Somogyi Hírlap, 2016. május (27. évfolyam, 102-126. szám)
2016-05-28 / 124. szám
2016. MÁJUS 28., SZOMBAT INTERJÚ 11 Lackfi János könyvből választott álnevet • 24 ezren követik a Facebookon • Ezüstlakodalmat ünnepel idén GYEREKES FELNŐTTEKNEK IS ÍR késznek engem, mint vadász a vadat, lesből lecsapnak. Persze utóbb csiszolgatni kell a szöveget. Vannak alkalom szülte dolgok is: amikor például valaki megírta, miért utálja a költészet napját, hirtelen felindulásból papírra vetettem, nem érdemes olvasni, „mert a költők meghaltak már úgyis, mert testükben nedvek voltak, húgy is...” és még kismillió érvet. A csoda az, hogy az emberek ennek ellenére olvasnak. És vannak felkérések is: örömmel írtam rövid étlapverseket, sanzont a tavalyi év kisemlőséről, az ürgéről, imázsszöveget Ráckevének, dalt a koraszülöttekről, a gyógyszerészekről vagy éppen a zene leikéről. Ha izgalmas a felkérés, nagy kihívás, hogy miként tudom rám jellemző művel megválaszolni.- Az alkotói munkáján túl rendszeresen jár író-olvasó találkozókra, emellett irodalmi estek, beszélgetések, tévé- és rádióműsorok állandó vendége. Mi határozza meg, hogy melyik tevékenység kerül előtérbe?- A fellépések időnként besűrűsödnek, máskor, mint nyáron, kőkemény regényírás van, persze némi itthoni nyaralással, unokázással, miegyébbel, lúlius végén tíz nap tömény zene és irodalom, színpadi pörgés, versműhely, versimpró jön a ka- polcsi Kaláka Versudvarban, amelynek egyik szervezője vagyok. Felüdít ez a hullámzás.- Kreatív írói tanfolyamot tart felnőtteknek, és az említett versműhelyt vezeti a Művészetek Völgyében. A 21. század embere mennyire fogékony ezekre a kezdeményezésekre?- Ha nem tesszük elérhetetlen polcra az irodalmat, akkor mindenki feléri, és forgatja, nézegeti, megfúvogatja, mint egy érdekes hangszert. Ezért fontos, hogy boldog-boldogtalannak legyen alkotó írástapasztalata, érezze a szó anyagát. Egyik ka- polcsi biztonsági őrünk mondta, nem semmi, hogy öt perc alatt verset sikerítünk a színpadon, amikor ő a barátnőjének próbált összehozni valami szerelmesei, napokig izzadt vele. Az Ünnepi Könyvhéten két kötete is megjelenik, a nyara szokás szerint mozgalmasnak ígérkezik, és hamarosan háromszoros nagypapa lesz Lackfi János író, költő. Az alkotás folyamatáról, a tanítás szépségéről, a nagycsalád erejéről, kölcsönvett gyermeki tekintetekről és a zsámbéki szőlőskádról is beszélgettünk. Szűcs Anikó kozpontiszerkesztoseg@mediaworks.hu LACKFI JÁNOS író. költő, műfordító, szerkesztő. 1971. május 18-án született Budapesten. Az ELTE BTK magyar-francia szakán szerzett diplomát 1996-ban. majd az ELTE-n a Magyar Irodalomtörténet Tanszéken doktorált. Tizenhét évig tanított a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen. 1999-től a Nagyvilág világirodalmi folyóirat szerkesztője. 2003-tól 2011- iga Műfordítók Egyesülete elnökségi tagja volt. Több mint harminc könyvet írt és ugyanennyi könyvet fordított franciából. Megzenésített verseiből négy CD-nyit adtak ki. Felesége Bárdos Júlia művészettörténész. Gyermekeik: Simon (1992), Margit (1995), Dorottya (1997), Johanna (1999). Ágnes (2002) és Julianna (2015). LEGFONTOSABB DÍJAI: József Attila-díj (2000), Déry Tibor-díj (2001), Prima Primissima Díj (2013).- Nehezen egyeztettük az interjú időpontját, ön már az első telefonbeszélgetésünk alkalmával kedvesen megjegyezte, hogy „eléggé szoros határidők fognak satuba”. Min dolgozik éppen?- A június 9-13. közötti Ünnepi Könyvhétre két kötetem is megjelenik, az egyik a Milyenek a magyarok? prózasorozat záródarabja, a címe Egy a ráadás. Csavaros történetek ezek kis hazánkból, ahol néha az eb az űr a háznál, ahol szakításkor minden tárgyat kettévágnak, ahol a kolbász nem mindig van kolbászból, ahol Ihajcsuhaj, Erőspista, Árvalányhaj és Kiskapu vígan élnek, míg meg nem halnak. Gyerekverses kötetem, a Robban az iskola is izgalmasnak ígérkezik, köznapi és ünnepi versek vannak benne kicsit lökötten, zsiványul, éppen most szervezünk egy dinamitos bemutatót vagy száz gyerekkel.- író-költő szülők gyermekeként egyértelmű volt, hogy a nyomdokaikba lép?- Tenoristának készültem, a mai napig ütős fellépéseim vannak a fürdőszobában. Aztán előbújt belőlem az irodalom Alienje. Nagy erőkkel elkezdtem gyúrni, szövegekkel súlyzózni, lapot szerkesztettem gimiben, fordítottam franciából, írtam, ahogy a csövön kifért. És álnevet választottam egy címertani könyvből, nehogy összekeverjenek az apámmal, Oláh Jánossal, és mégsem lehettem OJ Junior vagy ifj. Oláh János és népi zenekara.- Van bevált munkamódszere, vagy egyértelműen az ihlet „diktál”?- Vannak spontánabbul keletkező művek, ezek becserA költő nagycsaládra vágyott. Öt lánya és egy fia van, hamarosan pedig jön a harmadik unoka is- A humor alapvetően fontos szerepet játszik az életében. Miben segít?- Miért jó, ha buborék van a vízben? Könnyűnek, frissnek érezzük tőle, amit iszunk. Aki meg nyársat nyelt, és azt mondja, egészségtelen, annak ajánlom a sört buborékmentesen.- Tizenhét évig oktatott az egyetemen. Mit szeretett leginkább a tanításban?- Elképesztően jó volt az eleven kapcsolat a diákokkal, a karcosságuk, a zsiványságuk, az ötleteik. Kész frissen tartó fólia az embernek. Még ma is, ha fel-fel- bukkannak, mintha régen látott családtaggal találkoznék. Próbáltam nekik újat, jobbat, figye- lemfelkeltőbbet kitalálni. De rájöttem, hogy öt-tíz éve hiába próbálok hosszú prózát írni, öt félbemaradt regény sínylődik a gépemben. Ki kellett dobni valamit a léghajóból, az egyetem lett az. A regényírás hosszútávfutás, maratoni nem lehet le-lecsípett százméterekből összepakolni.- Fiatalon nősült: a feleségével 1991-ben keltek egybe, vagyis idén ünnepük a 25 éves házassági évfordulójukat. Ön szerint mi kell a jó házassághoz?- Óriási szerencse, kegyelem. És folyamatos párkapcsolati munka, egymásra figyelés, egymás keresése a mégoly pör- gős köznapokban is. Ha sosem cserélek olajat az autómban, akkor hiába szeretem, le fog égni a motor. Pedig de jó kis autó!- Hat gyermeke, egy fia és öt lánya van. Mindig nagy családra vágyott?- Adta magát a dolog, a feleségemék heten voltak testvérek, mi hárman. A nagy család elképesztő betonkeverő, zuhog, pörög, forog, kapkodjuk a fejünket, ritka a nyugalmi állapot. És nagyon kreatív közeg, folyton szikrázik a levegő, ahogy a legkülönfélébb természetű emberkék érdekei, vágyai koccannak. írónak meg valóságos témabánya, mert a gyermeki fantázia kimeríthetetlen.- Áldás vagy átok, ha egy férfiember sok nővel él egy fedél alatt?- El vagyok kényeztetve, az a helyzet. Sütik, puszik, kedvesség, meg „apa, adj pénzt bulira!” A szülinapomra olyan levelet kaptam a tizennyolc éves Dorottya lányomtól, hogy megkönnyeztem. Johanna egy szép közös fotónkat tette ki a Facebookra, vagyis nem szégyell engem ország-világ előtt. Persze nincs mindig kanalam az aktuális divattrendekhez és romantikus zenékhez, de fejlődőképes vagyok azért.- Úgy tudom, hogy a legkisebb gyermeke pár héttel fiatalabb, mint az első unokája. Nem furcsa, hogy ilyen fiatalon lett nagypapa?- Nagyon is furcsa, hopp, egy unoka, hopp, egy gyerek, aki egyben az unokám nagynénje, hopp, egy másik unoka... Olyan, mint a Forma-1, amikor fekete maszatként eldübörögnek az autók, aztán mindenki kérdezgeti, melyik kocsi megy elöl. Még jó, hogy a kivetítőn látom, tényleg, kétszeres nagyapa vagyok, és fél év múlva háromszoros, mert Simon fiaméknál jön a második.- A temérdek elfoglaltsága mellett mikor jut ideje a családra és mennyire tudja kivenni a részét az otthoni munkabeosztásból?- Ez minden mai apukánál nehéz ügy. Két sebességi fokozatom van: vagy otthon ülök a gépnél, és a hátamat látják, vagy járom az országot. Viszont az otthoni szakaszban bármikor felállhatok segíteni, beszélgetni. Mosogatok, pelenkázok, altatok, a háztartási munkáknak nincsen ám neme! És ki kell jelölni fix pontokat, vasárnap este például mindenki elmeséli a hetét, alig várjuk már ezeket az alkalmakat.- Örökölte valamelyik gyermeke az írói, költői vénát?- Hivatásszerűen -egyelőre csak Margit lányom vette célba a skandináv irodalmat, otthagyva az orvosi egyetemet. A legfontosabb, hogy amit csinálnak, azt igazán szeressék. Az irodalom nyitott ajtó nekik, bármikor beléphetnek rajta.- A könyvei felét gyerekeknek írta. Gondolom, a saját csemetéi is bőven adtak, adnak ihletet. Ha már itt tartunk: másképpen ír gyermekverset, mint felnőtteknek szóló költeményeket?- Lázár Ervin mondta még, irigyel, mert ennyi gyerek mellett sosem fogyok ki az ötletekből. Valóban nagy forrás, ha eny- nyi kölök szaladgál körülöttem, könnyen kölcsönveszem az ő tekintetüket, s így láttatva sokkal izgalmasabb, vagányabb a világ. Az én fejemben máshol van a gyerekközpont és a felnőttirodalmi góc. De persze a kettő néha összeszikrázik, írok gyerekes felnőtteknek és felnőttes gyerekeknek is.- Tapasztalatai szerint a mai gyerekek és fiatalok hogy viszonyulnak az olvasáshoz, az irodalomhoz, a versekhez?- Ha nem beszélünk el a fejük felett és nem szónokolunk nagy öblösen a kultúráról, akkor örömmel veszik az adást. Világéletemben veszekedtek velem, hogy egyek kulturáltan, mert elég mohón és malac módra falatozom. A családom szerint viszont olyan jóízűen tömöm a fejem, hogy lehetetlen nem megkívánni az ételt. Ez főleg fogyókúrázóknak nagy próbatétel. A kultúrát is inkább együk jóízűen, mint sznobul és finnyásan. Ez nem kötelező kelkáposzta, hanem a várt desszert.- A Facebookon 24 ezer követővel büszkélkedhet. Miért fontos, hogy ezen a fórumon is ápolja a kapcsolatot az olvasóival?- A vers, a próza közlés, embertől emberig ható szó. Ha nem jut el az olvasóhoz, úgy marad tengerbe hajított palack. Ez sem kis dolog, de ha szóba tudunk elegyedni a közönséggel, érdemes fülelni, szólni, kommunikálni. Akkor kiderül, az irodalom nagyon is sokakat érdekel.- A nyár a pihenés időszaka is. Ön hogyan kapcsolódik ki?- Sokat focizom, áztatom magam a kertünkbe kirakott ZSMT- ben (Zsámbéki Magyar Tenger), ami voltaképp egy vízzel teli szőlőskád. Van a teraszunkon egy függőágy, ott lógódzkodom, olvasok, és nézem a fellegeket. Persze sütögetés is lesz tábortűznél, naná.- Közeleg a gyermeknap. Ez alkalomból mit üzen és mit kíván a gyerekeknek?- A gyerekek éljenek sokáig, de a fülük ne érjen bokáig, mert az rusnya látvány lenne. És legyen sok igazi örömük, fogjanak ebihalat, kacsázzanak kavicsokkal, evezzenek vadvízen, koszolódjanak be rendesen, legyen fagyis az orruk hegye, és ugráljanak hadonászva kisga- tyában a jó nyári esőkben. Legyen gyerekkoruk. I Lackfi János szerint a gyerekektől és a fiataloktól é nem idegen az olvasás. Ha nem nagy öblösenf I®) szónokolunk nekik a kultúráról, akkor örömmeH®|j forgatják a könyveket, verseskötetek^Jji
