolyze­nei szakma nem hívta fellép­ni, de később ez megválto­zott, így kisvártatva az Opera­ház, a Nemzeti Színház vagy a Müpa kapui is megnyíltak előtte.- Tudomásul kell venni, hogy a média nélkül nem lehet or­szágos hírnévre szert tenni- hangsúlyozta. - Persze, ez nem azt jelenti, hogy egy való- ságshow-ban kell részt venni. Intelligensen, értelmesen, fino­man, kulturáltan kell kezelni a helyzetet. olyan ember van, akik­nek nem teljesült az ál­ma, vagy csak egysze­rűen nehéz időszakot él meg. Ezt is meg kell ér­teni. Fiatal kollégáim­nak mindig elmon­dom, hogy ha átlagos dolgot csinálnak, ak­kor is ki fogják kez­deni őket; mindig lesz olyan ember, akit irritálni fog a munkájuk. Sokáig tudatosan nem ol­vastam kommen- teket, igyekez­tem távol tarta­ni magam ezek­től a megnyilvá­nulásoktól, mert ha néha eljutott hozzám egy-egy szélsőséges véle­mény, nem értet­tem a dühöt, a nega­tív halmazt, miköz­ben rengeteg szeretet kaptam az emberektől. Első, 2006-ban megje­lent albumom óta azon­ban eltelt tíz év, és ma már nyugodtan olvasom az interneten megjelenő, nem egyszer fröcsö- gő negatív kommen­tárokat is. Mostan­ra szórakoztatnak, és mindig érdeklőd­ve fogadom, hogy mek­kora bődületes „jól értesült” butaságokat Írnak le néhá- nyan. Biztosan kommersz, amit mondok, de úgy gondo­lom, arra kell időt és energiát fordítani, amit szeret az em­ber és azokra kell figyelni, akiket szeretünk.

Next

/
Thumbnails
Contents