Somogyi Hírlap, 2016. február (27. évfolyam, 26-50. szám)

2016-02-27 / 49. szám

2| MEGYEI KÖRKÉP 2016. FEBRUAR 27., SZOMBAT A távolság Kaposvártól nagyjából ugyanannyi, mégis két különböző világ: Kaposkeresztúron tizenkétszer akkora a munkanélküliség, mint Kaposfőn Otthon próbálnak nem éhen ► Folytatás az 1. oldalról KAPOSKERESZTÚR Kanyar- gunk a Baté felől a faluba veze­tő úton, előbb egy panzió hir­detését olvassuk, majd jobb­ról egy homokbánya: ahhoz képest, hogy a megyeszék­hely környékének legmaga­sabb munkanélküliséggel súj­tott települése Kaposkereszt- úr, máris két potenciális mun­kahelyet találunk.- A homokbányához csak akkor kellenek emberek, ha az utat kell söpörni - állítja Esz­ter, aki Ilonka társaságában a helyi fametsző brigád tagja­ként a levágott ágakat szede­geti össze az árokparton. A rá- kópusztai panzió családi biz­nisz, nem kell nekik plusz al­kalmazott. Holott akár válogathatná­nak is az állástalan keresztúri­ak közül, hiszen noha a hiva­talos adatok szerint a faluban „csak” 24 százalékos a regiszt­rált munkanélküliek aránya, a valóságban a 120-130 mun­kaképes korúnak több mint fele a közmunkaprogramban vagy még ott sem talál elfog­laltságot, melyért fizetnek szá­mára. Merthogy a zsáktelepü­lésen az önkormányzat mel­lett nincs valódi munkálta­tó, még a vegyesbolt lehetne egy aprócska menekülőútvo­nal, de az időszakos nyitvatar- tású egység - akad nap, ami­kor csak a reggeli órákban lá­togatható - délben mindig be­zár, esetenként délután is fo­gad vásárlókat.- Nincs ebben a faluban semmi - mondja Orsós Beá­ta, az önkormányzat épülete előtt várakozó söprűs csapat tagja. A társaságból bemutat­kozásunk után néhányan ar­rébb somfordáinak, ország-vi­lág, de legalábbis a megye előtt nem szívesen vállalják sorsu­kat, a többség marad. Akad köztük, aki a zsákfa- lujelleget okolja a településen élők nyomorúságáért, más­valaki a rendszerváltás előt­ti idők kapcsán nosztalgiázik, amikor még működött a terme­lőszövetkezet a faluban.- A közlekedés sem ideá­lis - teszi hozzá Pápai Krisz­tina. - Négy vagy öt busz jön be a faluba, de abból kettő az iskolásokat viszi, a maradék­kal lehet bemenni Kaposvár­ra. Csak egyik sincs a gyárak műszakjaihoz igazítva. Némi meglepetésünkre ki­derül, a megyeszékhelyhez csaknem azonos távolságra fekvő Dombóvárra pedig csak átszállással lehet utazni, a fa­lutól kelet felé még nehezebb állást találni.- Meg aztán nem is csak a buszok miatt nem tudnak in­nen elhelyezkedni az emberek - ismeri el a fametsző brigád másik női tagja, Eszter. - So­kaknak nincs semmiféle vég­zettségük, vagy ha akad, akkor gyakorlatuk, s így szinte esély sincsen elmenni egy gyárba. Helyben az önkormányzat mellett a vízügy foglalkoztat közmunkásokat, de oda is ne­héz bekerülni, hiszen az ál­lástalanok között olyanok is akadnak, akik írni-olvasni sem tudnak. jj A kaposkereszturi seprűs brigád rilllillliW tagjai legszívesebben a mezőgazdaságban dolgoznának Papíron minden negyedik ember állsátalan. a valóságban a fél falunak nincs munkája Az iskolai konyhára is termelnek Épül a tárolócsarnok csak az önkormányzaté, ha­nem bérlemény is akad közöt­tük. A termés nagy részét felve­szi az iskola napi 450 adagos konyhája, de jut a termelői pi­acra is. A tervek szerint a jövő­ben fel is dolgoznák, amit meg­termelnek: savanyítóüzemben és száraztésztagyárban gondol­kodnak a kaposfőiek. A mintegy nyolcszáz munkaké­pes korú persze nemcsak a te­lepülésen talál magának mun­kát, rengetegen ingáznak a me­gyeszékhelyre: miután a 61-es főút miatt a buszközlekedésre nem lehet panasz - és vonat is jár Kaposvár felé így a bejá­rás nem gond. Elköltözni nem nagyon akarnak: miután a fa­luban igazából minden hely­ben elérhető, a város autóval tíz perc, busszal sem sokkal több, így minek cihelódnének fel... halni- A 21. században így azért elég nehéz érvényesülni - je­gyezzük meg a polgármeste­ri hivatal előtt várakozó sep­rősöknek, akik közül többen egyetértőn bólogatnak.- Ezért vonzó itt mindenki­nek a mezőgazdaság - magya­rázza Pápai Krisztina. - Az ön- kormányzatnak van is egy kis kertje, ahol több mindent ter­melnek, azt jó lenne felfuttat­ni. A földhöz falun minden­ki ért, s a többség hajlandó is lenne dolgozni. Hiszen még a közmunkáért is megy a harc, mert ha nem jut, akkor marad a 22 800 forintos segély, ami­ből csak otthon ül az ember, és próbál nem éhen halni... Cservenka Zsolt szerint aki valóban akar dolgozni, annak jut munka. A fiatal férfi saját példáját citálja: építésvezető­ként helyben nem tudott érvé­nyesülni, így most egy dél-ba­ranyai építkezésen dolgozik Villányban.- Másról sem olvasni, mint­hogy szükség van a képzett és a betanított munkaerőre, hiszen rengetegen kimentek külföld­re dolgozni - mondja. - Persze még az utóbbihoz is kell némi képzettség, de az már tényleg az egyénen múlik. Ha viszont valaki nem akar dolgozni, mi mást tehetne, minthogy sza- pulja a körülményeket... Hasonlóképpen gondolko­dik Budánné Simonfalvi Ka­talin polgármester is, aki sze­rint, mivel relatíve közel fek­szik a település Kaposvárhoz, a zsákfalujelleg nem olyan hátrány, mint, mondjuk, Bel- ső-Somogyban.- Régebben innen szinte mindenki a megyeszékhely­re ingázott a húskombinátba, a textilbe vagy a cukorgyárba - állítja. - A mai fiataloknak viszont nemhogy szakmájuk nincs, de sokszor még a nyolc általánost sem járják ki. És nem azért, mert nem bírják a tanulást, sokkal inkább lusták vagy kényelmesek. A településvezető a maga módján próbál segíteni a jó­részt cigány fiatalokon - a falu lakóinak mintegy hatvan szá­zaléka roma, de a negyven év alattiaknál még magasabb az arányuk -, őket küldi a mun­kaügyi központ képzéseire - más kérdés, hogy a tanfolya­mok haszna vagy pontosabban hasznosítási lehetősége megle- hetően csekély...-• Igyekszem rábeszélni az érintetteket, végezzék el az is­kolát, szerezzenek szakmát, mert sokkal könnyebb lesz az életük - teszi hozzá a polgár- mester -, de többnyire minden kérlelés pusztába kiáltott szó. Főként a lányokkal nehéz, utá­na persze jönnének közmun­kásnak. De a lehetőségeink be­határoltak, az ötvennégy köz­foglalkoztatásra alkalmas em­ber csak egy részének jut mun­ka. És nem is mindenki alkal­mazható, sokan már a rend­szerből is kiestek, és így segí­teni sem lehet rajtuk. Szóval a 24 százalékos hivatalos munka- nélküliség rémisztőnek tűnik, de ha a valóságban is csak ek­kora lenne az állásta lanság, azt hiszem, sokan örülnének a fa­luban... Vas András [ Kaposfő, a somogyi ritkaság: tényleg csak az nem dolgozik, aki nem is akar kocsmák, szolgáltatások, a 61- es főúton folyamatos kocsisor, melyből rendre félreáll egy-egy kamion. Sofőrje az egyik élel­miszerüzletbe ugrik be, vagy menüt rendel a vendéglőben, söprögetó közmunkások kerül­getik közben a teherautót.- Jobb, mint otthon ülni - állít­ja Orsós Ágnes, miközben la­pátra tereli a semmi kis sze­metet. amit a parkolóban ösz- szehúzogatott. - Igaz. nyáron sok a munka, de nem panasz­kodom. legalább van, a pénz is több mint kétszer annyi, mintha csak segélyt kapnék. A faluban Sztáni Tibor polgár- mester szerint mindössze né- gyen-öten kapják a minimá­lis 22 800 forintot, a többiek a közmunkaprogramban vagy a szociális szövetkezetben talál­nak elfoglaltságot. A két prog­ram csaknem száz embert mozgat meg naponta, s a szo­ciális szövetkezetben nem is közmunkásbérért gürcölnek, hanem A munka törvényköny­ve szerint kapják a bérüket. A szövetkezetét három éve ala­pította az önkormányzat, a fér­fiak aprítékból fabrikettet ké­szítenek. a teljes folyamatot ők felügyelik.- Örülök, hogy van munkám- mondja büszkén a csak Fe­riként bemutatkozó középko­rú férfi. Míg talicskára lapátolja a fúrészporszerü alapanyagot, néha a hátsó udvar felé sandít, ahol vagy féltucatnyian serény­kednek az építkezésen. Tároló­csarnok épül, a betonváza már áll, éppen a tető elemeit eme­lik a helyükre. Ketten a falakon serénykednek, öten-hatan az a daruhoz. Mindannyian hely­béliek.- Ha lehet, minden munkát ka- posfőiekkel végeztetünk el - magyarázza Sztáni Tibor hi­szen akkor itt marad a pénz a faluban, itt költik el a boltban, a kocsmában, a péknél. Az egyik üzletben megerősítik a szavait: az eladó szerint, amió­ta felfutott a szövetkezet, meg­nőtt a forgalma, még ha nem is százezrekkel.- Érzékelhető, hogy nem se­gélyből él a többség, hanem 50-80 ezer forintot keresnek az emberek - állítja -, havi 20-50 ezerrel többet tudnak költeni. Nemcsak az önkormányzatnak köszönhető, hogy ekkora a fize­tőképes kereslet, hiszen akad vasipari cég, mely nagyjából száz embernek ad munkát, a mezőgazdasági cégeknél is úgy öttucatnyian megélhetésre lel­tek, és sok a néhány alkalma­zottat foglalkoztató kis cég.- A csúcsidőben tizenkét szá­zalék körül volt a munkanél­küliség - jegyzi meg a polgár- mester: persze sok somogyi te­lepülésen most is gondolko­dás nélkül rábólintanának egy ilyen adatra... - Most a hatoda, ennél lejjebb már nem is na­gyon lehet tornázni, mert né­hány embert nem lehet munká­ra fogni. Lenne még dolog, ma már ott tart a falu. hogy más települé­sekről is alkalmaznak dolgozó­kat a szövetkezetbe, s ha min­den jól megy, további dolgos kezekre lesz szükség. Jelenleg hét hektáron gazdálkodnak, zöldséget-gyümölcsöt termel­nek a földeken, melyek nem-

Next

/
Thumbnails
Contents