Somogyi Hírlap, 2015. november (26. évfolyam, 256-280. szám)

2015-11-28 / 279. szám

2015. NOVEMBER 28., SZOMBAT INTERJÚ 11 Jordán Adél szerint Andor fia érkezésével sok minden a helyére került az életében, környezetétől is nagyon pozitív visszajelzéseket kap. „ Megváltoztatott az anyaság” Kirobbanó formában van és estéről estére elkápráztatja a közönséget tehetségével és hibátlan alakjával Korábbi beszélgetéseink is mindig jó hangulatban teltek, de most valahogy másképp su­gárzott róla a derű és a har­mónia. A délutáni bodyArt óra után Jordán Adél kifejezetten boldognak tűnt. Szűcs Anikó kozpontiszerkesztoseg@mediaworks.hu Tavaly májusban a Chicago című darabban láttam őt: Velma Kelly szerepében remekelt a nagy sike­rű musicalben. Kirobbanó formá­ban volt, csakúgy, mint augusz­tusban, amikor a Bagoly és Cica Dorisaként kápráztatta el a kö­zönséget megkérdőjelezhetetlen tehetségével és hibátlan alakjá­val. A budapesti Katona József Színház művésznője saját beval­lása szerint sokat köszönhet a gé­neknek, ám nem elégszik meg az irigylésre méltó szülői örök­séggel, hanem tesz is azért, hogy minden szempontból jól érezze magát a bőrében.- Szerencsés alkat vagy! Ha vala­kinek, neked nemigen kell feles­leges kilókkal harcolnod. Vagy té­vedek?- Nem tévedsz! Alapvetően jó géneket örököltem, ezzel együtt nemrégiben diétázni kezdtem.- Hogyhogy?- A Bagoly és Cica egyik jel­mezéből új méretet kellett varr­ni, és úgy ítéltem meg a helyze­tet, hogy bár a ruha tavaly nyá­ron készült, ez azért mégiscsak túlzás! (Mosolyog.) Ha nem is látványos a változás, én ponto­san érzem, hogy mi az a súly, aminél már „nehéz” vagyok, még akkor is, ha mások adott esetben vékonynak tartanak.- Ha nem tudnám, az alakodból akkor is azonnal sejteném, hogy sportolsz. Mióta?- Gyerekkoromban úsztam és művészi tornáztam, de a moz­gás a későbbiekben is az életem fontos része volt. Egy ideje vi­szont „belehúztam”, ami azt je­lenti, hogy ideális esetben heten­te négyszer edzek. Egy belvárosi mozgásstúdióba járok Pilatesre, bodyArt-ra és callanetics torná­ra, attól függően, hogy érek rá az adott napokon. A felsoroltak kö­zül a bodyArt a kedvencem, ami elég közel áll a jógához. Minden óra végén jóleső fáradtságot ér­zek, ugyanakkor az edzés lendü­letet ad a nap hátralévő részében.- Mi motivált abban, hogy ilyen nagy hangsúlyt fektess a rendsze­res testmozgásra?- Amikor másfél évvel ezelőtt elkezdtem próbálni a Chicagót a Centrál Színházban, és ki kellett állnom a profi balettművészekből álló tánckar elé, eléggé kényel­metlenül éreztem magam. Egy­részt a szülés után legyengül­tem, és egy kicsit elengedtem magam, másrészt a tartásom is hagyott kívánnivalót maga után. Akkor kezdtem el tréningezni, és viszonylag rövid idő alatt lát­ványos változásokat értem el. Ezt az irányt azóta is tartom.- Edzések, színházi próbák, elő­adások és nem utolsósorban a családanyai teendők: mozgalma­san telnek a napjaid. Nem merít ki túlságosan ez a feszített tempó?- Amióta felhagytam a káros szenvedélyeimmel, azóta sok­kal jobban bírom az iramot. Ré­gebben előadás után a kollégá­immal gyakran megittunk egy pohár bort a büfében, időnként elszívtam néhány szál cigaret­tát is, emellett az étkezésemre is kevésbé figyeltem oda. Az­tán egyszer csak azt vettem észre, hogy egy-egy ilyen este után reggel nehezebben kelek fel, kevesebb az energiám, tü­relmetlenebb vagyok magam­Névjegy Jordán Adél 2003-ban végzett a Színház- és Filmművésze­ti Egyetemen, Máté Gábor osz­tályában. A diploma átvétele után az Egri Gárdonyi Géza Színházhoz szerződött. 2006 óta a budapesti Kato­na József Színház társulatá­nak tagja. Vendégszerepléseivel együtt az idei évadban tíz előadás­ban játszik. Férje Keresztes Ta­más színművész, fiuk, Andor négyéves. mai és a családommal is, ezért úgy döntöttem, hogy változta­tok. Egy ideje egyáltalán nem iszom alkoholt, és nem cigaret­tázom. Annak pedig külön örü­lök, hogyha esténként meditál­hatok egy kicsit - miután lefek­tettem Andort -, mert jólesik a lecsendesedés a nap végén.- Miben változtál, amióta meg­született a kisfiad?- Andor születésével sok min­den a helyére került az életem­ben. Először is, a színházban átvették a szerepeimet, vagy­is szembesülnöm kellett azzal, hogy én is pótolható vagyok, amit akkor komoly trauma­ként éltem meg. A fiam mellett arra is rá kellett jönnöm, hogy most már nem én vagyok a leg­fontosabb... Be kellett látnom, nem körülöttem forog a világ, nem azért sétálnak az emberek az utcán, hogy mellettem el­menjenek... (Nevet.) Ugyanak­kor azzal, hogy pár lépést hát­raléptem, megváltozott a hoz­záállásom sok mindenhez. Pél­dául, másképp lett fontos szá­momra a hivatásom: alábbha­gyott a „nagy akarás”, színész­nőként lehiggadtam egy kicsit, és ettől lazább lettem a szín­padon is. Édesanyaként nyitot­tabb és nyugodtabb vagyok, a háttérben tudok maradni. Ré­gebben a színházi „büfé-élet­ben” elég harsánynak számí­tottam; bár most sem vagyok az a sarokban meghúzódó kis mimózaj de csendesebb lettem, és sokkal jobban tudok figyel­ni másokra. Egyáltalán, észre­veszem a többieket magam kö­rül... És ezt nem csak én látom így; hála istennek a környeze­temtől nagyon pozitív vissza­jelzéseket kapok, aminek kife­jezetten örülök. A férjem, Tomi (Keresztes Tamás színművész - a szerk.) rengeteget segített eb­ben: nagyon sokat tanultam tő­le, mert ő azért irtott bennem rendesen mindenfajta túlzást vagy önzést. Mellette és Andor mellett mostanra sok minden letisztult bennem.- A kisfiad nyilván többet jár szín­házba, mint a kortársai. Gyakran elkísér a munkahelyedre?- Átlagosan hetente egyszer. Csak olyan előadásra visszük be, ami lelkileg nem megterhe­lő a számunkra, illetve az is szá­mít, hogy mikor fejeződik be az adott darab. Andor imádja az ot­tani közeget; borzasztóan élvezi, hogy a takarásból nézheti az elő­adást, és már háromévesen lel­kesen kellékezett.- Te annak idején a színházban nőttél fel, hiszen a szüleid, Lázár Kati és Jordán Tamás, a kaposvá­ri társulatban játszottak, amikor születtél. Ráadásul elég sok a kö­zös pont anyukád életében meg a tiedben: a te férjed is színész, aki­vel egy társulatban dolgozol, egy gyermeketek van...- Valóban sok a hasonlóság a kettőnk életében, de a jóisten ke­gyes volt hozzám azzal, hogy ne­kem fiam született, így legalább ebben nem ismételte magát a sors... Sokáig nagyon féltem at­tól, hogy anyukám karmáját vi­szem tovább, hogy mindaz, amit ő esetleg nem tudott megoldani a saját életében, rám marad, és én ugyanúgy küzdők vele. Ed­dig tényleg nagyon sok minden ismétlődik, de én jól érzem ma­gam így... Szavaidból ítélve remekül vagy...- Andor születése előtt nem sejtettük, hogy mennyi örömöt és szeretetet adhat egy ilyen kisember. Tomi rengeteget fog­lalkozik vele, nagyon sok időt és energiát szán a fiára. Na­ponta rácsodálkozom, milyen jó apukája van a gyermekem­nek. Andor új színt hozott az életünkbe, vele teljes a csalá­dunk. Már negyedik éve forgatnak egy egész estés dokumentumfilmet a világhírű magyar koreográfusról Frenák Pál kapta idén a Moholy-Nagy Díjat BUDAPEST Frenák Pál koreográ­fus, táncművész kapta a 2015- ös Moholy-Nagy Díjat. A kortárs magyar táncművészet megha­tározó alakja Fülöp József rek­tortól vehette át az elismerést a Moholy-Nagy Művészeti Egyete­men rendezett ünnepségén. Az intézmény méltatása sze­rint Frenák Pál egyedülálló táncnyelvet hozott létre, ame­lyet a mimika, a jelnyelv és a test mozgásának közös haszná­lata jellemez. Munkái meghatá­rozó hatással voltak a hazai kor­társ tánc fejlődésére. Radikáli­san új stílusú, erősen dinami­kus mozgásvilága mellett ko­reográfiáinak jellegzetessége a társműfajok - cirkusz, színház, divatbemutató, kortárs zene - beemelése. Frenák Pál életművének alap­ja gyermekkorából ered: siket és nagyothalló szülők gyerme­keként elsőként a jelnyelvet sa­játította el. Az yltérőhöz, a szo­katlanhoz való viszonya így zsigeri adottság. A gyermek­korban kialakult érzékenysé­ge termékeny talajra talált ná­la a táncban. Ugyanez az elté­rő szemléletmód kellett ahhoz, hogy egy tánc-rehabilitációs program keretében sérült gyer­mekekkel foglalkozzon és segít­se beilleszkedésüket a francia társadalomba. Koreográfusi, alkotói mun­kája mellett rendszeresen tart szakmai műhelygyakorlatokat, társulatával ingyenes beavató előadásokat ad középiskolások részére, közönségtalálkozókon vesz részt, és nagy hangsúlyt fektet a más művészeti ágakkal és a közönséggel fenntartott fo­lyamatos párbeszédre. A művészről film is készül. Vittoria de Bruin amerikai film- producer készít róla egész estés dokumentumfilmet. Az ameri­kai-magyar koprodukcióban ké­szülő filmet 2011-ben kezdték el forgatni, közel 80 órányi nyers­anyag született eddig. A koreog­ráfus életéről, munkájáról, em­lékeiről szóló film rendezője az elismert New York-i színházi rendező, Dávid Schechter. Frenák Pál Teszári Nóra műsorvezetővel egy páros interjún Tudta-e? A 2006-ban alapított Mo­holy-Nagy Díjat minden év no­vemberében adják át. A Péter Vladimír szobrászművész ter­vezte díjjal az egyetem a krea­tivitás, a szellemi és művészi innováció jelentőségét kívánja hangsúlyozni. A korábbi kitün­tetettek között van többek kö­zött Hattula Moholy-Nagy mű­vészettörténész. művészeti író: Rubik Ernő Kossuth-díjas épí­tész. formatervező; Hannes Böhringer művészetfilozófus. Földes Imre zenetörténész; Gőz László harsonamüvész; Kovalik Balázs operarendezó.

Next

/
Thumbnails
Contents