Somogyi Hírlap, 2016. július (27. évfolyam, 153-178. szám)
2016-07-14 / 164. szám
2016. JÚLIUS 14., CSÜTÖRTÖK DÉL-DUNÁNTÚL 11 Pilisi István magukra maradt denevérgyerekeket istápol saját otthonában Bat-menhely a Munkácsy utcában Valószínűleg kevés olyan dolog van, amivel még nem foglalkozott életében a tolnai Pilisi István. A biológus végzettségű, bohém fiatalember most egyebek mellett „bat-menhelyet” üzemeltet, azaz magukra maradt fiatal denevéreket gondoz a saját házában. Steinbach Zsolt tolnai.nepujsag@mediaworks.hu TOLNA Ezekben a napokban Denil és Beti3 a tolnai Munkácsy utcai bat-menhely lakója. Egy műanyag vödörben elhelyezett, régi időkből származó féltéglán függeszked- nek, feltehetően arra várva; hogy erőre kapjanak, és kirepülve megkezdhessék (folytathassák) önálló életüket. Sorstársuk, Deni2 nemrégiben már megtette ezt. A fiatal denevérek néhány hete egy tolnai társasházból kerültek Pilisi Istvánhoz, akit nagyszámú ismerőse, barátja Pityunak hív. Deni3-ék születési helyén, a háromemeletes épület réseiben több denevér él. Amikor a fiatalok repülni tanulnak, sokan közülük eltévednek a lépcsőházban, és nem találnak vissza otthonukba. Kimerültén, éhesen, szomjasan, esetleg egy arra járó macska érdeklődésének kitetten, netán a figyelmetlen emberek lábai alá kerülve nemigen van esélyük a túlélésre. Szerencsére az ott lakók közül többen is szívükön viselik a denevérek sorsát, és azt is tudják, hogy van egy hely Tolnán, ahol valaki gondoskodik a nehéz sorsú kis lényekről. Pityu ugyanis már nyolc évvel ezelőtt kezdte a denevérmentési missziót, ami egyben az emberek szemléletformálására is alkalmas. Annak ideA lisztkukac ízlik, a csonti nem Pityu először szemcseppentőbői folyadékot ad a kicsiknek. Korábban kecsketejet használt e célra, de praktikusabbnak bizonyult a tejpor alapú macskatápszer. Amikor már kicsit erőre kapnak a védencei, darabokra vágott lisztkukacot kínál nekik csipesz segítségével. A lisztkukacot előszeretettel fogyasztják. Nem eszik meg az egészet, hanem végigrágják a falatot, így nyerve ki a belső „szaftos" részeket, a külső, száraz burkot pedig a végén kiköpik. Érdekes viszont, hogy a csontkukactól elfordulnak. Pityu szerint elképzelhető, hogy a csontkuka- cos dobozban alomnak használt fenyőfűrészpor szaga nem tetszik nekik. jén természetvédelmi szakember ismerőseitől kért tanácsot, és az interneten elérhető szak- irodalmat is igyekszik nyomon követni. Mára a saját maga által ki dolgozott, folyamatosan finomított technológia alapján igyekszik felerősíteni és „felkészíteni az életre” az árván maradt denevéreket. A bat-menhely üzemeltetése időigényes feladat, hiszen kezdetben 3-4 óránként is meg kell etetni a kicsiket. Előfordul, hogy a nem éppen pörgős állapotban levő állatkákat előbb úgymond fel kell mérgesíteni, hogy hajlandóak legyenek egyáltalán a szájukat kinyitni. Az etetés során végig kézben tartja őket. Vigyázni Pilisi Istvánnál nem csak denevérek laknak, van egy kutyája is, Fűliké, „a mokány házőrző" kell, hogy ne az orrukba menjen a folyadék, esetleg finoman masszírozni kell a hátukat, a végén pedig nedves szalvétával letörölni a szájukról az odatapadt tápszert. Amikor pedig jóllakottan már nagyokat ásítanak, mehetnek vissza a vödörbe, a féltéglára, fejjel lefelé ejtőzni. István szerint jelenlegi védencei közönséges törpedenevérek, de az is lehet, hogy nem azok. A fogaik alapján pontosan meg lehetne határozni a fajukat, de el lehet képzelni, hogy mekkora fogai vannak egy néhány grammot nyomó kis lénynek. Beti3-ra és Denil-re mindenesetre istápolójuk alkoholos filctollal tett jelzést, hogy egymástól legalább biztosan meg tudja őket különböztetni. Pilisi István elfoglalt ember. Pénzkereső foglalkozását tekintve egy helyi patikában készletgazdálkodási feladatokat lát el. Emellett hobbi szinten rengeteg mindent csinál, motort szerel, gitárnyakat gravíroz, fesztivált szervez, vagy játszik a Másképp zenekarban. Szeret koncertre is járni. Legutóbb az Iron Maident nézte meg a Volt Fesztiválon, de úgy ítélte meg, hogy az ilyen program nem való egy ifjú törpedenevérnek. Denil-et így néhány napra az egyik baráti családra bízta. Másnap a denevér valahogy kijött az odújából, és a szobában kezdett röpködni. Pityu telefonon nyugtatta a családot, hogy örüljenek neki, hiszen vendégük a jelek szerint egyre erősödik. Mióta gondozója hazaérkezett, a kis állatnak még jobb az étvágya. További néhány lisztkukac, és remélhetőleg ő is szárnyra kelhet a nagybetűs életbe. Súlyosan sérült siklón is segített Az emberek zömének a denevérek úgymond nem jönnek be. Pedig nagyon hasznos állatok, óriási mennyiségű rovart, például szúnyogot fogyasztanak el. Pityu más, a denevérekhez hasonlóan nem túl kedvelt állatokat is szeret, és ha tud, azokon is segít. A szegedi egyetemen biológusként, ökológus szakirányon végzett fiatalembernek például az egerek és a vakondokok is a barátai. Őt nem zavarják a kertjében a vakondtúrások, minden tekintetben a természetesség híve. Egyre többen fordulnak hozzá segítségért, vittek már hozzá törött szárnyú verebet, meglőtt begyű galambot, sőt egyszer egy súlyosan sérült sikló sebét is ösz- szevarrta. I Komlóczi Zoltán hisz abban, hogy a munkák egymást is erősítik Hétsziinyű és Szélkötő Pécsett szerencsére nincs hiány ügyes bábművészekből- hozzájuk csatlakozott most Komlóczi Zoltán, aki érdekes úton jutott el eddig a műfajig.- Az ablak című darab még csak érintőlegesen használ bábokat, ám a Szélkötő Kalamo- nában már ön, mint az egyik fontos, amolyan narráló szereplő, velük van körülvéve, nekik kell péládul beszélnie. Nehéz volt az átállás a „valódi” színészetből erre?- Persze, sokat kellett készülnöm a darabra, de már korábban bekerültem a mély vízbe, amikor beugrottam a Fehérlófiába is, Hétszünyű Kapanyányimonyók szerepébe: akkor két-három hétig gyakoroltam, hogy miként tudom majd jól mozgatni a bábomat. Nekem nem volt ilyen képesítésem, nem tanultam ezt, mindenre akkor kellett ráérez- nem. Szerencsére azért a többiek is segítettek.- A Kalamonában viszont már nem csak beugrott...- Tény, hogy előtte is voltak kisebb-nagyobb munkáim itt. Az ember tr. című darabnak például én írtam a zenéjét, és én is játszom el a dalokat minden előadáson, aztán ott volt Az ablak, illetve Fehérlófia. A Szélkötő Kalamona rendezője, Markó Róbert Az ablakban látott, az alapján döntötte el, hogy számít rám. A próbaidő- szak kemény volt, különösen azért, mert közben egy csomó más munkám is volt. Drámatanárként is dolgozik Komlóczi Zoltán 1988-ban született Dombóváron. Döb- röközön nőtt fel. ide járt általános iskolába, majd a pécsi Kodály-gimnázium ének tagozatán érettségizett. Ezt követően a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karán tanult, ám közben egyre szorosabb lett a kapcsolata a színjátszással: az Apolló Kulturális Egyesületnek 2007 óta tagja, de ott van az Escargo Hajója csapatában is. Az Eck Imre Alapfokú Művészeti Iskolában drámatanárként dolgozik, de mindközben a zenétől sem szakadt el: több színdarabnak is ő írta a dalait, s játszik a Bóbita és az Escargo közös zenekarában is.- Helyben is vagyunk: amikor egy ismerősömnek említettem, hogy önnel csinálok anyagot, rögtön azt kérdezte, hogy miként fog beleférni a rengeteg munka egy anyagba.- Szerencsére tényleg sok különféle elfoglaltságom van. Illetve talán annyira nem is különböző, hiszen mindegyikben a színház van központi szerepben. A legbüszkébb a gyerekszínjátszó csoportjaimra vagyok: az Apolló Kulturális Egyesületben több gárdát is viszek párhuzamosan. Hiszek abban, hogy ezek a munkák egymást erősítik, nem pedig kioltják. A legfontosabb ugyanis az élményszerűség: ne ripacskodás, ne túljátszás legyen, hanem megélés.- És ezt a gyerekeknek is megy? Ők is megélik a játékot?- Teljes mértékben. A legfrissebb élményemet mondom csak el: a „Teljesen be vagyok zsiráf” című játékunkat beválogatták a 25 legjobb gyerekszínjátszó darab közé. Ebben nyolc-kilenc évesek szerepelnek, óriási büszkeség nekik és nekünk is ez az elismerés. Egy másik darabunk, a Locked pedig alig néhány napja a Vasvári Színjátszó Fesztiválon aratott nagy sikert, mindenki gratulált a bemutató után - kétszereplős iskolán kívüli foglalkozásnak indult, s idáig jutott. Ezek nekem tökéletes visszaigazolások arról, hogy a helyemen vagyok. Fülöp Zoltán-;u< .ßiVfir^h-: I .......■'•"“6V.SÁ K özel kétszázezer forintot kaptak a leadott kilóik után DRÁVASZERDAHELY Sikeres volt az egészségtudatos életmódot hirdető kezdeményezésük, amelyben a falu lakosságát arra biztatták, hogy kezdjenek mozogni, és hogy külön jutalmazzák azokat a helyieket, akik lefogynak - tájékoztatta lapunkat Alpár György, Drávaszerdahely polgármestere. Mint megírtuk, a polgármester az év elején hívta fel a falu lakóinak figyelmét arra, hogy az egykori kocsmai helyiségből kialakított fitneszter- met ingyenesen használhatják, és aki lefogy, minden „elveszített” kilóért kétezer forintot kap. Majdnem száz kilót fogytak összesen a jelentkezők, így a kétszázezret közelíti a kiosztott jutalom, de a polgármester annak örült igazán, hogy nem a pénz motiválta a helyieket, hanem az egészségesebb életmódra váltás. . Huszonegyen neveztek, eny- nyien mérlegeltek hónapokkal ezelőtt, illetve újra július második hetében. Voltak, akik nem fogytak, de többen tíz kiló felett „ledobtak”, s a legtöbb nevező legalább öt kilóval könnyebb most, ráadásul több rendszeresen mozgó helyi nem is nevezett a versenybe. Alpár György „Polgármester” néven továbbra is énekel, mi több, hamarosan megjelenik első lemeze, Nagyon baba címmel, amelyen tíz dal lesz s egy ráadás, amelyet Polgár Peti zeneszerző-szövegíróval együtt ad elő. Egy új videója már elkészült, s sok falusi rendezvényre kapott meghívást a nyárra. Babos A. Piknik a téren PÉCS Nem mindennapi módját választotta a pihenésnek tegnap két fiatal, akik a Széchenyi téren két fa közé felállították a függőágyukat. A rendhagyó akció sokaknak szemet szúrt, de semmilyen szabályt nem szegtek meg ezzel a szórakozással
