Somogyi Hírlap, 2016. augusztus (27. évfolyam, 179-204. szám)

2016-08-09 / 186. szám

2016. AUGUSZTUS 9., KEDD

MEGYEI KORKÉP

Koncz Gábornak pecabotja már kölyökkorától, golyós puskája ötvenöt éve van

Bujtorral övé volt a Balaton

Koncz Gábor színművész nagy vadász és pecás hírében áll. Kapott a nevére szóló stéget ajándékba. A het- vennyolcadik születésnapját a napokban ünneplő művésznek ötvenöt esztendeje van golyós puskája.

Sike Sándor

sandor.sike@partner.mediaworks.hu

MAGYARORSZÁG Koncz Gábor nagyon szeret ismert'szenvedé- lyeiről, a vadászatról és horgászatról beszélni. Mielőtt azonban belefogott volna a sztorizásba, Egerhez kötődő emlékeiről kezdett el áradozni.- Eger a szívem egyik csücske, mert gyerekkoromban oda jártam át Keresztesről egy kicsi lányhoz. Nem tudom, hogy mi lett vele, él-e hal-e. Egy kézfogás többet jelentett, vagy egy simo- gatás, mint most bármi. Nagy emlékek, szép emlékek. Rengeteg barátot szereztem ott a vadászat révén. Itt ismerkedtem meg Király Robival, szobrász barátommal is, aki most csinálja szobromat.- Minden megyei vadászgyűlést a Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettessel én nyitok meg - idézte föl Koncz Gábor. - Ebben persze benne van az elmúlt hetvennyolc évem. Benne van az, hogy ötvenöt év óta van golyós puskám. Na és pici gyerekkorom óta van, horgászbotom.

Rákérdeztünk Mezőtárkány- ra is; ahová a Balaton mellett

meg nagyon szívesen visszajár. Mint mondta: Nemes Pista csináltatott neki egy stéget. Faszobrásszal kifaragtatott egy táblát, hogy „egy pasi horgászik, és hogy ez a Koncz Gábor stégje”. - Olyan jó érzés, hogy szeretve vagyunk, és mi, színészek, szeretjük, ha szeretnek bennünket - mondta.

Ezzel a megjegyzésével persze emlékeztetett bennünket arra, hogy megannyi film főhősével beszélünk épp. Úgy véli, mindenki a filmen keresztül ismerte meg, pedig ő maga mindössze tizennyolc éves volt, amikor először járt Budapesten, akkor felvételizett. Kérdeztük, mely filmekben vadászik vagy horgászik. A szerelmes földrajzot említette elsőként.- Csináltak rólam négy egyórás filmet, hát ezeket - gondolom - majd nekrológnak készítik, a k... a.jukat (de jólesik akkor is), hogy ne legyen dilemmájuk, most mit vetítsünk.

A legnagyobb vadász élményéről is kérdeztük, és ő a mátraballai vadőrre, néhai Forgó (Kolo) lózsefre emlékezett.- • A nyolc általános iskolája se volt meg, de egy végtelen jószívű, hozzáértő, tüneményes, csodálatos ember volt. Éjjel, ha kettőkor költöttem, felkelt, szeretett. Mielőtt kimentünk a lesre, mindig csinált nekem rántottát. Azt mond ta: „éhen nem indulhatunk”.

Mivel vadőr volt, az egycsövű puskájával tízszer annyi vadat lőtt, mint én, mert olyan helyekre ült, ahol tudta, hogy ott jár a disznó. Nem tudta elfordítani a csövet, mert beleakadt a disznóba. Én meg ugye a szuper puskámmal... Na mindegy - idézte a régi emlékeit Koncz Gábor.

Elmesélte például, hogy Kolo lózsinak mániája volt a távcső, de mivel szegény volt, nem

tudott venni. - Mindig olyan csodálattal nézte az enyémet, mintha a Marsról jöttem volna ezzel a távcsővel. Egyszer az egyik puskámról lecseréltem a 42-es Zeiss-t jobbra, és a régit levittem neki. Mondom: Józsikám, a tied. Ezt elviszed a Bessenyei Bélához, a fegyvermesterhez, csinál rá egy szereléket, belövitek és akkor pontos lesz. „ló, jól van Gabiig. kám, he.” A he-t mindenüvé odamondta, azon a vidéken ez rendszeres lehetett. „Bízd

Koncz Gábor: Olyan jó érzés, hogy szeretve vagyok, és mi színészek, szeretjük, ha szeretnek bennünket

rám Gabikám.” Na legközelebb, amikor mentünk, tartottunk a vadászház felé, már al- konyodott. Olyan hatvan-het- ven méterre a háztól rákérdeztem, hogy megcsináltatta-e a puskát. Azt mondja: „e hun e”. Elővette a háta mögül. Ha te még csúnya színű szigetelőszalagot láttál! Kék volt. Talán a keletnémetek tudtak Trabantban ilyet. Józsi! Megmondtam, hogy csak úgy pontos a puska, ha ezt századmilliméteres pontossággal be van lőve. „Be van ez lőve Gabikám. Na oda nézz!” Ott volt a vadászház fabudija, amin volt egy „lélegző szív”. Célzott és belőtt pont a szív közepébe. Mondom: Józsi, de ha van bent valaki? Hát az ül Gabikám, azt mondta.

Kértünk persze egy pecás történetet is. Ez „kivételesen” a színészmesterséghez, azon belül a Balatonhoz kötődött. Utóbbihoz azért, mert „minden filmet a Várkonyi, meg a Zsurzs Éva letett oda forgatni, hogy a színészek jól érezzék magukat, meg a stáb. Mert nem volt nagyon megfizetve, hát legalább ez legyen”.- A Marinában laktunk, meg az Annabellában. Mi nem tudtuk volna megfizetni, a filmgyár megfizette. Mi voltunk ott, meg

M

anapság mindennapos téma a fiatalok körében a számos közösségi oldal. Naponta találkozom a facebookkal, az instagrammal, a twitterrel, az ask.fm-el vagy éppen a tumblr-el. A közvetlen ismeretségi körömben nem tudok olyan emberről, aki nem lenne felhasználója valamelyiknek. Minta ruhákat illetően a divatot, ágyaz élet más területén terjedő trendeket is követni igyekszünk.

De ez segíti vagy hátráltatja a világot, s benne az életünket? Tényleg az a valóság, amit ezeken az oldalakon látunk valakikről? Mi a helyzet a kapcsolatokkal? Én 40 százalékot adok az előnyre, 60 százalékot a hátrányra. Ha a facebookot helyesen használják, akkor rengeteg előnye lenne, hiszen ott bárhol, bármikor kapcsolatba tudunk lépni barátainkkal, ismerőseinkkel, talán még hivatalos ügyeket is elintézhetünk rajta. Időpontokat, fontos találkozókat egyeztethetünk bizonyos személyekkel, fontos híreket is elolvashatunk, használt, megunt tárgyainkat áruba bocsáthatjuk, és üzenetet hagyhatunk szeretteinknek, ha másképp nem elérhetőek. És mindezt korlátlanul, ingyenesen.

De a fiatalok nagy része teljesen ismeretlenül jelöli be vagy követi egymást, és lájkokkal, kom- mentekkel igyekeznek a másik fél tudomására hozni: tetszel nekem, szeretnélek megismerni! Sokan, akik nem ismernek személyesen, gyakran csak a faceboo- kon tett megnyilvánulásaid alapján ítélnek meg téged, azok alapPOSTABONTAS

ján alakítanak ki rólad képet.

Ha egy lány merészebb profilké- pet állít be magáról, mindjárt jön a „hülye ribanc” ha visszafogot- tabbat, megkapja a „nyomi”jelzőt. Ezeken az oldalakon minden a külsőségekről, a felszínről szól. Hogy hány lájkja van, hány ismerőse, hány követője, és te ennek alapján vagy sokak szemében meghatározva. Gyakran barátságokat, párkapcsolatokat, házasságokat zilálnak szét és tesznek tönkre a közösségi oldalak, és sok esetben csak egy olyan kis probléma miatt, mint például a partnered miért lájkolta az egyik srácot vagy lányt, miért levelez messengeren az exével, milyen idézetet oszt meg, vagy éppen kivel rak fel egy közös selfiet.

És nem utolsó sorban, vajon tisztában vagyunk vele, hogy hányán élhetnek vissza az adatainkkal? Gyakran fogalmunk sincs arról, hogy hányán megszerezhetik a címűnket, a telefonszámainkat, ha valaki elég elmélyült, akár feltérképezheti az egész életünket. Kikkel állunk kapcsolatba, kika barátaink, melyek a kedvenc szórakozóhelyeink, hol tanulunk/dolgozunk stb.

Ha valaki tudatosan és hasznosan használja a közösségi hálókat, természetesen azzal nincs semmi baj. Ez szinte elkerülhetetlen a mai világban. Én csak azt javaslom, hogy lássunk a határokat és ne lépjük át őket. Ne akarjunk többet mutatni,mint amennyit kell. Ne legyünk sem kevesebbek, sem többek, mint amik valójában vagyunk. És fogadjuk el végre, hogy a virtuális világ kicsit sem hasonlít a való életre. Nagy Alexandra (17 éves) Kaposvár

észrevettük

r

Ez a ser belül is hűsíthet...

BALATON. Hát ha ez az üveg tele van hűs sörrel, akkor nagyon szeretnénk mi is ott ölelgetni a nyakát, a kedves vendéggel együtt. Ahogyan elnézzük, ebből sokaknak jutna, akár az elégnél több is.

___________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________________HIRDETÉS

SONLINE.hu

videó \nline,siófok

hírek

színház blo9

Somogy leghíresebb klikkje

sok vásott kölyökkel rendelkező nyugatnémetek. Horgásztam ott is, éppen Tihanyban laktunk. Megsajnált engem a Berke Laci, a balatoni halászat, horgászat főnöke. Azért sajnált meg, mert keveset fogtam a szuper motorcsónakomban. Mert a helyet tudni kell, meg ismerni a dörgést. „Egy botot hozzál!” A víz fodráról tudta, hogy hol kell megállni. Egy bottal tizenkét csodálatos süllőt fogtam és a legnagyobb tíz kiló fölötti volt. Az ember életében kevés olyan pillanat van, de megéri a pillanatot, amikre örökre visszagondolsz, és emlék a számodra. És akkor: a tucat süllőt egy evezőlapáton alig bírtam bevinni a Marinába. Azt mondja Bujtor: „Hol vetted? Bementéi a halászokhoz!” De meglátta Tábori Nóra is, aki nekem a kolléganőm volt. „Jaj, életem legkedvesebb ennivalója a süllő.” Mondom: Nórikám, szeretlek én téged annyira, neked adom, sőt földarabolom neked szépen. Húsz dekás darabokban ette hat évig, saját bevallása szerint - emlékezett a színművész, akit Bujtorról is kérdeztünk.- Bujtorral miénk volt a Balaton, meg a balatoni éjszaka. Ő is horgászott, csak ő vitorlásból. Én utáltam a vitorlást, ő utálta a motorcsónakot. Igen ám, de abban az időben nem volt olyan valamire való manöken, aki ne utazott volna ebben a két hajóban.''"

Sokan nyáron, még jóval a fűtési szezon előtt megvásárolják a téli tüzelőt. A kisebb településeken és falvakban már ilyenkor feltűnnek a tüzelőt árusító házalók. A kényelmes vásárlás elsősorban időseknek, vagy a szállításhoz megfelelő járművel nem rendelkezőknek csábító lehet, főleg ha az ajánlott vételár is kedvező.

De a tapasztalatok azt mutatják, hogy a házaló árusok gyakran megkárosítják a gyanútlan embereket. Tűzifa adásvételéhez kapcsolódóan a leggyakoribb módszer, hogy a megvásárolt mennyiség jelentősen el- . marad a ténylegesen lepakolt fa mennyiségétől. Hiába a vevő előtt elvégzett mérés, a csalárd szándékkal érkező házalók jól tudják, hogyan játszhatják ki a vásárló figyelmét. Vásárlásnál a lehető legkörültekintőbben járjanak el, kizárólag ellenőrzött helyről, ismert kereskedőktől vásároljanak.

A trükkös tolvajokként aposztrofált emberek nem csak tűzifa eladással, hanem a legkülönfélébb indokokkal próbálkozhatnak, hogy tisztességtelenül pénzhez jussanak. Valamilyen ürüggyel kérhetik bebocsátásukat az otthonukba, ahol aztán megszerezhetik pénzüket vagy egyéb értéktárgyaikat. Akár a megvásárolt fa mérése, lepakolása alatt is kérhetik, hogy a mosdóba vagy egy pohár vízért bemehessenek a házba.

Ha gyanús körülményt észlelnek, tegyenek bejelentést a 107-es, 112-es segélyhívószámok valamelyikén.