Somogyi Hírlap, 2016. július (27. évfolyam, 153-178. szám)

2016-07-02 / 154. szám

2016. JÚLIUS 2., SZOMBAT

INTERJÚ 11

Tábort és fesztivált szervez Bőrösök Enikő • Partnerként kezeli a tanítványait • Nincs betegségtudata

Zalába vezeti a boldogság útja

Börcsök Enikő számára a nyár korántsem csak a pihenésről szól. Sőt! A Vígszínház színművészével két, a szívének egyformán kedves táborról, a tanítás varázsáról, egy tengerentúli utazásról és megannyi fontos kötődésről is beszélgettünk.

Szűcs Anikó

kozpontiszerkesztoseg@mediaworks.hu- A legutóbbi találkozásunkkor boldogan újságolta, hogy az Egyesült Államokba készül amolyan előrehozott vakációra. Hogy sikerült a várva várt kiruccanás?- Fantasztikusan! Kaliforniában és a környékén jártam, egy kedves baráti meghívásnak tettem eleget. A sors úgy hozta, hogy kevés előadásom maradt az évad végére, az egyetemen pedig, ahol Zsótér Sándorral közösen vezetek egy színészosztályt, előre dolgoztam, így valósulhatott meg a régóta vágyott utazás. Odakint nagyon sok helyen megfordultam: pár napot San Franciscóban töltöttem, majd a világ egyik legszebb autós vonalán, a híres 1-es úton kocsikázva ellátogattunk Montereybe, ahol megcsodáltuk a hatalmas akváriumot, egy hajókiránduláson pedig delfineket, bálnákat néztünk. Ezen kívül jártam Los Angelesben, San Jóséban, Las Vegasban, a Grand Canyonban, és életre szóló élményekkel gazdagodtam. Ez a különleges út csak megerősített abban, hogy milyen csodálatos dolog utazni és világot látni. Ezeket az élményeket, az emlékeimet senki nem veheti el tőlem.- A Vígszínház egyik legtöbbet foglalkoztatott színésznőjeként az elmúlt évadban is akadt munkája bőven. Ősszel két bemutatója volt, ráadásul a másodikban egy színészt próbáló feladatot kapott...- A Találkozás nagyszerű munka volt, és hatalmas kihívás is egyben, ugyanakkor az eddigi pályám során nem emlékszem olyan színdarabra, amelyik ennyire megviselt volna. Még hónapokkal a bemutató után is minden alkalommal sokat kivett belőlem. Lelkileg borzasztóan kikészített ennek az asszonynak a szenvedéstörténete, az, hogy milyen szörnyű sorsot mért rá a Jóisten. A darab alcíme, a Tragédia szünet nélkül, nemcsak az előadásra vonatkozik, hanem gyakorlatilag az ő életére is. Piszkosul nehéz feladatot kaptam, mégis borzasztóan örülök annak, hogy el- játszhatom Máriát! Ha csak azt veszem, hogy hányféle színe van ennek a sokat szenvedett asszonynak, és ezt az ezer színt mind megélhettem ebben a szerepben... Ennél szebb színészi feladatot aligha kaphattam volna. Úgy érzem, hogy nagyon jókor talált rám ez a szerep: egyrészt tudtam benne újat mutatni magamból, másrészt színésziig is fejlődtem, és közben nagyon sokat tanultam belőle.- A színészi tehetség mellett pedagógiai érzékkel is megáldotta a sors, amit többek között a Színház- és FilmművészeBorcsok Enikőnek tizenhárom eve 1 volt a második veseátültetése, azóta teljesen gyógyult. Évek óta segíti a transzplantáción átesett embereket, hiszen pontosan tudja, mennyi erőt ad, ha valaki sorstársakra lel a nehézségek közt

£

I

iWKm

Névjegy

ti Egyetemen kamatoztat. Jól sejtem, hogy talált magának még egy örömforrást a szakmai életében?- Valóban, imádok tanítani. Élvezem azt, hogy fiatalok vesznek körül, és hogy velük dolgozhatok. Nagyon szeretem a tanítványaimat. Most végezték a második évet, és mostanra már igazán szoros baráti kapcsolat alakult ki közöttünk. Már kívülről-belül- ről ismerem a növendékeim életét, tudom, hogy kit mikor mi bánt, vagy mi nyomaszt éppen. Jó érzés, hogy a „gyerekek” a bizalmukba fogadtak, én pedig szívesen anyáskodom felettük, miközben abszolút felnőttnek tekintem és partnerként kezelem őket.- A Transzplantációs Alapítvány a Megújított Életekért önkénteseként ötödik éve vesz részt a szervezet egyhetes balatoni élményterápiás táborában. Nem titok, hogy érintettként vakációzik együtt szerv- átültetésen átesett, illetve transzplantációra váró gyerekekkel és a családjukkal.- Mióta a Nemzeti Vese Program nagykövete lettem, gyakrabban és örömmel nyilatkozom ebben a témában. Tizenhárom évvel ezelőtt estem túl a második veseátültetésen, azóta jól vagyok, teljesen gyógyultnak érzem magam, és ezt most gyorsan lekopogom. Háromhavonta járok kontrollra, de egyébként úgy élek, mint más egészséges em- ^ berek. Miközben tisztában vagyok azzal, hogy ez a vese sem működik örökké, még sincs bennem félsz ezzel kapcsolatban. Ma már nincs. Jó pár évbe telt, mire őszintén hinni tudtam abban, hogy meggyógyulok, de jó ideje nincs már betegségtudatom.- Ezért is szeretne minél többet tenni a transzplantálta- kért?- Tapasztalatból tudom, milyen hihetetlenül sok erőt ad, ha az ember sorstársakra lel egy nehéz élethelyzetben, ha tudja és látja, hogy nincs egyedül a problémájával. Az pedig igazán felemelő érzés, hogy segíthetek másoknak, és tehetek azokért, akiknek jól jön a bátorító szó. Az, hogy a szervre váró vagy a szervátültetésen már átesett gyerekek együtt lehetnek a sorstársaikkal, sokat segít nekik abban, hogy köny- nyebben feldolgozzák a velük

BOROSOK ENIKŐ SZÍNÉSZNŐ

1968. január 28-án született Mezőtúron.

1991-BEN VÉGZETT a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, Marton László osztályában. A diploma megszerzése után 1991-től 1994-ig a Kaposvári Csi- ky Gergely Színházban játszott, 1994 ősze óta pedig a Vígszínház tagja. Több mint 90 színházi és két tucat film-, illetve tévészerep köthető a nevéhez. 2014-óta a Színház-es Filmművészeti Egyetem tanára. Több éve a Nemzeti Vese Program nagykövete. FONTOSABB DÍJAI: Jászai Mari-díj (1998), Érdemes Művész (2005), Budapestért Díj (2013), Örökös tag a Halhatatlanok Társulatában (2015). Prima-díj (2015), Ajtay Andor-emlék- díj (1997, 2000, 2002, 2009,

2015, 2016)

történteket. A közös vakációzás erőt ad a szülőknek is, és minket, önkénteseket is feltölt. Bár rendkívül küzdelmes sorsok tárulnak fel előttem, mindig van, ami reményt ad, ami biztatja az embert. Szerencsére egyre több pozitív példa akad, mert nagyon sokan meggyógyulnak a transzplantációnak köszönhetően. Fantasztikus és egyben szívbemarkoló is megélni azt, hogy egyik évről a másikra milyen csodák történnek: minden alkalommal megkönnyezem, amikor azt látom, ahogy egy kisgyerek, akit az előző nyáron még kézben kellett bevinni a Balatonba, szervátültetettként már magától beszalad a vízbe...- Mi mindennel foglalatoskodik a Mi is nyaralunkl-táborban?- Színjátszó foglalkozást vezetek gyerekeknek, valamint én készítem fel a srácokat a tábori Ki mit tud?-ra. Továbbá sminktanfolyamot tartok az anyukáknak, akik az utolsó előtti napon a „Királylányosító projekt” keretében divatbemutatón vesznek részt, ahol szép ruhában, gyönyörűen kisminkelve vonulnak végig a kifutón: akkor és ott mindannyian ragyognak! Akinek beteg gyereke van, az nagyon keveset tud magával foglalkozni: a fájdalom, a félelem, a szorongás, a csak a gyerekkel való törődés a legszebb nőt is el tudja csúfítani két-három év alatt: ezért fontos, hogy az édesanyákkal is foglalkozzunk. Emellett esténként novellákat olvasok fel a felnőtteknek, és táncot tanítok a házaspároknak. Tavaly a keringő volt soron, és csodás volt látni a szálloda erkélyéről, ahogy a lelkes anyukák és apukák a mólón gyakorolnak...- Hab a tortán, hogy a párja,

Tóth József festőművész is minden nyáron önnel tart a Balatonhoz.- Számára természetes, hogy önkéntesként csatlakozik hozzám, hozzánk. Mi több, Józsi reggeltől estig talpon van. Festeni tanítja a gyerekeket, és a srácok hihetetlenül élvezik, hogy együtt alkothatnak a „mesterrel”. A tábor végén pedig kiállítást rendezünk az elkészült alkotásokból.- Önök mindketten irigylésre méltó hittel, lelkesedéssel, és láthatóan nagy örömmel foglalkoznak az ifjúsággal.

Ezt mi sem bizonyítja jobban,

mint hogy idén már ötéves a Becsvölgyei Színjátszó és Képzőművészeti Tábor, a kettejük közös „gyermeke”. Honnan jött az ötlet?

^ - A párom becsvölgyei származású, innen a kötődés. Annak idején a hatodik vagy hetedik nyarat töl- f töttem itt, amikor

már kezdtem megismerni a gyerekeket, és a nyári szünidőben mindig azt láttam, hogy nem igazán

tudnak mit kezdeni magukkal. Józsival hat évvel ezelőtt találtuk ki, hogy szervezünk egy bentlakásos színjátszó tábort a környékbeli gyerekeknek, és az egykori kislengyeli vízimalom tökéletes táborhelynek ígérkezett... Büszkén mondhatom, hogy azóta állandó, kb. húsz főből álló csapattal dolgozunk. Az előző évben velünk táborozok szinte egytől-egyig visz- szatérnek, sőt, minden alkalommal bővül a társaság egy-két új taggal. A táborban minden nyáron készülünk egy színdarabbal, amit utolsó este adunk elő a falu lakóinak és a környékbelieknek. Az elmúlt években bemutattuk a János vitézt a Ludas Matyit, a Mátyás király-mesék egyikét, A Pál utcai fiúkat, idén a Holdbéli csónakost adjuk elő. A gyerekek nagy lelkesedéssel készülnek erre az előadásra: szöveget tanulnak, jelmezt varrnak, fúrnak-faragnak, festenek, együtt készítik a díszleteket a párommal, Jóskával. Délelőtt és este próbálunk, délutánonként pedig lazítunk: fürdünk a közeli tóban, kirándulunk, kisvasutazunk, és közben rengeteget nevetünk. A falu lakossága az első perctől kezdve nagyra értékeli kezdeményezést, a helyiek mindenben segítenek.- Két éve személyesen is meggyőződhettem arról, hogy

a lurkók imádják önt és Józsit. Többen közülük azt is elárulták, hogy ezért a tizenkét napért várják leginkább a nyári vakációt.- A gyerkőcök lelkesedése, jókedve és ragaszkodása megsokszorozza az energiánkat! Az elmúlt négy évben a gyerekek nyitottabbá váltak, nőtt az önbizalmuk, emellett fejlődött a kreativitásuk, a fantáziájuk, a kézügyességük. Mostanra megtanultak egy adott feladatra összpontosítani, fegyelmet tartani, a többiekhez alkalmazkodni, és ami talán a legfontosabb, egy közös célért dolgozni. A mi életünknek is fontos része lett ez a tábor, mert minket is feltölt, nekünk is sokat ad ez a tizenkét nap.- A táboron túl idén még arra is jut idejük, hogy egy vadonatúj fesztivált szervezzenek. Júliusban debütál ugyanis az Első Göcseji Dombérozás, ami szintén a saját kezdeményezésük.- Józsival úgy gondoltuk, hogy Göcsejben is bőven akad érdekesség, látnivaló, és a vidék megérdemel egy nagyszabású rendezvényt. A július 15- 17-ig tartó művészeti fesztivált a mi táborzáró előadásunk nyitja meg. A „dombérozás” több falu összefogásával valósul meg. Jönnek néptáncosok, lesz kiállítás, kirakodóvásár a helyi termékekből, koncertek, például Oláh Ibolya is fellép nálunk. Szervezünk kerékpáros túrát és motoros találkozót is. A fesztivál nevét egyébként a nemrég megjelent göcseji tájszótárból kölcsönöztük: a dombérozás mulatozást, dorbézolást, tivornyázást, vigadalmat jelent, ennél találóbb nevet aligha adhattunk volna a közelgő eseménynek (mosolyog).- Mintha valamiféle küldetést teljesítene az ország nyugati szegletében...- Most már nemcsak a zalai gyerekek, hanem az ott élő emberek iránt is érzek egyfajta felelősséget. Ráadásul minden évben ott töltjük a nyarat. Vettünk egy kis házat a Becsvölgye melletti Kislengyelben, amit éppen most újítunk fel, talán augusztus végére elkészülünk vele. Gyönyörű az a vidék, nagyon szeretek ott lenni: azt szoktam mondani, az a környék talán az egyedüli hely, ahol azt érzem, hogy van élet a színházon túl is. Mondom ezt úgy, hogy imádom a hivatásom, és azzal foglalkozom, amiben a legtöbb örömömet lelem. De ahogy egyre több szállal kötődöm ahhoz a tájhoz, egyre biztosabban érzem, hogy számomra a boldogság másik útja Zalába vezet...