Somogyi Hírlap, 2016. április (27. évfolyam, 76-101. szám)
2016-04-30 / 101. szám
fi ÉDESANYÁM SZERETLEK! 2016. ÁPRILIS 30., SZOMBAT Pillanatnak töredéke voltál FÉKTELENÜL futhatnék feléd,/ mert ölelő karodba mentenél,/ holdsugárral, ha este betakarnál/ szép szavaidnak párnapi- héjén/ újra, s újból megpihennék. PILLANATNAK töredéke voltál!/ Csendes zsongás. Földi tünde./ Mosolyvarázs minden este. Reggel,/ mint gazdag tőről fakadt kincs,/ úgy osztogattad örök értékeid. NAP voltáll, felittad a köny- nyem./ Simogattál, elmúlott a bánat./ Kezed által lett ételeknek íze./ Bástya, ki az ütésektől védett./ Édesanya, erős, gyengéd kézzel./ Kérges barázdáit, úgy érinteném. VIRULÓ gyermeked, élete teljén,/ mint megsebzett virágszál,/ egy ágvégről törve, földre hullt.../ Elfújta a szél. A fellegekbe fel./ Azóta hajadba, észrevétlenül,/ számtalan ezüstszálat font az éj. Remek rajzszakkör működik a kaposvári Nagyboldogasszony Katolikus Általános Iskola, Gimnázium és Zeneművészeti Iskolában Nagy- né Molnár Júlia vezetésével. Az 1-4. osztályos diákok közösen azt találták ki, hogy valamennyien lerajzolják édesanyjukat, s úgy jelenítik meg őket, mintha a Nap koronája lennének. S közben egy tarka virágos rét mosolyog rájuk... Nagymamánk volt a mi jó édesanyánk A mi történetünk inkább a Nagymamám, szeretlek címet kapná. Mi hárman félárván maradtunk, sajnos Anyukánk nagyon fiatalon súlyos betegség miatt hamar itthagyott minket. így a Nagymamánk, a Ka- posfőn élő Nagy Lajosné volt az Anyukánk. Nyugdíjas éveit azzal töltötte, hogy nevelt minket. Mosott, főzött, takarított utánunk. És persze kényeztetett, aminek mi nagyon örültünk. Például gyakran három féle ebédet készített, mert volt amit egyikünk vagy másikunk nem szeretett. A Nagymamánk soha nem szerette volna, hogy azt érez- zünk, hogy nekünk nincs Anyukánk. Ő egyben Anyuka, Nagymama és már régóta Dé- dimama is. Ő nélküle mi sem lennénk. Köszönjük hogy felneveltél minket. Köszöntünk ma téged: Adrienn, Mónika, Lajos A legjobb barátnő ZENGŐ ajkad rózsapír. Szóra bír./ Elmondanám, hogy nagyon fáj.../ ...de most mindenki örül,/ gyerekzsivaj köröskörül,/ virággal teli utca, tér,/ réten is kinyílt a pipitér. FELEMÁS kép. Nem egy a cél./ Mind ’ más helyre veszi, / viszi a tavasz szülte csodát, / a krókuszt és primulát,/ a tulipán szálait, csokrát./ Ma édesanyák napján,/ csak telefonok némák. MÁR álom és papírkép tekint rám./ Nincs rendezetlen számlám. Van/ tétlen bolyongás, meg egy tábla/ a virágüzlet kirakatában: / Vasárnap zárva. József Tibor, Kaposvár $»p«Ä oil! Dömény Luca rajza Nehéz szavakba önteni mit is jelent számomra az én Anyukám. Nagyon szeretem Őt, mindent megtennék érte ahogy Ő is megtett, és ma is megtesz értünk mindent! Hárman vagyunk testvérek, háromszorosan nagyszerűen teljesít az Anyu. Rengeteget dolgozott azért, hogy mi boldogok legyünk és mindent megadott amit csak kiejtettünk a szánkon. Volt, hogy egyszerre három munkahelyen dolgozott csak azért hogy nekünk megadjon mindent amire lehetőség volt. Hajnali 4-re ment a helyi pékségbe, onnan rohant hogy kihordja az öregeknek az ebédet az egész faluban. Mindezt biciklivel, ha esett, ha fújt, ha tikkasztó meleg volt. Aztán ment a harmadik munkahelyre... Este 5-6 óra fele ért haza, s mindezek után ellátta a családot és a háztartást. Általában anyával szoktunk tanulni, házi feladatot leellenőrizni is. Sokszor fáradt volt, párszor a fotelban ülve elaludt, de soha nem panaszkodott mert tudta mind ezt értünk csinálja. Anya nem csak csodálatos anya hanem a lelki társam is egyben. Mindig mindent meglehetett vele beszélni. Persze a „csínytevéseimet” iskolás koromban próbáltam eltitkolni de valahogy mindig tudta mire hazaértem. Mondogatta, hogy,, mire hazaértek én mindig mindent tudok” - nem tudom, hogy csinálta, de tényleg így volt. Felnőttem és a mai napiga lelki társam a legjobb barátnőm és most már a „csínytevéseimet” is megosztom vele. Mindig meghallgat és ellát jó tanácsokkal, tapasztalatokkal. Mindig egymás mellett álltunk és állni is fogunk bármi is történjen! Egyszer én is ilyen példás, szeretettel teli anya szeretnék lenni, de ha fele ennyire jó anya lennék mint Ő, már boldog lennék! Az én anyukám (részletek) Szemed tükre mint a gyémánt, úgy tündököl, úgy ragyog... elmondtad már milliószor: legszebb kincsed én vagyok. Te vagy az én őrangyalom, hogyha hívlak nem késel. Tudod anyu, úgy szeretlek... nem mondhatom elégszer... Csili (Horváth Csilla), Mernye Papp Liza Fruzsina 9 éves, a kaposvári Zrínyi Ilona kisdiákja. Ő ilyennek látja az Édesanyját Mégis megtartott Köpeny Két szemed ragyogott, mint fénylő csillag az égen,/ De szép is volt, nem is olyan régen,/ Mikor puha bársonyos két kezed simogatott éngem./ Mindent eladnék, eladnám a lelkem a Nap sugarának,/ Abból fonjon koszorút, drága jó anyámnak! Megcsókolnám a földet, ahol tett-vett két kezed,/ Arany-rubint-drágakő életed mércéje./ Felbecsülhetetlen kincs voltál, sorsod volt az Éke!/ Csokrot kötnék, óriását - szépet, /A világon mindent megtennék én érted. Alkotnék gyönyörűt, Istenhez fohászkodnék,/ Ha még az életemben egyszer NÉKED kezet csókolhatnék./ Lelkemnek te voltál a kincses kamrája: Drága jó anyám!/ Szívemnek gyöngyös bokrétája. Itt vagy te mindenütt, benne: fűbe-fába/ Szívem meg virágba, dalba, muzsikába./ Velem vagy a napnak minden órájába./ A szívem legmélyén bezárva./ Fentről vigyázva borítasz köpenyt rám az élet viharába. Bukács Zoltánná Kaposvár Már öreg asszony vagyok, de egész életemben nem tudtam szabadulni a gondolattól, hogy csak a véletlennek köszönhetem, hogy vagyok. Amikor megjelent a pályázati kiírás, rögtön úgy éreztem, hogy a már 25 éve eltávozott édesanyámnak ezúton is szeretném megköszönni, hogy mégis úgy döntött: vállal engem. Miután Budapestet 1944-ben elfoglalták a németek, édesapám megkapta a katonai behívóját. A nagy öröm, hogy közös gyermekük megfogant, bánattá, bizonytalansággá változott napok alatt. Úgy döntöttek - távol a szüleiktől -, hogy keresnek egy orvost nagy titokban, és nem vállalják abban a bizonytalan jövőjű világban az utódot. A rettenetes napon édesanyám elment egy templomba, hogy a jó Isten előtt kiöntse a szívét, és keressen nagy fájdalmára valami írt, esetleg feloldozást. Sírva térdelt a Szűzanya oltára elé. Meglátta őt egy atya, látva összetört- ségét, hallva zokogását, odament hozzá. Édesanyám elmondott mindent a jóságos, együtt érző atyának, aki leültette és hosszú ideig beszélt hozzá, vigasztalta, s próbálta más belátásra bírni. Édesanyám kezdett megnyugodni és egyre jobban érezte, hogy vállalnia kell a gyermeket a kilá- tástalanság ellenére is. Amikor hazament, egy levél várta, hogy édesapja a falujukból eljön érte, pakolja össze a legszükségesebb holmikat, és segít neki a szülői házba visszamenni. Édesapám másnap bevonult a katonasághoz. Amikor három nap és három éjszaka alatt hazaértek, édesanyám naplót kezdett írni. Minden pap, mintha levelet írna édesapámnak, leírta az érzéseit, a történéseket, a kitelepítést, menekülést, az oroszok bejövetelét, a lengyelek befogadását, és a babavárás örömeit. Kötött, horgolt, varrt, hogy mire a pici megérkezik, minden meglegyen. Amikor el kellett hagyni a falut, egy ládába tette a kész babaholmikat és elásta a pincében. Mikor felszabadult az ország és visszamehettek az otthonukba, hűlt helyét találták a ládának. Közben édesapámról semmi hír sem volt. Eljött 1945 tavasza, már szállingóztak vissza az életben maradt katonák, édesanyám várt, és írta a leveleit a naplóba. A családból többen meghaltak. Egyetlen öröme kicsi leánykája volt. Elmúlt egy év, és a napló írása hirtelen egy mondat közepén megszakadt! Haza érkezett sebesült, csonttá fagyott édesapám, de élt! Súlyos depresszióval küzdött, de volt orvosság a bajára, ott volt a kacagó, mindig vidám, csacsogó kicsi lánykája. Szüleim együtt adtak hálát a jó Istennek, hogy végül úgy döntöttek, hogy vállalnak. Köszönöm édesanyám, ezerszer KÖSZÖNÖM! Most is nagyon szeretlek! Wolf Sándorné, Lengyeltóti Az iskolásoknak írtam... Ezt a verset 1974-ben írtam. Amikor fiam és leányom kis diákok voltak, többek között ezen verssel köszöntöttek bennünket, édesanyákat az anyák napi ünnepségen. Ma már 79 éves édesanya, nagymama és dédnagymama vagyok. Nagyon szeretem őket, és életem folyamán igyekeztem jó példát mutatni nekik az isteni, emberi és szülői szeretetből. Szeretném, ha így maradnék meg az emlékezetükben. özvegy Kreka Ferencné Karád Meg is fogadom, minden jó szavát Az én jó anyámnál nincs jobb a világon. Két szeme jóságos, szíve puha bársony. Ha fejemre teszi, dolgos két kezét, Szelíden ennyit mond: Gyermekem csak jó légy! Nincs anyai szívnek nagyobb öröme, Mintha hallja s látja, hogy jó a gyermeke. Szívembe véstem drága mosolyát. Meg is fogadom, minden jó szavát. Anyák napján szívből köszöntöm ezért. S hálásan megcsókolom, dől gos két kezét. &
