Somogyi Hírlap, 2016. május (27. évfolyam, 102-126. szám)
2016-05-02 / 102. szám
MEGYEI KÖRKÉP 2016. MÁJUS 2., HÉTFŐ Pongrácz Lázár egy kicsit a kaposvári evangélikus gyülekezet babája Boldog volt a várakozás ideje Pongráczné Győri Boglárka 1988-ban született Celldö- mölkön. 2007-ben Sopronban érettségizett a Berzsenyi Dániel Evangélikus Líceumban. 2011-ben költöztek Somogyba. férje, Máté már Kaposváron töltötte gyakorlati évét. Boglárka Tabon volt gyakorlaton, közben férje a gyülekezet megválasztott lelkésze lett. Boglárka 2013-ban diplomázott, s augusztusban felszentelték lelkésznek. 2016 februárjában született Lázár fiúk. Jelenleg Boglárka és Máté a kaposvári evangélikus gyülekezet lelkészei. Anyukája azt mondja, egy kicsit a gyülekezet babája is, akinek éppen az év szökőnapján adott életet. A fiatal evangélikus lelkész házaspár sokat várt a kisfiú érkezésére. Pongráczné Győri Boglárka, az anyuka szerint a várakozás időszaka alatt a legnagyobb mélységeket és magasságokat egyszerre élték meg. Végül egy lombikprogram eredményeként öt kilóval megszületett Pongrácz Lázár. Márkus Kata kata.markus@mediaworks.hu- Az idén 100 éves kaposvári evangélikus gyülekezeten - mondhatni - nem látszik az idő.- Nagy dolog a száz év, főleg úgy, hogy 1916 nem a legjobb történelmi időszak volt, mégis akkor döntöttek úgy a kaposvári evangélikusok, hogy szeretnének külön válni a reformátusoktól. S ehhez képest 1929-ben már állt a templomuk, ami teljes egészében összefogásból épült. Most nagyjából ezer főt számlálunk itt Kaposváron, ami ebben a körzetben nagy gyülekezetnek számít: nem jellemző, hogy mondjuk csak az idősek lennének jelen vagy csak a fiatalok, talán a negyvenes-ötvenes korosztály a legkevésbé népes. Érdekes azt látni, hogy nem a felnőttek hozzák a gyerekeket, inkább a gyerekek hozzák a felnőtteket a gyülekezetbe.- A kötelező hit- és erkölcstanoktatás hatása érzékelhető?- Számunkra ez hatalmas lehetőség. Olyan családok is megjelennek a templomban, akikről eddig nem is tudtunk. Amikor mi ide kerültünk, hét-nyolc hit- tanos csoport volt, mára ez több, mint harminc lett.- Könnyű volt Vas megyéből megszokni Kaposvárt?- Nekem igen. Ám ehhez minden bizonnyal hozzájárult az is, hogy hamar, 14 évesen elkerültem otthonról, kollégista lettem, s szerencsére hamar be tudtam illeszkedni mindenhova. Kaposvár mára a szívem csücske lett, nagyon magaménak érzem, vonz az emberek közvetlensége, s persze már ide köt bennünket az is, hogy a fiúnk itt született.- Lázár születése - mint minden családban - gondolom Önöknél is gyökeres változásokat hozott. A gyülekezettel való kapcsolatát is befolyásolta?- Biztos vagyok benne, hogy igen. Eddig is úgy osztottuk meg a munkát Mátéval, hogy Ő vitte inkább a gyülekezet vezetési és szervezési részét, én pedig inkább a gyerekekkel foglalkoztam, a hittanórák nagy részét én vittem. Ám Lázár születése, az egész várandósság óta mindenhez kicsit más a viszonyom. Főleg úgy, hogy sokat vártunk rá, s végül lombikprogramban született.- Hány év telt el a várakozással?- 2012-ben házasodtunk ösz- sze, azóta próbálkoztunk. Közben volt egy műtétem, amikor kiderült, hogy fizikailag nem lehetett volna gyerekünk természetes úton, esélytelen volt, hogy teherbe essek. Ekkor kezdtünk a kaposvári Kaáli intézetbe járni.- Most már sugárzik a boldogságtól, de gondolom, nem volt ez mindig így.- Hát mi tagadás, voltak nagyon nehéz időszakaink. Vizsgálatokra járni, várni és várni, persze mindketten feszültek voltunk. Én pedig nyilván magamat okoltam, hogy miért nem sikerül. S közben, például kereszteléseknél láttuk, hogy más családoknál úgy alakul minden, ahogy azt a nagykönyvben megírták. Néha bizony vérzett a szívünk. Mégis, a kudarcok, a szomorúságok nem bomlasztották a kapcsolatunkat, inkább építették.- Soha nem fordult Istenhez úgy, hogy miért nem segít?- Lelkészként ezekben a nehéz időszakokban nem számon- kérő volt a kapcsolatunk Istennel, inkább segítséget, erőt kértünk ahhoz, hogy újra és újra megéljük a mindennapokat. Lázárral való kapcsolatomban a legmeghatározóbb az a két hét volt, amíg várni kellett arra, hogy vajon sikerült-e a beavatkozás. Akkor a mélységeket és á magasságokat egyszerre éltük meg, Máté is és persze én is. Mert amikor abba belegondoltam, hogy mi lesz, ha nem sikerül, s még egyszer végig kell járnunk az egész utat, attól megijedtem.- Sok, egyre több család küzd ezzel a problémával, nem ritka, hogy házasságok mennek tönkre emiatt. Ha valaki nem gyakorolja ilyen mélyen a vallását, miből meríthet erőt olyankor, amikor kudarcok sorozata éri?- A múltból. Az együtt töltött időből, a közös élményekből, amikre vissza tudnak emlékezni. Aztán fontos a személyiség is, az, hogy ki hogyan tudja kezelni a nehézségeket, ki mikor tud türelmesebb lenni a másikkal, mikor kell teret adni a párunknak, hogy most inkább nem kérdezlek, hagylak, hogy magadban rendezd a dolgokat. S persze sokat segíthet a család, a barátok, de leginkább az embernek saját magában kell rendezni a dolgokat. De meg kell vall- jam, én az Istenbe vetett hit nélkül nagyon nehezen tudtam volna elképzelni és átélni ezeket a nehéz éveket. Ő segített, amikor sokan talán már azt is mondták, miért nem törődünk bele a gyer- mektelenségbe?!- Mit lehet erre mondani?- Talán azt, hogy miért kellene elzárkózunk attól, amit a tudomány kínál? Miért ne élhetnénk a lehetőséggel? A kettő nem zárja ki egymást. Az a tanmese jutott az eszembe, amikor hatalmas özönvíz pusztít a faluban, s egy ember a háztetőn vár a segítségre. Jön három csónak, szólnak belőle: gyere, szállj be! Az ember meg azt mondja, nem-nem, majd Isten ad valami jelet. Közben elmennek a csónakok, s már számonkérőn kérdi Istentől, miért nem segítesz, mindjárt felér a víz a ház tetejéig. Azt mondja erre Isten, ott volt az a három csónak, amikbe nem szálltál be, na azt a három csónakot én küldtem neked.- Önöknek a csónak a lombikprogram volt.- Igen és óriási hálával tartozunk Istennek, hogy elsőre sikerült. Mert azokkal szemben ülni a váróban és a szemükbe nézni, akik mondjuk már ötödször próbálkoznak, na az nem egyszerű feladat. Mert óhatatlanul eszébe jut az embernek, akár én is ülhetnék a helyükön.- De végül sikerült.- Igen, Lázár öt kilóval született. Úgy beszéltük meg, hogy március elsején megindítják a szülést, örültünk, hogy megúsz- szuk a szökőnapot. Aztán mégis február 29. lett belőle.- S akkor csak négyévente lesz szülinapja?- Nem, úgy döntöttünk, hogy amikor nincs február 29., akkor március elsején ünnepeljük a szülinapját.- Jó kisbaba?- Le a kalappal Lázár előtt. Húsvétkor már bevittük a templomba, ahol végigaludta az istentiszteletet. Hatalmas élmény volt számomra, hogy a feltámadás ünnepén együtt lehettünk a templomban. Én nagyon hiszek abban, hogy az, amit a pocakban megél a baba, ahogyan várják, az nagyon meghatározó az ember életében. Olyan sokan követték a történéseket, izgultak velünk, imádkoztak értünk, érdeklődtek a terhesség alatt is, hogy egy kicsit benne éltünk a gyülekezetben. Lázár pedig mintha mindezt érezné, olyan barátságos, kedves mindenkivel, mintha tudná: egy kicsit mindenki unokája és kisgyereke, egy kicsit a gyülekezet babája is... Regős Judit: a gyereknevelés nehéz folyamat, amire tudatosan készülni kell, de nem csak az anyának Jól működő családra mindenkinek szüksége van KAPOSVÁR-BUDAPEST Ha egy család jól „üzemel”, s a rendszerben alapvetően mindenki jól érzi magát, az már maga a boldogság. Ezt mondja Regős Judit írónő, a Nem születtél anyának című könyv szerzője, aki 15 éve üzemelteti a Szülők Háza közösségi helyet és családi tanácsadó szolgálatot. S nem utolsó sorban négy gyermeket nevel, házasságban. Hogy mitől működik jól egy család, s milyen szerepe van ebben a nőnek, az anyának manapság, az szerinte összetett kérdés. Annyi azonban bizonyos, érdemes tudomásul venni, hogy nem létezik konfliktusok nélküli család, ezért hát tudatosan készülni kell a nehéz helyzetekre.- Az mindenképpen pozitív változás az évtizedekkel ezelőtti helyzethez képest, hogy a szülők jórészt ma már nem csupán azért vállalnak gyereket, hogy adófizető polgárok váljanak majd belőlük, hanem azért, mert szeretik őket, szeretnének együtt megélni pillanatokat velük, s szeretnék fejleszteni is őket - mondta Regős Judit. - Manapság már sok könyv szól arról, hogyan fejlesszük gyerekeinket. Ezek persze hangsúlyozzák a szülők, az anyák szerepének fontosságát. S valóban, fontos az anya szerepe. Nem azért, mert ők jobbak lennének a nevelésben, hanem mert ők vannak többet otthon a gyerekkel. Ám azt is tudni kell, hogy ez óriási felelősséget ró a nőkre, gyakran előfordul, hogy elvesznek a felelősségben, nem jut idő sem magukra, sem a párkapcsolatukra. A férfiak pedig a legtöbbször azért vesztik el a kedvüket a családi életben, mert a nő túlságosan dirigál, mindig mindent jobban tud. Aztán ennek az a következménye, hogy vagy ellenáll vagy lelép a férfi, esetleg passzív marad. Mindezek okán tehát az egyik fontos feladat, hogy tudatosan foglalkozzon egymással a férfi és a nő a gyermek érkezése után is, ugyanakkor hagyják kibontakozni is egymást. Regős Judit szerint a mai világban, amikor a nagyszülők gyakran távol élnek a családtól, még fontosabb, hogy a szülők összehangolják a feladatokat méghozzá úgy, hogy az mindkettejüknek jó legyen. - A család nem Nemet mondani A családi, s persze anyai szerepek közt egy rendkívül gyakori hibára is felhívta a figyelmet Regős Judit. - A szülők jó része nem mer nemet mondani a gyerekének, mert nem tud: ja kezelni az esetleges dühkitöréseket. Ezért aztán a gyerek gyakran a szülő fejére nő, pedig ez neki se jó. Fontos, hogy a család modellt állítson a gyerek elé. Ezt teszem a szigorúságommal és a keretekkel is, amiket én szabok. S ezektől nem szabad eltekinteni, mert a gyerekek sokszor nem tudják hol a határ, meddig szabad elmenniük. születik meg automatikusan attól, hogy gyerek érkezik a családba - hívta föl a figyelmet Regős Judit. - A családdá válás egy folyamat, amiben a legkritikusabb időszak az első három év, s bizony minden egyes gyerekkel újraindul ez az időszak. Talán már nem tart három évig, de minden gyerek érkezésével újra kell építeni a struktúrát. Tudatosan kell hát készülni a szülők közti feladatmegosztásra, arra hogy a gyermek érkezése után is foglalkozzon egymással nő és férfi, de a tudatos készülés fontos eleme az is, hogy legyünk tisztában azzal: gyakran előfordul, hogy a szerepek megváltozásával bekapcsol egy tudattalan modellkövetés. - Tipikus példa: egy pár a gyerek érkezéséig boldog kapcsolatban él, mindketten dolgoznak, esetleg a nő a férfi főnöke, s talán éppen abba szeretett bele a férfi, hogy a nő a munkahelyén határozott, érdekli a munkája - mesélte a tipikus történetet Regős Judit. - Majd amikor megérkezik a gyerek, a férfinál bekapcsol az anyamodell, aki anno mosott, főzött, takarított, s elkezdi számon kérni a nőt, miért akar vissza menni dolgozni, miért nem főz, miért érdekli jobban a munkája, mint a család. Pedig nem érdekli jobban, csak azt kell tudomásul venni, hogy gyökeresen nem fog megváltozni egyetlen ember személyisége sem attól, hogy családdá alakulnak. Ám tudatosan lehet készülni ezekre a konfliktushelyzetekre. S akkor talán az „itt állok egy szerencsétlennel” érzést az az érzés váltja föl, hogy ez egy természetes reakció. Szoktam mondani, azt már tudjuk, hogy a szülés fáj, s amikor elkezd fájni, akkor senki nem gondolja, hogy most meg fogok halni, hanem tudjuk, hogy miért történik. Ilyen a kapcsolat is. Ha tudom, hogy a családi életben vannak fájdalmas pillanatok, tudom, hogy erre számítani kell, mert hát nem hihetjük, hogy van konfliktusok nélkül működő család, akkor készülünk rá, könnyebben elfogadjuk, ha bekövetkezik. S ha mindezekkel együtt a család úgy üzemel, hogy mindenki alapvetően jól érzi magát a rendszerben, akkor az már maga a boldogság. Márkus Kata
