Somogyi Hírlap, 2016. július (27. évfolyam, 153-178. szám)
2016-07-15 / 165. szám
MEGYEI KORKÉP 2016. JÚLIUS 15., PÉNTEK Visszaadná a cigányok önbecsülését, emberi méltóságukat a plébános „Ha nincs nagy, irgalmas szíved, mondhatok neked bármit” Ferenc pápa: Isten közelségét meg kell mutatni! Ferenc pápa a Szent Péter-ba- zilikában tartott nagyböjt! bűnbánati szertartás során mondott szentbeszédében hirdette meg az irgalmasság rendkívüli szentévét, mely 2015. december 8-án, a Szeplőtelen Fogantatás ünnepén vette kezdetét a Szent Péter-bazilika szent kapujának megnyitásával, es 2016. november 20-án, Krisztus Király ünnepén zárul. Rendes szentévet minden 25. vagy 50. évben tartanak, ám rendkívüli szentévet az egyházfő különleges alkalomból hirdethet meg. Somos Lászlót 25 éve szentelték pappá 1952-ben született Pécsen. 1991-ben Veszprémben szentelték pappá. 1991 és 1993 között a kaposvári Jézus Szíve-templomban volt káplán. 1993 és 94-ben szintén káplán volt Nagykanizsán. 1994 és 1999 adminisztrátor Kaposfőn, ahol 1999-től plébános és esperes. Létrehozta a Szent Erzsébet Alapítványt, mely tanárokat és szociális munkásokat foglalkoztat, akik segítik a pasztorációt. Naponta 400 adag ebédet osztanak ki. Az irgalmasság rendkívüli szentévét hirdette meg Fe- I renc pápa 2016-ra. S ép- ,g pen az idén 25 éve, hogy So- mos László kaposfői plébánost pappá szentelték. A két dolognak nyilván semmi köze nincs egymáshoz, hacsak nem annyi, ha irgalmasságról beszélünk, akkor Somogybán az elsők között jut eszünkbe Somos László neve. Márkus Kata kata.markus@mediaworks.hu KAPOSFŐ - Három évvel ezelőtt, amikor arról írtam, hogy nyolc cigány származású fiatal vehetett részt Somogyból egy római zarándoklaton, s valamennyien a kaposfői, bagiasi plébánia tagjai, egyetlen szót sem árult el legújabb tervéről, még interjún kívül sem. Most már beszél róla?- Igen, beszélek. Akkoriban nagy fájdalmat okozott nekem, hogy a környékünkön sok gyermek éhezett. Ez mára megoldódott Püspök Úr segítségével. Nem csak a tanév ideje alatt, de az iskolán kívüli idó'ben, szünetekben is biztosítunk főtt ételt a rászoruló gyerekeknek.- Ferenc pápa egy Úrangyala imádságon az irgalmasság évének meghirdetése után azt mondta, hogy tartsunk mindenkit magunknál különbnek! Ezek szerint nem csak a szegényeket, a hajléktanokat, a cigányokat is?- Elmegyek a cigánytelepre, hogy Jézussal találkozzak. Ha városban élnék, elmennék a hajléktalanok közé, hogy lézussal találkozzak. Azt kellene megértenünk, hogy Jézus ennyire alázatos. Azt mondja, amit a legkisebbnek adtál, azt nekem adtad: egy pohár vizet, élelmet vagy ruhát. Sokáig voltam börtönlelkész, ami sokaknak nem igazán tetszett. Elmenni hozzájuk? - kérdezgették. Mondtam, igen, mert ők a legkisebbek. - Na de amit tettek! - jött a reakció. Jézus nem mossa össze a kettőt, szétválasztja a bűnt és az embert. A baj az, hogy mi meg összemossuk. Én azt gondolom, hogy a börtönben az emberek megérdemlik a büntetésüket, én sem kentem el a bűnüket, hanem mint lelkipásztor jártam hozzájuk, Isten irgalmasságát vittem el. A bűn az bűn, de én nem ítélkezem senki fölött.- Hogy került a cigányság közelébe?- Soha nem terveztem, hogy cigányokkal foglalkozom majd. A pápa prédikációjában kieme1 te, azért szentel jubileumi évet az irgalmasságnak, mert az egyháznak a korszakos változások kai terhelt időszakban az a feladata, hogy erőteljesebben mutassa meg Isten jelenlétének és közelségének jeleit. Kell a jelenlét! „Legyél minél többet köztük, és ha van nagy, irgalmas szíved, úgyis megtudod, mit kell tenned." „Cigánypasztorációt csak rendszeres, állandó jelenléttel lehet eredményesen végezni, ha az ember az életéből egy jó nagy részt odaajándékoz nekik. Nem vezet eredményre, ha valaki kimegy sajnálkozni, ad nekik valamit, hogy a lelkiismerete megnyugodjon, aztán ma gukra hagyja őket.” „A bűn az bűn, de én nem ítélkezem senki fölött." Amikor huszonkét évvel ezelőtt Kaposfőre kerültem, bejelentették egy cigány gyerek keresztelőjét. Ám a család nem jött el a megbeszélt időpontban, ezért megkerestem őket, és döbbenten láttam, micsoda szegénységben élnek. Jézus azt mondta, „menjetek el minden néphez”, így hát elkezdtem kijárni hozzájuk az esti misék után. Beszélgettem, ismerkedtem velük, ők is kezdtek engem megismerni. S az ember minél többet van köztük, annál inkább látja, miben tud segíteni, így kezdett el a családom, a baráti társaságom ruhákat gyűjteni, amit aztán szétosztottunk közöttük. Ha szükség volt rá, orvoshoz is elmentem velük, hogy ne két méterről vizsgálják meg őket. De olyan is volt, hogy sürgősen élelmiszerre volt szükségük, s egy idő után azt is láttam, nagy szükség volna arra, hogy a gyerekeket korrepetáljuk.- Ebből lett a tanoda?- Az egész úgy indult, hogy amikor a tanítóképzőben tanítottam a hitoktatói szakon, néhány önként jelentkező, lelkes hallgató különböző településeken a templomok sekrestyéiben tanult a tehetségesebb gyerekekkel. A hallgatókat én szállítottam a sekrestyékbe, aztán fuvaroztam őket haza. Ez volt a kaposfői tanoda őse. De aztán arra gondoltam, hogy ez jó-jó, de csak heti egy alkalom. Meg csak a legjobb tanulóknak biztosít lehetőséget. Aztán 2004- ben jött az első tanodapályázat, azt megnyertük, s bár voltak és vannak is nehézségek, azóta működik a tanodánk. Hogy összesen hány gyereket segítettünk a tizenkét év alatt, pontosan nem tudni. De nem is ez a lényeg. Hanem az, hogy közülük egy se bukott meg évismétlésre, egy se maradt ki az iskolából, s mind továbbtanult.- Kapott valakitől tanácsot, amikor a cigányokkal kezdett foglalkozni?- Amikor Lankó József kiköltözött egy homogén cigány faluba, Alsószentmártonba papnak, tanácsot kért Sója Miklóstól - aki negyven évet töltött papként a cigányok között -, és ő ezt írta neki: „Legyél minél többet köztük, és ha van nagy, irgalmas szíved, úgyis megtudod, mit kell tenned.” Én Lankóhoz mentem el tanácsért, aki elmondta, menynyire családcentrikusak a cigányok, sok értéket említett, amely a többségi társadalomból sok helyen hiányzik. Majd elmesélte történetét Sója Miklóssal, ám azt is mondta, a tanácsnak van folytatása is: „Ha nincs nagy, irgalmas szíved, mondhatok neked bármit.” S valóban. Cigánypasztorációt csak rendszeres, állandó jelenléttel lehet eredményesen végezni, ha az ember az életéből egy jó nagy részt odaajándékoz nekik. Nem vezet eredményre, ha valaki kimegy sajnálkozni, ad nekik valamit, hogy a lelkiismerete megnyugodjon, aztán magukra hagyja őket.- Nem tudom, van-e, aki jobban ismeri a cigányság világát Önnél? Az viszont bizonyos, kevesen tudják jobban, hogy mi a baj velük. Amiért a többségi társadalom nem fogadja el őket.- A cigányság legnagyobb baja az önbecsülés hiánya. Számos probléma, az agresz- szivitás, a gyerekek rossz viselkedése abból adódik, hogy nincs önbecsülésük. Az egyik célom, hogy hozzájáruljak, a cigányok felismerjék emberi méltóságukat. Az önbecsülés „Azért él ez a nép, mert tud osztozni.” visszaadására a kereszténység képes leginkább, mert azt mondja: az ember Isten képmása, és Jézusnak olyan fontos vagy, hogy meghalt érted. Viszont azt is tudni kell a cigányokról, hogy számukra nagyon fontos a család, a nagycsalád, a rokonokkal való kapcsolat. A gyerek a szemük fénye, mindenre megtanítják, amit fontosnak tartanak: például jókat főzni, csecsemőgondozásra, a fiúkat gyógynövénygyűjtésre, lovak gondozására.- Az Ön szíve nagy és irgalmas a történet alapján, amit Lankó Józsefről mesélt. S a cigány emberek szíve?- Én rengeteget kaptam a cigányoktól. A helyes istenképet, az Istennel való kapcsolatomat, imaéletet, a Szentírás értelmezését, a felebarát fogalmát. A szegények tanítanak minket, bárhol is éljenek. A cigányoktól például azt tanultam, mennyire fontos az ösz- szetartás. Ugyanis a cigányok nagyon összetartóak, ha nem ilyenek lennének, már rég kihalt volna ez a nép. Sok történetem van erről. Egyszer meghívtak disznóvágásra, nagy dolog volt, hogy tudott venni a család egy disznót. A munka végeztével mondtam nekik, akkor most végre tele a hűtő, ugye? Erre ők: hát, öt éhes gyerek volt a szomszédnál, meg a másiknál is, mindenkinek adtunk, aztán a végén elfogyott az egész. Meg olyan is volt, hogy azért kért tőlem elnézést egy fiú, mert a szomszédokat is megkínálta abból az ételből, amit tőlem kapott, mondván: ők is olyan éhesek voltak. Ha a gyerekek a tanodában kapnak valami finomságot, azonnal zsebre teszik, hazaviszik a testvéreiknek. Az egyik kislány például gyöngyökből készült karkötőt kapott, amit.gyorsan szétszedett, és mindenkinek adott a gyöngyökből, nekem is. Szóval náluk nincs olyan, hogy mindent csak nekem! Hol az egyiknek megy jobban, hol a másiknak, de mindig kisegítik egymást. Azért él ez a nép, mert tud osztozni. S ezt nekünk is nagyon meg kellene tanulnunk. 4 4
