Somogyi Hírlap, 2016. június (27. évfolyam, 127-152. szám)
2016-06-18 / 142. szám
2016. JUNIUS 18., SZOMBAT INTERJÚ 11 Mesés értékek után kutatnak a fémkeresős kincsvadászok, de aranyra nem bukkan a többség. Pedig hazánkban akár 100 ezer történelmi lelőhely is található EGY PATKOSZOG IS LEHET KINCS Akár több ezer is lehet azoknak az amatőr kincsvadászoknak a száma, akik fémdetektorokkal járják a földeket, települések külterületeit a múlt relikviái után kutatva. A meggazdagodással kecsegtető hobbi jó szórakozás, ám mostanában egyre több a hír arról, fémkeresős önjelölt régészeknek gyűlt meg a bajuk a rendőrökkel. A kutatás ugyanis míg néhány éve szabályozatlan terület volt, addig ma már szigorú törvények kötik a keresősök kezét, s akár több száz ezer forintos büntetés is lehet a kalandból. Maros László laszlo.maros@mediaworks.hu MAGYARORSZÁG „Az ezredfordulón költöztem városból falura - mesélte lapunknak a bő másfél évtizede keresőző Toni, akit a detektorosok internetes közössége Kincskereső Kis- ködmönként ismer. - A régi parasztház felújítása alatt folyton böngésztem a hirdetéseket, s akkor láttam, hogy valaki garanciális fémdetektort kínált. Nem is tudtam, hogy lehet kapni ilyet, s mivel nyilvánosan hirdette, biztos lehettem benne, hogy nem tiltott eszköz. Mivel úgyis túrázással töltöm minden szabadidőmet, megszületett a tervem is: összegyűjtöm a turistautakon elhagyott fülbevalókat, és meggazdagszom.” Toni izgatottan rendelte meg élete első ilyen eszközét, amit néhány nap múlva házhoz is szállítottak neki. Könnyen kezelhető, elnyűhetetlen gép volt. Kezében a meggazdagodás zálogával már alig várta a hétvégét, s hajtott a Bakony felé. El is kezdte a - szakszóval élve - „lengetést”, ám a kincseket jelző jellegzetes hang csak nem akart felsípolni. így hát hősünk továbbállt, s a nap végére meg is lett az eredménye: egy maréknyi patkószöget és rozsdás limlomot sikerült ösz- szegyűjtenie - s egy különös kincset. Ez pedig az volt, hogy a zsákmányára igazán büszke tudott lenni. A legtöbb amatőrt ugyanis elkedvetleníti, hogy a többkilós gép egész napos hur- colása után az izomlázon kívül legfeljebb egy halom söröskupakkal, konzervdobozzal gazdagodik. Ezért hamar feladják a küzdelmet - tele is az internet alig használt, eladó detektorral -, ám Kincskereső rájött, hogy élete hobbijára lelt. A türelem leletet terem Természetes, hogy a kezdeti kudarcok után a keresőzés meghozza a gyümölcsét. Évek alatt csak belefut az ember valami érdekesbe - így történt ez Tonival is. Ahogy lassan profivá érett, egyre fajsúlyosabb dolgok kerültek a gyűjteménybe. A kupakok és pléhdobozok után előkerülnek az első kilőtt vadásztöltényhüvelyek, ekevas darabok. Majd a jól ismert régi fillérek - akár az alumínium váltópénzek, akár azok háború előtti réz elődei. Toni esetében az első nagy fogás egy évet váratott marejlenek. Az amatőr főleg a talaj felső rétegeit tudják átvizsgálni gára. „Magas hangon zengett a gép, márpedig minél magasabb a hang, annál valószínűbb a nemesfémtalálat - mesélte évek távlatából is izgatottan Toni. - Jött is a légszomj, a heves szívverés. Óvatosan kibontottam a barázdát a kiskapával, és előkerült az »aranypénz«. Némi tisztogatás után már ki tudtam betűzni a feliratot: 1 kreuzer.” Vagyis Kincskereső egy 19. századi rézkrajcárt talált, ami neki máig felbecsülhetetlen érték - pedig az ilyen leletért jó, ha pár száz forintot adnak a gyűjtők. Ahogy gyűltek a leletek, úgy Kincskereső is komolyabb eszköz után sóvárgott - egy nagyobb teljesítményű detektorra ruházott be, ami a talaj mélyebb rétegeibe is belátott. Az újítás meg is hozta az eredményét. „Több lejárt területemet is újra átvizsgáltam, az új géppel termelékenyebb lettem. Sikerült találnom még pár Habsburg-pénzt, 1917-es töltényhüvelyt, régi kutyabár- cát, első világháborús sapka- jelvényt, Ferenc József-emlék- érmet. Nyaranta a Dunához jártam strandolni, és elvittem magammal a gépet is. A parti fövenyben találtam régi muskétagolyókat és horgászólmokat meg mai forgalomban lévő fémpénzeket” - mesélte Toni. Veszélyes helyzetek Ám a detektorosok nem ritkán kerülnek az elhagyatott erdőkben, szántóföldeken meredek helyzetekbe. „Egyik tavasszal, még rügyfakadás előtt szép napos időben lengetek egy hegyoldalban. Mellettem sűrű bozót, s hogy a fülhallgató zsinórja ne akadjon a növényzetbe, hangszóróval üzemeltettem a gépet, ami nyávogó hangot adott. Egy ellés után lévő vadkocát zavartam fel, még a szétszaladó malacait is láttam. Az állat talán azt hihette a gép hangja miatt, hogy az egyik kicsinyét bántottam. A vaddisznó fenyegetően indult felém. Lesz, ami lesz alapon két kézre fogtam az ásót, s ráordítottam a kocára, elvégre az állatvilágban is a nagyobb és hangosabb ijeszti el a másikat. A taktika bejött, bár hosszú percekig mustráltuk egymást, a malacmama végül, hogy a tekintélye ne csorbuljon, megfordult, s elindult összeszedni a kölykeit. Az igazi veszélyt azonban nem vadállatok okozták - hanem „kollégák”. Kincskereső egy domboldalon kutyasétáltatás közben figyelt fel arra, hogy ketten terepszínű ruhában lengetnek - ekkor emberünknek egyértelmű lett, hogy úgynevezett védett területen kalózkod- hatnak az ismeretlenek. Az ilyen helyeket az állam védi, ott amatőr nem keresőzhet (az engedélyezésről és a tilalmakról bővebben keretes írásunkban), mert komoly, a régészek által még fel nem tárt értékek lehetnek a földben. „Nem fértem a bőrömbe, biztos távolból megszólítottam őket, tudják-e, hogy védett területen járnak. Erre az ásót fenyegetően maguk előtt tartva elküldték melegebb éghajlatra. Végiggondoltam, kell-e nekem hogy véletlenül kigyulladjon a házam. Inkább megfordultam, és hazamentem ebédelni. Gyáva voltam vagy realista? Döntse el az olvasó!” Leletet menthet a fémkeresős A fenti példát tekintve elvitathatatlan, hogy vannak, akik a lelőhelyek fosztogatásából élnek. Ám számuk aligha lehet óriási, hiszen mint azt Kincskereső példája is mutatja: a többség nemhogy aranyat nem talál, de még egy komolyabb leletre sem bukkan. Utóbbihoz ugyanis nagyon komoly, sok száz ezer forint értékű detektor mellett komoly régészeti, helytörténeti ismereKincskeresésből gigabírság A fémdetektoros keresés a rendszerváltás idején még a senki földje volt, ám mára törvények szabályozzák. Aki pedig ezeket nem tartja be, akár több száz ezer forintos bírságra is számíthat. Nemcsak az az alap. hogy a kincskeresőnek meg kell kérdezni a terület tulajdonosától - így akár egy gazdától, vagy az önkormányzattól hogy detektorozhat-e a földdarabon. Szándékát be kell jelenteni az adott kormányhivatalnál is. A hatóság akár indok nélkül is elutasíthatja a kérést, ami jelentheti azt is: az amatőr régész tudtán kívül védett területre vetett szemet. Valamint tudni kell, hogy nemcsak az 1711 előtti tárgyakat kell beszolgáltatni az államnak, hanem a hadiértékeket is, vagyis egy második világháborús relikviavadász is komoly bajba kerülhet. tek is kellenek, valamint jó adag elszántság. Manapság ugyanis nemcsak a tilosban járók, de már a szabályszegő, ám jó szándékú keresősök is százezres bírságot kockáztatnak. De míg a leletrabló súlyos károkat okoz, a tisztességes detektorosra akár maguk a múzeumok is építhetnek. Vannak ugyanis intézmények, amelyek szívesen fognak össze az amatőrökkel. „Már a napköziben is Régésznek becéztek, amikor a régi istállóra épült játszótéren lócsontokat ástam ki - mesélte az interneten Kephera névre hallgató keresős, aki mára félig profi lett: együttműködik a Kecskeméti Katona József Múzeummal. - Öt éve vettem az első detektort, miután rátaláltam a keresősök internetes fórumára. A lakhelyem környékén, Bács-Kiskun megyében kezdtem keresgélni, és rengeteg szépség került elő. így egy kidobott 17. századi faragó- bárd, cserépedények, aprópénzek, amulettek, avar övveretek, szíjvégek, római kori használati tárgyak, középkori buzogány, gót feliratos ruhacsat stb. Az első régi érmém egy 1763- as Mária Terézia-krajcár volt, amit egy egykori vásárterületen sikerült megtalálni. Talán egy kereskedő zsebéből csúszhatott ki.” Kephera kincseit a múzeumhoz is elvitte, ahol a szakemberek szerencsére nem azzal kezdték, hogy képzeli egyáltalán a régészkedést. Információkkal segítették, így megtudta: gyakran nem is a lelet az értékes, hanem fellelésének körülményei. Hiszen egy pusztában elveszített érme nem sok információt hordoz. Ám a tömegesen megtalált tárgyakból már következtetni lehet arra, hogy az adott területen például akár a török korban elpusztított település állhatott. így megtanították neki, hogyan dokumentálja a felfedezést - talajelemzés, tárgyak koordinátáinak és a kutatás során bejárt útvonalnak a rögzítése, dokumentálása ám a múzeummal ápolt jó kapcsolat sem jelenti, hogy innentől bátran keresheti Attila király sírját. A szerződött keresős sem kutathat a tabunak számító védett helyeken, s ha komolyabb, értékes leletet talál, úgy azt a kutatás felfüggesztését követően azonnal jelezni kell - hiszen az értékeket ő sem tarthatja meg magának. A kutatómunka mellett azonban számos más téren is haszna volt Kephera szenvedélyének. „Már jó ideje gyűltek a használati tárgyak, leletek, amikor elhatároztuk, hogy a helyi iskolában tárlatot rendezünk be. A kiállított használati tárgyak felkeltették a gyerekek figyelmét, akik közül még az is rajongott az egyes darabokért, akit alig érdekelt a történelem. Hiszen izgalmasabb volt a homokból, föld alól előkerült tárgyakon keresztül utazni vissza évszázadokat az időben.” Százezer lelőhely országszerte Ám addig hosszú út vezet, amíg valaki együtt dolgozhat egy múzeummal. Hiszen ha nehéz is találni, de a föld komoly értékeket rejt, s Magyarország veszteségei nagyon nagyok lehettek az elmúlt évtizedekben. „A 80-as évektől megélhetési bűnözők rabolták le főleg a Dunántúl értékeit, Német és osztrák fémkeresők is érkeztek a rendszerváltás után nagyon modern eszközökkel - magyarázta Wilhelm Gábor, a Katona József Múzeum régészeti koordinátora. - Vödörszámra vitték ki a fontos római értékeket akkoriban az országból. De a leletrablás ma is gondot okoz. Hogy valakivel a múzeum együtt dolgozzon, ahhoz jó személyes kapcsolat kell, vagyis akár évekig kell bizonyítania a detektoros keresőnek a megbízhatóságát. Először természetesen elbeszélgetünk a jelentkezővel, próbáljuk jobban megismerni.” A kecskeméti intézmény azonban az élen jár a kereső- sökkel folytatott együttműködésben. A megyében húszán lehetnek, akik segítenek a szakembereknek, és a múzeum jól is jár a lelkes amatőrökkel. Hiszen utóbbiak örülnek, ha az intézmény felkéri őket egy-két terület átvizsgálására. S mi motiválja akkor őket, ha nem tarthatják meg az esetlegesen talált kincset? Már az is nagy dicsőségnek számít, ha valakinek a neve belekerül a felfedezésről, feltárásról írt könyvbe, mint a kulturális és történelmi értékek meglelője. Wilhelm Gábor szerint egyébként az országban elképesztő mennyiségű régészeti lelőhely található: számuk elérheti akár a százezret is. Ezeknek 90 százaléka azonban a keresők számára alighanem rejtve marad, hiszen fémekben nem gazdagok. S hogy mi lehet a legnagyobb zsákmány a jövőben még az amatőr régészeknek? Azt talán még nem is sejthetjük. Sokan talán abban reménykednek, hogy megtalálják Attila sírját, bár a szakember szerint azt az elmúlt évszázadokban már felfedezték. Ám az is igaz, hogy soha nem lehet tudni, mi kerül elő idővel a föld alól.
