Somogyi Hírlap, 2015. december (26. évfolyam, 281-305. szám)
2015-12-15 / 293. szám
2015. DECEMBER 15., KEDD MEGYEI KÖRKÉP g Unitárius apa fia református lelkipásztorként szolgál Lelkészi hitvallása: Isten a szeretet NAGYBAJOM Református lelkész lett az unitárius apa fia. Fejér István tíz éve került családjával Somogyba, és azóta pásztora a rábízottaknak. Gamos Adrienn- Az a szokás, hogy a fiúgyermek a családfő vallását követi.- Igen, ugyanakkor édesanyám ragaszkodott ahhoz, hogy mindkét fia református legyen, és az édesapám engedett. Az Isten áldja meg ezért a szüléimét, mert így vált lehetővé, hogy megismerjük Jézust és elfogadjuk életünk megváltójának.- Mikor hallotta meg a Hangot, a hívó szót?- 1991 tavaszán, Debrecen jelentette életemben a döntő fordulatot. A híres református kollégium diákja voltam, és a szobatársaim evangelizációs alkalomra hívtak a város baptista gyülekezetébe. Miközben a szabad keresztyén prédikátor hirdette az igét, megtörtént a csoda. Hiszen egyszer csak úgy éreztem, hogy hozzám beszél és az általa felkínált krisztusi úton kell tovább haladnom. Akkor 17 éves voltam, azóta járok ezen a keskeny ösvényen; hol botladozva, hol pedig sziklaszilárd hittel. Prédikátorként a legnagyobb öröm számomra az, hogy Isten eszközként használ(t) fel arra, hogy rajtam keresztül emberi életeket változtasson meg, illetve indítson el a változás útján Nagybajomban és a hozzám tartozó közösségekben. Bódás János a református költő, lelkész így kiált fel egyik versében: „Emberek! mindnyájan erre menjetek! A Krisztus jár előttetek - Nála lesz békességetek csak a nyomába lépjetek, szárnnyá válik keresztetek! Hát bízzatok és higgyetek, s szeressetek... szeressetek!” 2007-ben ünnepélyes beiktatásomkor kiemeltem: útjelző tábla szeretnék lenni Isten kezében, aki életével, hitével, cselekedeteivel mindig egy irányba mutat, Őreá. Hogy ez így legyen, azért nekem is folyamatosan keresni kell az iránytűt, a Sarkcsillagot, Jézust. Az a feladatom némi hasonlattal élve; érzékeltetni azt, hogy a hajón jól működik az iránytű és helyes irányba mutat, mert a biztonságos tájékozódás végső pontja az ember számára Jézus.- Egymásra találni Krisztusban, ápolni identitásunkat, tiszteletben tartani a másik tanításait, ke- gyességi hagyományait. Mit jelentenek Önnek ezek a mondatok?- Ökumenikus gondolkodás- módot, és ezt a szemléletet a családomból hoztam. Édesapám unitárius, édesanyám református, anyai nagyapám viszont római katolikus, a feleségem pedig evangélikus. Református vagyok, amíg élek, az maradok... De azért tudok rácsodálkozni a katolikus szentek életére, unitárius őseimre, akik két lábon álltak a földön, magyarok voltak, de mindenekelőtt székelyek. Az evangélikus hitben a nyitottságot csodálom, az új befogadására való készséget.- Hogyan fogalmazná meg lelkészi hitvallását?- Csupán három szóban: Az Isten szeretet. Ilyennek ismertem meg, és ahogy múlik az idő, egyre jobban bizonyosságot ad arról, hogy ez mennyire igaz.- A nagybajomi híveknek ismerősen cseng ez a bibliai idézet.- Igen, a gyülekezet régi temploma villámcsapás következtében leégett, a homlokzata azonban máig megmaradt, rajta ezzel az igével. Ami egy sokat megélt-átélt eklézsia hitvallása, s egyben figyelmeztetés is mindannyiunknak, hogy el ne felejtsük: Az Isten szeretet.- Mi karácsony örök üzenete?- A 20. század legnagyobb keresztyén teológusának, Barth Ká- rolynak szavaival: az Isten számunkra fel nem fogható, egészen más. Sem Őt, sem magunkat nem tudjuk megismerni az emberré lett Fiúisten nélkül. Mindenhatónk Jézusban lehetőséget ad nekünk arra, hogy megváltozzunk, többek legyünk. Hogy a felkínált lehetőséget elfogadjuk-e, az már rajtunk múlik. Ez a csoda karácsonykor kezdődik, a betlehemi jászolbölcsőben. Fejér István életében 17 éves korában jött el a döntő fordulat a debreceni kollégium diákjaként. Egy szabad keresztyén £ prédikátor hirdette az igét, és a fiatalember úgy érezte, hogy] öt szólította meg. Elhatározta, hogy a krisztusi úton halad B ' Segítő kezek: nem munka, hivatás az idős emberek napi gondozása KAPOSVÁR Az indulásnál 2868-an voltak érintettek a megyeszékhelyen, ám a nagy érdeklődés miatt lejjebb vitték a korhatárt. A segítők, jellemzően fiatalok - akik megbízólevelet és fényképes igazolványt kaptak a várostól -, a mindennapi életüket próbálják megkönnyíteni a rászorulóknak: bevásárolnak, csekket adnak fel a postán, kiváltják a gyógyszereket, takarítanak. A házi segítségnyújtásban résztvevők pedig a szépkorúak ellátásáról gondoskodnak igény szerint.- Ha kell, csak néhány jó szót mondanak, de sokszor az is elég, ha meghallgatják az idős embereket - mondta Szita Károly -, s mindennap szeretetet adnak azoknak, akik erre rászorulnak, hiszen másoktól nem kaphatnak. A polgármester megjegyezte: ez a tevékenység nem munka, hanem hivatás, hiszen nincsenek hétköznapok és hétvégék, ha kell, ha szükség van rájuk, a segítők mennek az érintettekhez.- Méghozzá minden kaposvári nevében - tette hozzá a polgár- mester hiszen helyettük dolgoznak, olyanok helyett, akik erre valamiért nem képesek. Szerencsére, akadnak, akikre viszont mindig számíthatnak a rászorulók. A. V. Segítők egy csoportja a városházán Múlandó és örök érték: hitébresztés KIÜTI Szóládi igehirdetők tolmácsolták a jó szót, az örömhírt a karácsony ünnepére készülő ba- latonkiliti református gyülekezetnek. A gondolat- és hitébresztő adventi esték bevezetőjében Bozsoki-Sólyom János, helyi tisz- teletes arra hívta fel a hallgatóság figyelmét, hogy Isten mutatja az utat, hogy az életben lépésről lépésre tudjunk haladni, közben pedig az ige világossága adja nekünk a fényt. Hajdú Zoltán Levente, vendég lelkipásztor Sámuel elhívásának története kapcsán arra tette a hangsúlyt, hogy az Úr ma is eljön, mellénk áll, és mindnyájunkat nevén szólítja, mert ismer minket. Az adventi sürgés-forgásban figyelünk-e, illetve meghalljuk-e hívó szavát? „Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall?” igére utalva Horváth Mariann segédlelkész azt kérdezte; melyik a nagyobb érték, a világ minden körlátozás nélkül, vagy az ember lelke. A világon minden múlandó, a lélek azonban örökkévaló, ezért az utóbbira kell vigyáznunk. Jézus Krisztusban Isten jön el közénk karácsonykor, a mi „kárvallott, törékeny lelkűnkért”, Szabadítóként. A családias, várakozásteljes légkörben személyes hangvételű beszélgetésekkel zárultak az együttlétek a református közösségi házban. Gamos A. Hajdú Zoltán Levente lelkipásztor S okat hallani manapság, hogy nincs pénz az egészségügyre, a tanároknak, és kevés pénz juta közszférára. Kormányunk földeket árverez el, hogy pénzhez jusson. Érzékelni lehet, hogy valami nem működik jól, acélosan. Ha mondjuk országunkat, annak szerkezetét egy biciklihez hasonlítjuk, van neki kormánya, van neki tánca és van csomagtartója is. A lánc maga a hajtóerőt szolgálja, a láncszemek adják az ösz- szetartozás rendszerét. Minél több láncszem van azon a láncon, annál erősebben megy a bicikli, annál nagyobb a lánc ereje. Ezek a láncszemek maguk a munkások. Minél kevesebb a munkás, mert külföldre megy, - ugyanis itthon POSTABONTÁS nem kap munkát - annál gyengébb az ország ereje! Hiába akarja kormányozni a kormányt. Kormányunk az ország szekere, biciklije nem halad előre. A biciklin van csomagtartó is, ezen foglalnak helyet a közszférában dolgozók, akiknek a munkájuk pótolhatatlan, nélkülözhetetlen (tanár, orvos, rendőr, katona stb...). Le kell szögezni, ők nem termelőerők, nem állítanak elő olyan terméket, mechanikai értéket, ami által pénzhez jut országunk. Ezen köröknek ki kell termelni, elő kell állítani a keresetüket. Minél több munkás dolgozik - nem közmunkásként - annál nagyobb lesz az országunk gazdasága, adó- és tb.fizetők létszáma, és ezáltal jut pénz a közszférára is. Mert fizetést, fizetésemelést csak akkor tudnak adni, ha országunk gazdasága erősödik. Talpra kell/kellene állítani a mezőgazdaságot, az építőipart és a gépipart is egyaránt. El kell kezdeni, mert ha ez így folytatódik tovább, országunk fizetésképtelenné válhat. Ha fiataljaink nem kapnak munkát, az idősebb korosztály kiöregedik. Ha a középréteg külföldre megy dolgozni, mi lesz az országunkkal? Ha egy szűk réteg meg is gazdagodott a rendszerváltás óta hazánkban, a túlnyomó réteg itt akar élni, dolgozni emberséges körülmények között, de ennek feltétele jelen pillanatban nem látszik biztosítottnak. Teremtsék meg a feltételét politikusaink az emberséges élethez vezető útnak, hisz’ ezért választották meg őket a szavazópolgárok többsége! Tegyék fel a parlamentben a következő feliratúkitűzőket: “Magyarnak számkivetve, lelkesen sikoltva felriad: Édes hazám, fogadj szívedbe, hadd legyek hűséges fiad!" Hegyi Imre Kaposvár Csőd a várók csapata KAPOSVÁR Jaj, de pompás fa! - csodálkozhattak rá a Tallián Gyula utcai Maci csoportos óvodások a főtéri karácsonyfára. Másfél hét múlva már izgatottabbak lesznek, hiszen odahaza is csenget majd a Jézuska
