Somogyi Hírlap, 2016. április (27. évfolyam, 76-101. szám)

2016-04-22 / 94. szám

fi MEGYEI KÖRKÉP 2016. ÁPRILIS 22., PÉNTEK Ötszázalékos ételáfa 2018-tól: árat csökkenthet, fogyasztást növelhet Végre egy jó hír a balatoniaknak ► Folytatás az 1. oldalról BALATON - Az öt százalékra le­vitt áfa már valóban komoly lö­kést adhat a vendéglátásnak, az már feltehetően az árakban is meg fog jelenni - vélekedik Makkos Péter, aki éppen a na­pokban nyitotta ki fonyódi ven­déglőjét a „téli álom” után. - Régóta mondogattuk, hogy a Balatonnak komoly verseny- hátránya a 27 százalékos adó. A horvátok például már több éve meglépték,v hogy a turizmust érintő adókat tíz százalékra csökkentették. Az, hogy 2018- ig előre látunk, már önmagá­ban eredmény, kiszámíthatób­bá teszi a vállalkozások műkö­dését, fogyasztást növelhet, s az áfacsökkentéssel talán bér­re és fejlesztésre is több marad. A teljes sikerhez azonban véle­ményem szerint kellene még az is, hogy minden élelmiszer adó­ja öt százalék legyen. Makkos Péter szerint a jó híre­ket beárnyékolja kissé az, amit a Szép-kártya jövőjéről halla­nak. A felröppenő elképzelések alapján az Erzsébet-utalvánnyal együtt megszüntetnék és a dol- gozók(»ijö.vő, évtűl készpénzben kapnák a cafetériát. A fonyódi vállalkozó amondó, hogy az il­letékesek talán bele sem gondol­tak, egyes vendéglátó helyeknek ez mekkora visszaesést okozhat. - Komolyan kell ugyanis attól tartani, hogy aki most Szép-kár­tyával, Erzsébet-utalvánnyal fel­szerelkezve érkezik a nyaralás­ra, az onnantól, hogy készpénzt kap, azt már nem erre a célra Siófok már télen is a top 10-ben Az első negyedévben közel 80 Százalékkal többen, ráadá­sul nagyobb értékben fizettek Szép-kártyával, mint tavaly - derül ki az internetes szállás­közvetítő portái összegzéséből. Szigetvári József, a szallas.hu ügyvezetője is úgy véli, hogy a Szép-kártya eltörlése szinte biz­tosan megtorpanásra kénysze- ritené a szektor fejlődését. A portál szállásfoglalásai alap­ján egyébként Siófoknak im­már az év első három hónap­jában is sikerült betörnie a top 10 hazai úti cél közé, még­hozzá nyolcadik helyre. Bala- ton-parti település nincs az első nyolcban, a dobogón Budapest, Eger, Gyula a sorrend. : ROS Í2PÉ Csütörtök délelőtt a siófoki ki kötőben. A balatoni giroszosok már fenik a késeiket, már csak vendég kellene... költi, vagy csak kevesebbet szán belőle üdülésre mint most, ami­kor másra nem lehet felhasznál­ni. Azt tartanánk jónak, ha leg­alább a Szép-kártya megmarad­na, sokj helyen ma már a forga­lom harminc százalékát ez jelen­ti. S fenyegetők a tervek a szál­lodaszektor számára is, véget ér­het a telt házas hosszú hétvégék ideje. Az éttermesek számára nem sok jóval kecsegtet a köztudot­tan befolyásos Parragh Lász­ló véleménye. Az országos ka­marai elnök ugyanis a napok­ban azt mondta, szerinte is meg kellene tartani legalább a Szép-kártyát, de úgy, hogy az azon szereplő összeget csak szállodai szolgáltatásra lehes­sen felhasználni. Az érintett i szakmai szervezetek, i>u szak- szervezetek várakozó álláspon­ton vannak, a kormány ugyan­is nem egyeztetett velük a ca- feteriaelképzelésekről. Rogán Antal, a Miniszterelnöki Ka­binetirodát vezető miniszter a siófoki hajós szezonnyitón la­punk kérdésére azt mondta: azt szeretnék, hogy a magyar em­berek számára megmaradja­nak az eddigi lehetőségek. „Ez viszont már csak egy új struk­túrában képzelhető el, ezért nem is Szép-kártyában meg Erzsébet-utalványban gondol­kodunk, hanem készpénzes, de adómentes juttatásban és a,tu­rizmus, a szálláshelyek fejlesz­tését szolgáló megoldásban. A részleteket a nyár elejére dol­gozza ki a kormány”. Dávid Ferencnek, a Vállal­kozók és Munkáltatók Orszá­gos Szövetsége (VOSZ) főtitká­rának az a véleménye: az opti­mális megoldás a Szép-kártya és az Erzsébet-utalvány össze­vonása lenne. Fónai Imre Eletjáradékot kapott, később le kellett vágni a lábát Elgázolta Rákosi konvoja SOMOGYIAD Elgázolta Rákosi Mátyás autója és sofőrje, ezt ál­lítja egy somogyjádi férfi csa­ládja. A súlyosan megsérült textilgyári munkás élete végé­ig járadékban részesült a bal­eset miatt. A történtekről a fér­fi lánya, Birkás lánosné beszélt nekünk, aki ma már nyugdíjas, korábban a téeszben dolgozott. Á baleset 1956-ban történt, a családi emlékezet szerint ősz­szel. A férfi a „köves úton” jött haza, máig így nevezik a Fo­nyódra vezető utat Somogy- jádon, pedig már régóta asz­falt borítja. Vörös Gyula a Ka­posvári Textilművekben dolgo­zott, egy napon a műszak lejár­ta után vette hazafelé az irányt. Jutát elkerülve ballagott az út­test szélén, mert akkor még jár­da sem volt az út mellett.- Hirtelen egy ütést érzett, és nagy fájdalmat. Elgázolta az au­tó, azt ennyi idő távlatából nem tudjuk, hogy elölről vagy hátul­ról érkezett a konvoj, és azt sem, hogy hová tartottak - mond­ta Birkás Jánosné. - De arra egyöntetűen úgy emlékezünk, hogy Rákosi Mátyás sofőrje ve­zette az autót, amelyben Ráko­si ült. A baleset után segítettek az édesapámon, mentőt hívtak hozzá, nem hagyták cserben. Először a kaposvári kórházba szállították a sérültet, aztán Bu­dapestre vitték gyógykezelésre. A sebészek le akarták vágni a roncsolt lábát, de a fővárosban meg tudták menteni. Tudott jár­ni ezután, de nehezen. Később azonban egy vonatbalesetben elvesztette a lábát 1960-ban, akkor már a MÁV-nál dolgozott.- A felelősségét elismerte az állam a baleset miatt, az édes­apám azután 700 forint életjá­radékot kapott havonta, ami akkor jó pénz volt. Később a nyugdíj mellé is pontosan hozta a postás. Apám nagyon szorgal­mas ember volt, a baleset előtt Akár így is történhetett- Nagyon érdekes ez, akár így is történhetett - mondta Nagy Zoltán kaposvári helytörténész, akinek szintén új volt az eset. még csak hasonlóról sem érte­sült. - Elképzelhető, hogy Ka­posvár és Budapest között köz­lekedett egy konvoj a pártálla­mi vezetőkkel, hiszen a fonyó­di volt a főút akkoriban a Bala­tonra, a 67-es utat csak az öt­venes évek legvégén építették meg. 1956-ban Rákosi maga még utazhatott ilyen konvoj­jal, de közvetlenül a forradalom előtti utolsó időben már ennek kicsi a valószínűsége. Az, hogy a gázolás ősszel történt volna a családi visszaemlékezők sze­rint, egyáltalán nem perdöntő, hiszen ennyi év távlatából már nem lehet biztosan emlékezni arra, pontosan mikor követke­zett be a baleset.. kútásóként is dolgozott. Aztán a kaposvári textilgyárban raktá­rosként is tevékenykedett, majd vasutas lett. Nyolc gyermeke született, és már a baleset ide­jén is voltak gyermekei. 1981- ben halt meg 77 éves korában. Megkerestük a Magyar Nemzeti Levéltár Somogy Me­gyei Levéltárát, ott azonban nem hallottak még erről az esetről. Talán Somogyjádon a helyi dokumentáció megőriz­te a nyomát, vetették fel a le­véltárosok. Lőrinczné Kiss Ilo­na polgármester szintén nem tudott információval szolgálni az ügyről. K. G. Jeges támadás ellen védekeznek SOMOGY Évente 3-4 milliárd fo­rinttal csökkenti a mezőgazda- sági károkat a régiónkban mű­ködő jégeső-elhárítási rend­szer. Erősödhet a biztonság, ha Zalában is kiépülhet a három megyében üzemelő hálózat. Május 1-től szeptember végé­ig bármikor élesíthető a 141 ta­lajgenerátor, melyeket 25 éve használnak Somogybán, Tol­nában és Baranyában. A beren­dezések tavaszi karbantartá­sán túl vannak a szakemberek, napokon belül befejezik a tele­pítést. Huszár István, a Nefela Dél-magyarországi egyesülés ügyvezetője elmondta: pályá­zati lehetőség esetén Zalában is létrehoznák a jégeső-elhárí- tó rendszert. Terveik szerint 42 készüléket helyeznek ki a me­gye különböző pontjaira, a fej­lesztés mintegy 80 millió fo­rintba kerül.- Ha valóra válik az elképze­lés, az kifejezetten előnyös le­het az észak-somogyi területen gazdálkodóknak is - közölte. - A berendezéseknek köszönhe­tően kitolódik a védelmi határ. Az egyesület éves költség- vetése nagyjából 160 millió fo­rint, a fennmaradáshoz, a rend­szer fejlesztéséhez a termelők támogatására is szükség van. Nemrég több mint tízezer gaz­dálkodót szólított meg a szak­mai szervezet, Huszár István abban bízik, hogy egyre töb­ben felismerik a megelőzésben rejlő lehetőségeket. A Dél-Du- nántúlon az elmúlt időszakban közel 70 százalékkal csökkent a jégkár, évente nhárom-négy- milliárd forintnyi veszteség­től menekülnek meg a gazdák. Hasonló nagyságrendű kártól mentesül a lakosság is.- A Hármas-hegyen, Hosz- szúheténynél található a radar- központunk - mondta. - Jég­eső-veszély esetén SMS-t kap­nak a generátorkezelők, és rö­vid időn belül beindítható a vé­dekezés. Harsányi Miklós Az „El Camino” lányai voltak NAGYATÁD A nagyatádi Turisz­tikai Központban nyílt kiállítás az „El Camino lánya voltam” címmel a zarándokútról. A cso­port két magyar résztvevője­ként Rózsavölgyi Hilda festmé­nyeivel, Ferencz Ági fotóival il­lusztrálta úti beszámolóját. Elmondták, a 800 kilométe­res zarándokutat 33 nap alatt teljesítették, mely Santiago de Compostelában, Szent Jakab földi maradványai fölé emelt székesegyháznál ért véget. Út­juk során sok viszontagságon mentek keresztül. A tűző na­pon fejfedő és víz nélkül kellett menniük. A gondviselés mellé­jük állt és Hilda az út mellett egy kalapra, később egy bot­ra lelt. Naponta 26-28 kilomé­tert is megtettek. Az új állo­máshelyre érkezve gyors für­dést követően indultak a más­napi útra szükséges étel-ital beszerzéséhez. Igaz, ettek son­kás szendvicset is, de az „ün­nepi vacsora” tojásrántotta volt hagymával. Kiépített szállá­sokkal várták őket, az ár há­rom eurótól kezdődött. Külön öröm volt, amikor a 30 szemé­lyes termek helyett négyágyas szobákban pihenhették ki fára­dalmaikat. Hagyomány, hogy mielőtt a célhoz érnek, „megtisztulnak”. Ők is megfürödtek, tiszta ruhát öltöttek és az utolsó négy-öt ki­lométert így tették meg Szent Jakab sírjáig. Az állomáshelye­ken lepecsételték igazoló lapju­kat, mely alapján megkapták megérdemelt oklevelüket a táv teljesítéséről. Ha kicsit elfárad­tak az úton, mindig szem előtt tartották Pál apostol mondását: „Ami mögöttem van azt elfelejt­ve, ami pedig előttem van, an­nak nekifeszülve jutok egyene­sen a cél felé”. Györke József HÉTKÖZNAPI TÖRTÉNET Egy élet vége BALATON-KAPOSVÁR Felzaklatta a történetet, amely utcabeli isme­rősével esett meg, ezért fordult hozzánk egy Balaton-parti tele­pülésen élő hölgy, hogy kibeszél­hesse a gondolatait. Egy 87 éves idős nő sorsa foglalkoztatja. Te­lefonálónkat korábban többször megkérte, legyen ő az eltartója, de a hölgy azonban ezt vissza­utasította, de mindig hozzátette: „enélkül is segítek, csak nyújtsd felém a kezed, ha baj van...” Lett más eltartó, de azzal a családdal elégedetlen volt az idős nő, legyintett, hogy rabló­banda, ha szóba kerültek. Az utóbbi hónapokban azonban megváltozott az idős nő visel­kedése, furcsa volt, zavart, néha kötekedő. Egyszer csak azt vet­ték észre, hogy rendőr, házior­vos tűnt fel a háznál, elszállítot­ták a kaposvári kórház pszichi­átriájára. „Előző nap még ásta a keretet, most meg elvitték. Ször­nyű volt hallgatni, vergődött...” így emlékezett az utolsó napra a telefonálónk. Másnap feltűnt neki, hogy éjjel 11-kor még vi­lágos van az idős nő házában, megjelentek az eltartók, a né­ni eldugott pénzét kereshették. Miért nem pecsételte le a rend­őrség a lakást? Miért nem vár­ják meg az eltartók, hogy örö­kölnek egyáltalán? „Kegyetlen ez a világ, lelketlen és önző em­berek élnek benne” így foglal­ta össze a véleményét a szom­széd hölgy. Megpróbál segíteni az idős nőn, a betegjogi képvi­selőhöz is fordult az érdekében. Nem hagyja nyugodni az ügy. Azt mondja, fájdalom, hogy így érjen véget egy élet... K. G.

Next

/
Thumbnails
Contents