Somogyi Hírlap, 2016. március (27. évfolyam, 51-75. szám)

2016-03-22 / 68. szám

4 MEGYEI KÖRKÉP 2016. MÁRCIUS 22., KEDD A Jászai-díjjal kitüntetett Bérezés Lászlónak idő és türelem kell az alkotáshoz Szeretetszínház és Másik Magyarország Tiszanánától az Ördögkatlanig 1951-ben született Tiszanánán. 1984- ig tanárként dolgozott egy szolnoki gimnáziumban. 1985- től kezdett publikálni a Film Színház Muzsikában, a Ma­gyar Naplóban, a Színház című lapban. 1996-ban társaival megalapí­totta a budapesti Bárka Színhá­zat. ahol szervezőként, rendező­ként. dramaturgként dolgozott. 2008 óta párjával, Kiss Móni­kával minden évben megszer­vezi az Ördögkatlan-fesztivált­a dél-baranyai Kisharsányban, Nagyharsányban és Palkonyán. 2010- ben Hevesi Sándor-díjjal ismerték el munkáját. 2011- ben szerződött Kaposvár­ra. volt a Csiky Gergely Színház művészeti vezetője, jelenleg ren­dező-dramaturgként dolgozik. 2013 óta az idén már sorozat­ban negyedszer hívják meg ka­posvári rendezését a Pécsi Or­szágos Színházi Találkozóra. 2016. március 15-én Jászai Mari-díjat vehetett át. Húsz éve, mint a Bárka egyik alapítója kötelezte el magát végleg a színházi vi­lág mellett, öt esztendeje került Kaposvárra, s csep­pet sem mellékesen egy hó­napja ünnepelte 65. szüle­tésnapját Bérezés László, akit a március 15-i nemze­ti ünnep alkalmából Jászai- díjjal tüntettek ki. Vas András andras.vas@mediaworks.hu- Méltó megünneplése a kerek évfordulóknak.- És nagyjából akkortájt, ami­kor megkaptam az értesítést a díjról, tudtam meg, hogy A gát című rendezésemet meghívták a Pécsi Országos Színházi Találko­zóra - tette hozzá Bérezés László, a kaposvári Csiky Gergely Szín­ház rendező-dramaturgja.- Ezt most úgy mondta, mint aki meglepődött. Ezek szerint nem számított rá?- Az ember elfogult a saját dol­gaival... Szóval nem tagadom, re­ménykedtem. De ezzel így van mindenki, még akkor is, ha a POSZT szerepéről erősen meg­oszlanak a vélemények. De hogy az adott évben válogató szak­emberek, jelen esetben Sólyom András filmrendező és Kiss B. Atilla operaénekes ízlése kinek kedvez, az sosem tudható.- De azt bizonyára tudta, hogy látták a darabot...- Azért a Stúdióban feltűnik az ilyesmi.- Már ha minden alkalommal ott ül az ember...- Egy előadást hagytam ki, azt is a Nemzetiben.- Bocsánatos bűn... Főleg, hogy az idén sorozatban negyedik ren­dezését mutatják be Pécsen. Az . első előtt öt ínséges évig a Csiky nem jutott el a POSZT-ra. Tény­leg, a társulat mit szól a sikerso­rozatához?- Miután a képességeimből, személyiségemből következően stúdiódarabokat rendezek, az öt év alatt, amióta itt vagyok, szép lassan már mindenkivel dolgoz­tam együtt. Ez egy nagyszín­padi rendezőnek, mint például Vidnyánszky Attila vagy éppen Mohácsi János, akár egyetlen elő­adásban megadatik. így lassacs­kán volt időm mindenkit meg­ismerni, s hagyni, hogy megis­merjenek. És ami talán fonto­sabb: elfogadjanak.- Nehezen ment?- Hááát... Amikor megérkez­tem, elmaradt az örömuijjongás... Tartózkodóak voltak velem, sőt, talán gyanakvóak. A bizalmat nem adják ingyen, de ez nem baj. Rá kellett szolgálni, és talán nagyképűnek tűnik, de kimon­dom: sikerült. Vélhetően emi­att nem érez senki irigységet, hogy már megint Bérezés rende­zése megy Pécsre. Főleg hogy ez nemcsak az én érdemem, hanem elsősorban a színészeké.-Akik, s ez most nem a kötelező fénye­zés, szerintem nagyon erős tár­sulatot alkotnak. És mivel sokfe­lé járok előadást nézni, kimond­hatom, a kaposvári e pillanatban a legerősebb társulatok közé tar­tozik. Hozzáteszem, ennek a faj­ta összehasonlításnak van értel­me, és nem annak, mi volt egy­kor, a visszahozhatatlan nyolcva­nas években.- Az ilyen vélemények azért meg­könnyítik, hogy az idegent befo­gadja az adott közeg...- Annak idején egy sok seb­ből vérző közösségbe kerültem, klikkekkel találkoztam és szét­húzással, talán csak velem és Rá- tóti Zolival szemben voltak egy­ségesek...- Szerencsés természete van, hogy ezt látva-tapasztalva nem indult vissza Pestre. Vagy nem keményített be.- Életemben nem rúgtam még be ajtót... Csendes vagyok, visz- szahúzódó és konfliktuskerülő.- Családi örökség, vagy mert re­latíve későn került a színház vi­lágába?- Utóbbihoz inkább a félel­meim és a görcsösség köthető, s ezek el sem múlnak már. Mit tu­dok, mit nem, s mit nem fogok so­hasem megtanulni. Ám ha időt és figyelmet kapok, mint itt, Ka­posváron, van esély, hogy együtt értéket hozzunk létre.- Amikor négy éve beszélget­tünk, ezt az általános elfogadott­ságot a meglehetősen megosz­tott színházi világ újraegyesítésé­re szerette volna használni. Úgy fogalmazott: az árok két oldalán állnak a felek, a mélyben pedig ott ül Bérezés László, aki reméli, lentről is meghallják a hangját.- Azt soha nem gondoltam, hogy én a megosztott színházi világot képes lennék újraegyesí­teni. Azt viszont igen, hogy köz­vetíteni tudhatok. És ott lent, kö­zépen nem egyedül üldögélek, egész jó a társaság... De tény, hogy a szakadék továbbra is meg­van, s még nehezebb felkiabálni.- Talán, ha kimászna valamelyik oldalon...- Meg akarom őrizni azt a szabadságomat, hogy min­den kérdésben önálló vélemé­nyem lehessen, és az ne függ­jön egyik vagy másik oldaltól. Ehhez tartozik az is, hogy ki- mondhassahi, ha nem értek va­lamihez. Ami ebben a Facebook- forradalmárok és -polihisztorok uralta világban nem általános, hiszen mindenki ért a gazda­sághoz, a menekültkérdéshez, a klímaválsághoz, a művésze­tekhez, az oktatáshoz... Az tény, hogy a politikával szemben bi­zalmatlan vagyok, de ezzel nem vagyok egyedül.- Ezek után magas labda lenne az oktatásról kérdezni, mint egy­kori tanárembert... Tényleg, nem hiányzik a pedagógusiét? Bár azt hiszem, nem a legideálisabb pil­lanatban kérdezem...- Azt hiszem, valahol meg­maradtam tanárnak. Legalább­is magatartásomban, hozzáál­lásomban. Ahogyan egykor a tanításban, úgy a rendezésben is ösztönös a módszerem: nem kijelentek, ráerőltetek valamit a többiekre, hanem rávezetem őket, s arra inspirálok, találjuk ki együtt, mi és hogyan lesz jó. Persze ebben akad egy kis ma­nipuláció is... Ja, amúgy véletle­nül sem gondolom, hogy ez az egyedüli jó módszer, de nekem ez vált be. Igaz, ebben az is köz­rejátszhat, hogy beteges empáti­ával vagyok megáldva.- Amivel egyfajta elfogadtatási kényszer is párosul?- Bizonyosan. Szeretném, ha mindenki elfogadna. A színházi világban persze - és talán min­denütt - mindenki arra törek­szik, hogy szeressék, s ezért sok mindenre képes is. Nálam már a próbafolyamat első pillanatá­tól a szeretet működik elsősor­ban. Ha nem hallatszana túlsá­gosan gejlnek, azt tnondanám: szeretetszínházat csinálok. S lehet, hogy ezzel szakmai hiá­nyosságokat próbálok pótolni, de működik. Létrejön egy alkal­mi csapat, melynek tagjai nem­csak a színészek, de mindenki, akinek köze van a készülő pro­dukcióhoz.- Ez a motiváció az Ördögkatlan­ban is?- Persze, csak nagyban.- Ahhoz képest, hogy nyolc éve igazából kényszerszülte vállalko­zásnak indult, egy új Művészetek Völgyévé nőtte ki magát.- Inkább egy szigetnek tar­tom, ahol öt napig a vágyaink szerint tudunk élni. Egy - politi­kai felhang nélkül értve - Másik Magyarország.- Még meddig? Mert amint nép­szerű és elismert lesz valami ide­haza, azonnal gazdasági szem­mel tekintenek rá, s üzletté válik.- Ezt már mások is mond­ták... Amíg a csapat erejéből fut­ja, megpróbálunk „ártatlanok” maradni.- Dicséretes próbálkozás, de egy hatvanezres fesztivál már nem „garázscég”. Több ismerősöm a Katlan idejére időzíti a nyári sza­badságát - ez bizony már hírnév. Ilyesfajta népszerűséggel talán csak a Sziget büszkélkedhetett. Vagy, hogy nagyjából a témán belül maradjunk: a Művészetek Völgye.- A Völgy más volt: naivan és jó szándékkal minden fellép­ni vágyót befogadott. Mi viszont Kiss Mónival a magunk ízlését próbáljuk érvényesíteni. Szándé­kunk szerint a minőség a meg­határozó tényező. Nehéz helyzet, mert a bőség zavarával küszkö­dünk évről évre - ugyanakkor boldogító érzés is azt látni, mi­lyen gazdag a magyar kultúra. Segít bennünket két védnökünk életműve is: annak idején, 2008- ban a véletlennek, a jó ösztönnek és a szerencsének köszönhetően Cseh Tamást és Törőcsik Marit kértük fel erre a szerepre. Példa­ként magasodnak felettünk, tud­juk, hová kell kapaszkodnunk.-■ De akkor is fenyeget az elüzle- tiesedés réme...- Ezért jut sokszor eszembe, hogy az lenne a legelegánsabb gesztus, ha a jövő évi, jubileumi, tizedik Katlan után befejeznénk. Összehoznánk egy amolyan best of eseménysorozatot, aztán elen­gednénk az egészet- Ilyen egyszerű lenne?!- Én, egyedül talán meg tud­nám csinálni. De az Ördögkatlan nem az enyém. Közös ügy és fe­lelősség.- Ez most úgy hangzik, mint valamiféle számvetés a 65. születésnapon.- Még véletlenül sem! Na jó, a porckopásom azért figyel­meztet erre-arra... Például, hogy a kései sikerek idején ne gondoljam azt, hogy előttem az élet. Nem, az már inkább mö­göttem van. De sok a tervem és sok a feladatom. Talán emiatt is érzem úgy, otthon vagyok Ka­posváron és a világban. Pusztító tavaszi szabadtéri tüzek SOMOGY A szabadtéri tüzek mi­att a tavasz a legveszélyesebb időszak: a száraz aljnövényzet­ben és az avaron gyorsan terjed a tűz. Kockázat a gondatlanság is, a szabadban keletkezett tüzek 99 százalékát emberek okozzák. A károk akkor előzhetőek meg a legkönnyebben, ha tisztá­ban vagyunk a biztonságos sza­badtéri tűzgyújtás és a tűzmeg­előzés szabályaival - tájékozta­tott a megyei katasztrófavédel­mi igazgatóság. Általában tilos szabadtéren égetni, kivéve ott, ahol jogszabállyal, meghatáro­zott esetekben és feltételekkel megengedik. Belterületen csak akkor lehet növényi hulladékot égetni, ha önkormányzati rende­let megengedi. Előzetesen enge­délyeztetni kell a tűzvédelmi ha­tósággal a külterületen lábon ál­ló növényzet, tarló, és a termesz­téskor keletkezett hulladék sza­badtéri égetését Megengedett a kerti grillezés, a tűzön sütés-fő­zés a tűz állandó felügyelete mel­lett. A tűzgyújtási tilalom esetén az érintett területen akkor sem lehet tüzet gyújtani, ha azt más jogszabály megengedi. Azt is közölték: a szabadban meggyújtott tüzet soha ne hagy­juk felügyelet nélkül, gondos­kodjunk oltóanyagról. Mindig legyen nálunk a tűz oltására al­kalmas szerszám, akkora tüzet gyújtsunk, amitt felügyelet alatt tudunk tartani. Harsányi M. Az aranyak mellett sok borász kapott ezüst minősítést Magyar és horvát borok versengtek NAGYATÁD Harmincegyedszer szervezte meg a nagyatádi Kert­barátkor hagyományos borver­senyét. A három bíráló bizott­ság százhuszonhét bort érté­kelt: 68 kertbarát, 21 virjei (hor­vát) és 38 vendég bort. Greller Károly elnök köszön­te meg a gazdáknak, hogy ilyen sok bor érkezett a megmérette­tésre. Vadai Mihályné zsűri el­nök elmondta: szigorúak vol­tak. A hiányosságok közt meg­említette, sajnos, elhúzódott az erjedés, emiatt sok cukorma­radékkal találkoztak. Jobban kell ügyelni a cefre kezelésé­re. A nem megfelelően erjesz­tett borok Sok savmaradékkal rendelkeztek. Elég sok volt a nem megfelelő metszésből ere­dő, túlterhelt tőkéről szárma­zó bor. Ezért is kapott sok nedű ezüst elismerést. Arany minősítést a harmo­nikus ízvilággal rendelkező, tükrös, hibátlan borok kaptak. Azért örülhettek a gazdák, hisz 33 arany, 55 ezüst és 22 bronz oklevelet osztottak ki. A leg­jobb vegyes fehér tulajdonosa Tóth Zoltán, a legjobb vörös­bor címet Bőhm Gyula Caber­net franc-a érdemelte ki. A leg­jobb rose bor ( Pinot noir ) Bo­kor Jánosé. Herr Gyula Cuvee fehérbora lett a vendégek közül a legjobb. A legjobb vörös ven­dégbor gazdája Bútor Sándor lett, míg a legjobb rose vendég­bort Varga József hozta. Az év borásza Bokor János lett. A borlovagok műsorát köve­tően Perák László nótaénekes szórakoztatta a megjelenteket, majd a kiadós vacsorát követő­en kezdődött a hagyományos borászbál. Györke József

Next

/
Thumbnails
Contents