Somogyi Hírlap, 2016. február (27. évfolyam, 26-50. szám)

2016-02-01 / 26. szám

4 MEGYEI KÖRKÉP 2016. FEBRUÁR 1., HÉTFŐ A büssüiek tehetetlenek, a környéken rossz hírű faluban sem tudnak védekezni a tolvajokkal szemben Menekülnének a rácsos faluból- Visznek itt mindent azok... - mondta bő két hete a fonói asz- szony Büssü felé mutogatva, amikor faluja és Kisgyalán bűn- telenségének jártunk utána. S egyedi a véleménye: a Baté és Igaz közötti településeken a rengeteg lopásért, betörésért a büssüieket okolják - megpró­báltunk utánajárni, jogosan-e? Vas András andras.vas@mediaworks.hu Mintha két külön világ­ban járnánk, óriási a kontraszt. A gyönyörűen felújított paraszt­ház két oldalán düledező, repedt falú épületek várnak sorsuk be­teljesülésére, viszont közös ben­nük, hogy mindhárom ajtaján,- ablakán, de még a veranda nyí­lásain is ujjnyi vastag vasrácsok próbálják visszatartani a beto­lakodót. No és megannyi nagy­testű kutya, akad udvar, mely­nek kerítése mögül három-négy fenekedik az idegenre. Eszünk­be sem jutna átlépni a birtokha­tárt, mások azonban nem ennyi­re ijedó'sek...- És nem is válogatósak - jegy­zi meg Kati. A fiatalasszony kis­lányával sétál a főutcán, s meg sem próbálja szépíteni a helyze­tet. Persze érthető, nemrégiben az egyik estéről reggelre eltűnt az összes kacsájuk.- Mindent ellopnak, amit ér­nek - ezt már Antal Károlyné állítja. - Teljesen tönkreteszik a falut a tolvajok. Mindent elvisz­nek, ami mozdítható, s nemcsak a tüke büssüiektől, de egymás­tól is. Az özvegyasszony, aki szüle­tése, 1951 óta él a faluban, nem is titkolja, a többes szám harma­dik személy alatt a romákat érti, akik az elmúlt negyven év során költöztek Büssüre. A hajdan kö­zel ezerlelkes település sorsát a spórolós kálvinista életfilozófia pecsételte meg: sokan egykéz- tek, így a falu szép lassan elöre­gedett. Az üresen maradt ingat­lanokba pedig cigánycsaládok költöztek.- Először a gyógynövényesek telepedtek be - magyarázza -, aztán jött utánuk az egész nagy­család. S mára többségbe kerül­tek. Ami nem lenne baj, csak­hogy teljesen lelakták a háza­kat, pedig ez a falu anno messze földön híres volt, micsoda por­ták sorakoztak egymás mellett. A rendszerváltás után ez von­zotta ide a népieteket is: az egy­kor kitelepített svábok leszár­mazottjai közül sokan nosztal­giából üdülőnek szánt házakat vásároltak, s gyönyörűen felújí­tották őket - akad köztük, mely Kaposvár leggazdagabb részén sem lógnak ki a többi közül. Tu­lajdonosaik azonban az év nagy részében szülőföldjükön élnek, csak nyaranta jönnek látogató­ba, s egyre többet bosszankod­nak, amikor szembesülnek a károkkal.- A legtöbbnek már elege van az állandó problémákból - teszi hozzá Antal Károlyné -, s pró­bálnának szabadulni a házaik­tól, de itt szinte lehetetlen nor­mális vevőt találni. Messze ár alatt akad csak érdeklődő, és ko­moly veszteséggel lehet elköltöz­ni. Amikor nyolc éve meghalt az uram, én is el akartam menni, de ríttam, nem tudtam itt hagy­ni a szülőfalumat... Azóta ezerszer megbánta már, hogy nem költözött el Kaposvár­ra, de legalább Fonóba, hiszen hozzá is rendszeresen „benéz­nek” a hívatlan vendégek.- Csak az elmúlt években há­romszor törtek be - állítja -, de ezzel még dobogón sem vagyok.- Nálam tegnap is bent jártak a kertben - veszi át a szót Kele­men Pálné, Rózsi néni, aki szin­tén 65 éve vallhatja magát büs- süinek: Zalából jött férjhez a fa­luba. - A szomszédok szóltak, hogy látták, néhányan bemász­tak az udvaromba,'de szeren­csére nem találtak semmit. Per­sze már nincs is mit elvinni: ál­latot, baromfit nem tartok, igaz, a múltkor elvitték a bejárati ka­put. Gondolom, eladták valami­lyen vaskereskedőnek...- Nálunk a garázs öt centi vas­tag acélpántját is pillanatok alatt' eltörték - replikázik Antal Ká­rolyné. - De van olyan porta, ahonnét a rácsokat lopták le éjjel, s vitték el valamelyik MÉH-te- lepre. Nem gond nekik, mindnek van autója, ezért is tudnak eljár­ni Göllébe, Gyalánba, Fonóba, de még Batéba is... A helyiek szerint a lopások többségével szemben a rendőr­ség is tehetetlen: a hatóság ugyan minden jelentett esetről felveszi a jegyzőkönyvet, de a tetteseket a legritkább esetben találják meg.- Többször voltam már ta­núként kihallgatáson - mond­ja Antal Károlyné -, de mindig csak széttárták a kezüket. A biztosító pedig vagy fizet, vagy nem. Általában riasztót, rácsot kérnek, különben az ember me­het panaszra a sóhivatalba... Ott tartunk, hogy menekülni kelle­ne kínén... És tényleg nem túl­zók, nézzék végig a falut, sok he­lyen még az ereszcsatorna is hi­ányzik: semmi sem tartja vissza őket, sokszor a kutya sem. Azért az ebek cseppet sem ha­szontalanok, a falu közepén* kő- hajításnyira a bolttól például két kertből is elűzték a tolvajokat az­nap éjjel, amikor ott jártunk.- Megpróbáltak bejönni a ház­ba úgy fél tíz körül - mondja felindultan Bálint Zsolt -, de a szomszéd kutyája átugrott a ke­rítésen, s elkergette őket. Előt­te náluk próbálkoztak. A nagy ugatásra jöttem ki, még láttam, amikor a hátsó földek felé me­nekülnek. Ketten voltak, általá­ban annyian járnak, vagy éppen hárman. Beazonosítani persze nem tud­ta őket, de ő is a faluszéli Petőfi utca lakóit sejti az eset mögött. Megoldást pedig nem nagyon tud, bár talán segítene, ha feláll- na a polgárőrség. De lehet, már az sem. Miután többen is a település Fonó felőli utcájában élőket te­szik felelőssé a rengeteg tolvajlás miatt, arra kanyarodunk. Az el­ső házak éppoly takarosak, mint Közmunkások csapata dolgozik a település közterületein Bálint Zsolt: a szomszéd kutya kergette el a tolvajokat Antal Károlyné: a hatóságoknál széttárják a kezüket... a központban látottak nagyobb része, minél jobban távolodunk azonban a műúttól, annál rosz- szabb a helyzet. A Petőfi utca vé­ge pedig a lyukas falú-tetejű épü­leteivel már klasszikus péróra emlékeztet.- Nem hallottam róla, hogy sok lopás lenne Büssüben - for­dul el kérdésünk után azonnal egy középkorú férfi, s besiet az egyik udvarra. Másnál sem já­runk nagyobb szerencsével, né- hányari ugyan kikérik maguk­nak a gyanúsítást, ám a többség inkább süketet-vakot játszik, s tagad mindent.- Hát tényleg nincs a hátára írva senkinek, hogy ő lopta el a csirkéimet - sóhajt egy idős asz­szony, amikor visszakanyaro­dunk az utca elejére. Egyben ké­ri, ne írjuk le a nevét... - El tudja képzelni, hogy ez volt Büssü ta­lán legszebb utcája? - kérdezi az­tán halkan. - Aztán ez lett belő­le. De mit tehetnék? Ha ellopják a tyúkokat, nevelek újakat: csak nem fogok szégyenszemre tojást venni faluhelyen? KÉKHÍREK Forradalmi kaposvári újítás a rákgyógyításban Hamarabb jutnak a diagnózishoz Otthonában támadtak rá Egy 17 éves fiú és 21 éves bátyja vert meg egy férfit egy bar­csi házban júliusban. A sértett nyolc napon belül gyógyuló köny- nyű sérüléseket szenvedett. A tá­madók ellen könnyű testi sértés miatt indítottak eljárást. A Barcsi Rendőrkapitánysága nyomozást a napokban befejezte, és az ügy iratait megküldte a Kaposvári Já­rási és Nyomozó Ügyészségnek. Vádemelés két ellopott hal miatt Orvhalászat miatt kell fe­lelnie annak a két férfinak akiket decemberben értek tetten a hal­őrök a keleti csatornánál: tiltott eszközzel, engedély nélkül fog­tak ki egy pontyot és egy ezüst­kárászt. A rendőrség befejezte a nyomozást és az iratokat vádeme­lési javaslattal megküldte a Fo- nyódi Járási Ügyészségnek. Hasba szúrás lett a vége KAPOSVÁ Emberölés kísérlete mi­att emeltek vádat egy 46 férfi el­len, aki októberben a somi kocs­mában a le akarta szúrni az egyik vendéget. Ittasan összeveszett a sértettel, verekedést akart kipro­vokálni, de riválisa kitért ezelől. A randalírozó hazament, ám egy késsel visszatért, s megbökte a sértettet. A férfivel szemben vég­rehajtandó szabadságvesztést ja­vasolt az ügyészség. A. V. KAPOSVÁR Hatodára rövidült egy szoftver segítségével a daganat­gyanús betegek kivizsgálásának ideje a kaposvári Kaposi Mór Ok­tató Kórházban - írta meg laptár­sunk a Népszabadság. A progra­mot több mint másfél évvel ezelőtt indították el tízmillió forintból a megyei kórházban - írja a lap. Az eljárás lényege, hogy amint valaki felbukkan az intézmény bármely szakrendelésén vagy kórházi osz­tályán daganatgyanúval, az ada­tai külön adatbázisba kerülnek. Ennek felügyeletére külön stábot hozott létre a kórház. A négy eset­menedzserből álló csapat feladata végigvezetni a pácienseket a ki­vizsgálástól a kezelésen át a tü­netmentes állapotig. Szoftver fel­ügyeli, hogy a diagnózis felállítá­sához kellő minden vizsgálatot le­hetőleg azonnal, de legfeljebb 15 napon belül elvégezzenek, s a be­teg legkésőbb egy hónapon belül tisztában legyen azzal, mi a ba­ja, milyen kezelésre van szüksé­ge. Ebben a rendszerben minden­kinek már az első pillanattól sa­ját onkológusa van, aki válaszol a kérdéseire, az összes, a beteg­gel kapcsolatos eredményt figyeli és értékeli, ha kell, konzultál a ke­zelésben részt vevő sebésszel, ra­diológussal. Páciens nem veszhet el, amint egy lelet elkészül, figyelnek ar­ra, átvette-e a beteg, bejelentke­zett-e a következő orvosi találko­zóra. Ha nem, telefonálnak neki, Minél előbb kezdhetik a kezelést és emlékeztetik, mi a következő lépés, melyik orvoshoz és mikor kell visszamennie. Jelzik a dok­tornak is, hogy beteg érkezik, és azt is nyomon követik, ha túl so­káig nem készül el szakvélemé­nyével, nem adja elég gyorsan to­vább páciensét. Király Gyula, a rendszert fej­lesztő, a Hospitaly Informatikai Kft. vezetője a Népszabadságnak elmondta: a három hónapig tar­tó éles üzem minden várakozásu­kat felülmúlta. Céljuk, hogy mie­lőbb 15 napra szűkítsék a betegek most még átlagosan 28 napos át­futási idejét. A szoftver iránt már több onkológiai centrum - így a miskolci és a veszprémi is - ér­deklődött.

Next

/
Thumbnails
Contents