Somogyi Hírlap, 2015. december (26. évfolyam, 281-305. szám)
2015-12-28 / 302. szám
14 SPORT 2015. DECEMBER 28., HÉTFŐ A tűnődő, az izgatott, a taktikus, a reménykedő, a feszült és az elégedett - íme Bernd Storck néhány arca. Amikor a német edző átvette Dárdai Pál örökségét, meg kellett küzdenie elődje népszerűségével is. Ő volt az az edző, akit nem sokan akartak a kispadon látni. Ma már tudjuk, van egy jó német edző Magyarországon, s van egy jó magyar edző Németországban. LEGYENEK BÜSZKÉK A MAGYAROK - mondja Bernd Storck szövetségi kapitány, aki filozófiája szellemében támadni akart már a románok ellen is. Merjünk vegre nagyot álmodni! Ajol megérdemelt munkajutalma: H a csapat kijutott az Európa-bajnokságra, Bernd Storckot pedig szerethetik U a játékosai, mert mindig elkapták® A magyar válogatott átvitte a norvégok jelentette akadályt, és harminc év után a nyáron újra megmutathatja magát egy rangos eseményen. Bernd Storck bravúrkapitányként lett részese az év nagy sikerének. Borbola Bence kozpontiszerkesztoseg@mediaworks.hu- Szép karácsony ez az idei, nemde?- Soha rosszabbat... - felelte Bernd Storck. - Jó érzés abban a tudatban elvonulni kicsit a világ szeme elől, hogy jövő nyáron ott lehetünk az Európa-bajnok- ságon. A futball különös területe az életnek, fekete és fehér létezik benne, átmenet, úgynevezett szürke nem. Ha sikeres vagy, elismernek, a mennybe emelnek, ám ha vereséget szenvedsz, darabokra szednek. De nincs ezzel gond. Sőt, az utóbbi időszakban rájöttem, kifejezetten kedvelem, ha nyomás nehezedik rám.- Azért képes kikapcsolódni odahaza a családdal? Vagy a nappaliban a karácsonyfát nézve, a karosszékében ülve is a futballon kattog az agya?- Szerencsére idehaza azért ki tudok kapcsolódni. Magyar- országon, Telkiben képtelen vagyok rá, a nap huszonnégy órájában a futballon, a taktikán, az edzéseken gondolkodom. Nem viccelek, olykor álmomban is a labdarúgás a téma. Aztán amikor korán reggel kipattan a szemem, azon kapom magam, hogy a kávémat szürcsölve máris a laptopomat nyomogatom. Amikor hazajövök Németországba, sokszor olyan fáradt vagyok, hogy képes lennék három napig egyhuzamban aludni. Kapom is a gyerekektől, a feleségemtől a poénos beszólásokat, milyen jó, hogy itthon vagyok, csak éppen használni nem tudnak semmire. Na de ezúttal az év vége felé elmegyünk Ausztriába a hegyekbe, ott a nap huszonnégy órájában együtt lehetünk.- Nocsak. Egy kis síelés a lejtőkön?- Ugyan lesz a közelben néhány sípálya, lécet nem viszek. Számomra sokkal fontosabb a lazítás. Elvonulok a wellnessrészlegbe, nagyokat lubickolunk a gyerekekkel a medencékben, ha pedig én pihenni szeretnék, számukra külön részleg is van, ahol lefoglalhatják magukat. Jó lesz egy kicsit kikapcsolódni. A következő esztendőben minden lesz, csak éppen pihenés nem. Hála az égnek!- teszem hozzá gyorsan.- Tegye a szívére a kezét! Gondolta volna, amikor kinevezték sportigazgatónak, hogy a következő nyáron Európa-bajnokságon irányíthatja a válogatottat?- Eszembe sem jutott. Még a legmerészebb álmaimban sem. Dárdai Pálnál jó kezekben volt az együttes, én pedig azért érkeztem, hogy feltérképezzem a magyar fiatalokat, hogy hosszú távú stratégiát dolgozzak ki, és belevessem magam a munkába. Utólag visszagondolva nehezen indult a munka, a nulláról kellett kezdenem. Külföldiként érkeztem ebbe a pozícióba, akadtak gondok a beilleszkedéssel, eleve szembe kellett mennem a hagyományokkal, néhány kollégától rögtön az elején meg kellett válnom. De mindenki láthatja, nem azért jöttem, hogy a lábamat lógassam.- Aztán jött a váratlan telefonhívás, a vonal túlsó végén Csányi Sándor szólt bele a készülékbe...- Az elnök úr azt kérdezte, készen állok-e a feladatra. Mire gondolkodás nélkül rávágtam: naná! Azért annyit elárulhatok, addigra már felvetődött a lehetősége, hogy Dárdai Pált nem engedi tovább dolgozni a Hertha, én vehetem át a helyét, így a váratlan telefonhívás addigra már nem is volt annyira váratlan.- Mi volt a legnehezebb és egyben legjobb döntése szövetségi kapitányként?- Nehéz kérdés. Több is akadt... Kezdve azzal, hogy a kinevezésem után nem mehettem azonnal a saját fejem után. Belül éreztem, jó lenne támadni a románok elleni bemutatkozó meccsemen, megmutatni a magyar szurkolóknak, milyen a filozófiám, a felfogásom erről a játékról, de a csapat egyszerűen nem erre volt berendezkedve. A korábbi mécseseken a védekezés volt az erőssége, egyik pillanatról a másikra nem változtathattam meg. Az első összetartásunk alkalmával három-négy napunk volt együtt készülni, uralkodnom kellett magamon, nehogy túlpörögjek. Aztán nehéz, de jó húzás volt Király Gábort a pótselejtezőre a kapuban hagyni, és Guzmics Richárd is meghálálta a bizalmat, miután Juhász Roland sérülése után pályára küldtem a románok ellen. Mindenki ismeri a hátvéd és a románok közös történetét... Megadtam neki a lehetőséget, és ő élt vele.- És Kleinheisler László? Lassan itt az év vége, most már elárulhatja: sokat gondolkodott a csapatba állításán?- Na, ez annál könnyebb döntés volt. Elárulhatom, nem voU tak álmatlan éjszakáim miatta. Laci annyira meggyőző volt az edzéseken, hogy egyszerűen nem hagyhattam ki. Egy nappal a meccs előtt behívattam a szobámba, és szóltam neki, ne ijedjen meg, a kezdőcsapat tagja lesz. A tréningeken úgy hajtott, hogy néha már féltem, szétrúg egy két tapasztaltabb futballistát. De nekem ez a mentalitás nagyon tetszik. Én is ilyen vagyok. Kapott egy lehetőséget az élettől, és élt vele. Ahogy én is. A pótselejtező előtt tudtam, ha most nem ragadom meg az alkalmat, lehet, soha az életben nem lesz ekkora sanszom ilyen kiugró eredményt elérni. Kleinheisler Lászlóval együtt éltünk a lehetőséggel. Ezek a húzásaim - szerencsére - mind bejöttek.- És mi volt a legnagyobb hibája?- Többen kritizáltak a norvégok elleni pótselejtező előtt, szurkolók és újságírók egyaránt, és hát nem is mindig a legmegfelelőbb formában. Utólag elárulhatom, nem esett jól, de remélem, mindenki látja, mit miért csináltam. Én sem vagyok tökéletes ember, vannak hibáim, de úgy gondolom, a mögöttünk hagyott két hónap összességében rendben volt. Mondhatják sokan, hogy csak szerencsém volt, ekkora mázlim nem lesz még egyszer, de úgy vagyok vele, aki mer, az nyer. Megdolgoztam a sikerért, ahogy a labdarúgók is. A döntéseimért pedig mindig vállalom a felelősséget, és ez a jövőben is így lesz.- Mit gondol, a kvalifikációt követően jobb a magyar futball megítélése? Németországban például kalapot emelnek ön előtt?- A barátaim legalábbis biztosan. Kérdezgették is, mi történt a magyar futballal. Örömmel látták, hogy milyen nagyszerű eredményt értünk el, ott leszünk az Európa-bajnokságon, holott egyetlen magyar futballistát sem ismernek... Néhányan bánták, hogy nem egy csoportCristiano Ronaldo egyelőre várhat az HHHHi pa-bajnokságon Portu- ■» « W gália. Auszt- Jm ria és Izland vár a mieink- re, kérdés, Bernd Storck és stábja vajon megkezdte-e már a riválisok feltérképezését. „Már a sorsolást követő napon megkezdtük - felelte a szövetségi kapitány. - Az osztrákokkal játszunk először, így a fel- térképezést is velük kezdtem meg. Megnéztem a legutóbbi mérkőzésüket, milyen felfogásban, hadrendben futballoztak. Tudom, sokan a portugálokra, Cristiano Rónáidéra kíváncsiak, de elárulhatom, a portugálokkal még kevésbé foglalkozunk. Velük utoljára játszunk, ki tudja, ha addigra hat pontjuk lesz, játszik-e egyáltalán Ronaldo... De egyébként sem szabad egy csapatot egyetlen játékosra kihegyezni, lesz még rajta kívül tíz másik is a pályán, aki őt segíti." ba kerültünk, hiszen jó lett volna látni egy német-magyar ösz- szecsapást, de ahogy már korábban is mondtam, én kifejezetten örültem neki, hogy elkerültük a németeket.- Ha lehetne egy újévi kívánsága, mi lenne az?- Hogy a magyar emberek legyenek sokkal optimistábbak, merjünk nagyot álmodni. Mindenki emelje fel a fejét, és legyen büszke a magyarságára. Annak idején erről sokat beszélgettem a játékosokkal is, húzzák ki magukat, élvezzék, hogy a magyar válogatott dresszét viselhetik magukon. Most, hogy a közelmúltban az úgynevezett távlati kerettel elvonultunk Telkibe, ott is megdöbbentő volt látni, amikor az első közös reggelinél az új fiúk köszönés nélkül, lehajtott fejjel ültek le az asztalukhoz, míg akik már huzamosabb ideje velünk voltak, nagyot köszönve, elsöprő lendülettel érkeztek. Mondtam is az újoncoknak, legyenek energikusak, büszkék, hogy itt lehetnek a magyar válogatott edzőtáborában. Érdekes, amikor elváltunk, mindenki akkorát köszönt, hogy még a forgóajtó is beleremegett... a 4 k f \ f »
