Somogyi Hírlap, 2015. december (26. évfolyam, 281-305. szám)

2015-12-20 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 47. szám

2015. DECEMBER 20., VASARNAP SZTORI g Az állomásfőnök és a menedzser sikeresen megújította a kisvasutak piacát Már nem játék a modellvasút Minden úgy kezdődött, hogy Molnár Béla és Lajos Albert majdnem ugyanabban az idő­ben kaptak karácsonyra egy NDK-s játékvasutat. A történet pedig párhuzamosan úgy foly­tatódott tovább, hogy az aján­dékból előbb szenvedély, majd küldetés és végül közös üz­let lett. Fábos Erika JÁTÉKVASÚT Piko, Markiin, Roco. A mai 30-40-50 évesek szíve még most is megdobban a márkane­vek hallatán, mert ezek a modell- vasutak igen sok örömet tudtak szerezni gyerekkorban. Sokan azonban örökre gyerekek ma­radnak, ha a modellvasútról van szó, akár hobbi, akár igazi gyűj­tőszenvedély válik belőle. Mégpe­dig költséges hobbi és drága gyűj­tőszenvedély. A minőségi vasút- modelleket ugyanis nagy nyuga- tl eégek gyártják - az NDK-s Piko piacokon és a netes bazárokban fellelhető -, igen drágák, ráadá­sul, a magyar gyűjtők nagy fáj­dalmára szinte csak nyugati vas­úttársaságok modelljeit készítik. „A vasútnak Németország­ban volt mindig is a legnagyobb presztízse, feltehetően ennek kö­szönhető, hogy mindig is a német és osztrák gyártók uralták a pia­cot - mondta Molnár Béla, az Al- bert-Modell egyik tulajdonosa. - Angliában, Ausztriában és Svájc­ban van még nagy hagyománya Molnár Béla gyerekkorában NDK-s játékvasutat kapott, j a szenvedélyből viszont || mára üzlet is lett A világcsúcs terepasztalon vonatok százai száguldanak A világ legnagyobb modellvasútját Amerikában, a New Jersey-i Fle- mington közelében építette Bru- ce Williams Zaccagnino, 1972- ben kezdte létrehozni a makettet, amelynek több mint 13 kilométer hosszú a vasúti pályája, ezen több mint 100 vonat robog, 3000 mi­niatűr épület és 50 000 aprócs­ka fa mellett elhaladva, 400 hídon átkelve, amelyek közül a leghosz- szabb 12 méter. Az építmény kö­zel 5000 négyzetméter, több mint másfél kilométer hosszú. Terepasztalból Hamburgban talál­ható a rekorder. A Miniatűr Wun- derland területe több mint 6 négy­zetkilométer. Több mint 900 vonat 12 ezer vagonnal száguld rajta, 200 ezer modellfigurát tartalmaz. Van repülőtere, futballstadionja. A figurákat és a járműveket számító­gép vezérli, minden élethűen mű­ködik: a gépek fel- és leszállnak, az emberek közlekednek, és a ki­helyezett táblákon láthatóak az aktuális menetrendek. ezeknek a modelleknek, de ma­gyar vasúti járműveket régebben senki nem gyártott, csak néhány egyedi darabokat készítő manu­faktúra létezett. Ők horrorárakon értékesítettek, főként az interne­tes piactereken, ahol jobbára a hozzánk hasonló 40 pluszos kor­osztály van jelen, s pont úgy kezd­ték ahogy mi: egy karácsonyi vas­úti pályával. Persze vannak olya­nok is, akik csak sok álmodozás után, 50 fölött vágnak bele ebbe a komoly játékba, amikor úgy ér­zik, már megengedhetik maguk­nak.” Molnár Béla, a gyűjtő is egy in­ternetes adok-veszek alkalmával találko­zott egy kis szériás gyártóval, Lajos Al- berttel, aki mellesleg vasútmérnök és Ko­máromban állomás­főnök. Arról kezdtek beszélget­ni, hogyan lehet többet, olcsób­ban gyártani, hogy bárki elérhe­tő áron hozzájuthasson a magyar vonatok másolataihoz. „A multis menedzseri és keres­kedelmi múlttal a hátam mögött külföldi gyártókkal vettem fel el­sőként a kapcsolatot és próbáltam alapanyagot - azaz „nyers” ko­csikat - beszerezni olcsón, illet­ve csak a mi részünkre gyártat­ni modelleket. Egy spanyol cég­re akadtam, de akkor már any- nyira benne voltunk a sűrűjében, hogy saját szerszámok is kellet­tek, amivel olyat is tudtunk gyár­tani, amit senki. Az indulás egy misszió volt, hogy legyenek ma­gyar kocsik a piacon, és az is a szemünk előtt lebegett, hogy eb­ből a bevételből a hobbinkat is finanszírozni tudjuk. Aztán be­szippantott bennünket az egész, és 2012 végén megalakítottuk az Albert-Modell Kft.-t. Egy szer­számgyártónk adta a tippet, hogy Kínából tudnánk még versenyké­pesebb árakat elérni. Ezt is meg­léptük, pedig féltünk a kínai mi­nőségtől, de azóta már meggyőz­tek bennünket.” Idén jutottak el odáig, hogy több mint négyezer modellko- csit adtak el, felét külföldre. A magyar járművek népszerű­ek, és jelenleg csak MÁV-kocsikat készí­tenek, de a környe­ző, volt szocialista or­szágok kocsiparkjából is szeret­nének modelleket létrehozni. „Az álom, hogy mozdonyokat is gyárthassunk, de ez hatalmas lépés. A mozdonynak működnie kell, haladnia, világítania, dudál­nia. Vagyis bonyolultabb előállí­tani, és el is romolhat, garancia kell hozzá és szervizhálózat. Ez­zel érne véget a hobbikorszak. Most munka mellett, megszál­lottként intézzük a vállalkozássá nőtt szenvedélyünket, de ha még tovább fejlődünk, a hobbink lesz a munkánk. Egy karácsonyi aján­dékból így lett életcél és jóval több mint játék a vasúttal.” Idén már bő négyezer kocsit adtak el Bárdossy Péter saját nemesi családfája feltérkepezésével kezdte a szakmát Újra megnőtt az igény az ősök felderítése iránt, míg a szocializmusban ez még elítélendő dolog volt Nemesi kutyabőr karárennvi ajándéknak Volt olyan gyanútlan érdeklődő, akiről kiderült, hogy Zrínyi Mik­lós egyenes ági leszármazottja, de olyan is, akit még a családfa sem győzött meg, és DNS-vizs­gálatig ment, hogy kiderüljön, melyik az igazibb törökverő csa­lád Magyarországon. CSALÁDFA A szocializmusban pol­gári csökevénynek számított a családfakutatás, de a rendszer- váltás után gyorsan divattá vált. Ma újra egyre többen próbálják feltárni őseik, felmenőik sorsát, legtöbb esetben kerek születés­napra és karácsonyra ajándék egy-egy családfa felállítása. „A második világháború után, a kommunizmus idején is na­gyon rossz mellékzöngéje volt a felmenők firtatásának. 1989 előtt túlnyomórészt az elszármazott magyarok voltak azok, akik ku­tattak a gyökereik után. Időköz­ben a kutatás feltételei sokat ja­vultak, az okiratok hozzáférhető­ek lettek, bár a levéltárosok segí­tőkészsége még mindig a régi" - mondja Bárdossy Péter családfa­kutató. Másokhoz hasonlóan ő is a saját nemesi családja feltérké­pezésével kezdte az 1980-as évek végén, majd hivatásszerűen foly­tatta mások felmenőinek kutatá­sával, amihez a történelem-levél­tár szakot is elvégezte. Azt mond­ja, laikusként több okból nehéz egy családfát felkutatni: ismerni kell hozzá a források lelőhelyeit, mi több, értelmezni is tudni kell az okiratokat. Bárdossy Péter el­mondása szerint többnyire a 17- 18. század végéig lehet vissza­nyúlni a felmenők kutatásában a régi Magyarország területén. Ezeréves családfák A világ legrégebbre visszavezet­hető családfája Konfuciusé (i. e. 551-i. e. 479), amely több mint 80 generációt ölel át és több mint 2 millió leszármazottja van. Konfucius ősei származásukat a Csou-kort megelőző Sang-di- nasztia királyi házáig vezették vissza. Európában a legrégibb időkre visszavezetett családfa rekordját Roy Blackmore tartja, aki 20 000 font sterling befekte­téssel és 28 év munkával több mint 1100 évre vezette vissza genealógiai kutatását, 45 gene­ráción át, 880-ig, Nagy Alfréd an­golszász királyig. engedhetetlen a latin nyelv alap­fokú ismerete. Továbbá fontos az egyházszervezetben való tájéko­zódási képesség, hogy miként épült fel Magyarországon az egy­házi közigazgatás. „A családfa-megrendelők leg­inkább azok, akiket az őseikkel kapcsolatos természetes kíván­csiságvezérel - mondta Bárdossy Péter. - Az utóbbi időkben ugyan­akkor megnőtt a magyarok köré­ben a zsidó felmenők kutatása is. Csak harmadsorban jellemző a vélt vagy valós nemesi szárma­zás kiderítésének szándéka.” Egy a régi Magyarország terü­letén felkutatott családfa egyéb­ként átlagos esetben néhány hó­napot vesz igénybe, és ajándék­nak a komolyabbak közé tarto­zik, mert 200-300 ezer forint kö­rüli összegbe kerül. F. E. A családfakutatáshoz az elsőd­leges forrást az anyakönyvi nyil­vántartás jelenti, és átlag 2-3 hó­napot vesz igénybe a teljes siker. „Európában a 16. században, Magyarországon többnyire a 18. század elején indult a katolikus egyházi anyakönyvvezetés, majd a 19. század végén vezették be a polgárit - magyarázza a család­fakutató. - Az állami anyaköny­veket, amelyekben a születése­ket, házasságkötéseket, halá­lozásokat regisztrálták, sokkal részletesebben állították ki. Fel­jegyezték az alapvető adatokat: életkort, foglalkozást, származá­si helyet, esetleg a szülők nevét. Egy keresztlevélben a szülők ne­vét, foglalkozását, lakhelyét, ha­lálesetnél a halálozás okát, az el­hunyt életkorát, esetleg házas­társának vagy szüleinek nevét is feltüntették. De a felmenők és rokonok felkutatását ma már DNS-vizsgálatok is segíthetik.” Egy katolikus vagy nemesi családot viszonylag könnyű fel­térképezni az anyakönyvek alap­ján a 18. századig, és ezt kiegé­szíthetik egyéb levéltári forrá­sok, helytörténeti dokumentu­mok. A nemesi családok család­fái akár az Árpád-korig is vissza­vezethetők. A honfoglalás koráig visszavezetett ősfák hitelessége azonban Bárdossy Péter szerint többnyire vitatható. „Magyarország gyakran volt háborús színtér, így nagy volt az iratpusztulás, tehát ízről ízre biz­tosan nem lehet visszavezetni a családokat honfoglaló eleinkig. A források pusztulnak, és az sem biztos, hogy százszázalékosan pontosak. De például volt olyan sikerünk is, hogy egy ismeret­len apától származó felmenőről kiderítettük, hogy Zrínyi Miklós egyenes ági leszármazottja.” Az anyakönyvek értelmezésé­hez elsősorban a történelem alap­szintű ismerete szükségeltetik, emellett az iratolvasás képessé­ge, azaz hogy el tudjuk olvasni a régi kézírásokat, harmadrészt el-

Next

/
Thumbnails
Contents