Somogyi Hírlap, 2016. július (27. évfolyam, 153-178. szám)

2016-07-14 / 164. szám

2016. JÚLIUS 14., CSÜTÖRTÖK DÉL-DUNÁNTÚL 11 Pilisi István magukra maradt denevérgyerekeket istápol saját otthonában Bat-menhely a Munkácsy utcában Valószínűleg kevés olyan do­log van, amivel még nem foglalkozott életében a tol­nai Pilisi István. A biológus végzettségű, bohém fiatal­ember most egyebek mel­lett „bat-menhelyet” üze­meltet, azaz magukra ma­radt fiatal denevéreket gon­doz a saját házában. Steinbach Zsolt tolnai.nepujsag@mediaworks.hu TOLNA Ezekben a napokban Denil és Beti3 a tolnai Mun­kácsy utcai bat-menhely lakó­ja. Egy műanyag vödörben el­helyezett, régi időkből szár­mazó féltéglán függeszked- nek, feltehetően arra várva; hogy erőre kapjanak, és kire­pülve megkezdhessék (folytat­hassák) önálló életüket. Sors­társuk, Deni2 nemrégiben már megtette ezt. A fiatal denevérek néhány he­te egy tolnai társasházból kerül­tek Pilisi Istvánhoz, akit nagy­számú ismerőse, barátja Pityu­nak hív. Deni3-ék születési he­lyén, a háromemeletes épület ré­seiben több denevér él. Amikor a fiatalok repülni tanulnak, sokan közülük eltévednek a lépcsőház­ban, és nem találnak vissza ott­honukba. Kimerültén, éhesen, szomjasan, esetleg egy arra já­ró macska érdeklődésének ki­tetten, netán a figyelmetlen em­berek lábai alá kerülve nemigen van esélyük a túlélésre. Szeren­csére az ott lakók közül többen is szívükön viselik a denevé­rek sorsát, és azt is tudják, hogy van egy hely Tolnán, ahol valaki gondoskodik a nehéz sorsú kis lényekről. Pityu ugyanis már nyolc évvel ezelőtt kezdte a de­nevérmentési missziót, ami egy­ben az emberek szemléletformá­lására is alkalmas. Annak ide­A lisztkukac ízlik, a csonti nem Pityu először szemcseppentő­bői folyadékot ad a kicsiknek. Korábban kecsketejet hasz­nált e célra, de praktikusabb­nak bizonyult a tejpor alapú macskatápszer. Amikor már kicsit erőre kapnak a véden­cei, darabokra vágott lisztku­kacot kínál nekik csipesz se­gítségével. A lisztkukacot elő­szeretettel fogyasztják. Nem eszik meg az egészet, hanem végigrágják a falatot, így nyer­ve ki a belső „szaftos" része­ket, a külső, száraz burkot pe­dig a végén kiköpik. Érdekes viszont, hogy a csontkukac­tól elfordulnak. Pityu szerint el­képzelhető, hogy a csontkuka- cos dobozban alomnak hasz­nált fenyőfűrészpor szaga nem tetszik nekik. jén természetvédelmi szakem­ber ismerőseitől kért tanácsot, és az interneten elérhető szak- irodalmat is igyekszik nyomon követni. Mára a saját maga által ki dolgozott, folya­matosan finomí­tott technológia alapján igyekszik felerősíteni és „fel­készíteni az életre” az árván maradt de­nevéreket. A bat-menhely üzemeltetése időigényes feladat, hiszen kez­detben 3-4 óránként is meg kell etetni a kicsiket. Előfordul, hogy a nem éppen pörgős állapotban levő állat­kákat előbb úgymond fel kell mérgesíteni, hogy hajlandóak le­gyenek egyáltalán a szájukat kinyit­ni. Az etetés során végig kézben tartja őket. Vigyázni Pilisi Istvánnál nem csak denevérek laknak, van egy kutyája is, Fűliké, „a mokány házőrző" kell, hogy ne az orrukba men­jen a folyadék, esetleg finoman masszírozni kell a hátukat, a végén pedig nedves szalvétá­val letörölni a szájukról az oda­tapadt tápszert. Amikor pedig jóllakottan már nagyokat ásí­tanak, mehetnek vissza a vö­dörbe, a féltéglára, fejjel lefelé ejtőzni. István szerint jelenlegi vé­dencei közönséges törpedene­vérek, de az is lehet, hogy nem azok. A fogaik alapján ponto­san meg lehetne határozni a fa­jukat, de el lehet képzelni, hogy mekkora fogai vannak egy né­hány grammot nyomó kis lény­nek. Beti3-ra és Denil-re min­denesetre istápolójuk alkoho­los filctollal tett jelzést, hogy egymástól legalább biztosan meg tudja őket különböztetni. Pilisi István elfoglalt em­ber. Pénzkereső foglalkozását tekintve egy helyi patikában készletgazdálkodási feladato­kat lát el. Emellett hobbi szin­ten rengeteg mindent csinál, motort szerel, gitárnyakat gra­víroz, fesztivált szervez, vagy játszik a Másképp zenekarban. Szeret koncertre is járni. Leg­utóbb az Iron Maident nézte meg a Volt Fesztiválon, de úgy ítélte meg, hogy az ilyen prog­ram nem való egy ifjú törpede­nevérnek. Denil-et így néhány napra az egyik baráti család­ra bízta. Másnap a denevér va­lahogy kijött az odújából, és a szobában kezdett röpködni. Pi­tyu telefonon nyugtatta a csa­ládot, hogy örüljenek neki, hi­szen vendégük a jelek szerint egyre erősödik. Mióta gondozója hazaérke­zett, a kis állatnak még jobb az étvágya. További néhány liszt­kukac, és remélhetőleg ő is szárnyra kelhet a nagybetűs életbe. Súlyosan sérült siklón is segített Az emberek zömének a dene­vérek úgymond nem jönnek be. Pedig nagyon hasznos állatok, óriási mennyiségű rovart, pél­dául szúnyogot fogyasztanak el. Pityu más, a denevérekhez ha­sonlóan nem túl kedvelt álla­tokat is szeret, és ha tud, azo­kon is segít. A szegedi egye­temen biológusként, ökoló­gus szakirányon végzett fiatal­embernek például az egerek és a vakondokok is a barátai. Őt nem zavarják a kertjében a va­kondtúrások, minden tekintet­ben a természetesség híve. Egy­re többen fordulnak hozzá segít­ségért, vittek már hozzá törött szárnyú verebet, meglőtt begyű galambot, sőt egyszer egy sú­lyosan sérült sikló sebét is ösz- szevarrta. I Komlóczi Zoltán hisz abban, hogy a munkák egymást is erősítik Hétsziinyű és Szélkötő Pécsett szerencsére nincs hi­ány ügyes bábművészekből- hozzájuk csatlakozott most Komlóczi Zoltán, aki érdekes úton jutott el eddig a műfajig.- Az ablak című darab még csak érintőlegesen használ bá­bokat, ám a Szélkötő Kalamo- nában már ön, mint az egyik fontos, amolyan narráló sze­replő, velük van körülvéve, ne­kik kell péládul beszélnie. Ne­héz volt az átállás a „valódi” színészetből erre?- Persze, sokat kellett ké­szülnöm a darabra, de már korábban bekerültem a mély vízbe, amikor beugrottam a Fehérlófiába is, Hétszünyű Kapanyányimonyók szere­pébe: akkor két-három hétig gyakoroltam, hogy miként tu­dom majd jól mozgatni a bábo­mat. Nekem nem volt ilyen ké­pesítésem, nem tanultam ezt, mindenre akkor kellett ráérez- nem. Szerencsére azért a töb­biek is segítettek.- A Kalamonában viszont már nem csak beugrott...- Tény, hogy előtte is voltak kisebb-nagyobb munkáim itt. Az ember tr. című darabnak például én írtam a zenéjét, és én is játszom el a dalokat min­den előadáson, aztán ott volt Az ablak, illetve Fehérlófia. A Szélkötő Kalamona rendező­je, Markó Róbert Az ablakban látott, az alapján döntötte el, hogy számít rám. A próbaidő- szak kemény volt, különösen azért, mert közben egy csomó más munkám is volt. Drámatanárként is dolgozik Komlóczi Zoltán 1988-ban született Dombóváron. Döb- röközön nőtt fel. ide járt álta­lános iskolába, majd a pécsi Kodály-gimnázium ének tago­zatán érettségizett. Ezt köve­tően a Pécsi Tudományegye­tem Művészeti Karán tanult, ám közben egyre szorosabb lett a kapcsolata a színját­szással: az Apolló Kulturális Egyesületnek 2007 óta tagja, de ott van az Escargo Hajója csapatában is. Az Eck Imre Alapfokú Művé­szeti Iskolában drámatanár­ként dolgozik, de mindköz­ben a zenétől sem szakadt el: több színdarabnak is ő írta a dalait, s játszik a Bóbita és az Escargo közös zenekará­ban is.- Helyben is vagyunk: amikor egy ismerősömnek említet­tem, hogy önnel csinálok anya­got, rögtön azt kérdezte, hogy miként fog beleférni a renge­teg munka egy anyagba.- Szerencsére tényleg sok különféle elfoglaltságom van. Illetve talán annyira nem is különböző, hiszen mindegyik­ben a színház van központi szerepben. A legbüszkébb a gyerekszínjátszó csoportjaim­ra vagyok: az Apolló Kulturá­lis Egyesületben több gárdát is viszek párhuzamosan. Hi­szek abban, hogy ezek a mun­kák egymást erősítik, nem pe­dig kioltják. A legfontosabb ugyanis az élményszerűség: ne ripacskodás, ne túljátszás legyen, hanem megélés.- És ezt a gyerekeknek is megy? Ők is megélik a játé­kot?- Teljes mértékben. A leg­frissebb élményemet mondom csak el: a „Teljesen be vagyok zsiráf” című játékunkat bevá­logatták a 25 legjobb gyerek­színjátszó darab közé. Ebben nyolc-kilenc évesek szerepel­nek, óriási büszkeség nekik és nekünk is ez az elismerés. Egy másik darabunk, a Locked pe­dig alig néhány napja a Vasvá­ri Színjátszó Fesztiválon ara­tott nagy sikert, mindenki gra­tulált a bemutató után - két­szereplős iskolán kívüli foglal­kozásnak indult, s idáig jutott. Ezek nekem tökéletes vissza­igazolások arról, hogy a helye­men vagyok. Fülöp Zoltán-;u< .ßiVfir^h-: I .......■'•"“6V.SÁ K özel kétszázezer forintot kaptak a leadott kilóik után DRÁVASZERDAHELY Sikeres volt az egészségtudatos élet­módot hirdető kezdeményezé­sük, amelyben a falu lakossá­gát arra biztatták, hogy kezd­jenek mozogni, és hogy kü­lön jutalmazzák azokat a he­lyieket, akik lefogynak - tá­jékoztatta lapunkat Alpár György, Drávaszerdahely pol­gármestere. Mint megírtuk, a polgármester az év elején hívta fel a falu lakóinak figyelmét ar­ra, hogy az egykori kocsmai he­lyiségből kialakított fitneszter- met ingyenesen használhatják, és aki lefogy, minden „elveszí­tett” kilóért kétezer forintot kap. Majdnem száz kilót fogytak összesen a jelentkezők, így a kétszázezret közelíti a kiosz­tott jutalom, de a polgármester annak örült igazán, hogy nem a pénz motiválta a helyieket, hanem az egészségesebb élet­módra váltás. . Huszonegyen neveztek, eny- nyien mérlegeltek hónapokkal ezelőtt, illetve újra július má­sodik hetében. Voltak, akik nem fogytak, de többen tíz kiló felett „ledobtak”, s a leg­több nevező legalább öt kilóval könnyebb most, ráadásul több rendszeresen mozgó helyi nem is nevezett a versenybe. Alpár György „Polgármester” néven továbbra is énekel, mi több, ha­marosan megjelenik első leme­ze, Nagyon baba címmel, ame­lyen tíz dal lesz s egy ráadás, amelyet Polgár Peti zeneszer­ző-szövegíróval együtt ad elő. Egy új videója már elkészült, s sok falusi rendezvényre kapott meghívást a nyárra. Babos A. Piknik a téren PÉCS Nem mindennapi módját választotta a pihenésnek tegnap két fiatal, akik a Széchenyi téren két fa közé felállították a függő­ágyukat. A rendhagyó akció sokaknak szemet szúrt, de semmilyen szabályt nem szegtek meg ezzel a szórakozással

Next

/
Thumbnails
Contents