Somogyi Hírlap, 2016. március (27. évfolyam, 51-75. szám)
2016-03-31 / 75. szám
2016. MÁRCIUS 31., CSÜTÖRTÖK KITEKINTŐ .11 Kepes András: „Csak abból csináltam műsort, ami érdekelt!” Ma újságíróként megbukna Péter atya, a nézők megváltozott kultúrafogyasztása és a migránskérdés is napirendre került Kepes András újságíróval interjúnk során. Wágner Zsanett zsanett.wagner@mediaworks.hu- Mikor kapcsolta be utoljára a televíziót?- Megmondom őszintén, nem szoktam valami gyakran tévét nézni. Ha nézek, akkor is inkább filmeket.- Egyik interjújában azt nyilatkozta, az ön által képviselt televíziózásnak ma nem lenne helye a képernyőn. Szemlélete vagy a nézők kultúrafogyasztása változott?- Nem találok ma olyan csatornát, ami előtt vagy amiben jól érezném magam. Sem célközönsége, sem egy-egy műsor leendő készítője sem vagyok a mai műsoroknak. Azt hiszem, megbuknék mint újságíró. Illetve ha átmennék a vizsgán, akkor sem élnék a megszerzett- hogy is mondjam - tudásommal!?) a későbbiekben. Ahol egy Vujity Tvrtko és Berki Krisztián párharcból utóbbi jöhet ki győztesen, ott már nincs mit mondani. Félreértés ne essék, nem mondom, hogy ne legyenek a maiakhoz hasonló kereskedelmi műsorok. Legyenek, ha ezek sok embert érdekelnek! A gond mindig akkor van, ha választék nincs. Mert hiszem, hogy számos más típusú ember van ma is, akit más műsorok érdekelnének.- Nem érzi, hogy most kellene felemelnie a hangját?- Öreg vagyok én már ehhez. Csaknem negyven éven keresztül dolgoztam. Mindent megcsináltam, amit akartam. Inkább átadom a helyem más tehetséges fiatalnak. Például a tanítványaim között is akad néhány. Elszomorít, amikor megkérdik tőlem, melyik csatornánál lehet olyan típusú műsort csinálni, amilyet én készítettem anno. És azt kell válaszoljam, nem tudom.- Ha most, tudása teljes birtokában újrakezdhetné: újságíró lenne vagy tanár?- Egészen biztos, hogy egyik sem. Nem vagyok valami alkalmazkodó típus. Tehát ha nem azt csinálhatom, ami érdekel, akkor inkább hozzá sem kezdek. Az egész életem arról szólt, hogy valami konkrét dolog hajtott és abból csináltam műsort. 1980-ban kezdtem el hivatásszerűen televíziózni. Előtte rádióztam, kulturális műsorokat készítettem és az érdekelt, hogy az igazán értékes, minőségi kultúrát hogyan lehet érdekes módon széles közönséghez eljuttatni. Ekkor hoztuk létre a Stúdió '80 című heti műsort, 3-4 milliós nézettséggel. Ez ment egy évtizeden keresztül. Persze a műsor a további években is pörgött, de akkor már a kereskedelmi tévék vetély- társak voltak. Később a Desz- szertben különböző világnézetű és világlátású embereket sikerült leültetni egymással szemben, akik egymást tisztelve, kulturáltan elbeszélgettek egy-két dologról.- Hogy nézne ki 2016-ban egy Desszert?- Hát akkor játsszunk most el egy kicsit a gondolattal. Két- három ember leülne egymással szemben. A műsorvezető pedig addig-addig provokálná őket, amíg össze nem ugranak. Akkor elégedetten elkezdené dörzsölni a tenyerét, sikerült! Provokálni sokkal könnyebb, mint különböző mentalitású emberek gondolkodását összekapcsolni úgy, hogy felcsillanjon a szemük: van a világnak olyan területe, ahol megértjük egymást!- A Világfalu című műsora különböző kultúrák bemutatásáról szólt. A migránskérdésről mi a véleménye?- Fontosnak tartottam, hogy elmeséljem, bemutassam a tőlünk távoli és számunkra idegen, ismeretlen kultúrákat. Hiszen ezek is egyfajta belső logika szerint működnek, amit tisztelni lehet és amiből nem árt tanulni. Segített a megértésben, hogy az életem jelentős részét különböző kultúrákban töltöttem. Sokat utaztam, negyven országban készítettem műsorokat. Nézze, a világ megváltozott körülöttünk, az agyunk meg nem. Végbementek technikai fejlődések, gazdasági változások, miközben az emberek reakciója nem változott. A migrációs válság szerintem másról is szól. Sajnos, a mai világban lehet olyan előítéleteket kelteni, hogy az emberek megtagadják a másik kultúráját és nem veszik észre, hogy ezáltal megtagadják a sajátjukat is. Léteznek civilizációs elméletek, én pedig szociálpszichológiai válaszokat keresek az adott konfliktusokra.- Hatvan évig gyűjtött inspirációt, és hangolódott arra, hogy megírja az első könyvét. Nem érzi úgy, hogy sokkal korábban kellett volna írnia?- Ha a riportköteteimet és az irodalmi válogatásaimat is beleszámítom, akkor a Tövispuszta már a nyolcadik könyvem. Igaz, az első regényem. Szerettem a rádiózást, a televíziózást, a do- kumentumfilm-sorozataimat, úgyhogy nem érzem elvesztegetett éveknek az elmúlt évtizedeket, de a tévézés mellett nem tudtam volna regényt írni. Egy riportkönyvet meg lehet írni apránként, összevadászott pillanatokban, a regény azonban teljes embert kíván. Nálam legalábbis napokig tart, amíg kisöprök az agyamból minden mást, és belevetem magam egy fiktív világba. - Életének melyik szakaszára büszkébb? 1998-ra, amikor a Magyar Köztársasági Érdemrend tiszti keresztjét vehette át, a 2005-ös Déri János-díjra vagy a 2011-es Príma díjra, netán műsorai milliós nézettségére?- Sosem a díjak érdekeltek, annak ellenére, hogy valóban megtisztelőén sok jutott nekem. Sokkal fontosabb, ha valaki évekkel később is emlékszik egy, a műsoromban elhangzott mondatomra. Egy-két héttel ezelőtt egy katolikus paptól kaptam levelet. Péter atya elküldte a könyvét is, amiben szentek közötti párbeszédről ír. A kötetben jegyezte, hogy gyerekkorától kezdve nézte a műsoraimat és a mai napig hálás, hogy azzá vált, akivé. Az empátiám, a gondolkodásmódom, a nyitottságom és a beszélgetéseim követése miatt. Ez az, ami sokkal többet ér bármilyen kitüntetésnél. VESZÉLYES JÁTÉKOK Gyermekjátékokat vizsgáltak a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság felügyelői, akik elsősorban az apró, könnyen lenyelhető, vagy hosszú zsinórral ellátott játékok veszélyeire hívták fel a figyelmet az Ml Kosár című műsorában. Ha a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság felügyelői egy játékot veszélyesnek találnak, kivizsgálásra viszik a hatóság mérnökeihez - derült ki a műsorból. Ahogy arra Bartalis-Fo- dor Ede laboratóriumi mérnök felhívta a figyelmet, a háromévesnél fiatalabb gyermekek esetében különösen oda kell figyelni arra, hogy véletlenül se nyeljenek le apró alkatrészeket, ugyanis az könnyen fulladáshoz vezethet. Az ilyen játékokat egy kis henger segítségével vizsgálják meg: ami elfér a hengerben, azt a tárgyat egy gyermek is könnyedén lenyelheti. Ha hiányzik egy kisebb játék, vagy alkatrész, s a gyermek köhög, akkor azonnal orvoshoz kell fordulni Veres Gábor gyermekgyógyász a műsorban ezzel kapcsolatban elmondta, szinte nem múlik el hét, hogy ne találkozna olyan gyerekkel, aki megkóstol egy-egy alkatrészt. Ha a bélbe jut a játék, az a jobbik eset: ilyenkor az .anyagcsere végzi a dolgát, az alkatrész pedig többnyire spontán távozik a széklettel. Viszont ha a légutakba kerül, az már komoly veszélyt jelenthet a gyermekre nézve. Ha a szülő azt látja, hogy gyermeke köhögő rohammal küzd, és úgy tapasztalja, hogy hiányzik egy játékalkatrész vagy egy kisebb játék, azonnal orvoshoz kell fordulni, hiszen lehet, hogy a gyermek félrenyelt valamit, és az idegen test a légutakba kerülhet. Ilyenkor az orvos egy bronchoszkóp segítségével távolítja el a rossz útra tévedt játékalkatrészt. Bartalis-Fodor Ede hozzátette, hogy azok a játékok is komoly veszélyt jelenthetnek a három éven aluli gyermekekre, melyek hosszú zsinórral vannak ellátva, ugyanis a zsinór a nyakuk köré tekeredhet és szintén fulladást okozhat. Épp ezért kétszer is meg kell gondolni, ha valaki zsinóros játéktelefont vagy bármilyen, nyakba akasztható játékot szeretne ajándékozni a gyermeknek. Érdemes odafigyelni azokra a játékokra is, melyek valamilyen hangot bocsátanak ki, legyen szó egy ártalmatlannak tűnő sípoló labdáról vagy hangszórós játékfegyverről, mivel ezek károsak lehetnek a gyermek hallására, különösen akkor, ha használat közben közel kerülnek a gyerkőcök füléhez. A távirányítós autó is potenciális veszélyforrás lehet abban az esetben, ha az akkumulátortöltője szigetelése nem megfelelő a gyenge és az erős áramú rész között, mert a gyermek könnyen áramütést szenvedhet, ha fel akarja tölteni az autót. A játék babakocsikkal sem árt óvatosnak lenni, azokból is érdemes minőségibb terméket választani. Alapvetően nem arra találták ki ezeket a játékokat, hogy gyerekek ülnek bele, de óhatatlanul is kipróbálják. A silányabb minőségű babakocsik a gyerek súlyától könnyen összecsuklanak, a lecsukódó részek pedig meg is üthetik a gyermeket. egkérdeztük olvasóinkat HAJDÚ ISTVÁNNÉ: - Ha játékot veszek az unokámnak, a lányom szokott segíteni, milyet válasszak. Az unokám szereti a kis mütyüröket, de arra mindig figyelünk, hogy csak annyira legyen kicsi, hogy ne tudja lenyelni, és ne legyen szétszedhető sem. Szereti a babákat házikóval, a készségfejlesztő és zenélő játékokat is. BAUKÓ ERIKA: - A kicsinek főleg olyan játékokat választunk, ami színes, csörög-zörög, de mindig figyelünk arra, hogy ne legyenek lenyelhető részei. Vannak hangos játékaink is, amiket nagyon szeret, de volt olyan, ami túl hangos volt, így leragasztottuk a hangszórót, és azt is le szoktuk ragasztani, ami erős fénnyel világít
