Somogyi Hírlap, 2016. március (27. évfolyam, 51-75. szám)
2016-03-01 / 51. szám
fi MEGYEI KÖRKÉP 2016. MÁRCIUS 1., KEDD Szentkirályon a takarékos gazdálkodiP^iiijyj örökség ßfff Kevesen ismerik ma már a helybéli szólás-mondásokat Rinyaszentkirályon, ám mindenkinek eszébe jut valami, ha meghallanak egyet. A település nem csak az országszerte híres tavaira, hanem a múltjára is büszke. Jeki Gabriella gabriella.jeki@mediaworks.hu RINYASZENTKIRÁLY Csendes, kissé elrejtett település Dél-So- mogyban, ahol az itt élők nyugodtan, ám tevékenyen élik mindennapjaikat. Ahol a gyerekek biztonságban játszhatnak és szórakozhatnak a kialakított közösségi tereken. Ahol a nyugdíjasok békésen tölthetik szépkorú éveiket. Ahol a rendezett portákon több helyen még ma is baromfik kapirgálnak, a hátsó udvarban háziállatok szolgálják a könnyebb megélhetést. Végighaladva a kis falun a helybéliek kíváncsian tekintenek az arra járóra. Amikor útbaigazítást kérünk, készségesen azonnal megmutatják, hogy merre kell indulni. Mosolygósok, kedvesek és szívesen segítenek. Kiderül, hogy bizony gyakran járnak erre „külsős látogatók”. Persze ők általában nem a Polgármesteri Hivatalt, hanem az országos hírű horgásztavakat vagy épp a falu saját vendégházát keresik.- Menjen csak egyenesen előre, kedvesem, ott balra találja azt a szép épületet, és könnyen le is tud parkolni előtte - mutat pár száz méterre maga elé egy biciklijével épp az ellenkező irányba tartó középkorú hölgy, aki első szóra segítőkészen megállt. A hivatal épületét nemrég tehették rendbe: az akadálymentesítés és a pihenést szolgáló padok, a kerékpártároló és a dísz- burkolat sem hiányozhat. A polgármester mosolygósán fogad. Ahogy mondja, Rinyaszentki- rály a nyugalom és béke szigete.- jelenleg 425 lakos él a faluban, elsősorban idősödő lakosságról beszélhetünk, de jó hír, hogy az elvándorlás stagnál - mondja Molnár József. - Sokan házat vesznek a külföldiek, elsősorban a németek, akik elsősorban pont emiatt a csendes és nyugodt falusi életmód miatt költöznek hozzánk, majd gyorsan beilleszkednek a település mindennapjaiba. A falu első embere valaha halászmesterként is dolgozott a híres horgásztó és halastavak környékén. A Balatoni Halászati Rt.-hez tartozó területeken ponty, csuka, kárász, busa, amur, harcsa halakat termeltek, majd ezeket értékesítették. A régi hagyományt és a tavak kitűnő adottságait még ma is kihasználja a település. ' - A településtől északra, a Ri- nyán kialakított horgásztavak csukáikról országos hírnévre tettek szert, de nagy testű amur és kapitális méretű, akár 22 kilogrammos ponty is akadhat a szerencsés horgász horgára - emeli ki Madár József tógazda. - A horgásztó jó híre egyre több érdeklődőt vonz, itt rendezik évek óta az országos pergető horgászversenyt. A pontyok, amurok, csukák mellett feketesügér, süllő, kárász, keszeg és törpeharcsa is él a tóban. A községháza épületében fiókkönyvtár és klubhelyiség is létesült az elmúlt évek során: több számítógép és számos olvasnivaló áll a falubeliek rendelkezésére. - Többen rendszeres olvasóink, és már alig várják a könyvújdonságokat - mutat rá Szerják Györgyné könyvtáros. - Keresettek a romantikus és a történelmi regények... A község Facebook-oldalát folyamatosan frissítik, hasznos információkkal és fotókkal töltik fel. A Tratnyek Dóra kulturális szervező kezelésében álló felületek nem csak a helybéliek, hanem az ide érkező horgászok, vadászok, ökoturisták tájékozódását is segítik.- A horgásztavak környéke igazi kincs az ide látogatók számára - hangsúlyozza. - Több természetvédelmi szempontból is jelentős területünk van, ahol igen értékes madárvilággal büszkélkedhetünk: itt fészkel többek közt a fokozottan védett rétisas és a barna kánya is. A rendkívül tevékeny helyi nyugdíjasklub jól emlékszik az egykori rinyaszentkirályi hétköznapokra. - Én 1970-ben kerültem újra haza, a gyermekkoromat Pécsen töltöttem, aztán hazajöttem - meséli Gál Gézá- né, Gizi néni, a Rinyaszentkirályi Nyugdíjas Egyesület vezetője. - A régi idősek úgy mesélték, hogy Rinyaszentkirály egykor igen nagy település volt, ehhez tartozott Fülecspuszta, Szent- mihálypuszta, Kohány, Cserény is, és körülbelül 1700-an éltek itt, köztük fodrászok, suszterek, hentes és több vendégház is üzemelt. Egykor a gyerekek régi énekeket tanultak szüleiktől, akiknek a pusztán élve villany és más hasonló lehetőségek híján nem volt más hasznos időtöltési lehetősége, mint az éneklés, a kukorica fosztás és egyéb háztáji munkák közben. Rámás csizmát visel a babám.- Amikor megalakult a nyugdíjas klub, akkor mi is elkezdtük énekelni ezeket a dalokat, hogy őrizzük a hagyományainkat - teszi hozzá Gizi néni. - Bár ekkor még nem volt a faluban hagyományos ruhaviselet, mi úgy döntöttünk, hogy varratunk egy fellépőruhát: zöld alj, fehér blúz, bordó mellény, fehér kötény vált a rinyaszentkirályi- ak ismertetőjegyévé. Azt is elmondja, hogy régen kézzel arattak a falu környékén a rengeteg mezőgazdasági területen. Ezt a hagyományos munkát általában Görgeteggel, Lá- boddal és Csokonyavisontával együtt végezték. így született az aratófesztivál ötlete is, amely évek óta igen népszerű kulturális program a faluban. Felelevenítik a hétvégi táncos összejövetelek vidámságát is: egykor a pajtákban jöttek össze a település fiataljai, hogy együtt énekeljenek és táncoljanak szórakozás gyanánt a sok hétköznapi munka után. Kis falutörténet: őrzik a múltat A régészek szerint vélhetően már az államalapítás idején is lakott volt a település környéke, bár Rinyaszentkirály neve S. Rege alakban az 1332-37- es pápai tizedjegyzékben maradt fenn először. Akkoriban már plébániával rendelkezett. 1451-ben Zenthkyralként említik az iratok. A száz évvel későbbi adólajstrom szerint Zöld István, Porkoláb Márton, Inal- kody Péter, Szentkirályi Máté és Imre deák voltak a földesurai. A XVI-XVII. század fordulóján Zrínyi György birtokolta a területet. A hódoltság másfél száz évének idején a török lerombolta a templomát. 1660- ban két Szentkirály nevű helységről is megemlékeznek: az egyik a Zrínyi, másik a Zan- kó családé volt. A XIX. század első felének népességnövekedése a fellendülést jelzi, amit az 1850-es adat mutat: ez idő tájt 1799 lakost jegyeztek fel. A századfordulót követően olvasókör, egyletek alakultak, hitel- és Hangya-szövetkezet jött létre, katolikus és református népiskola működött. Három fogadó várta a betérőket, a cipésztől a fényképészig tucatnyi mesterember dolgozott. Volt már posta, a vasút pedig a közeli Görgetegről vált elérhetővé. Az első világháborúba 164 katona vonult be a faluból, 16 hősi halált halt. AII. világégésben újból meghozta a közösség a maga véráldozatát, az elesettek tiszteletére emlékoszlopot állította. Marhák a határban Az állattartás és mezőgazda- farm területén az állatok több ság ma már nem igazán jel- mint 100 hektáros legelőn sza- lemző a faluban: elvétve azon- badtartásban táplálkozhatnak ban, de több helyen találunk és élhetnek, részükre a termé- szarvasmarhákat, disznókat szetes táplálék mellé szénát, vagy épp borjakat egy-egy por- lucernát és abrakot is biztosíta- tán. A település határában te- nak. Molnár József polgármes- vékenykedő Szarvasfarm Kft. tér nagy álma, hogy elkészül- azonban több mint tíz éve bizto- jön egy Nagyatád felé tartó er- sít helyi termékeket nem csak dei út, mely mentén a turista a környék, hanem az ország megcsodálhatja az erdei életvadhúst kedvelőinek. A vál- közösséget, elhalad a szarvas- lalkozás 2002 óta foglalkozik farm impozáns állatállománya szarvas- és szarvasmarha-te- mellett, kiélvezi a friss erdei tenyésztéssel a rinyaszentkirályi vegőt és kerékpárral alig fél óra Szentmihálypusztán: a Szarvas- alatt be tud érni a városba. Keserűgomba, a takarékos parasztok és egy szerelmes kántor Keletiné Szakács Erzsébet, a település egykori lakosa Szólások és Szóláshasonlatok című könyvében több. Ri- nyaszentkirályhoz köthető gondolatot jegyzett fel. Ezek nagy részét szinte senki nem ismeri ma már a faluban, ám meghallva őket azonnal több elképzelésük születik annak tartalmáról. „Nem ér egy keserűgombát.” Rinyaszentkirályon hallottam: Ilyen lányt itthon is kaphatott volna. „Ollan (olyan) hitvány az a szögény teremtés. Nem ér az egy keserűgombát. A faluban ugyanis a magas, erős, jól megtermett lányt tartották szépnek. A gombafajták között a keserűgomba a legértéktelenebb. Akkor szedték fel. ha nem találtak más gombát az erdőben. A település „lányideáljai” mit sem változtak az idő során. „Ne pazarolj a rúdra szénát, a ló is megeszi.” A takarékos paraszti gazdálkodás emlékét őrzi a szólás. Ha rúdra esett a széna, esetleg kárba veszett, összetaposták a lovak. Rinyaszentkirályon jegyeztem fel a szólást. Idős emberek mondták: Ne írasd rá a birtokot, addig kellesz neki. amíg megteszed. Ne pazarolj a rúdra szénát, a ló is megeszi. A falu egykor két részre, egy református és egy katolikus szegmensre tagozódott, az utóbbiak nagy része cseléd, napszámos munkás volt. A nagyobb, tehetősebb családok jól megválasztották, hogy hova nősülnek, fontos szempontot képviselt, hogy saját maguk között maradjon a birtok, a gazdálkodás. Szinte minden háznál volt valamilyen haszonállat és a hozzá tartozó kanász és csordás. A fő megélhetési forrás a mezőgazdaság volt, a falu háromnegyed része ebből élt. A következő generáció már iparosként (jellemzően kőműves, ács, festő) dolgozott. „Jót prédikál neki, mint az újlaki kántor.” Ha a férfi hevesen udvarol az asszonynak, akkor mondják tréfásan. Prédikálsz neki te is. mint az újlaki kántor a mönyecskének. Rinyaszentkirályon hallottam a szólás történetét is. A rinyaújlaki kántornak volt egy menyecskéje. Mindig nézte a templomban, tulajdonképpen neki prédikált. Egyszercsak kiszaladt a száján: „hát. így van az édes atyámfiai, kinek hová szíve húz, négykézláb is odacsúsz.” Rinyaszentkirályon ma egy református templom és egy katolikus imaház található. „Se hüccs ki, se hajts be.” Rinyaszentkirályon jegyeztem fel a szólást, ahol így panaszkodnak az emberek: Nincs most már se hüccs ki, se hajts be. Elvittök mindent adóba. A parasztembert sokszor az állatállomány tette jómódúvá. A hüccs ki a disznóterelés szava. A „haj be" szóval az ökröt, marhát terelték be az istállóba. A szólás tehát a paraszti állattartás emlékét őrzi. Az állattartás ma már elenyésző a településen. 4