Somogyi Hírlap, 2016. március (27. évfolyam, 51-75. szám)

2016-03-02 / 52. szám

fi MEGYEI KÖRKÉP 2016. MÁRCIUS 2., SZERDA Műszaki hiba miatt várnak nagy összegeket P0LÁNY-BALAT0NB0GLÁR Plusz letöltéseket generált egy okos­telefon, állítja egy balatonboglá- ri hölgy, és a készülék hibájából hatalmas összegeket követelnek a szerény körülmények között élő családtól.- A fiam vásárolt egy előfize­téses készüléket az egyik nagy telefontársaságnál - idézte fel a történteket Horváth Gáborné. - Tizenháromezer forintba került az új előfizetés, ez tartalmaz­ta, hogy korlátlanul beszélhet. Egy darabig nem is volt semmi gond, de januárban egy 47 ezer forintos számlát kaptunk. Ezt még kifizettük. Azonban jött még egy csekk, amellyel febru­ár 8-ig újabb 47 ezer forintot kö­veteitek tőlünk. Ezzel nem volt vége, újabb számla jött, hogy fi­zessünk be még 43 ezer forintot március elsejéig. Erre már kép­telenek vagyunk... Az 54 éves balatonboglári asz- szony rokkantnyugdíjas, a 25 éves fia közmunkásként dolgo­zik Polányban. Ekkora összeget már nem tudnak kigazdálkod­ni, és nem is értik, hogy miért járna. Részletes számlaismer­tetőt nem kaptak ugyanis, csak egy végösszeget.- Megpróbáltunk utánajár­ni a dolognak - folytatta az asz- szony. - Nem rendeltünk meg és nem töltöttünk le semmilyen szolgáltatást. Meg sem tudjuk nézni a készüléken, hogy mi ez. Azt mondták, önmagától gene­rál a telefon plusz letöltéseket... Volt már rá példa, hogy olyan emelt díjas tételeket találtak egy ügyfél telefonszámláján, ame­lyek szolgáltatásait nem vette ' igénybe, mondta Novák Ferenc, a Somogy Megyei Békéltető Tes­tület elnöke, aki tanácsokkal lát­ta el a bogiári hölgyet.- írásban kérjenek hívásrész­letezőt, és a reklamációt tértive- vényes levélben juttassák el a szolgáltató központjába. írják le, hogy nem rendeltek ilyen szol­gáltatást, és magyarázatot kér­nek erre - mondta Novák Fe­renc. - A telefonos cég közszol­gáltatónak minősül, 15 napon belül válaszolniuk kell. Nekik kell bizonyítaniuk, hogy meg­történtek ezek a hívások. Ha ezt nem tudják megtenni, nem jo­gos a követelés. De ha igen, ak­kor ki kell fizetni az összeget. Az ügyfél fordulhat a békéltető tes­tülethez. K. G. SOMOGY Bombaüzlet, a nyárfa, megérdemelnék a szegény so­mogyi falvak, hogy részesed­jenek belőle, de nem így van - mondták a helybeliek Nagyba­jom környékén, ahol katonás rendben sorakozó, egymás mel­lé ültetett szálfák állnak az utak mentén. Az ültetvények egyre szaporodnak, míg négy évvel ez­előtt ezer hektárra tették a szá­mukat a megyében, mára ez el­érheti az öt-hatezer hektárt. Ez azonban egyre nagyobb környe­zeti problémát jelenthet.- Ültetéskor mélyre le kell fúr­ni, ezzel áttörik a vízzáró réte­get. A talaj felső humuszrétege is károsodhat, és az alsó rétegeket is kiszárítja, amely az ásott ku­takat táplálja. Elapasztja a kuta­kat, kiszárítja a vidéket - mond­ta a csokonyavisontai Gombai Győző. A vízszükségletük másfélsze­rese az adott élettérnek megfele­lő éves csapadékmennyiségnek.- A nyárfák kiszivattyúzzák a talajból a tápanyagot és a vi­zet, tönkreteszik az évszázadok alatt kialakult termelési módo­kat. Mi lesz így a térségből 30 év múlva, Kalahári sivatag? Ahová telepítik, az a terület korábban egész falvaknak adott megélhe­tést, csemegekukoricát, ubor­kát, paprikát, paradicsomot ter­meltek hajdan a nagyatádi kon­zervgyárnak. Ma egy-egy ültet­vény jó ha 15 embert foglalkoz­tat - állította Gombai Győző. Nagybajom, Gige, Mike, Nagy­atád, Segesd, Homokszent- györgy - a Dél-Dunántúlon min­denütt vannak ültetvények, de már a megye északi részén is terjeszkednek. Külföldi, főként olasz befektető társaságok ala­kulnak a nyárfa telepítésére. - A mi nyomorúságunkra csapnak le, mert a kedvezőtlen adottsá­gú vidéken könnyen kötnek bér­leti szerződéseket - mondta me­zőgazdasági szakértőnk, aki a nevét nem akarta nyilvánosság­ra hozni, attól tartva, hogy üzleti érdekeket sért, s árthatnak neki. - Kétszer 15 évre lefoglalja a ne­mes nyár a területet. 15 év múl­va lehet aratni, bútor, fogvájó, gyermekjáték lesz a fából. Utána 15 évig még nem lehet kultúrnö­vényt termelni, annyira kizsák­mányolja a talajt. K. G. Megyeháza: teljes tanacstalanság Tanácstalanul állok a problé­ma előtt, mondta Jakó Ger­gely, a Somogy Megyei Ön- kormányzat elnöke a leg­utóbbi közgyűlésen, miután a Jobbik frakció többször in­terpretált a somogyi nyárfák ügyében. Jakó Gergely hoz­záfűzte: Neszményi Zsolt kor­mánymegbízottal is tanács­kozott a kérdésről. Jelenleg azonban nincs jogszabály, amely tiltaná a nyárfák tele­pítését. Nem számít ugyan­is erdőnek a besorolás sze­rint, ezért az erdőtörvénynek nincs hatása rá. Törvényi sza­bályozásra lenne szükség, és előzetes hatásvizsgálatokra, vélte Gombai Győző. Ha egy tervezett kerékpárúihoz is sok ilyen hatástanulmány ké­szítését írják elő, nem kell-e ezt megtenni egy olyan ügy­ben, amely környezeti krízis­sel fenyegethet, tette fel a kérdést. Katonás rendben sorakoznak a vízigényes fák somogybán Nincs jogszabá a nyárfa ellen „foglalod a kurvanyádat, DE NEM ÁM A Ml HAZÁNKAT!’' UN HATE UNITED FIELDS OF BENETTON Tiltakozók. Többször demonstráltak már dél-Somogyban és a megyeszékhelyen is a külföldiek földszerzése és felelőtlen gazdálkodása ellen HÉTKÖZNAPI TÖRTÉNET Almazöld emlék Ismerős volt, de csak a rendszám láttán lettem benne biztos: ez bi­zony hajdan a miénk volt. Ere­dendően Dl 65-95-ösként futott, aztán BGL 004 lett belőle a rend­szerváltás környékén, ő volt a család harmadik autója. Skoda, mint elődei, a Mlada Boleslav-i gyár büszke 120 L-ese, ugyan­úgy, mint eggyel előtte a TL 74- 52-es. Csak utóbbi homoksár­ga színben tündökölt, míg a nap romlott vajasra szívta, ezt viszont almazöldként anyakönyvezték. Potom kétezerbe került, hogy ne csak fehérből és pirosból választ­hassunk a csepeli Merkur-tele- pen, ahol az egyik irodista meg­súgta apámnak: hátul akad né­hány színhibásként félreállított autó, persze semmi bajuk, csak éppen... S a kor szellemének meg­felelően négy lila Ady - vagyis öt­százas - vándorolt a hírhozó zse­bébe, aki azután soron kívül ki is töltötte a papírokat, s már indul­hattunk is hazafelé. A benzinóra persze stabil nul­lát mutatott, ami az első benzin- kútig természetes, ám a muta­tó akkor is stabilan balra feküdt, miután kigördültünk az Áfortól. Apám már vissza akart fordulni, hogy reklamáljon a Merkúrnál, ám a Szabadkikötő út egyik ká­tyúja helyre-, egészen pontosan jobbra billentette az anomáliát. Manapság egy ilyen kezdés meg­lehetős bizalmatlanságot keltene egy új autó iránt, akkoriban vi­szont örült az ember, ha ennyi­vel megúszta. Persze azért az el­ső út mindig egy ismerős autó­szerelőhöz vezetett, aki módsze­resen átnézte a kocsit, s rendre ki is cserélt néhány alkatrészt: a Skodáknál jellemzően elektroni­kai probléma adódhatott, a Daci­ákon viszont minden csavart újra kellett húzni, s persze az összes autóra ráfért némi alvázvéde­lem. A miénken Dimitrov - az if­jabbak kedvéért: Talüán Gyula - utca végi műhelyében Sipos Laci bácsi ügyködött vagy három na­pig, végül boldog mosollyal nyúj­totta át a kulcsot apámnak: Dok­tor úr, ezzel most már nem lehet komoly baj. Valahol igaza is lett, mert tény­leg csak mérlegelés kérdése, mi számít nagyobb problémának. A skodások tudták, az autó nem szereti a telet, a nyarat, a hideget, a meleget, a kanyargós utat és az efnelkedőket. Még a 120 L 52 ló­erője is kevés volt, hogy a simon- fai dombon negyedik fokozat­ban felballagjon a kocsi, igazából még harmadikban is szenvedett, nemhogy az M7-esen az érdi te­tőt lendületből megmássza, s egy forróbb nyári napon rendre ár­nyékos helyet kellett keresni az út mentén, hogy a farmotorban felforrt víz valamelyest vissza­hűljön. Szerencsésebb hazánk­fiai, akik a háromévente esedé­kes nyugati útlevélablakkal elju­tottak Olaszországba, a jugó-tal- ján határ túloldalán a hegyolda­li erdőben rendre féltucat ma­gyar Skodát láthattak felnyitott, gőzölgő motorháztetővel. A gye­rekbetegségei mellett viszont ko­moly galibát tényleg nem okozott az almazöld járgány, ami elődjé­hez képest maga volt a megtes­tesült megbízhatóság. A sárga 120-asunk egyszer egy kéthe­tes tengerparti túra utolsó nap­ján makacsolta meg magát: túl a letenyei határon, sőt már Nagy­kanizsán is, a pogányszentpéte- ri kanyarban hörrent egyet, s le- cövekelt. Szombat délután öt óra körül, júliusban, vagyis szere­lőt találni hozzá maga lett volna a csoda. Apám beballagott a fa­luba, becsöngetett az orvoshoz, s tőle próbált telefonon autódok­tort találni. Hosszas könyörgés után végre kijött egy szaki Ka­nizsáról, aki két dróttal bütykölt valamit, az autó úgy este tizen­egy körül elindult, s negyvenes tempóban éjjel egyre értünk ha­za. Utóbb kiderült, a Csáktornyái benzintől dugult el valami a mo­torban... Igazán elégedettek csak a csa­lád legelső autójával, egy bor­dó, krómozott díszléces 110-es- sel lehettünk, mely 1980 nyarán majdnem Ford Cortinává ala­kult át. A Ca di Valle-i kemping­ben már az is szenzációszámba ment, hogy Magyarországról ér­keztünk, hát még az autó: az ul- mi házaspár, Renate és Dirk férfi­tagjának ugyanis megtetszett az akkor hatéves Skoda, s felajánlot­ta érte nyolcéves autóját. Egy az egyben. És nem értette, amikor apám megpróbálta elmagyaráz­ni, a magyar határnál nem jut­nánk tovább az új szerzemény­nyel, s neki a szabadsága harma­dik hete a letenyei fogdán kez­dődne. így bármennyire is bőg­tem, maradtunk skodások... Vas András

Next

/
Thumbnails
Contents