Somogyi Hírlap, 2016. március (27. évfolyam, 51-75. szám)
2016-03-05 / 55. szám
4 MEGYEI KÖRKÉP 2016. MÁRCIUS 5., SZOMBAT Március 1848 óta a magyar sajtószabadság hónapja is. Számunkra, somogyiak és kaposváriak számára már jó ideje kétszeresen is az, hiszen százötven esztendeje, 1866. március 6-án indult éppen fél évszázados útjára a neves újságíró és irodalmár, Roboz István Kaposváron szerkesztett hetilapja, a Somogy. A megye első rendszeresen megjelenő újságja egyben az új, alkotmányos kor- . szaknak is előhírnöke volt. Kaposvár a világosi fegyverletétel után sem adta fel a szabadabb jövőbe vetett reményét, amiről többek közt a nehéz helyzetbe került gimnázium megtartásáért és fejlesztéséért folytatott szívós küzdelem is bizonyságot tett. Utóbb valóban érlelődni kezdett az osztrák-magyar kiegyezés a nagypolitikában, és az 1860-as évekköze- pén már érezhetően engedett szorításából a politikai elnyomás. So- mogyország székvárosa talán annak látta a legnagyobb szükségét ekkortájt, hogy beinduljon a gazdasági fejlődés, és újra megélénküljön a társasági élet. A kitűzött célok közül viszont egy sem valósulhatott meg a szabad hírközlés, a helyi gondok iránt érzékeny sajtó megszervezése nélkül. Hogy a város nem várta tétlenül a hamarosan bekövetkező politikai rendszerváltozást, azt a Somogy megalapítása is tanúsítja. Már 1849-ben és talán 1863- ban is megpróbáltak lapot indítani a megyében, ezek a kísérletek azonban nem hoztak igazi eredményt. A somogyi újságírás első nagy és sikeres vállalkozása Roboz 1866-ban indult hetüapja, a Somogy volt. Nem egyedül azért érdemel megkülönböztetett figyelmet a korszak nyomdatermékei között, mert vele született meg a megye hírlapirodalma, hanem azért is, mert a helyi lapok gyorsan változó világában az állandóságot képviselte. A keddenként megjelenő újságot, amelyet későbbi korok kutatói és helytörténészei is nagy becsben tartottak, egy rövid időszak kivételével Kaposváron nyomtatták. (1868 elejétől 1873 végéig - megfelelő kaposvári nyomda híján - Nagykanizsán.) A vidéki újságírás megnövekedett lehetőségeit és a fejlődési pályára állt megyeszékhely közéletét egyaránt jellemzi a szerep, amelyet a lap és szerkesztőgárdája az elkövetkező évtizedekben magára vállalt. A Somogy egyik legfontosabb szellemi előkészítője, utóbb támogatója és visszatük- rözője lett a folyamatnak, amelynek során ebben a megyében is tőkéssé érett a gazdaság, és polgárivá a társadalom. A szerkesztő éppen olyan meghatározó szereplőjévé vált Somogyország és főleg Kaposvár társadalmi életének, mint lapja a kultúra és a politika világának. A kötcsei születésű Roboz István pályafutása mindazonáltal nem nevezhető hétköznapinak. A Kaposváron mindenkit ismerő és mindenki által ismert hírlapíró szívesen emlegette, hogy Pápán iskolatársa volt Petőfinek és Jókainak, s az íróval évtizedek múltán is ápolta a kapcsolatot. Roboz a szabadságharc idején Noszlopy Gáspár kormánybiztos titkáraként tevékenykedett Kaposváron, a Bach-korszakban azonban már törvényszéki vizsgálóbíró volt, a kiegyezést pedig egyebek mellett a Somogy megalapításával támogatta. És nemsokára eljött az idő, amikor Ferenc Józseftől is kitüntetéseket kapott. Roboz pályájának merész fordulatai azonban nem homályo- síthatják el hírlapírói érdemeit. Hiszen újságja élén állva egy fél évszázadon át nagy energiával - és számos eredménnyel - szolgálta a somogyi társadalom szellemi emelkedését, anyagi gyarapodását, az alkotmányos intézményrendszer kiépülését és működését. Kétségtelen, hogy e hosszú életpálya igazi jelentőségét nem az irodalmi teljesítmény adja, jóllehet Roboz saját magát elsősorban írónak-köl- tőnek tekintette, hanem a lankadatlan szerkesztői munka. A Somogy egyértelműen kormánypárti volt, noha a szerkesztő mindig igyekezett távolságot tartani a napi politikától, s ügyelt rá, hogy újságja soha ne váljon kifejezetten pártlappá. Éppen ezért elfogulatlanul tudott közeledni olyan kérdések felé is, mint a sajtószabadság és a sajtóetika. Roboz István, aki az évek múltával egyre nagyobb tekintélyt vívott ki magának a magyar újságíró-társadalomban, rendszeresen cikkezett olyan kérdésekről, mint a lapok és az újságírók feladatai, felelőssége, a vidéki és a fővárosi sajtó viszonya, a szenzációt és botrányokat hajszoló újságírás megítélése, a kormány és az ellenzék sajtópolitikája, a lapok szerepe a gazdasági és a politikai életben. Mind ma is aktuáüs témák, és amíg szabad újságírás létezik, alighanem azok is maradnak. Roboz István azzal tette fel a koronát szerkesztői működésére, hogy 1885-ben ő kezdeményezte a vidéki magyar hírlapírók és kiadók kongresszusának összehívását, amely aztán a neves kaposvári zsurnalisztát választotta meg elnökévé. Roboz hetilapját főként a szerkesztőség sokirányú érdeklődése tette és teszi alkalmassá arra, hogy eleven forrása legyen a korszak közéletének, olyan forrása, amely a mindennapok atmoszféráját is érzékeltetni képes. A Somogy stílusában az ujjongó lelkesedés, az óvatos latolgatás, a bölcs megfontolás, valamint - sok írás tanúskodik róla - a maró, de mindig szellemes gúnnyal megfogalmazott bírálat elemei keverednek, és csak ritkán, nagyon ritkán kap hangot a lemondó kétségbeesés. Költői ihletett- ségű, a modern technika, a modern kor mindenhatóságába vetett hittel fogalmazott sorok váltakoznak szakmailag megalapozott, realista elemzésekkel. Roboz és munkatársai álmodni és gondolkodni egyaránt tudtak. A Somogy, amely lassan a dualista Magyarország egyik legpatinásabb vidéki hetilapja lett, kétségkívül magába építette ennek a történelmi korszaknak néhány kevésbé előnyös vonását is. Legfőképpen abban tükröződött ez, hogy utóbb képtelen volt a határozott irányváltásra, a gyökeres szerkezeti és szellemi megújulásra. Ezt a lapot is elérte az öregedő újságok végzete: a század- fordulótól kezdve egyre inkább csak hagyományaiból élt, tartalmában megkopott, s jórészt elveszítette azt a szellemi frissességet, mozgékonyságot, amelyet a kiegyezés után jó ideig a magáénak mondhatott. Mi tagadás: a somogyi újságírás egyik legnagyobb hatású egyénisége, Roboz István s lapja, a patináját lassan rozsdára váltó Somogy együtt Herczeg Ferenc író szerint az újságok bátran megvénülhetnek „Mert az újságnak van fiatalsága. férfikora és öregsége. Ezen nem lehet változtatni, mert akárhány fiatal munkatársat szerződtetnek is a vénülő laphoz, azok hamarosan a nagy tekintélyű öregek befolyása alá kerülnek, és hozzávénülnek a laphoz" - irta az újságírók világát a saját tapasztalataiból is nagyon jól ismerő Herczeg Ferenc, aki mintha a Somogy leges legutolsó korszakáról beszélt volna... „Újságnak azonban - ellentétben a szépasszonnyal és gyors járású lóval - nem kár megöregedni: igaz. hogy a fiatal lapokat szebben írják, az öreget azonban jobban’ - tette még hozzá az író, de ezt az optimizmust az idős Roboz István újságja már nem igazolta. öregedtek meg a dualizmussal. A szerkesztő száz esztendeje, 1916 áprilisában, kilencvenéve- sen hunyta le örökre a szemét. Halálát kedves lapja sem élte túl. Amire feltétlenül jó visszaemlékezni, akár évszázadnál nagyobb távlatból is, az a „fiatal” és a „férfikorban” levő Somogy szellemi teljesítménye. Mert ez az újság vegyes tartalmú hetilapként (tehát nem szakfolyóiratként) is képes volt szakmailag helytálló, ugyanakkor olvasmányos, adataiban pontos, de egyúttal gondolatgazdag és gondolatébresztő híradásokat közölni a somogyi gazdaság állapotáról, a kultúra, az oktatásügy, a társadalmi élet és a politika eseményeiről. És a munkatársak tudták azt, amiről azóta is sokan hajlamosak elfeledkezni, hogy a polgárosodásnak először a fejekben kell végbemennie... A Somogy legnagyobb érdeme talán az, hogy képet adott a megyében rendelkezésre álló és a fejlődés legbiztosabb alapját képező szellemi munícióról: a somogyi toliforgatók, tanítók, mérnökök, hivatalnokok, az új iránt fogékony gazdák és iparosok szakértelméről, elképzeléseiről, munkájáról. A modem Magyarország anyagi és szellemi alapjainak lerakásában oroszlánrészt vállaltak ezek a már jórészt elfeledett, legfeljebb csak az újság sárgult, helyenként összetöredezett lapjain élő „kisemberek”. Az ő Somogy megyéjük - és a kiegyezés utáni évtizedekben Roboz István Somogya - minden volt, csak nem provinciális. N. Z. Tudós emberek is írták az újságot Bár Roboz István személyisége döntő befolyást gyakorolt a Somogy irány- és színvonalára, az sem volt mellékes, hogy többnyire magas képzettségű, tehetséges szerzőgárda állt a lap mögött. soraiban a politika, a gazdaság és az oktatásügy szakembereivel. Az újság tevékeny munkatársai között tartották számon a kiegyezést követő évtizedekben Kozma Sándor országos királyi főügyészt, Hock János pap-politikust (aki 1918- ban a Nemzeti Tanács elnöke lett). Somssich Pál képviselőházi elnököt és az akadémikus Zichy Antalt is. A munkatársak névsora somogyi jogászokéval, lelkészekével. tanítókéval, hivatalnokokéval folytatódott, akik nem szereztek országos ismertséget maguknak, de rátermettségükben. írói-hírlapírói kvalitásaikban és jó szándékukban a késői olvasó sem kételkedhet. Sokszor ók fogalmazták azokat az elméleti értékű szakcikkeket, amelyek kiemelik a Somogyot a napirenden levő kérdésekkel csak felületesen, mondhatni bulvárszinten foglalkozó lapok sorából. Segítők sétáltatják a kutyákat és takarítják a kenneleket, most „társasházat” kapnak Macskaház is épült már a Kutyatárban KAPOSVÁR Finoman szólva sem unatkoznak a kaposvári Kutyatár Természet- és Állatvédő Egyesületnél, ha éppen nem négylábúakat mentenek, akkor székhelyüket csinosítják, hogy a teleplakóknak még otthonosabbá tegyék a (remélhetőleg ideiglenes) szállásukat.- Éppen egy nagy projektbe kezdtünk - mondta Boncz Edit, a Kutyatár vezetője, akit faanyagbeszerzés közben értünk utol. - Sajnos néhány kennelen már alaposan meglátszik az idő vas foga, s eddig toldozgattuk, foltozgattuk az ólakat, melyek egy részét már amúgy is használtan kaptuk, de most úgy döntöttünk, teljesen és profin felújítjuk a telephelyet Egy kaposvári vállalkozó, aki eddig is sokat segített nekünk, ingyen biztosította számunkra a vasanyagot, ami amúgy rengeteg pénzbe került volna. Úgy alakítjuk ki majd a kenneleket, mint egy társasházat, így sokkal nagyobb lesz a hely, s mivel lábon áll majd az építmény, a tisztításuk is sokkal könnyebb lesz. S ha esetleg akadnak olyanak ebek, melyek nem férnek össze, őket egy egyszerű térelválasztóval el tudjuk szeparálni egymástól. Az állatvédő egyesületnél nemcsak kutyákról, hanem már macskákról is gondoskodnak: nemrégiben készült el a cicaház, melynek jelenleg kilenc lakója van. Boncz Edit sokat foglalkozik az ebekkel- Szerencsére nagy az érdeklődés, így sok cicát tudtunk már örökbe adni - tette hozzá Boncz Edit. - Jellemzően 4-5 hónaposokat vittek el tőlünk, így ők ivar- talanítva kerültek új gazdáikhoz. Sok önkéntes fordul meg a Kutyatárnál, akad, aki a telep kutyáit sétáltatja, de sokan a napi munkába is besegítenek: takarítják az ólakat, mossák az etetőedényeket. Hétköznap a munka és az iskola miatt kevesebben látogatják meg a városszéli telepet, hétvégente viszont sokan mennek el hozzájuk, nem egyszer előfordult már, hogy húsz civil segítette a maga módján a Kutyatárosok néhol embert próbáló munkáját. Molnár Gábor Két kiskutya a zacskóban Két négyhetes kutyakölyök életét mentette meg Boncz Edit és lelkes csapata. - A Körtönye bükk felé vezető bi- cikliút mellett, a nádasban, egy zacskóban találtunk rá a kölykökre - így Boncz Edit. - Szerencsére már elég nagyok voltak ahhoz, hogy ki tudják dugni a fejüket a szatyorból, így meghallották a nyüszítésüket és értesítettek minket. Az egyik kiskutya nagyon rossz bőrben volt. amikor rátaláltunk. de szerencsére már ő is jól van, szaladgál és játszik. A kicsik jelenleg egy ideiglenes befogadónál vannak, aki gondjukat viseli. Hozzá szoktuk vinni a kisebb állatokat is, mint például a sünöket és a madárfiókákat. Pennirágőki KJ, » | A Somogyi Hírlap szerkesztőségének tagjai ebben a teremben tartják értekezleteiket. A fotón az 5 órai teára meghívott olvasókat köszönti Ficsór János főszerkesztőkiadóvezető (balról). A falon függő festményről Roboz István figyel...
