Somogyi Hírlap, 2016. június (27. évfolyam, 127-152. szám)

2016-06-19 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 22. szám

g INTERJÚ 2016. JÚNIUS 19., VASÁRNAP Harsányi Levente húsz éve egy étteremből került egyenesen a televízióba. Most már a család az első számára, de ez a nyár rengeteg munkával telik „NÁLUNK A FOCI CSALÁDI ÚGY” Harsányi Levente komolyan veszi a focit. Nem csoda, hi­szen még a családi bece­nevét is egy orosz csodaka­pusról kapta az édesapjá­tól, akitől rengeteget tanult nemcsak a fociról, de arról is: hogyan érdemes apának lenni. A reggelei és az estéi az elmúlt hetekben alapo­san megváltoztak, de nem csak az Eb miatt, hiszen újabban ő ébreszti a Petőfi Rádió hallgatóit. Fábos Erika- Köztudottam nagy focirajon­gó vagy, gondolom akkor egy Eb ünnepnek számít.- Persze, de igazából min­den nagyobb focitorna ünnep nekem, akár klubrangadókról van szó, akár nemzetközi tor­nákról, ülök a tévé előtt. Jobb esetben baráti társasággal és hatalmas buli van. Egy Eb pe­dig, ahol nagycsapatok játsza­nak, azt mindig öröm nézni, még ha nem is mindig jó a já­ték, akkor is.- Arra emlékszel, miért alakult úgy, hogy ilyen fontos lett ne­ked a foci?- Édesapám lehet erre a ma­gyarázat, aki nagy szurkoló volt. Kijártunk vele a város­ligetbe focizni és egyszer azt mondta, hogy az én nevem in­nentől Jasin. Egy híres orosz aranylabdás kapust hívtak Lev Ivanovics Jasinnak és apukám szerint ő volt a 20. század leg­jobb kapusa. A Leventéből jött ugye a Lev, abból meg követ­kezett, hogy nem folytatódhat máshogy, mint Jasin és nekem a mai napig ez a családban a becenevem, néha Jasára egy­szerűsítve. Talán ebből a tör­ténetből is érzékelhető, hogy nálunk a foci családi ügy volt és minek utána még a becene­vem is egy kapusról kaptam úgy 5-6 évesen, ez megpecsé­telte a sorsom.- Kedvenc klub?- Barcelona. Egész precízen, 1987. január harmincegyediké óta. Egy barátomnál néztem a Barcelona-Real Madrid mécs­esét, amikor is Gary Lineker mesterhármasával három ket­tőre győzött a Barca. Akkor ott valami történt és a szerelem azóta is tart, sőt ha lehet mon­dani már inkább életformá­nak, esetleg életszemléletnek mondanám.- Ki a kedvenc a válogatottak közül?- A szívem magyar, tehát ez nem is kérdés, de mivel a ma­gyar válogatottnak nem lehe­tett eddig nemzetközi verse­nyen szurkolni, kellett egy vá­logatott, ami nem más, mint Németország. 1982. július 11-e óta, amikor is a spanyolorszá­gi világbajnokságon az ola­szok legyőzték az NSZK csapa­tát 3:1 arányban. Azóta szur­kolok nekik.- Csak a focival kapcsolatos évszámok mennek ennyire, vagy ez valami különös képes­ség a számokkal?- Elég különös, de tényleg képesség. A rendszámok, a te­lefonszámok, a névnapok dátu­mai valahogy ragadnak rám. Jó tud ez lenni, valaki csak be­mutatkozik, én mondom, hogy akkor mikor ünnepli a névnap­ját és rögtön el tudunk kezdeni oldottan társalogni.- A magyar válogatottal kapcsolatosan milyen számok ragadtak a fejedben a különös képesség okán?- Most egy csodálatos 2-0. De az a baj, hogy nem feltét­len örömteli dolgok vannak régről. Csak ilyenek, hogy 1986 és 6-0, na jó, 1986 már­cius 16. Magyarország-Bra- zília 3-0, hogy mondjak egy jót is. Azon a meccsen is kint voltunk édesapámmal, az na­gyon jó élmény volt, főleg gye­rekként. Húsvét előtt játszot­ták, úgyhogy ment ak­koriban egy mondó­ka is, úgy szólt: itt a húsvét, itt a nyúl, magyar brazil, három null. Az nagyon tetszett nekem.- Most újra kint van a ma­gyar válogatott az Eb-n. Ez milyen ér­zés? Tényleg öröm, de na­gyon őszintén, azért vegyült ebbe félelem is. Ahogy néztem az ellenfeleket az oszt­rák meccs előtt, ag­gódtam, hogy mi lesz este, aztán az lett, hogy végre egyszer mi játszót tunk jól. Nekünk volt sze­rencsénk az elején, nekünk jöttek be a helyzetek. Nagyon jó volt és az, hogy egy ilyen meccs után eksztázisban ün­nepel az ország és erről be­szél mindenki másnap, jól jel­zi, hogy az emberek mennyi­re ki vannak itthon éhezve a jó fociélményekre. Jó lenne, ha ez változna, de amikor egy igazi meccset, valódi futball hangulatot akartam mutatni a fiamnak, akkor külföldre kellett vinnem. Mert egy át­lag magyar meccs, de hiába ugyanaz a játék, egy másik dimenzió ahhoz képest, amit külföldön lát az ember egy bajnokin. Nézzük meg a mos­tani gyerekeket, tízből ki­lenc Messi meg Ronaldo mezt hord a suliban, mert nincse­nek magyar sztárok. Ami­kor már ezt felmértem és lát­tam, sokszor kérdeztem apu­kámat, miért szereti annyi­ra a magyar focit, azt mond­ta, hogy azért, mert ő még látta Puskásékat, Albertéket élőben focizni, megélte mi­lyen volt, hogy hozzájuk iga­zodott a világ. Nyilasi Tibor mesélte egyszer, hogy ők még azon versenyeztek, ki pucol­hatja ki Albert Flórián cipő­jét. Azért ügy egész mást je­lent a foci, ha az olyan sztá­rok, mint Messi, ott vannak testközelben, élőben. Albert Flórián akkora tehetség volt, mint most Messi. Jó lenne, ha lennének megint jó élmé­nyek, példaképek itthon. ~ #‘L f „Abban bízom, hogy ha megismerik és tapasztalják a hallgatók, hogy valóban miről szól az új arculat, tdSl akkor megnyugszanak a kedélyek és szeretni fogják a rádiót.” Éitólí és a Iffifleada mm«nea& SWSjBj i'Meius, 21-49$ saifisfcsá Budapesten; lába járt. kommwimfcaci® szakon 1996-19917 kozott az Aszraitbe­tvar és a; Sefflefiwt orrai műsort vezette:' a TV3- na). 1998-buo kezdett raciozra. a te- ettél ü-ffléfi A Magyar Televízió 3 Luxor, majd a Szerercseszomtot egyik házi­gazdáin. illetve: a Ckteiäjüfc a fesz ltok, egyik csapatfapääma A Ba- tömőiül' svjep leisioöBiöEÄige es.- & Talpra magyart h&ä&aOäjß a Pe- tü Rádió reggel) mtísoráftam, legjobfe rádiós műsorvezető (200a,200® Nos. két gyermeke van.- Mit gondolsz, mi az amin a további sorsunk múlik?- Izland ellen (interjúnk a mérkőzés előtt készült - a szerk.) és talán azon, hogy tud-e a csapat koncentráltan, de felszabadultan focizni, gör­csök nélkül, csak a jó játék kedvéért. Tény, hogy pont há­rom csapat van most a csopor­tunkban rajtunk kívül, akinek kötelező nyerni és mindhárom csapatról tudjuk, hogy nagy teljesítménykényszer alatt is képesek erre. A szívem per­sze azt mondatja, hogy tovább­jutunk, de aki követi a focit és nézi az Eb-t, látja, hogy bivaly erős a mezőny. Ha tovább is ju­tunk, az azt jelenti, hogy nem három, hanem négy meccset játszunk ezen az Eb-n.- A fiadat akkor megfertőzted a foci szeretetével. Focizik is?- Igen és egyre ügyesebb. Eddig csak az oviban, meg az iskolában játszott, most be­széltünk róla, hogy kéne neki egy komolyabb csapatot keres­ni, mert lenne értelme. Szere­ti is és jól is csinálja. A lányom amúgy szintén focizik, ami­re ugyancsak büszke vagyok. Mondjuk ott beláthatóbbak a távlatok, most kétéves és azért azt nem szeretném, ha 10 év múlva azzal menne el otthon­ról, hogy leugrik a barátnőivel focizni egyet, kivéve ha a világ legjobb női focistája lenne.- Esténként meccset nézel, ez kiderült. Reggelente meg a Pe­tőfi Rádióban Talpra magyart! vezetsz, aztán meg a Balatoni nyár műsorát a Duna tévében. Sűrű a napirend.- Valóban. Eredetileg úgy gondoltam, csak szeptember­től jön az újabb rádiós munka, de begyorsultak az esemé­nyek és három hete úgy alakult az élet, hogy reggelente újra rádi- ózok.- Ezt 13 évig csi­náltad, aztán egy ideje nem. Hiányzott? Igen. Imádom azt a faj­ta gyors, improvizá- lós helyze­tet, amit egy élő rá­diós mű­sor jelent. Felkel- ni reggel ötkor na­gyon nem szeretek, de ezen vala­hogy túllen­dül az ember. A rádióban a hétköznap reggel a főműsoridő, nincs ezzel mit tenni. Egyik héten rádió, má­sik héten Balatoni nyár, amit igyekszünk úgy összehozni, hogy azokon a heteken a csa­lád is lejön a Balatonhoz és ak­kor velük is tudok időt tölteni, egyébként tényleg nem men­ne. Márpedig a család az első, csak ahhoz képest érvényes minden más feladat.- A netezőktől is kaptatok hideget-meleget és a zeneka­rok is írtak egy nyílt levelet a héten a Petőfi Rádió arculat- váltása miatt. Ezt hogy éled meg?- A változás mindig együtt jár azzal, hogy van aki örül neki, van aki meg kikéri ma­gának. Abban bízom, hogy ha megismerik és tapasztalják a hallgatók, hogy valóban miről szól az új arculat, akkor meg­nyugszanak a kedélyek és szeretni fogják a rádiót.- Elég sokat emlegetted a be­szélgetés során édesapádat. Apaként ő a példa előtted?- Igen. Nagyon komoly min­tám van, hiszen a bátyám­mal bennünket ő egyedül ne­velt fel. Ötéves voltam, ami­kor a szüleim elváltak és mi vele maradtunk. Nagyon sok­szor eszembe jut és sok dolgot, amit csinált, csak most értek meg, hogy én is apa lettem.- A nyár végig munkával telik, vagy azért tudtok nyaralni is?- Családi nyaralás az idén a Balatonon van és lesz egy apa-fia kirándulás is az olasz tengerpartra. Tavaly még na­gyon pici volt a kislányom, gondoltuk, hogy vele nem ke­rekednénk fel messzire, ezért elmentünk Nándival kettesben és olyan jól sikerült, hogy idén is megismételjük. Pizza, nap­fény, nagy fiús beszélgetések. Nagyon várjuk már. - Valahol azt olvastam, hogy te 1988- ban az Év felszolgálója voltál. Ez komoly?- Teljesen komoly. Az Or­szágos Szakma Kiváló Tanu­lója versenyen bizony ez tör­tént. 21 desszertes tányérral is simán elbírtam. Nagy jövő állt előttem, de a sors közbe­szólt.- Besétált egy televíziós pro­ducer az étterembe ahol pin- cérkedtél és azt mondta, té­vésnek születtél?- Besétált és tényleg vala­mi ilyet mondott, de előtte azért látott már másként is megnyilvánulni. Egyébként Pörzse Sándorról van szó, aki akkoriban a TV3 szóra­koztató osztályának az igaz­gatója volt és úgy találkoz­tunk, hogy egy barátom elhí­vott egy buliba, amit történe­tesen az ő egyik barátja szer­vezett. Farsang volt, minden­ki előadott valamit, mi gitá­roztunk és írtunk egy dalt. Azt énekeltük, fogyasztot­tunk is tán némi alkoholt, úgyhogy nagyon természe­tesen viselkedtünk. Megtet­szettek a poénjaim, újabb buliban találkoztunk, végül Pörzse Sándor tényleg besé­tált arra a helyre ahol dolgoz­tam és megmutatta az Asz­faltbetyár szinopszisát és hí­vott, hogy csináljam meg. Én azért megemlítettem, hogy a televíziózásról annyit tu­dok, hogy van nekünk is egy a nappaliban, de sosem csi­náltam még, mire mondták, hogy nem lesz gond. Tényleg nem volt. Pár hónapig még felszolgáltam és televízióz­tam is mellette, de aztán úgy láttam, érdemes komolyab­ban vennem a médiát és úgy döntöttem, azt folytatom in­kább.- Ennek pont húsz éve. Akkor ez bejött.- Ez be. Sem a felelősségét, sem a szakmai súlyát nem éreztem, odamentem, mint Harsányi Levente és hoztam a formám. Azóta is azt szere­tem, amikor a saját lényem­ből fakadóan alakíthatok va­lamit, ha ilyen feladatok jön­nek szembe.- Ha meg nem jönnek, akkor meg elmész szállodaigazga­tónak.- Például. Azért kezdtem vendéglátást tanulni, mert az volt az álmom. Szóval szere­tettel várom a felkéréseket!- Ha már focival kezdjük, azt még mondd meg, hogy mit gondolsz, ki nyeri az Eb-t?- Az eddigi teljesítmények elég hullámzóak, kimagas­ló válogatottat nem iátok, de a németekben bízom nagyon.

Next

/
Thumbnails
Contents