Somogyi Hírlap, 2016. augusztus (27. évfolyam, 179-204. szám)
2016-08-08 / 185. szám
X MEGYEI KÖRKÉP 2016. AUGUSZTUS 8„ HÉTFŐ Vinnék a melóst árkon-bokron át a régióból Egyre többen vannak, akiknek nem pálya a hazai éhbér, inkább oda mennek, ahol megfizetik őket KOMMENTÁR ► Folytatás az 1. oldalról SOMOGY - Ilyen sem voltmég itt- mutat rá a plakátra a középkorú hölgy a bodrogi buszmegállóban. - Veszprémbe meg Csong- rádba vinnének munkásokat, innen? Költői a kérdés, nincs is rá válaszom, egyelőre. Buszra várunk, dolgozni indulunk mi is. Közös csodálkozásunkat két figyelemfelhívó, laminált lapon található szöveg váltotta ki: húsipariba betanított csomagolót anyagmozgatót keresnek, a másikon azt látjuk, ugyanezen kvalitások mellett műanyag gyártó céghez vinné a munkaerőt 150 kilométerrel távolabbra. Ahogy halad a busz, Csombárd, Hetes, Juta felé, virítanak az ablakból a feliratok, minden egyes településen találkozunk a plakátokkal.- Sajnos nem áll módomban felfedni Önnek a megbízóinkat- foglalja össze röviden a szegedi székhelyű munkaközvetítő cég munkatársa, akit a hirdetésben megjelölt telefonszám felhívásával értem el. - Nagyon sok embert keresnek, s ezeknek a relatíve nagyobb cégeknek nem számít ekkora távolság - mutat rá az igényekre, de hiába kérlelem, nem adja ki a cégneveket, pedig nem a hirdetését akarnám lenyúlni. Nem hiszi, any- nyit még kibök, azért választotta ezt a kissé régimódi, de annál hatékonyabb faliújságos módszert, mert olyan embereket keres, akik a környékbeli, elsősorban kaposvári gyárakban már dolgoztak, de ott már nem szeretnének, esetleg megunták a helyben jellemző körülményeket, fizetésüket, s vállalják a váltást. Magyarán a fiatalabb, ka- landvágyóbb munkaerő elszip- kázására tesz kísérletet - gondolom magamban, de nem mondom, hallhatóan így is ijesztően hatottam. A hirdetésben olvasott paraméterek alapján nem nehéz kideríteni, melyik két cég keres munkaerőt Somogybán a távoli Veszprémből és a több mint 300 küométeíre lévő csongrádi városból, de egyikükkel sincs szerencsém olyan téren, hogy névvel vállalják nyüatkozatukat. - Mi egy nagy vállalat vagyunk, komoly gyártókapacitással, s körülbelül 1400 fő fizikai dolgozóval, akiknél értelemszerűen nagy a fluktuáció, de a termelékenységünkben gondokat jelent, hogy alig van olyan ember, aki hajlandó lenne egyáltalán dolgozni, ezért keresünk munkaerőt az ország több pontján is - mutat rá a csongrádi húsfeldolgozó gazdasági igazgatója mégis. Az Ormánságból már vannak náluk dolgozók, de például Magyarország északkeleti részéből is alkalmazunk embereket. - Kéthetente hozzuk-visz- szük őket a lakhelyükre, 120 ezer forintos nettó bért, munkaruhát, egy kis étkezési utalványt tudunk biztosítani, de ehhez két műszak kemény fizikai munkát várunk el, ahol pont ugyanúgy kell a szalag mellett állni a tizedik órában is, ahogyan az elsőben - nem könnyű munka, avat be végül. Elmondja azt is, hogy hetente húsz-húsz dolgozót tudnának felvenni, de alig bírják „összelasszózni” az embereket. Szerbiából, Romániából, de már Kárpátaljáról sem tudnak ugyanakkor betanított munkára embert magukhoz csábítani, mert a románok már régen nyugatabbra járnak, míg a szláv nyelvet bírók inkább Krakkóba és más lengyel nagyvárosokba, vagy Pozsonyba, Prágába mennek a külföldi autógyárak beszállítóihoz, ahol a magyar átlagfizetésnél harminc százalékkal többet kereshetnek. - Fegyelmet igényel ez a munka, igazodni kell a szalagsebességhez, s hamar kikopnak az emberek - mutat rá, száz kilométeres körzetből napi szinten buszoztatjuk a dolgozókat, a többieknek szállást biztosítunk. Kiderül, most talán könnyebbséget ad a cég számára, hogy kevesebb akadályt gördítenek a külföldiek alkalmazására, így azon gondolkodnak, mi van Bulgáriában, onnan le- hetne-e dolgozókat ide csábítani. - Nagy a munkaerőhiány, s nem tudunk Nyugat-Magyaror- szághoz hasonló attraktív béreket adni, ráadásul a közmunka is elszívja az embereket a munkából, aztán ha meg valaki onnan vissza akarna állni, kiderül, hogy eltunyultak, s nem bírják ezt a megterhelést. Veszprém környékén több műanyagipari üzem is működik, s rövid nyomozás után sikerült beazonosítanunk a hirdetést feladó vállalatot, amelyik egy nagy magyar cégcsoport részeként keres Somogyból is embereket, nem kívántákkommen- tálni munkaerőhiányból fakadó problémáikat. Egy másik, jóval kisebb, de annál prosperálóbb magyar tulajdonú családi vállalkozás korábban próbálkozott hasonló munkaerő-kereséssel, de máshogy oldották meg. - Kerestünk embert mi is Somogyból, de nem jutottunk megnyugtató eredményre, ezért az időleges hiányunkat úgy oldottuk meg, hogy kis munkaátszervezés után ideiglenesen visszafoglalkoztatunk nyugdíjas kollégákat - mondja Puskás Miklós, az ugyancsak veszprémi székhelyű Plasticor Kft. üzemvezetője. - Már fiatalok sincsenek, vagy elmentek külföldre, s valamiért a diákmunkával sem sikerült pótolnunk az idén a kieső munkaerőt - mondta. A beszélgetésből kiderül, a fröccsöntéssel és szerszámgyártással foglalkozó cég meglehetősen intenzív fejlődési szakaszt élt meg első tíz évében a sikeres pályázati lehetőségeknek is köszönhetően, négyezer négyzetméteren tudnának termelni, de csak 1500- at használnak ki. - Megrendelés lenne, de olyan munkaerővel, amelyik még ími-olvasni sem tud, nem nagyon lehet mit kezdeni - emelte ki az üzemvezető. Ám hasonló véleményen van, mint csongrádi kollégája, nem csak a mérnökök - mint kiderült, a felsőfokú végzettsé-, gű szakmérnökökre fejpénzt fizetnek a cégek a munkaerőközvetítőknek -, és a gépiparban járatos szakemberek, hanem a kétkezi munkások hiánya is egyre fenyegetőbb a termelékenységben. - Nincs anminimum nem modem, nem alkalmazkodó túlzott ragaszkodásunk a szülőföldhöz, lakóhelyhez. Nem véletlen, hogy tőlünk nyugatabbra nem egy ház tulajdonjoga határozza meg a gyökérverés mikéntjét, sokkal inkább a megélhetés biztonsága. ÍGY nyilván könnyebben mozdulnak a munka felé, ha nincs olyan törlesztőrészlet, ami gúzsba kötne egy életre. A vállalatok is így mennek országról országra, azt a munkaerőt keresik, amelyik hozzájuk álnál rosszabb, ha áll a sokmilliós gép, a gyártósor - foglalja össze az örök igazságot, majd kalmazkodik, s nem pedig fordítva. Nehéz dilemma, mikor induljon el az ember, s hagyja hátra a családot, a házat, a kutyát. Mikor lesz elég abból, amit helyben el lehet érni. AKI valaha már odébbállt, tudja, akármiért nem éri meg. Ha már menni kell, fizessék meg rendesen, hogy torokszorítva szembekerüljünk a magánnyal, vagy magunkkal hurcoljuk szeretteinket árkon-bokron át. A téglát, a cserepet úgy sem pakolhatjuk fel... hozzáteszi: dehogynem: ha mindig csak selejtet termelne... Szűcs Tibor Már külföldön is felfigyeltek a magyar munkaerőhiányra Már külföldön is felfigyeltek a súlyos magyar munkaerőhiányra - szemlézte a Deutsche Welle külön hazánkról szóló gazdaságelemző riportját a Portfolio.hu. Kiemelik, hogy a kormány nem fogad be menekülteket az országba, addig a másik oldalon akar vagy inkább szüksége lenne külföldi munkaerőre az egyre jelentősebb munkaerőhiány miatt. A cikkben külön kiemelnek egy siófoki vállalkozót, hogy a Balaton egyik legnépszerűbb városának központjában található szórakozóhely hiába szárnyal, még sincs elég pincére. A portál beszámolója aláhúzza, hogy a Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetsége, érzékelve a probléma súlyosságát, előállt saját A közmunka végleg letéríti a dolgozókat a munkaerőpiacról javaslataival. Ezek között szerepelt egy olyan program kidolgozása, ami bevonná a magyar munkaerőpiacra a kulturálisan beilleszthető szakképzett külföldi munkaerőt. A német lapnak nyilatkozó Rolek Ferenc, az MGYOSZ alelnöke kifejtette: Magyarországnak szüksége van külföldi képzett munkaerőre is foglalkoztatási célokból. Az ilyen célú bevándorlás nagyon fontos lenne az országnak akár átmenetileg, akár tartósan. Azt is hozzátette, hogy minden évben 40-50 ezer emberrel kevesebb a munkaerő-kínálat idehaza a szükségesnél, ami szerinte tíz esztendő múlva oda vezethet, hogy nagyjából 500 ezer munkavállaló fog hiányozni Magyarországról. Mohácsra sincs elég ember Százhúsz ember hiányzik a 1BB Csányi Sándor érdekeltségé- ' ■' * fenek számító mohácsi vágóhíd- B a ról - irta a minap a Népsza- J(R badság. A napilap úgy értsiilt, v hogy a tulajdonos cégcsoport *B|flrTii > (Bonafarm Zrt.j szegedi és pé- C ^ JtflHpÉ esi vágóhídjáró! (Pick Szeged % Bb Zrt.) szívesen látnának Mohé- 1 ^ csőn dolgozókat, az alkalma- §•■ a , zottaktól és érdekképviseleti | j személyektől, úgy tudja, hogy a csongrád megyei vágóhídi / ■ Btt szakmunkások havi nettó jö- W vedelme - ebben benne van a bér, az étkezési támogatás és ~ ■ -jggt “ | még néhány egyéb juttatás - ^ ( 140-180 ezer forint, miközben " ' ‘ Mohácson nettó 210-250 ezer Á \ forintot is kereshetnének, ám így sem nagyon akarják vállal- , ni napi kétszer kétórás ingé- Y ' % zást, vagy a hetelés, hiába biz- -w» tosítana szállást a munkaadó. Húsbavágó a n Húsbavágó a munkaerőhiány Fotóillusztráció: Lang Róbert i
