Somogyi Hírlap, 2016. április (27. évfolyam, 76-101. szám)

2016-04-06 / 80. szám

2016. ÁPRILIS 6., SZERDA KITEKINTŐ 11 Táncpróbával indult, ma koreográfiákat tanít ovisoknak, tiniknek, nagyiknak A hastánc nem hóbort, hanem igazi művészei Járvásné Manyi civilben egészségügyis. Emellett hastáncot tanít. „Lányai” számos versenyt megnyer­tek. Nem az motiválja, a hastánc és tanítása révén valósítja meg önmagát. Popovics Zsuzsanna zsuzsanna.popovics@mediaworks.hu A hastánc megváltoztatta az éle­temet - írja magáról Manyi egy internetes blogoldalon. Közel tíz éve nagyon az elején kezdte az arab zene- és tánckultúrával va­ló ismerkedést. Ma ott tart, hogy ő változtat mások életén. A mi­kéntekről kérdeztük az orgová- nyi fiatalasszonyt.- Teljesen véletlenül találkoz­tam a hastánccal, de valami titok folytán megfogott, és erős vágyat keltett, hogy jobban megismer­jem - kezdi a bemutatkozást Ma­nyi. - Szakmámból kifolyólag ér­dekel az egészséges életmód, a tes­ti-lelki jóllét gyakorlati megvalósí­tása. Korábban asszisztensként dolgoztam a helyi háziorvosnál. Gyes után az orvosi rendelő labor­jában dolgozom. Jól ismerem a fa­lut, sokan ismernek engem, ezál­tal nagyobb bizalommal vannak irántam azok az anyukák, akik hozzám irányítják a gyerekeiket. A helyi nyugdíjas klub tagjai is el­sőre „bevállalták”, hogy az unoká­ikkal együtt vegyenek részt egy táncos produkcióban a falunapon. Azóta minden hasonló „buliban” benne vannak.- A nagymamák is hastáncolnak?- Nem, de van olyan műfaj, amiben jól érzik magukat a szín­padon, és a közönség is értékeli a „belevalósságukat”.- Mikor kezdett el táncolni?- Tíz évvel ezelőtt alig volt kulturális élet a falunkban. A művelődési ház vezetőjének biz­tatására kezdtem el zenés-tán­cos foglalkozásokat tartani a helyi gyerekeknek. Később egy showtánc-tanár tartott táncórá­kat, az egyik csoportnak pe­dig hastáncot. Később rájöttem, hogy ez messze állt a valódi has­tánctól, ám mégis ennek kap­csán kezdtem utána járni en­nek a csodálatos világnak.- Mi fogta meg?- A hastánc nőies, színes, aki műveli, annak fejlődik az önbizal­ma, a világról alkotott képe. Krea­tív, alkotó típusú ember vagyok, te­le ötlettel. A tánc mellett ezeket ma már a színpadi ruhák varrásában is megvalósítom. Messziről indul­tam. Kezdetben DVD-ét vásárol­tam, interneten nézelődtem, pró­báltam otthon képezni magam. Hamar rájöttem, hogy egyedül, a négy fel között nem lehet meg­tanulni hastáncolni. így jutottam el Kecskemétre, ahol több hastán­costól is tanultam. A folyamat nem ért véget, olyan nincs, hogy valaki már mindent tud a hastáncról, és nem képzi tovább magát.- Miért kezdte el a gyereknek is tanítani?- Egy tévéműsorban hallot­tam a hastánc gyerekekre gyako­roltjótékony hatásáról. Korábban a szülők már kérték, hogy tanít­sam a táncpróbákon, de ellenez­tem, mondván ez nem gyermek­nek való. Amikor láttam, hogy ez éppen hogy nincs így, mi is be­levágtunk. A Jasmin Hercegnők nevű formációval néhány hónap gyakorlás után beneveztünk egy versenyre. Szentesen léptünk kö­zönség elé, a 6-7 éves lánykák hangos közönségsikert arattak. Egy hónap múlva indultunk egy szolnoki versenyen, amit meg­nyertünk. Az kapott élmények, a szakmai zsűri bátorító szavai arra késztetek, hogy folytassuk, amit elkezdtünk. A Jasmin Her­cegnők bekerültek az ország leg­jobb hastáncos gyermekcsoport­jai közé. Azóta nem volt olyan verseny, ahol ne kerültünk vol­na dobogóra. A kezdeti siker részben annak szólt, hogy kevés volt a gyerekcsoport. Ma ez már nincs így, de ez örömteli dolog. Emellett mi is fejlődünk, ügye- sedünk, jelenleg az Orgovány Gyöngyszemei néven vagyunk ismertek.- Megvan még a legelső csoport?- Ők tavaly ősszel búcsúztak, mivel elkerültek a faluból, távoli helyeken tanulnak, nem tudnak részt venni a táncpróbákon. Volt nagy sírás-rívás. De az élet vele­járója. Jelenleg óvodásokkal, kis­iskolásokkal, tinikkel foglalko­zom, és nyugdíjasokkal. A közös pont, hogy szeretünk táncolni, szeretjük ezt a közösséget.- A tánc kapcsán változnak a gye­rekek?- Egyértelműen bátrabbak, fe­gyelmezettebbek, főleg a verse­nyek, a színpadi „rutin” révén. Az iskolából kapok olyan visz- szajelzést, hogy az, aki korábban meg sem mert szólalni a tanórá­kon, most ügyesen felel, kiáll és verset mond az ünnepségeken. A tánc nyújtotta sikerélmények ho­zománya, hogy kinyílnak a gye­rekek, nő az önbizalmuk. Fontos ég, hogy jobban elfogadják egy­mást, mivel a színpadon egymás­ra vannak utalva. Jobban alkal­mazkodnak, segítik a társaikat.- Mivel biztatná azt, akiknek affi­nitása van, de bátorsága nincs a hastánchoz?- Saját tapasztalatom, hogy a gyerekek hercegnőkké, a felnőt­tek igazi nőkké válnak, amikor hastáncolnak. Egy-egy színpadi produkció létrehozása verejtékes gyakorlást kíván, ez egy alkotási­folyamat. Ami kikerül a színpad­ra, azt művészetként fogjuk fel, éljük meg. Egyszeri alkalom, ami ott és akkor születik. Felemelő él­mény, érdemes kipróbálni! Évente gáláznak Évente egyszer egész estés gálaestet tartanak Orgovány Gyöngyszemei, ahová meghív­ják a szülőket, érdeklődőket. Mivel a próbák nem nyilváno­sak, a versenyekre pedig ke­vesen jutnak el nézőként, erre van is igény a faluban. Leg- Ä utóbb januárban adtak telthá- zas műsort a hastáncosok és meghívott táncos barátaik a '/ művelődési házban. Tehetségkutatóban jártak A TV2 tehetségkutatót szervez, gyerekek számára. Mivel az Or­govány Gyöngyszemei gyakran megfordul versenyeken, Buda­pesten is ismerik őket. A szak­mai kapcsolatok révén aján­lották az orgoványi hastánco­sokat a casting szervezőinek. A bemutatkozás nemrég le­zajlott, Manyi nagyon büszke a lányokra. Mint mondja, nem csak a táncban voltak „profik", de ügyesen mozogtak a kame­rák előtt, bátran válaszoltak a hj,rtelen jött kérdésekre, meg­oldották a váratlan szituáció­kat. Most várják az értesítést, hogy visszahívják-e őket. Első magyarként integetni az országnak a világűrből elképesztő érzést váltott ki belőle Farkas Bertalan érdekes túlélési gyakorlatai Farkas Bertalan vadászpiló­táról, az első magyar űrha­jósról, űrkutatóról egy esz­tendeje jelent meg könyv. Az évforduló tiszteletére a könyvben leírtakról és a vi­lágűrrel kapcsolatos élmé­nyeiről mesélt a közönség­nek. Hatalmas volt az érdeklő­dés Farkas Bertalan előadá­sa iránt, a könyvtár zsúfolá­sig megtelt látogatókkal. A rengeteg fiatal érkezését a vadászpilóta úgy értékelte, hogy lehet, már közöttük van a második magyar űrhajós. Neki sem volt sokáig kapcso­lata a világűrrel.- 1949-ben születettem és semmilyen kapcsolatom nem volt a világűrrel - kezdte el életének, pályájának történe­tét Farkas Bertalan. A leve­gővel volt kapcsolatom, mert a Budapest-Moszkva járat ott ment el felettünk. Azt gondol­tam az általános iskolás fe­jemmel, hogy milyen fantasz­tikus dolog lehet pilótának lenni. Ezzel a kapcsolatom a levegővel be is fejeződött. Utá­na jött az első mesterséges hold a Szovjetunióból, majd Gagarin. Eljött az első, az­tán a második űrrepülés is és kezdtük elhinni, hogy ez nem vicc, ez létezik és komoly. Ak­kor még úgy gondoltam, hogy mérnök vagy futballista le­szek. Édesanyám azt mondta, hogy édes kisfiam, a foci ve­szélyes, hagyd a futballt. Azt válaszoltam, hogy ha hagyom a futballt, akkor pilóta leszek. Nem nyugtattam meg - mesél­te viccelődve. A repülést még a nyíregyhá­zi sportreptéren szerette meg és itt határozta el, hogy a jö­vőben is ezzel szeretne foglal­kozni.- Miután vadászpilóta let­tem, a szovjet kormány úgy döntött 1976-ban, hogy nem csak fedélzeti műszekeret visz­nek fel a világűrbe, hanem va­dászpilóták közül keresnek ön­kéntes jelentkezőket. A felesé­gem azt mondta, felejtsem el az űrben repkedést, van egy kis­lányunk, fel kell nevelnem. Ki­lencvenötén jelentkeztük Ma­gyarországról. Folyamatosan rostáltak bennünket. Az űr­utazást komoly orvosi vizsgá­latok előzik meg. Ezek nem szimpla vizsgálatok, ezek in­kább tortúrák. Fizikai és pszi­chés megterhelést is jelentet­tek sokszor.- Kemény dolgokon men­tünk át. Nem volt olyan test­részünk, belső szervünk, amit ne néztek volna meg. Volt egy olyan időszak, amikor azt mondtam, hogy köszönöm szé­pen, én nem szeretnék űrha­jós lenni. Rábeszéltek, várjam meg az utolsó orvosi vizsgá­latot, utána eldönthetem, mit szeretnék. A következőkben az űrhajós mesélt néhány próbáról, amit ki kellett állnia.- A centrifuga egy na­gyon aranyos kis szerkezet. A lényege az, hogy túlterhe­lést hoznak létre. Egy fülké­be befektetik az űrhajóst, itt harminc másodpercig kel­lett 8G-t elviselni. Ez azt je­lenti, hogy 560 kilogrammal nehezedtem bele az ülésbe. Van, hogy elveszted az esz­méleted, de akkor ott dolgoz­ni kell, értékelni a dolgokat, amiket feléd küldenek. Ott már nem tudsz beszélni. A másik nagyon érdekes szer­kezet, a Hilov-hinta. Ez a hin­ta nem köríven mozog, ha­nem mindig vízszintesen. Ez az emberi szervezet számára nem egy elfogadható dolog. Ezen kívül ez a hinta közben még forog és billeg is. Ilyene­ken kellett nekünk nagyon sokat gyakorolni. Az űrrepülés előtt másfél évvel tudta, hogy ő fog repülni. Azt mondta, az a másfél év az egyik legnehezebb időszak volt az életében.- Talán a legérdekesebb szá­momra a túlélési gyakorlatok voltak. Olyan helyzetet állítot­tak nekünk elő, mintha visz- szajönnénk a világűrből, de épp Szibériában, az óceánon vagy épp a sivatagban szél­iünk le, egy előre nem látha­tó szituációban. Ezeken a gya­korlatokon senki nem segít, csak figyelnek. A tengeri túl­élési gyakorlat volt az egész felkészítés során számomra a legnehezebb. A tenger hul­lámzását egyszerűen nem le­het értelmezni se frekvencia szempontjából, se amplitúdó szempontjából. Tehát ott meg­bolondul az ember szerveze­te. A végén a kabinunkból be kellett ugranunk a tengerbe, alattunk úszkáltak a búvárok. Nem segítettek, de túléltük. Fantasztikus élmény volt. Azt beszéltük, hogy ha egy ilyen próbát kiálltunk a Földön, ak­kor nem lesz semmi bajunk a súlytalanságban. Farkas Bertalan 1978-ban kezdte meg az űrhajóskikép­zést, majd 1980-ban a Szo- juz-36 űrhajó fedélzetén indult el a világűrbe. Nyolc napot töl­tött ott.- Fent az űrben érdekes do­log például az evés és az al­vás. Ott nincs fönt, lent, jobb­ra, balra, mert teljesen feles­leges ezeket a dolgokat értel­mezni. Én és egyik társam a falon aludtunk, de volt, aki a plafonon. Hálózsákokba búj­tunk ilyenkor, amiket gumi­szalaggal kellett rögzíteni az űrállomás falához vagy a mennyezethez, mert célszerű volt ott ébredni, ahol elalud­tunk.- Az egyik legcsodálatosabb érzés volt, amikor a világűr­ből megpillantottam Magyar- országot. Első magyarként in­tegetni az országnak a súly­talanságból elképesztő érzés - fejezte be gondolatait Farkas Bertalan. Nemes Zsuzsanna

Next

/
Thumbnails
Contents