Somogyi Hírlap, 2016. július (27. évfolyam, 153-178. szám)

2016-07-25 / 173. szám

fi MEGYEI KÖRKÉP 2016. JÚLIUS 25., HÉTFŐ Népszerű volt az indiai szépségszalon, ahol hennával festettek virágot %■ Tradíciók, hagyományőrzés, kultúra járta be három na­pig a somogyvámosi Kris- na-völgyet. A Búcsú ezúttal is a legnagyobb családi él­ményfesztivált kínálta. Jeki Gabriella A látogatók a völgy területén mindenhol színes ruhákban tün­döklő helybéliekkel találkozhat­tak. Az indiai nők hagyományos női viseletét, ékszereit és dísze­it, valamint a hennát és az arcot ékesítő festést a bátrabb látoga­tók is kipróbálták. Az öt méter hosszú szárit mindenki maga vá­laszthatta ki, majd az indiai szép­ségszalon önkéntesei segítettek rájuk igazítani a ruhaneműt.- Naponta ötven vagy még több érdeklődő is bevállalja a szárit és az ékszereket, idősebbek és fiatalabbak egyaránt - mond­A csinosakat széppé, a szépeket gyönyörűvé teszik itt ja Médhya, miközben rám, az új­ságíróra igazította a piros- na­rancssárga, nőies darabot.- A látogatók nagyon lelkesek, és eleinte nem nagyon tudják el­képzelni, hogy ebből az anyag­ból végül egy estélyihez hasonló ruha jön ki. A szári anyagát tekintve manap­ság a műszáltól a pamuton át a selyemig, mindenféle kapható. Viselője anyagi és szociális hely­zetéről, társadalmi hovatartozá­sáról az anyag, annak szövése, motívumai, díszítése és hajtoga­tása árulkodik. SOMOGYVÁMOS Nyitott könyv a somogyvámosi Krisna-hí- vők élete, melybe egy-egy nap­ra a látogatók is bepillanthat­nak. Életmódjukkal, szoká­saikkal, gasztronómiájukkal, kultúrájukkal és mindennap­jaikkal a Krisna-völgyi Bú­csúban ismerkedhetünk meg a leginkább. Idén kirakodó- vásár, színpadi programok, fi­nom ételek, érdekes előadá­sok, felnőtt- és természetesen gyermekprogramok sokasá­gát szedték össze egy csokor­ba. Mindenfelé kézművester­mékek alatt roskadozó asz­talkák álltak, melyeknél sok más értékes áru mellett Kris- na-völgy saját készítésű termé­kei is megvásárolhatóak vol­tak. A házi készítésű, gyógy­növénytartalmú kencéket rá­adásul szakavatott kéz segít­ségével mi magunk is elké­szíthetjük.- Meglepő, hogy mennyi em­ber érdeklődik az életmódunk és az életünk iránt, amiből azt látjuk, hogy a magyar emberek rendkívül nyitottak - mond­ja Szilaj Péterné, a Magyaror­szági Krisna-tudatú Hívők Kö­zösségének szóvivője. - A Kris- na-völgy egész évben várja vendégeit, évente mintegy 8-10 ezer látogató érkezik, akik szí­vesen tekintenek be az itt élők hétköznapi életébe a táplálko­zástól az életmódon át az ottho­naink berendezéséig. Hozzáteszi, hogy életük nyi­tott könyv, hiszen ilyenkor szinte mindenről kikérdezik a hívőket. A legkedveltebb té­máknak a gyerekek oktatása, a házassági szokások és a szü­lők hétköznapi élete ígérkezik, és a völgyben élők már meg­szokták, hogy beszélnek róla. Egy kislány eteti épp Bhümit. A bocitól egyáltalán nem kell tartani, nem harapja meg a kezet... Bhümi a kedvenc A tehenészetben éldegél Bhü­mi, a csodaboci, aki saját Fa- cebook-oldallal rendelkezik, melyen a világról alkotott sa­játos képét tárja követői elé. A tavaly novemberben szüle­tett bocit minden gyermek és felnőtt szívesen simogatta.- Itt különösen zöld a fű, és sokan járnak erre, akik elő­szeretettel hoznak nekem ré­pát, füvet, megsimogatnak, lefotoznak - „számol be" meglepően izgalmas tehén- életéről oldalán Bhunii. Az izzó vas mesterei mutatkoztak be egymásnak és a közönségnek is Vésén Kovácstalálkozó, a tüzes hagyomány A hőségben még a vései ko­vácsszínben lobogó lángok melege is hozzáadódott a ká­nikulához: szították a tüzet és ütötték a vasat a mesterek a kovácstűzhelyeknél. Az or­szág minden részéből érkez­tek kovácsok a vései kovácsta­lálkozóra. A tűz és a vas em­bereinek somogyi randevúját tizenötödször rendezték meg. Bárki rácsodálkozhatott, ho­gyan formálódik az izzó vas­darab finom mívű alkotássá. A versenydarabokkal egy­úttal a mesterek össze is mérték szakmai felkészült­ségüket, tudásukat. Takács Zoltán, a Magyarországi Ko­vácsmíves Céh céhmestere Szították a tüzet, és ütötték a vasat a mesteremberek A rózsa vasból is szép elmondta: huszonöt kovács érkezett a találkozóra. A mesteremberek szaba­don választhattak, hogy mi­lyen versenydarabokkal in­dulnak, a lényeg, hogy azzal másfél óra alatt kellett elké­szülni. A kovácsszínben for­málódott fali fáklyatartó, mí­ves bográcsakasztó, húsvilla, ruhafogas, kandallószerszám - csak néhányat említve. A céhmestertől azt is megtud­tuk: bár vannak kisebb, helyi jellegű kovácstalálkozók, de országos szintű ma már csak egy van: ez pedig a vései. Bertók László Vése polgár- mestere felhívta a figyelmet arra a kiállításra is, mely ko­- Az évek óta visszajárok látják, hogy mennyit fejlő­dünk évről évre - mutat rá a XXI. Krisna-völgyi Búcsú kap­csán a szóvivő. - Óriási ez a te­rület, közel háromszáz hektár, és az a célunk, hogy a modern világnak egyfajta modellt állít­sunk, hogyan élhetünk össz­hangban a természettel és ez­által hogyan legyünk minél nagyobb arányban önfenntar­tók. Ez egyfajta csoda, hiszen a mai digitális és fogyasztói vi­lág elsősorban a fejlődésre kon­centrál. A völgy élete és törek­vései ritka adományt jelente­nek, és egyre nagyobb szük­ség van ma ilyen közösségek­re, ahol megmutatjuk, hogy le­het úgy vezetni az életünket, hogy ne vesszen el az a ren­geteg tudás, amit az őseinktől most, még az utolsó pillanat­ban elleshetünk. A Krisna-hívők a hagyo­mányőrzést is komolyan ve­szik, mert bár indiai kulturális központként működnek, szá­mos magyar hagyományt őriz­nek és tartanak fenn, így in­tegrálva a két különböző szem­léletet. Nemrég egy indiai szar­vasmarhafajtát, a zebut hono­sították meg a somogyvámosi völgyben, de hamar rá kellett jönniük, hogy a magyar tarka és a szürke marha érzi magát a legjobban náluk. A növények­kel talán könnyebb a helyzet.- A világszemléletünk és a gondolkodásmódunk képviseli leginkább Indiát - teszi hozzá Szilaj Péterné. - Az életünk és cselekedeteink pedig hasonló­ak bárki máséhoz. A látogatók a búcsúban beleshettek a bio­gazdálkodás függönye mögé, a virágok szerelmesei frangi- pánikiállításban gyönyörköd­hettek. A megfáradt búcsújá­rók étvágyát magyaros és indi­ai ízek, látványkonyha, szabad­téri főzés, tandorisütés, frissen készített búzafűié elégítette ki. A színpadon tradicionális ze­ne- és táncbemutatót tartottak, a templomban és a kertészet­ben negyedóránként idegenve­zetés indult. Akiket a lélek mélysége ér­dekelt, a mantraösvényen vé­gigjárva kóstolhattak bele a meditációba. A Kérdezz-felelek sátorban végül minden kérdé­sükre választ kaphattak, az Ökoportán a környezetvéde­lem és biokertészet kapcsán bővíthettük ismereteinket, a Valóságsátorban purit süthet­tünk és betekintést nyerhet­tünk a Krisna-hívők különle­ges szokásaikba, míg a Rein- karnációs szerepjáték a karma szövevényes törvényeit segített megérteni. vácsok, rézművesek, ötvösök, kés- és fegyverművesek, va­lamint más fémes szakmák kézműveseinek zsűrizett, művészi alkotásait vonultat­ta fel. A látogatók közül a bátrab­bak, a kovácsok segítségével elsajátíthatják a kovácsmes­terség kezdeti lépéseit, kipró­bálva ezzel, hogy lenne-e te­hetségük a tüzes munkához. A kovácsok bemutatói mel­lett kovácsmúzeum, retro fa­lusi romkocsma, lópatkolás, kézműves vásár és játszóház, folklórműsor, valamint tüzes bemutatók is szerepeltek a kí­nálatban. Vigmond Erika

Next

/
Thumbnails
Contents