Somogyi Hírlap, 2016. augusztus (27. évfolyam, 179-204. szám)
2016-08-21 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 31. szám
0 INTERJÚ 2016. AUGUSZTUS 21., VASARNAP Az ünnepen Liszt Ferenc-díjjal elismert Herczku Ágnesnek észrevétlenül lett a népzene a hivatása. Tizennégy év után otthagyja az Állami Népi Együttest „A ZENE AZ ÜNNEPEM” Herczku Ágnes a magyar népzene egyik legnépszerűbb tolmácsolója. Egy tavaly rögzített koncertfelvétele a világ legrangosabb világzenei toplistájára is felkerült az elmúlt hetekben a legjobb húsz lemez közé. Augusztus 20-án pedig átvette a Liszt Ferenc-díjat. Azt mondja ez nagy megtiszteltetés, de az igazi öröm, amikor a közönséget sikerül teljesen elvarázsolni a hétköznapokból. Fábos Erika- Herczku Ágnes Liszt Fe- renc-díjas. Mit jelent ez Önnek? Nagyon örülök, óriási megtiszteltetés, de ettől nem vesz körül az elbizakodottság rózsaszín endorfinfelhője. Ez a magyar állam által adományozható legmagasabb zenei kitüntetés, respektje van. Ugyanakkor azt gondolom, úgy van jól, ha az ember, leg- belül, tudatosan tisztán átérzi, hogy ettől nem változik semmi. lobban énekelni biztosan nem fog tőle, bár emeli az ember pedigréjét. Amiért nagyon jól esik, az az, hogy ha jól értesültem, a kuratóriumban elsősorban komolyzenéből érkező emberek ültek, így egy szép gesztus, hogy egy népzenéből jövő embert érdemesnek éreztek egy ilyen méltatásra. Szóval józanul látom, nem szálltam el ettől.- Azért van olyan elismerés is, amitől elveszíti a fejét és a józanságát és elszáll?- Amikor úgy jönnek össze a dolgok a színpadon, igen. Volt esztétika szakos hallgatóként sokszor próbáltuk megfejteni a művészet lényegét, ami egy nehéz vállalkozás, elég ingoványos terep. De talán a számomra az van ehhez a legközelebb, amikor sikerül elérni egy elragadtatott állapotot. Ez elég ritka, kegyelmi pillanat, amibe tényleg szinte bele lehet szédülni. Na, akkor sem abban az értelemben, hogy „én most milyen jó vagyok”, hanem ahogy csak a zene képes kibillenteni és elemelni az embert a hétköznapi létezésből. Amikor tapasztalom, hogy elveszik a tér és az idő, nem akar és nem is tud uralkodni a hallgatóság az érzésein, csak a zene van, aminek teljesen átadja magát az ember. Persze, ez a lelkiállapot nem mindig elérhető, van hogy elég élmény egy szerethető, örömteli alkalom is, de amikor megtörténik, az egy tömény adrenalin kapszula, amitől arra az estére el lehet szállni.- Aki ennyit foglalkozik ezzel a zenével, másként hallgatja a többit, mást hallgat, mint akinek kikapcsolódásként van jelen az életében a zene?- Nem hallgatok úgy, olyan füllel zenét, mint általában az emberek. Vagy csak nagyon ritkán. Amikor tanulom a dalokat, nagyon sok zenét hallok és abból muszáj kikapcsolni. Szeretem nagyon, amikor csend van, amikor pihenni akarok, arra van szükségem.- Amikor mégis, akkor miért és mit hallgat?- Főzés közben most, éppen görög szigeteki muzsikákat hallgatok, aztán volt olyan amikor találtunk a neten egy autentikus perzsa zenét játszó rádiót és folyton azt hallgattuk, de volt egy Jónás Vera korszakunk is. Korábban Tom Waits rajongó voltam. Amikor pedig totálisan kimerültem, azt arról lehet tudni, hogy macedón liturgiákat hallgatok - mintegy terápiaként.- Általában mivel töltődik fel?- Egy erdő szélén lakunk és van egy kertünk a ház körül. Van benne minden, ami hasznos, a paprikától a hagymán keresztül a fűszernövényekig, meg rengeteg virág. Ez a kis kert az én igazi szenvedélyem, a másik pedig amikor békességben olvashatok.- Herczku Ágnes egy olyan énekesnő, aki a lemezeket sem szereti. Amennyire olvastam, ha az igényeket és a lehetőségeket nézzük, lehetne kétszer ennyi saját lemeze is, mint amennyit eddig készített.- Ez így van. Csak azért, hogy a placcon legyek, nem csinálok lemezt, csak akkor, ha valami annyira érdekel, vagy ellenállhatatlanul inspirál. Ilyen volt a Tüzet viszek című lemezem. Most különben éppen az a ritka helyzet van, hogy szeretnék lemezt csinálni. Már két éve tervezem, de annyira sűrű volt ez az időszak, hogy csak nem sikerült. Októbertől viszont ott hagyom az Állami Népi Együttest és a felszabaduló energiáimat olyan feladatokra tudom fordítani, amivel adós vagyok magamnak.- 14 éve szólista az Állami Népi Együttesben. Most ért a végére, valami új impulzusra vágyik?- Kicsit ironikusan azt mondhatom, hogy úgy érzem, letelt az életemben a társadalmi szerepvállalás ideje. Nagyon sokat kaptam és úgy gondolom, sokat is adtam cserébe, de elérkezett egy erős, szükségszerű belső igény, ami elindított. Közalkalmazottként dolgozni egy együttesben, az nem jár sztárfizetéssel- ezt gondolom mindenki sejti és ugyan sosem volt ez szempont, a munkámat inkább küldetésnek tekintettem, de rájöttem, hogy nagyon sok energiámat köti le és most még érzek magamban annyi erőt, hogy a saját utamat kezdjem járni.- Az éneklés mit jelent önnek?- Mindent. A munkám, a hobbim, a hétköznapom, az ünnepem. Kamaszkori lázadásként kezdődött. Bezárkóztam a szobámba és népzenét hallgattam és népdalokat tanultam. A magányos szenvedélyből aztán észrevétlenül lett életcél, azzal, hogy egyre többen hallottak táncházakban énekelni és hívtak, adtak kézről-kézre.- Szóval, akkor magától kiteljesedett ez az életében.- Igen, szinte észrevétlenül egyre mélyebbre szőtte magát, pedig a gyermekkori álmom az volt, hogy táncosnő leszek, balerina. Ennek ellenére végül a Honvéd Táncegyüttesben kötöttem ki, ahol jó darabig táncoltam és énekeltem is, amikor Kelemen László, a Hagyományok Háza főigazgatójának meghívására - akit mentoromnak tartok és a szakmai életem alakulásában nagyon komoly szerepe volt - az Állami Népi Együttesbe kerültem szóló énekesnek.- A népzene szeretetének mi volt az eredője? A családból hozta?- Az anyai nagymamám volt ebben a legnagyobb inspirátor és először nem is a zenére hívta fel a figyelmemet. Az Erdély iránti rajongást ő oltotta belém. A történetével, a meséivel, a viseletéivel együtt. A zenében nőttünk fel. Hétfőn, amikor még nem volt tévéadás, intenzív zenei élet vett bennünket körül. Dévai Nagy Kamilla-, Halász Judit- vagy Kaláka-lemezeket Névjegy: HERCZKU mUiS 197 5-BEN szüléién. 12 éves korában kezdett táncolni. 1S9S-8ÄN nyert felvételt a Honvéd Együttesbe. 2002‘TÖL az ÁMarr Sep; Együttes éré*es szólistája 1939 ÓTA a Naplegenda című produkció megszületése óta dolgozik folyamatosan Nikola ParovvaL 200S-TDL a Nikola Parov Quartet énekese. LEGFRISSEBB FORMÁCIÓJA, a Herczku Ági és a Banda. Az együttessel nég. éve dolgoz * es már megjelent egy közős lemezük, is. ÖNÁLLÓ ALBUMAI: Arany és kék szavakkal. Volt nékem szeretőm. Bartók Béla: Magyar népdalok énekhangra és zongorára. Megéred még. Tüzet viszek. Bandázom ELISMERÉSEI: 3 eMeR- TOS-dij. Fonogram-díj a Balkan Fanatikkai-. Choc de i an- née és Kodály Zoltán Emlékdíj a Fonó zenekarral: Bartók Béla Emlekdíj 2007 és Magva- Művészetért díj 2008 Énék-dij 2014 Liszt Fe- renc-dij 2016 . hallgattunk, anyukám és a nagymamám is sokat énekelt, zongorázott és gitározott nekünk. Én is szépen énekeltem, de ez számított normálisnak, nem járt ezért buksi simogatás, vagy külön figyelem. A meghatározó lökést később, az István, a király hozta, amikor először hallottam Sebestyén Mártát énekelni. A hangja, az előadásmódja szó szerint elragadott, úgy éreztem, hogy ha ez a népdaléneklés, akkor én ezt akarom csinálni.- Mekkora részben tehetségen múlik a siker és mennyi belőle a munka?- Erre nem mernék mit mondani, mert mindenkinél más és más. Minden művészeti ág mögött, mesterségbeli tudás is van, amit meg lehet, sőt meg is kell tanulni. Ugyanakkor anélkül a bizonyos szikra nélkül mindig csak egy ügyes iparos marad az ember, hatás nélkül, hiszen a művészettől a mesterséget egy világ választja el. Én fontosnak tartom a tanulást, úgy gondolom, hogy pusztán a tehetség gyorsan ki tud pukkanni. Főleg a népzenében. Mindent kell tudni. Az összes tájegységet, és nemcsak a Kárpát-medencei magyar dalokat, de a környező népek zenéjét is.- Az elmúlt években mintha kezdene újra visszaszivárogni az életünkbe a népzene.- Újra erőre kapott és van egy ilyen divathullám, igen. Ez persze még nem feltétlenül szül minőségi dolgokat. Sokszor elég egy kicsi magyaros dallamvilág és vonós hangzás, ahhoz, hogy rámondják ez a mi világzenénk, de ez a divat természete. Ettől függetlenül még mindig nagyon margón vagyunk. Nincs népzenét játszó rádió, nincs televíziós folkcsatorna, pedig akár keletebbre, akár délebbre nézünk, van ilyen. Nagyon esetleges, hogy mikor játszik egy magyar rádió vagy tévé folklór zenét, pedig csak azt tudjuk szeretni, amit ismerünk.- Ön nemcsak énekel és műveli a hagyományt, de máig gyűjt is eredetiből. Hogy látja mára mennyire maradt része az élő kultúrának a népzene?- A 24. órában vagyunk. Az öreg zenészek nagy része meghalt, kevés az utánpótlás, de aki van, az igyekszik átvenni a tudást. Ugyanakkor a népzene átalakulóban van. Egy kalotaszegi bálon, vagy lagziban már ritka, hogy teljes banda játszik. Szintetizátor helyettesíti a bőgőt és a brácsát és a modernebb, po- pos hangzás is szivárog a zenébe, de ez egy organikus dolog. Mindig is hatott a kor a zenére. Persze az ízlések különbözőek, van aki csak az autentikus folklórt fogadja el, valaki a feldolgozásokat is, a bigott ragaszkodás szerintem elidegenít, távol tart, pedig Kodály és Bartók országában úgy lenne a jó, ha minél többen szeretnék a népdalokat.
