Somogyi Hírlap, 2016. június (27. évfolyam, 127-152. szám)
2016-06-14 / 138. szám
2016. JÚNIUS 14., KEDD MEGYEI KÖRKÉP g „...ó, a Balaton, régi nyarakon, bár nem volt vitorlás hajónk...” Kovács Emőke visszatért A konyhát siófoki programjának díszvendégeként köszöntötte Kovács Emőke történészt Laki Judit, a siófoki könyvtár igazgatója, egyben Kovács Emőke utódja. Fónai Imre imre.fonai@mediaworks.hu SIÓFOK A történész néhány hónapja mondhatni viharosan távozott Siófokról, vendégül látása tehát némi pikantériát is kölcsönzött az alkalomnak. Előd és utód - a stafétabot jelképes átadása is megtörtént egyúttal, rendhagyó módon közönség előtt és a Régi Balaton című, nem új, csak újonnan „frissített” kötetét bemutató Kovács Emőke elárulta: mióta az emberierőforrás-mi- nisztériumban dolgozik (a Gu- lag-emlékév szakmai vezetőjeként), többször vendégeskedik a balatoni településeken, mint előtte, márpedig ez számára nagy öröm, hiszen egyik kedvenc kutatási területe a 19-20. század Balatonja, még ha meg is jegyezte, hogy „nehéz, mert az ember nem tud próféta lenni a saját hazájában”. Ha valaki, a kaposvári születésű történész tudhatja... Bar- log Károllyal érkezett egyébként ötévnyi könyvtár- és múzeumigazgatás után immár vendégségbe Siófokra, az író Balatonendrédről jár föl dolgozni ugyancsak az Emmibe, és ezúttal gitárt meg Cseh Tamás-dalokat hozott, nem maradhatott ki az „ó, a Balaton, régi nyarakon, bár nem volt vitorlás hajónk...” Kovács Emőke könyvéből (melynek megjelentetésére a kiadó kérte fel, úgy, hogy nem kellett neki támogatók után rohangálni) idézett az endrédi csipke mint hungari- kum történetéből, felemlegette, hogy nemcsak a világ első, hanem második köztéri Kos- suth-szobrát is a Balatonnál állították, Siómaros után Kenésén. Elárulta, hogy következő, már készülő kötetének gerincét a hamarosan 85 éves Sza- lay Etelka hagyatékának szenteli. Tusi édesapja, Szalay Dénes doktor szanatóriumot vezetett Siófokon, majd amikor katonaorvosként kikerült a kijevi frontra, rendszeresen levelezett a családjával. A levelek fennmaradtak, és Tusi ezt ajánlotta föl az utókornak.- Közösen olvassuk újra a leveleket Tusival - így a történész díszvendég. - Kordokumentumok, de terápia is az olvasásuk, és kiderül: a 21. század érzelmei ugyanolyanok, mint a 20. századiak voltak. Amikor kinyílott a pipacs, amikor érett az eper, abból Szalay doktor is kapott a fronton, akkor tízéves lánya küldött neki levélben. 1943-ban, amikor „apuka zászlós lett”, különösen szép volt az epertermés Siófokon. 1945-ben zsidó származású siófokiak tanúsították, hogy Szalay doktor nem volt kollaboráns. Gömbiskola eladó nulla forintért CSOMA Nulla forintért hirdeti a csornai önkormányzat a falu határában iskolának épült gömbházat, csak a telekért kellene fizetnie a vevőnek, de így sem kel el a befejezetlen torzó. Mementó ez, amely mindig szem előtt van, mondta a polgármester. Egyelőre remény sincs a megoldásra.- Óriási probléma, hogy félbeszakadt az építkezés. Úgy lett félbehagyva, hogy maradt a betonfödém, a koszorú, emberfeletti munka lenne lebontani - mondta Szűts András. A polgármester eredeti szakmája erdész, saját bevallása szerint nem konyít az építészethez, de helyben nem érzékeli a sikerét annak az új technológiának, amelyet felhasználva a kivitelező, kitaláló és szabadalmaztató elkezdte építeni az iskolát, és két másik házat is tető alá hozott a településen. Az egyiknél a munka szemlátomást szintén félbemaradt, a másik lakható.- A 1990-es évek elején képviselő voltam, emlékszem, hogy a község mindenben igyekezett segíteni a feltalálónak - folytatta Szűts András. - Aztán kezdődött a hercehurca, nem volt elég pénz, és a kezességet elutasította a képviselőtestület. Most szabadulnánk az épülettől, de nem tudunk... K.G. Luther-kabát, úrvacsorái kehely KAPOSVÁR Különböző kiadású bibliák, régi énekes- és 1930- 40- es évekből származó imakönyvek, 100 éves magyar és német nyelvű prédikációk, az egyházközség első úrvacsorái kelyhe - ezek is láthatók a 100 éves kaposvári evangélikus gyülekezet múltjába bepillantást nyújtó jubileumi tárlaton, amely július végéig várja az érdeklődőket a templomban. De megtekinthető többek közt az evangélikus Nőegylet alapító okirata, keresztelési és konfirmációi emléklapok... Különleges darabnak számít az a Luther-kabát, amit Dubovay Géza több évtizeden át viselt szolgálatai során. A megnyitó ünnepségen Sütő Zoltán felügyelő külön kifejezte köszönetét a Dubovay családnak azért, hogy édesapjuk (aki 47 évig volt Kaposváron lelkipásztor) hagyatékát a gyülekezet rendelkezésére bocsátotta. Tíz képes tablón az elmúlt száz év eseményei elevenednek meg. G. A. POSTABONTÁS A£ l\sz 63 éves asszony, aki több mint 41 évnyi munkaviszony után immár ötödik éve, hogy nyugdíjas éveit „élvezte”, egész nap dolgozott a férjével együtt a szőlőhegyen. A konyhakertben a már kikelt növényeket ritkította és gyomtalanította, majd egy kis ebéd elfogyasztása után levetette hosszú nadrágját és rövidre cserélte, fejére pedig kalapot kötött, ahogy azt az erős napsütésben végzett munkáknál szokta. Két óra tájban végzett a nyolc sor krumpli betöltésével is, elégedetten hagyta abba, mert ugyan „kellemesen” elfáradt, de amit eltervezett, azt megcsinálta. A szőlősor mellett visszafelé indul a kicsi ház felé,- melynek előterében már kezdtek a bordó futórózsák nyílni -, ott állt a traktor hazafelé indulásra készen. Addigra nagyon nehezen emelte a lábait, főleg a bal, már régóta fájós térde kezdet fájni és nehezére estek a lépések. A pótkocsi hátsó része le volt nyitva, hogy könnyebben felszállhassanak. Amikor az asszony a platóra „fellépett”, egyszeriben olyan erős nyilalló fájdalmat a bal térdében, hogy hangos jajszó, vagy inkább sikoly hagyta el a száját, majd a bal lábát már nem is tudta mozgatni tovább. Odahaza a férje lesegítette az ülésről, de az asszonynak olyan erős fájdalmai voltak, hogy négykézláb araszolt befelé a házba. Nem akart kórházba menni, először úgy gondolta, hogy majd másnap meglátják, milyen állapotban lesz, de férje unszolására beleegyezett, hogy bevigyék a sürgősségire. Nagyon nehezen tudta a kádba tenni a lábait és a földmunka porát lemosni, azután tiszta ruhát ölteni. A sürgősségin 16 óra 4 perckor regisztrálták, de akkor már kerekes széket kapót. Aztán hosszú várakozás kezdődött, mert éppen kézműtétet hajtottak végre egy fiatalemberen. Aztán hoztak egy idős hölgyet mentőautóval, majd egy fiatalembert kísértek be a rendőrök vezetőszáron. Amikor végre sorra került, férje begurította a vizsgáló helyiségbe. A kedves doktornő először megkérdezte, hogy „miben segíthet”, majd a „beteg” elmondta, hogy bár ezzel a lábával már évek óta voltak gondjai, fájdalmai, de gyógyszer szedésének hatására hosszabb-rövidebb időre enyhültek. A doktornő türelmesen megvárta, míg az asszony egy kis bátorítás és lazítás után végre majdnem egyenesbe tudta helyezni a bal lábát, majd figyelmesen és gyöngéden végig tapintotta a fájós térdet. Az oldaltáji mozdulat okozott neki igen erős hirtelen fájdalmakat. Azután röntgen-felvétel készült a térdéről, majd megint csak várakozás - valamikor 20 óra 30 perc körüli időben kapta meg a vizsgálati eredményt: mérsékelt ízületi kopás. A doktornő már a vizsgálat előtt megvigasztalta, hogy az ő nagymamájának is ültettek be térdprotézist, és azóta jobban tud menni, mint azelőtt! Az asszony - aki már előtte a folyosón várakozva kisírta magát -, megjegyezte: „Én még nem vagyok nagymama, mert még nincs unokám!” Eddig is voltak gondjai, s nem csak a lábával, hanem évek óta sok más baj is utolérte. Sok is lenne felsorolni, bár gondolta, hogy kiállít odahaza magáról egy kórlapot, hogy mikor milyen problémával volt már orvosnál. De nagyon sok esetben még orvoshoz sem fordult, hiszen így sikerült neki annyi éven át szinte folyamatosan munkát végeznie a munkahelyen és odahaza is. Most is csak arra gondolt, hogy nagy szerencséje van, hogy nem tört el a térdcsontja, nem szakadt el a térdszalagja és ínszakadást sem állapítottak meg. S a kenőcsök használata most is segít átmenetileg. Két nap múlva tudta csak ellazulás közben kinyújtani a lábát, de ráállni csak úgy tudott, hogy közben a jobb lábát is megerőltette. Most már mindegyik fájt. Harmadik napra felkelt az ágyból, kisétált az otthoni konyhakertbe, és élvezte a szombat délelőtti gyönyörű napsütést, míg végignézett növényein és virágain, az neki már fél gyógyulást jelentett. A negyedik napon már képes volt „kapirgálni” a kertben és a virágai megöntözését sem hanyagolta el. Pedig nagyon óvatosan kell lépkednie, most sok pihenésre van szüksége. Torma Zsuzsanna KEPTAVIRO Kockás abrosz az Iparban Időzzünk el kicsit gondolatban az Ipar Vendéglőnél! Menynyi, de mennyi szomjas ember talált ott nyugalmat, pihenést! Nincs,aki megmondhatja... Ha egy vendéglátó helyen kockás abroszt látok, ma is azonnal a hajdani Ipar Vendéglő jut eszembe. No és a hatvanas-hetvenes évek szolid vendéglátós eleganciája. Nincs fényűzés, csak praktikusság és célirány. Valamint disztingvált cigányzene a cigánypecséhez, mert az kell, az segít a napi görcsök feloldásában. Az árak pedig konszolidáltak, az étel nemcsak ehető, hanem esetenként kifejezetten finom. Az italok közül a csapolt sör igen barátságos áron méretik, és fröccsöt is lehet kapni. Ez így az Ipar Vendéglő. De hiányzik még valami a teljességhez. Nem említettük ugyanis a hely lelkét, lelkiismeretét és motorját: Gyuri bácsit, a főurat. A legjobb fizetőpincér volt, igazi színfoltja a városnak. Tudta kik a törzsvendégek, mik a szokásaik, az árakat villámgyorsan adta ösz- sze, nem volt. Varga István Szabadság nélkül létezni 800 ezer honfitársunkat érintette a málenkij robot, de a rendszerváltásig nem lehetett beszélni róla - emlékez tetett Kovács Emőke, a Gu- lag-emlékév szakmai vezetője. - 200 ezer magyar maradt valahol, temetetlen: civil elhurcoltak és politikai elítéltek. Még élnek azok közül, akik haza tudtak jönni, a korelnök 101 éves. 12 évig volt Szibériában, egészen a rendszerváltásig megfigyelték. Mindennapi szabadságunk jobban értékelhető, ha tudjuk. milyen volt, amikor szabadság nélkül kellett létezni...
