Somogyi Hírlap, 2016. július (27. évfolyam, 153-178. szám)

2016-07-26 / 174. szám

2016. JÚLIUS 26., KEDD KITEKINTŐ 11 Megyejáró - Az ország legkisebb települése, ahol szól a (saját) rádió Működő matuzsálemek múzeuma Tarnóczy András hatéves korában „fertőződött meg” a rádiók szeretetével. Felvételünkön a múzeum legöregebb darabját mutatja Tardosról az első írásos em­lék éppen nyolcszáz eszten­dős. A környék - elsősorban - vendéglátásáról, geológiai adottságairól, a dachsteini mészkőről, a Malomvölgy­ről és ma is működő kőbá­nyáiról ismert. Mi kicsit más irányból közelítettük meg az ezerhatszáz lelket számlá­ló falut, amely az egyik leg­régebbi települése szűkebb hazánknak. Petrik József jozsef.petrik@mediaworks.hu TARDOS A környék hegyes-völ- gyes. Egy jókora emelkedőn kaptatunk fel a helyi rádió stú­diójáig. Ez az ország legkisebb települése, amelynek saját rá­diója van. A csöppnyi stúdió­ban Csabán Tibor szerkesztő már a délutáni adásra készül. A monitoron a műsorperce­ket ellenőrzi, majd fülhallgató­ba „bújik”, és ellenőrzi az adás tartalmát... A kis üvegkalická- ból unszolásunkra „merészke­dik elő”.- Az egyik hegyről kapta a Gorba nevet a tardosi rádió - kezdi Tibor a stúdió bemutatá­sát. - Nyolc éve, amikor indult a műsorszórás, szinte azonnal országos hír lettünk, hiszen olyan kicsi település nincs több e hazában, amelyik saját rádióval rendelkezik. vJnlfiÜRw tPRTftiiÁnrfiel < Szól a Gorba Rádió... Valamikor heten kezdték el az adások gyártását, a mű­sorok készítését. Akkoriban könnyebb volt, hiszen jobban megoszlottak a feladatok. Ma már Tibor viszi szinte egyedül a boltot, bár kiemelte, sok-sok segítséget kap a helybeliektől. A frekvenciát valamikor úgy nyerték, hogy naponta 17 óra és Í9 óra 40 között sugároz­hatnak. A Gorba Rádió adásai nagyjából egy kilométer átmé­rőjű körben foghatók, hallgat­hatók, az FM 107,4-en.- Az egész stúdiót pályázati pénzből létesítettük, majd LE- ADER-támogatással három éve felújítottuk, jelentős műszaki fejlesztéseket hajtottunk vég­re - említi a szerkesztő. - Ek­kor vásárolhattunk új erősítő­ket, mikrofonokat, MP3-as le­játszókat és egy olyan berende­zést is, amellyel akár élő adást is megoldhatunk. Állandó ro­vataink a legnépszerűbbek. Úgymint a sport, a zenei blok­kok és a hírek, amelyek min­dig a faluról szólnak. Igyek­szünk a legapróbb dolgoktól a mindenkit érintőig informálni az itt élőket. A Gorba Rádió stúdiója mindössze két négyzetmé­teres, de az évek során sok „nagy” ember fordult már meg náluk. Készült beszélgetés Varró Dániel költővel, Bozsik Péterrel, a magyar labdarú­gó-válogatott ex-szövetségika- pitányával. A Korái együttes basszusgitárosával, a tardosi születésű Fekete Tiborral, Sa­muval. De a vendégek között szerepelt az Apostol együttes frontembere vagy a KFT-ből Laár András, és interjút adott a Gorbának dr. Völner Pál ál­lamtitkár is...- Persze a falubeliek bemuta­tásáról sem feledkeztünk meg - említi vendéglátónk. - így be­szélgettünk a napokban nyolc­vanadik életévét betöltő, sze­retett védőnőnkkel vagy Mo­til László helytörténészünkkel, mindenki Laci bácsijával, illet­ve olyan idegenbe szakadt falu­beliekkel, akik nem feledkez­tek meg rólunk, és támogatják a közösségünket. A rádiónknak egyedi lógója is van, amelyet egy szintén itt született, rendkívül ügyes te­toválómester, Adamik Erik ké­szített. A diskurzust követően nem sokkal már ég a piros lámpa. Közeledik az adás ideje. Aztán az izzó zöldre vált. Minden el­csendesül, majd felcsendül Ti­bor tolmácsolásában a műsor­indító: „Gorba rádió, Tardos hangja. Nekünk szól, velünk szól. Rólunk szól”. Igazi közösségi ház A község közösségi háza va­lóban olyan hely, amely nem­csak összehozza, hanem ösz- sze is tartja a falubelieket. Az intézmény művelődésszerve­zője Nagyné Elekes Réka. Vele a most csendes, ám egyébként igencsak forgalmas könyv­tárban ülünk le beszélgetni. A rendezett, barátságos kör­nyezetben többezernyi kötet várja az olvasni vágyókat.- Öt éve, a szemben lévő a művelődési házból költöztünk át ebbe a szépen felújított épü­letbe - jegyzi meg Réka. - Idő­közben a művelődési házat is korszerűsítették. Az is meg­maradt próba-, illetve rendez­vényteremnek. Heti rendsze­rességgel mintegy százötve­nen fordulnak meg nálunk. Ez nem véletlen, hiszen olyan programokat, foglalkozásokat kínálunk, amelyeken minden korosztály megtalálja a kedvé- revalót. És házigazdánk már sorolja is, hogy a létesítmény otthont ad a Gerecse Népdalkörnek, a Derűs alkony Nyugdíjasklub­nak, a Baba-mama Klub úgy­nevezett ringató foglalkozása­inak. Női és asszonytorna he­tente kétszer is van. De az ezo­terikus klub előadásai is rend­kívül népszerűek, színvona­lasak. Sok-sok program szól a gyerekeknek. Ilyenek a kézmű­ves- és gyöngyfűző foglalkozá­sok. A fiatalok imádják a kara- okét, emellett szívesen jönnek be internetezni. Sőt, nyaranta még táborokat is szerveznek itt. De a közösségi ház a szlo­vák önkormányzat bázisa is, továbbá a református istentisz­teleteknek is helyet biztosít.- Van nálunk egy aranyos, kedves hagyomány is - hang­súlyozza a fiatal művelődés- szervező. - Minden évben, ez idő tájt, az előző esztendőben született gyermekek tisztele­tére egy-egy fát ültetünk a pol­gármesteri hivatal elé. Ez most vasárnap lesz, délután negyed hatkor. Mivel 18 órától Böjté Csaba a templomunkban mi­sézik, könnyen elképzelhető, hogy ezen a kis ünnepségen is részt vesz. És újra szól a rádió A párját ritkító Rádió múze­um Tarnóczy András birodal­ma. Á ház is az övé. A gyűjtést is ő kezdte el, így dukál neki a múzeumvezetői titulus. Amint a helyiségbe lépünk, egyfaj­ta „átszel lemülés” kap el ben­nünket. Letűnt korok, illet­ve a közelmúlt „beszélő dobo­zai”, technikai bravúrjai sora­koznak András bácsi szobái­ban. Aki végzettségét tekint­ve rádiótechnikus. Mi más is lehetne?- Gyerekkoromat tanyán töltöttem, ahol nem volt áram, viszont úgynevezett telepes rádiónk az volt - kezdi a tör­ténetet. - Nem véletlen, hogy a rádió, a rádiózás már hat­éves korom óta igazi szere­lem. Amikor a szüleim be­mentek a városba, én azon­nal elkezdtem keresni a be­szélő dobozban a bácsit. Per­sze mire megjöttek, többnyire tök süket volt a készülék. Le- és kimerült... A kiállítást 2001-ben, éppen 15 éve hozta létre házának két szobájából Tarnóczy András. A bemutatón először az ő 27 darabos gyűjteménye volt lát­ható. Ma már több mint száz­húsz készülék gazdagítja a mú­zeumot.- Kevés ilyen jellegű múze­um működik hazánkban - ka­lauzol minket tovább az ódon masinák sűrűjébe András bá­csi. - Amire még ennél is büsz­kébb vagyok, hogy valameny- nyi működik, és gyári állapot­ban vannak restaurálva. Ez vi­szont az egész országban pá­ratlan. A bámészkodást a bizonyítá­si eljárás követi. Az ablak alatt áll a múzeum legrégibb darab­ja, az 1927-ben, Ausztriában gyártott Megadin HANN3-as készülék, amelynek a hangszó­róját még úgymond külön do­bozban helyezték el. A „múze­umigazgató” áram alá helyezi a berendezést, és egyszer csak megszólalnak a hírek. Tisztán, jól érthetően, egy majd’ 90 éves rádióból.- Ez a darab annyira ismert, hogy még a világhálón is fenn van, a korával és a fellehetősé­gével együtt - büszkélkedik Tarnóczy András. - Látják, még fejhallgatója is van. Ere­deti Philips-csövekkel sikerült üzemképessé tenni. Aztán az rácsos ablak mellé lép. A hifitornyok elődjéhez, a 40-es évekből. Rádió és lemez­játszó kombinációja, a kor mű­szaki csodája.- Ez a legértékesebb kiállítá­si tárgy - mondja szinte áhítat­tal házigazdánk. - Ez az Ori­on 177AG. Semmi pénzért nem válnék meg tőle. Az ország legkisebb települése saját rádióadással jelentkezik A polgármester basszusgitárjával és szövegeivel járul hozzá az örömzenéléshez A polgármester az RM Project basszusgitárosa Egykor szinte mindent, ami­nek nevet adtak Tardoson. Vö­rösmárványnak hívtak. Talán el sem hiszik, még a helyi „tánc- zenekart” is. A napjainkra, a környék egyre népszerűbb ban­dájának, az RM Project-nek ugyanis a Vörösmárvány Közös­ségi Tánc és Beatzenekar volt az elődje.- Ilyen névvel biztosan nem le­het befutni, nem tudnánk lab­dába rúgni - emeli ki Csabán Béla, a csapat basszusgitárosa, aki nem mellesleg nemcsak a zenekart vezeti, de a települést is. - Holott esetünkben egyér­telműen a közösség szót érde­mes hangsúlyozni. Egy-egy mű­sorban akár öten-hatan is éne­kelhetnek velünk, mert a mi­énk egy „nyitott” zenekar. A sze­replés egyetlen feltétele, hogy aki dalolni, zenélni szeretne, az eljárjon velünk gyakorolni is. Persze nem árt. ha valamit ko- nyít a hangszerek használatá­hoz, és hangja is van. A működés hátterét az önkor­mányzat biztosítja az RM Pro­ject .üzemeléséhez". A társaság ellenben korántsem a pénzért zenél. Amennyiben kapnak fel­léptidíjat, azt a bandába, annak felszereléseibe forgatják.- Eleinte a hatvanas évektől a kilencvenes évekig terjedő idő­szak rockzenéjét ..közvetítettük”- jegyzi meg a basszusgitáros.- De nem valami gagyit csinál­tunk és csinálunk, hiszen heten­te kétszer három órát „edz” a tár­saság. Ma már saját számaink is vannak. Szeptemberre tervez­zük, hogy hanghordozón is meg­jelenjünk a nótáinkkal. Úgy gon­dolom. talán nagy szavaknak tű­nik, de a saját zene az önkifeje­zés egyik formája. Ám most is az a legfontosabb, hogy a kezde­ti cél nem változott. Qromzené- lünk. Minden fellépésünkön adni akarunk úgy, hogy közben mi is jól érezzük magunkat. Csaba n Béla a basszuson túl a szövegírást is sokszor bevállal­ja. A csapat zongoristája és ze­neszerzője Árendás József, aki négyéves korától zenél, ő a falu kántora. Az éneklés Dubovsz- ki Judit óvónő asztala. A dobok­nál az egykori trombitás, Áren­dás Csaba forgatja az ütőket. Torna Tamás a szólógitárt keze­li, és a komponálásból is kive­szi a részét. I

Next

/
Thumbnails
Contents