Somogyi Hírlap, 2016. március (27. évfolyam, 51-75. szám)
2016-03-04 / 54. szám
2016. MÁRCIUS 4., PENTEK MEGYEI KÖRKÉP g Jobbik: oszlassa föl a testületet a Fidesz-frakció! SIÓFOK Kezdeményezzék a képviselő-testület feloszlatását - erre szólította föl a siófoki képviselő-testület többségét alkotó Fidesz-frakciót csütörtöki siófoki sajtótájékoztatóján Kepli Lajos, a lobbik országgyűlési képviselője, aki maga is jelen volt a siófoki testület február végi ülésén. Kepli szerint amennyiben nem tud békében együtt dolgozni a frakció a városvezetővel, úgy kezdeményezzék új választások kiírását.- Állok elébe - válaszolta lapunk érdeklődésére Lengyel Róbert siófoki polgármester.- Arra hiába számít bárki, hogy lemondok, együtt azonban megtehetjük, arra kérve a siófoki választókat: döntsék el, hogyan tovább. Kérdeztük a Fidesz-frakciót is, kívánnak-e reagálni a jobbikos felszólításra. Szajcz Adrián frakcióvezető (Fidesz) csütörtök esti közleményében arról nem ír, hogy mi a frakció álláspontja az önfeloszlatásról, nem érti viszont, hogy milyen alapon avatkozik be egy Veszprém megyei honatya Siófok helyi ügyeibe. Szajcz nem érti azt sem, miben lehetetleníti el a frakció a testület munkáját, amikor a döntések jelentős többségében támogatta a polgármestert az elmúlt másfél évben. „Fel tud-e mutatni bármilyen megvalósult fejlesztést az elmúlt másfél évben?” - ezt is kérdezi a többségi Fidesz-frakció nevében a polgármestertől. F. I. Siófoki pártelnökjárás: a lobbiké után nem sokkal, csütörtökön az MSZP elnöke tartott fórumot a nyár fővárosában. Előtte kértünk interjút Tóbiás Józseftől. Fónai Imre imre.fonai@mediaworks.hu- Vona Gábort azt mondta, a Jobbik figyeli a siófoki fejleményeket. Az MSZP is?- A siófoki polgármester annak eredményeképpen került pozícióba, hogy a városlakók változást akartak, elegük lett abból, ami az elmúlt évtizedekben történt - felelte Tóbiás Jó- zsef. - A városvezetőnek szerintem nem pártok támogatására van szüksége, hanem stabil helyi együttműködésre.- Mi indokolja az országjárást több mint két évvel a választások előtt?- Az, hogy a valódi Magyar- országról beszéljünk. A kormány válságterületeket hozott létre (egészségügy, oktatás, szociális szféra, közigazgatás), és már oda jutott, hogy egy tisztességes népszavazási kezdeményezés lehetőségét se tudja biztosítani.- Akik ugyanezt mondják önökről, mármint hogy egy népszavazási kezdeményezést se tudnak beadni...- Az nem normális ország, ahol arról kell vitatkoznunk: ha húsz szkinhed áll veled szemben, akkor hogyan kell beadni egy népszavazási kezdeményezést. Ez a botrány is a kormányra hullik vissza. Beszélnünk kell a választópolgárokkal arról: hogyan vezethető ki ebből a válságból az ország, az elveszett lét-, köz- és jogbiztonság hogyan teremthető meg újra.- Országjárásuk nyilván jobb hangulatú a salgótarjáni polgármester-választás eredményének tudatában, mintsem néhány hónapja lett volna...- Jó hangulatról nem lehet beszélni ebben az országban akkor, amikor 250 milliárd forintnyi jegybanki közpénzt akarnak egy törvénnyel eltüntetni, amikor Lázár János bejelenti: ezentúl nem kell beszámolni róla, hogy a költségvetést hogyan alakítja át a kormány. E közben az egészségügyben, az oktatásban, a szociális szférában fizetésemelésre volna szükség. Nincs már olyan gazdasági szakember, aki ne állítaná: versenyképességünk elmaradásának egyik legfőbb oka az alacsony fizetések. A pedagógusok egy része ugyan részesült ebből, de méltánytalanul alacsony a közszféra bére, a szociális szféra pedig 2010-ben még a reál átlagjövedelmek 81 százalékán volt, ma 41 százalékon. - Erre szokták azt kapni válaszul, nem is teljesen alaptalanul, hogy amikor önök kormányoztak, akkor se emeltek bért.- Gondoljunk csak a 2002-es béremelésekre, de persze 2010 előtt se volt minden tökéletes, ám a Fidesz hatodik éve kormányoz és ráadásul minden eszköze és politikai felhatalmazása megvolt, hogy jobban csinálja. E helyett kiváltságosokat teremtett és változatlanul teremt is. Meddig még? Meddig tart a „család”? Az a nyolc-kilencmillió is belefér, aki eddig kimaradt? A Fidesz kiváltságosokat I teremtett, de a többi [ 8-9 millióval mi lesz? | Siófokon tartott 1 fórumot Tóbiás József pártelnök Tobias JozSj mekkora H a család? mn POSTÁNKBÓL: MAGYAR MIGRÁNS Egy kis Párizs KISBÁRAPÁTI Párizsi hangulat fogadja a betérőt egy egyszerű falusi porta kertjében. Fémhuzalokból építette meg az Eiffel-torony kétméteres mását az alkotója, a család egyik rokona már évtizedekkel ezelőtt. Ugyanilyent húzott fel a balatonboglári házuknál is. A tornyot néha lefújják ezüst festékkel, hogy jobban csillogjon. A Titói Jugoszláviában születtem, a saját hazám területén, egy idegen országban éltem nemzeti kisebbségként egy állítólagos testvériség-egységben. Kisgyerekként sok mindent nem értettem. Miért beszél az én környezetemben mindenki magyarul, miért nézünk mi magyar tévét, olvasunk magyar könyveket, járunk szinte havonta Magyarországra nyaralni, bevásárolni, szilveszterezni? Miért sír az én édesanyám, ha átlépjük a magyar határt, miért drukkolunk mi a magyar csapatnak a jugó ellen és miért sírunk, ha halljuk a magyar himnuszt? A válasz mindig az volt: kisfiam, mert mi magyarok vagyunk, a mi hazánk nem ez az ország, hanem az a Magyarország, ahová olyan sűrűn járunk. Tulajdonképpen hálás vagyok az akkori Jugoszláviának, hogy az anyanyelvemen tanulhattam, beszélhettem, imádkozhattam a templomban. Azért vagyok hálás, mert a történelem folyamán ez bizony nem mindig volt megengedett az elszakított területeken. A mi mindennapjainkhoz hozzátartozott egy-két pofon, egy-két epés megjegyzés, leszólás a nemzeti hovatartozásunk miatt, de állíthatom a jelentős többség mindig is toleráns és barátságos volt velünk szemben. Az ottani „pofonokat” már megszoktuk, ennél sokkal jobban fájtak a magyarországi „pofonok”. Tudják, hogyan lehet a legjobban „felpofozni” egy külhoni magyart? Lejugózzák, lerománozzák, megjegyzik, hogy milyen furcsa tájszólással beszél, de a legnagyobb sértés, ha megkérdezik, honnan tud ilyen jól magyarul. Aztán felcseperedtem és megszületett bennem az elhatározás, haza akarok költözni. A szüleim rögtön megétettek, semmit nem kérdeztek, hiszen ők is világ életükben ezt szerették volna, de nem volt rá lehetőség. Csak a nagybátyám tette fel a kérdést: Miért akarsz éppen Magyarországra menni, ott rosszabb az életszínvonal, alacsonyabbak a bérek, miért nem mész nyugatra, friss orvosi diplomával, német és angol nyelvtudással a világ bármely pontjára mehetnél? Én akkor azt feleltem: Nem minden a pénz, én a hazámban szeretnék élni. Ezután családommal együtt átköltöztem Magyarországra, ha úgy tetszik migráltam. Ma ennek 24 éve, már régóta magyar állampolgár vagyok, öt gyermeket adtam a hazának, de én még ma is külhoni magyarnak tekintem magam és erre büszke vagyok. Egyszer csak elkezdődött egy újabb szörnyű háború, megdöbbenve néztük a pusztítás és szenvedés képeit a tévében, sajnáltuk a szenvedőket, segíteni szerettünk volna, de olyan távolinak tűnt az egész. Aztán emberek tízezrei jelentek meg a Magyar határon és lépték azt át erőszakosan, törvényellenesen, papírok nélkül. Megijedtünk, de még mindig nem éreztük a probléma igazi súlyát, csak a tévében láttuk a tudósításokat és annak ellenére, hogy a mi országunkban zajlott, még mindig távolinak tűnt az egész. Egy napon megváltozott minden, bejelentették, hogy emberek ezrei, tízezrei tartanak a barcsi határátkelőhely felé. Éjszaka jött az első csoport. Senki nem hívott, senki nem kérte, hogy menjek oda, mégis fogtam a táskámat és mentem, mert én a gyógyításra esküdtem. Amit ott láttam örökké beleégett az emlékezetembe. Rengetegen jöttek, mezítláb, egy szál pólóban, volt, aki a félig meztelen, síró gyermeket egy pokrócba csavarta. Sok volt közöttük a beteg, próbáltam segíteni, de a táskámon kívül nem volt semmim. Emlékszem egy kislányra, annyi idős lehetett, mint az én ikreim, fájt a hasa, megvolt szeppenve, nem értette, amit kérdezek, csak nézett rám ijedt szemekkel. Megsimogattam, próbáltam megnyugtatni, de még magamat sem igazán tudtam. Átfutott a fejemen: vérvétel, ultrahang kellene, de minderre nincs lehetőség. Adtam egy injekciót és nehéz szívvel, de útjára engedtem. Azt hiszik felmerült bennem, hogy esetleg fertőző beteg és én megkaphatom a betegsé- ■ gét? Nem, egy pillanatig sem. Azután jött még két éjszaka, nappal dolgoztam, ügyeltem, éjszaka a lelkem vitt előre. A csoportok képe azonban változott, ezrével jöttek fiatal egészséges férfiak, akik nem voltak sem betegek, sem nincstelenek. Kik ezek, mit akarnak, miért jönnek? Választ nem kaptunk. Eszembe jutott, mi, akik a Dráva vízét „járjuk” csónakkal, kenuval, nagyon óvatosak kell legyünk, mert a határ nem mindig a Dráva közepe és ha kilépsz egy homok- padra ami Horvátország területén van és észrevesznek, akkor büntetést fizetsz és eltöltesz egy éjszakát a zárkában. Miért? Mert ez a törvény, Illegálisan léptél egy idegen ország területére. Akkor ez a sok ezer ember... ??? Ma sokan támadják a hazámat, azzal támadják, hogy nem egy befogadó ország. Akik támadják, nem ismerik a magyar történelmet, nem tudják, miért van a Dunakanyarban egy szerb közösség, miért járnak vissza a lengyelek hozzánk évről évre, vagy még sorolhatnám. A külföldiek esetében ez érthető dolog, de ha ezt egy magyar mondja, akkor ez igencsak hiányos magyar történelem tudásra vall, ajánlom, olvasson több történelem könyvet, ha lehet ne az 1945 és 1989 között íródóttakat. Dicső történelme során a magyar nép számtalan ellenséggel megküzdött, jöttek lóháton, karddal, tankokkal és repülőkkel. Voltak nagy győzelmek és nagy vereségek, de mi fennmaradtunk, hála őseinknek, akiknek mérhetetlen hálával és megbecsüléssel tartozunk. Most egy új kihívás, ha úgy tetszik új invázió előtt állunk. Most rajtunk a sor. Kérdezik, hogy vagyok? Köszönöm jól, itthon vagyok, szeretem a hazámat, feltételek nélkül, akkor is, ha szegény, akkor is, ha nem minden úgy megy, ahogy én szeretném, akkor is, ha belém rúg, és megvédem, ha kell egy szavazattal, ha kell fegyverrel. Isten engem úgysegéljen! Nuszpl Árpád - Barcs - Zombor
