Somogyi Hírlap, 2016. július (27. évfolyam, 153-178. szám)

2016-07-28 / 176. szám

2016. JÚLIUS 28., CSÜTÖRTÖK MEGYEI KORKÉP Elfeledett ritkaságok, zenei gyöngyszemek Digitalizálták az egyedülálló gyűjteményt A Magyar Hanglemezgyár­tó Vállalat és a Magyar Rá­dió archívumában sem talál­hatóak olyan hanglemezrit­kaságok, amelyek egy ka­posvári gyűjtő birtokában vannak. Keresik is messze földről, sokszor a közrádió is hozzá fordul segítségért. K. G. gabor2.kovacs@mediaworks.hu KAPOSVÁR Kücsön Béla házá­ban a pince is roskadozik a le­mezektől. A legrégebbi egy 1905-ös, egyoldalú gramofon­lemez, ezek gyártása 1896 tá­jékán kezdődött, ebből a korból is vannak felvételei. Az elmúlt hónapokban a gyűjtemény di­gitalizálását intézte, de csak a töredékével végzett. 259 CD-t töltött meg eddig, amelyeken több mint 6000 dal szerepel. Még összeszámolni sem tudta, hány lemezt birtokol, mert még ez is több napba telne. Számí­tásai szerint több mint tízezer dalból áll a gyűjtemény, csak a nyilvántartását összeállítani két hetet vett igénybe. Benne a hanglemezgyárak sorszámo­zott kiadványai szerepelnek, szinte mind kipipálva. Kevés kivételtől eltekintve minden kiadott lemez megtalálható itt, vagyis elmondása szerint 95 százalékos a gyűjtemény.- Idén júliusban jubiláltam, mert 17 éves koromban, még 1969-ben vettem az első két le­mezemet Debrecenben, ezzel indult a gyűjtés. Az öreglaki mezőgazdasági szakiskola nö­vendékeként cseregyakorlaton voltam éppen. Ha visszagon­dolok erre az első vásárlásra, elérzékenyülök - mondta Kü­csön Béla. - Nem nevezném ezt szenvedélynek, mert túl ké­nyelmes vagyok, hogy utána­járjak, ezért egyetlen aukción sem voltam még. Viszont sok Egy élet munkája fekszik a lemezekben. A ritkaságokat már sehol másutt nem lehet fellelni lemezt úgy kaptam az ismerő­söktől, meg a kaposvári ruha­gyárban az idősebb kollégák­tól. Ha Pesten jártam a nagybá­tyámnál, mindig betértem az antikváriumba, olcsón, mind­össze egy-két forintért vettem lemezeket az 1980-as években. Azóta hatalmasra duzzadt a gyűjtemény, benne az 1920- 30-as évektől kezdve indulók, operettek, magyar nóták, majd a későbbi évtizedek könnyűze­néi, táncdalai, művészlemezei. Különböző fordulatszámú és címkéjű korongokon, de ami itt található, szinte mind kü­lönlegességnek számít. A gyűj­tő büszke arra, hogy a magyar kultúra zenei gyöngyszeme­it szedte csokorba. Kücsön Bé­lát az egyedülálló gyűjteménye a média vizeire sodorta: helyi rádió- és televízióműsorokat szerkesztett.- Huszonnégyszer hívtak meg vendégként a Magyar Rádióba a saját anyagommal, mert olyan felvételeket hoz­tam, amelyeket egyszerűen nem találtak sehol. Itt van pél­dául ez az 1951-es Svéd Sándor lemez, rajta műdalokkal, nem archiválták sehol - mutatta Kücsön Béla. - Emellett büsz­ke vagyok arra, hogy a drága Orosz Julikával, a Kossuth-dí- jas operaénekesnővel olyan barátságba keveredtem, hogy rám hagyta a saját lemezgyűj­teményét. Fontosnak tartom megemlékezni Szirmay Már­ta opera- és dzsesszénekesnő- ről, aki kaposvári volt. Van egy ereklyém is, ennek a története a következő. Édesanyám még 1948-ban a belegi szülőfalum­ban ment dolgozni, akkor hal­lotta a Gyöngyvirágos kisker­tekben című dalt. Megszerez­tem, azóta őrzöm... HÉTKÖZNAPI TÖRTÉNET Megbélyegezve- Az a barna bőrű gyerek nem szolgálhat fel a placcon! Egy ilyen mondat után He­gyeshalomtól nyugatra a főnö­köt nemhogy azonnal kirúg­nák állásából, de még bíróság­ra is járhatna, a fővárosi gour- met-étteremben azonban sen­ki sem emelte fel a szavát a ren­dezvényvezetői rasszizmus­sal szemben. Még az érintett, amúgy két nyelven beszélő so­mogyi pincér sem... Másfél évtized alatt megtanulta, nem elég, hogy jól végzi a mun­káját, megbízható, életében nem nyúlt a kasszába, de még a hű­tőszekrénybe sem engedély nél­kül, s hozhatott referenciákat a legfelkapottabb helyekről, idő­ről-időre szembesítik szárma­zásával. S így másod-, sőt har­madrendű munkaerőnek szá­mít, nem is a vendégek előtt, hi­szen az asztalnál ülőket általá­ban hidegen hagyja, ki tálal ne­kik, vagy szedi le az asztalt, ha a szolgáltatás megfelelő, sokkal inkább a hely hírnevét talmi in­dokokkal féltő placcmester, ese­tenként tulajdonos szemében. Cigány! A szó, még inkább megbélyeg­zés beleégett a mindennapja­iba, a legkisebb munkahelyi konfliktus során is a fejéhez vágták, olyan természetesség­gel, mint ahogy a Black Jackben a két ász mindent visz. Pedig egész életében azért küzdött, hogy megszabaduljon a sztere­otípiáktól, hogy a cigányok lus­ták, élősködőek, csak a segély­re várnak. Ezért döntött úgy, pincérnek és szakácsnak tanul, hogy minél hamarabb a saját lá­bára állhasson, ott hagyhassa a szülői házat, részeges apját, a szegénysort. Azóta hol van állá­sa, hol nincs, legtöbbször csak határozott időre hívják, ha na­gyon megszorul a tulajdonos, s persze minimálbérért, meg va­lamennyi jattért, a köztes idők­ben pedig szakmán kívül keres megélhetést. Próbálkozik rendületlenül, írja sorra az életrajzokat, a nyár ele­jén például megbombázta a Ba- laton-partot, vagy másfél tucat fényképes anyagot küldött szét, rendszerint olyan vendéglőkbe, melyek hirdetésben kerestek felszolgálót az égető munkaerő- hiányt orvosolandó. A helyek fe­le válaszra sem méltatta, mások visszahívták, hogy megfelelne, de értse meg, barnát nem fog­lalkoztatnak, akadt viszont, aki csak annyit vetett oda foghegy­ről, amikor az állás iránt érdek­lődött, hogy ilyen vezetéknév­vel ne is próbálkozzon náluk. A szakmai alkalmasságára senki sem volt kíváncsi.- Ez egy ilyen ország - jegyzi meg kényszeredett mosollyal, amikor hüledezik a hallgató­ság, 2016-ban tényleg előfordul­hat ilyesmi? És mondja, elég volt, megy ki külföldre, a két nyelv majd segít, s nem is kell messzire menni, elég Burgenlandba, ahol... Nem is kell hosszan magyaráz­nia: az egy másik ország... Vas András Rejtőzködő segélykérés „Én egy 62 éves rokkantnyug­díjas özvegyasszony vagyok. Elég kevés a nyugdíjam, eb­ből tizenkét fajta gyógyszert kell fizetnem, a rezsit, és ezek után marad a megélhetésre" írta egy hölgy. Néhány évvel ezelőtt még eb­ben az anyagi helyzetben is futotta neki nagyobb beruhá­zásra. Megcsináltatta a köz­ponti fűtést. Azzal állt elő a szerelőnek, hogy kellene egy másik kémény, mert elég öreg "> a ház, de a szerelő azt felelte erre, hogy jó ez még. Azonban rá két évre átütötte a kátrány a falat, emiatt azóta a kony­hában háromszor verték le a vakolatot egészen a tégláig.- Kentük, festettük minden­félével, de mindig kiüti, olyan csúnya a konyhám, a spáj- zom, meg a kazánház, hogy már nem merek senkit been­gedni - mondta az özvegyasz- szony, aki a segítőkész embe­rektől várja a megoldást,- Én nem kérek senkitől pénzt, de ha az olvasók között valakinek lenne bontott tég­lája, ami már nem kell neki, vagy cement, festék, ilyen dol­gokat szívesen elfogadnék, és tiszta szívből megköszönném. Akkor le tudnánk bontani az egész falat, meg a kéményt is, egy másikat meg felhúz­ni. Meglennénk ezzel, mire fű­teni kell, mert én magam saj­nos nem tudom megvenni - ismerte be. - De nagyon kér­ném Önöket, hogy a nevem és a címem ne jelentessék meg, mert ez egy kicsi falu. Nem szeretném, hogy sajnál­kozzanak rajtam, vagy plety­káljanak... K.G. JOGSEGÉLY Ingyen segítenek Az alábbi szervezetek szakem­berei ingyen segítenek jogi ügyekben a rászorulóknak: ORSZÁGOS BETEGJOGI, ELLÁTOTTJOGI, GYERMEKJOGI ÉS DOKUMENTÁCIÓS KÖZPONT, BETEGJOGI KÉPVISELŐ: 20/4899-558 ELLÁTOTTJOGI KÉPVISELŐ: 20/4899-611 GYERMEKJOGI KÉPVISELŐ: 20/4899-633 EGYENLŐ BÁNÁSMÓD HATÓSÁG: 20/4899-633 ÁLDOZATSEGÍTŐ VONAL: 80/225-225 ÁLLAMPOLGÁRI BIZOTTSÁG az EMBERI JOGOKÉRT ALAPÍTVÁNY: 70/330-5384 Mai világunk mind újabb vívmányai­tól elhalmozva azt hihetnénk, mi sem egysze­rűbb, mint egy kérdés felte­vése, egy információ meg­szerzése vagy akár egy vé­lemény kinyilvánítása. Pe­dig nem könnyű feladat. Lehetséges persze, hogy a betegek elvárása túlzó, de nem feltétlenül. Mint ahogy az is kérdéses, hogy egy betegekkel dolgozó asz- szisztens és egy orvos mi­lyen viselkedési formát en­gedhet meg magának, mi az a határ, amíg elmehet­nek a degradáló megjegy­zéseikkel. Gondolhatnánk, hogy a probléma okozója POSTABONTÁS a TB finanszírozott szakel­látás: nincs pénz, nincs jó modor. Gyermekem születése, és egyéb betegségek mi­att többször kellett láto­gatást tennem az utób­bi időben a balatonboglá- ri egészségházban, és ahol jártam, tisztelettudó dolgo­zókkal találkoztam. Egyet­len másik helyen sem kel­lett olyan rossz helyzettel szembesülnöm, mint a se­bészeten. Szerintem a be­tegekkel való ilyen bánás­mód még a csekély egész­ségügyifinanszírozás mel­lett is elfogadhatatlan, és csak remélni tudom, hogy a helyzet nem a hálapénz nagyságának mértékében fog változni. Keszi Ágnes észrevettük Éthordók a kerítésen SÁNTOS Öreg kerítésre kiakasztott éthordók jelzik, hogy naponta várják időseink a meleg ételt. Szívme­lengető és szívszorító kép egyszerre, amely minden somogyi településre jellemző a déli órákban. K.G. 4

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents