Somogyi Hírlap, 2015. november (26. évfolyam, 256-280. szám)

2015-11-15 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 42. szám

2015. NOVEMBER 15., VASARNAP 0 INTERJÚ Borbás Marcsi örül, hogy a fiatalok visszataláltak a konyhába. Ha jobban ismernénk az alapanyagokat, kevésbé tudnának becsapni bennünket. JÓ LENNE MEGTANULNI ENNI” Borbás Marcsi szerint újra a házi koszt kezd divatva jönni, örül, hogy a fiatalok visszataláltak a konyhába Borbás Marcsi, amiből csak teheti hazait, sőt házit választ, és tudatosan vásárol. A konyha ugyanis szerinte a hagyomá­nyok és az egészségmegőrzé­sének lehetőségét is adja. Leg­újabb szakácskönyvébe is régi magyar recepteket gyűjtött. Fábos Erika- A héten azzal voltak tele a hírek, hogy kacsamájat próbáltak eladni libamájként. A Gasztroangyalt be lehetne csapni egy ilyen trükkel?- Senkit nem lehet becsapd ni, aki ismeri az alapanyagokat. A nagy baj, hogy egyre keveseb­ben ismerik, ezért bármit elhisz­nek. Aki tudja milyen egy fiatal állat húsa, annak nem lehet elad­ni egy öreg húst, aki tudja milyen libamáj, az nem veszi meg' a ka­csát, vagy a bolti csirkéért nem fi­zet többet, hiába állítják, hogy az kapirgálós, kukoricán felnevelt csirke.- Ezt például, honnan lehet tudni?- Elméletben nehéz ez, de ha azt látjuk, hogy hatalmas comb­jai és melle van egy csirkének, de a bőre papírvékony és világos, az azért figyelmeztető. Azt jelen­ti, hogy gyorsan nőtt meg, ekko­ra mellekkel és combokkal nem is lenne képes futkosni. A kapirgá­lós csirkének szép vastag és sárga bőre van és feszesebb húsa.- Aztán az is előfordul, hogy még­is sárga a bőre annak a nagyüzemi csirkének is...- Sajnos ilyenkor kurkumával, vagy sáfrányos szeklicével meg­festik, de szemfüles szakács tud­ja ezt és észreveszi, hogy a húsa is sárga, meg az ízületek sem fe­hérek, mint a csont, hanem azokat is megsárgította a festék és nem dől be.- Mi az, amiből sosem venne kül­földit?- Amiből van hazai, abból azt veszek. Mondjuk pirospaprikából meg sem ennék mást. Sőt amíg lehet, a saját paprikánkból ké­szült házi paprikánkat haszná­lom. Púder finomságúra őröljük és igazán jó halászlevet, csak az­zal tudok főzni. Azt például nem értem, hogy ebből miért nem ke­resik az emberek csak a haza­it és miért nem esznek többet be­lőle? Nagyon egészséges. A mag­jából beleőrölt olajban található kapszaicin egy nagyon erős an- tioxidáns, véd a szájüregi, a nye­lőcső és a béldaganatoktól. Ehhez képest valami tankhajó aljában ideszállított, mindenfélével szeny- nyezett chilei vagy kínai paprikát megvenni, ami nem is pirosra, ha­nem barnára festi az ételt, amikor a hazai ilyen kiváló? Sosem értet­tem. Vagy a hagymák. Sokkal fi­nomabb a magyar.- Mégis rengeteg a kínai fokhagy­ma. Miről tudjuk felismerni?- Egyrészt a színe is árulko­dó, mert egy kémiai anyaggal fe­hérítik és fertőtlenítik. Ez a szer viszont benne is marad, úgyhogy érdemes inkább a kisebb feje­ket keresni a nagy fehérek he­lyett, mert a hazaiban nincs sem­mi vegyszer. Az íze és az illata is gyengébb a kínainak, mert jóval kevesebb benne az illóolaj és tel­jesen kivágják a szőrét, a magyar gazdák viszont nem. De a vörös­hagymánál is jó ha figyelünk és a jó kemény, hazai fejeket vásárol­juk. Sokkal erőteljesebb, ízesebb az aromája. Én, amiből csak te­hetem hazait veszek és nemcsak azért mert manapság divatos és környezetbarát. Azért is mert a hazai zöldség-gyümölcs egysze­rűen jobb. Jobb az éghajlat, jobb a talaj nálunk, amitől a tápértéke is jobb. Persze az is szempont, hogy biztonságosabb, mert szigorúb­bak az előírásaink. Ha magyar sárgarépát veszünk, abban bizto­san kevesebb a vegyszer.- Azt gondoltam, hogy amit Ma­gyarországon forgalomba hoznak, arra egyforma előírás vonatkozik.- Nem. Ez nemzetenként kü­lönbözhet, az unió csak ajánláso­kat fogalmaz meg, amiből minden ország eldöntheti, hogy persze az egészségügyi határértékek kö­zött, hogyan szabályoz, vagy mit fogad el. Mondjuk például Angli­ában elfogadták azt az ajánlást, hogy tilos herélni a sertést, mi pe­dig ezt nem fogadtuk el. Nálunk tilos a génkezelt vetőmag, de a környező országokban ez nem így van..- Hogy visszatérjünk az erede­ti kérdéshez: a libamájat és a ka­csamájat hogyan lehet megkülön­böztetni?- Én kacsamáj párti vagyok, szerintem ízletesebb és kevesebb is veszik el belőle sütés közben, de aki libamájrajongó, az tudja, hogy a libának rendszerint világosabb mája van. Habár ezt is befolyásol­ja, hogy milyen takarmányon ne­velték, de azért a kacsamáj több­nyire sárgább és erőteljesebb il­lata is van. A lebenyek formájáról egyszerűbb eldönteni, a kacsamáj eleje laposabb, a vége hegyesedlk. A libamáj nagyobb, hengeresebb formájú, felülről nézve párhuza­mosabb oldalú, az eleje gömbö­lyű. Legjobb persze egyszer meg­nézni, megfogni és összehasonlí­tani ezeket az alapanyagokat egy­más mellett, mert a tapintásuk is más. Úgy aztán nem lehet elronta­ni később sem. A hizlalt máj min­dig drága, ünnepi étel volt, nem mindegy hogy miért fizetjük ki a sok pénzt, de nemcsak a pénz mi­att felháborítóak ezek az esetek.- Felháborítják?- Nagyon dühös tudok len­ni Ilyenkor. Enni muszáj, ez­zel visszaélni, az élelmiszerrel gazemberkedni, az szerintem nagy bűn. Máskülönben ugyan­ennyire haragszom azért is, ami­kor az emberi szervezetre bizo­nyítottan káros anyagokat bátran, büszkén ráírják a csomagolásra. Ott van például a glutamát. Min­den bolti vegyes fűszerkeverék­ben, leveskockában megtalálható, miközben rengeteg ember allergi­ás rá és nagyon rosszat tesz. Ha arról nem beszélünk, hogy mér­gezi a szervezetet, elég annyi is, hogy egy olyan ízfokozó, aminek a hatására többet kívánunk enni, többet, mint amennyi elég.- Aztán persze jön a súlyfelesleg és a fogyókúrás biznisz. Ha muszáj, hogyan ad le pár kilót?- Odafigyelek, mikor mit eszem. Muszáj is, különben köny- nyen szaladnak rám a kilók. Olyankor könnyű fogásokat vá­lasztok, sok zöldséget eszem, ha­lat, sajtokat, sovány húst és kiik­tatom a tésztákat az étrendemből. Nekem az a nagy csapda. Ha ké­nyeztetni akarom magam, mert elfáradtam vagy bánatos vagyok, valami finom kelt tésztát sütök. Ha le akarom adni a felesleget, er­ről lemondok, de például a gabo­nákról, a teljes kiőrlésű kenyér­ről nem. Vegyél meg valamit, azt edd meg, idd meg és attól majd le fogsz fogyni! Vagy egyél csak álla­ti fehérjét, gabonát és szénhidrátot tilos, mert már az ősember is így táplálkozott. Na ezen is fel tudom húzni magam. Szerintem az elég könnyen érthető, hogy attól nem hízunk el, amit nem eszünk meg. Amiről első ránézésre gondoljuk, hogy egészségtelen, az biztosan az is, nem szabad mindennek bedől­ni! Mégis sokan megteszik és ez is arra vezethető vissza, hogy egy­re kevesebbet tudunk az élelmi­szereinkről. Talán valamilyen for­mában a tananyag részévé lehet­ne ezt tenni, az segítene. Jó lenne megtanulni enni! Rengeteg szem­pontból hasznos lenne. Egészsé­gesebbek, takarékosabbak lehet­nénk és becsapni sem lenne olyan könnyű azzal a sok silány, semmi- revaló élelmiszerrel.- Pedig az evés, a főzés nagy divat manapság. Ön szerint mitől?- Mindig voltak divatok a kony­hában, de most végre a házi koszt jön vissza a divatba, és ezért be­szélünk erről ennyit, mert eh­hez mindenkinek van valami kö­ze, ezzel kapcsolatosan minden­kinek van emléke, valami csa­ládi hagyománya, története, be­vált szokása. Legjobban annak örülök, hogy elkezdtek a fiatalok főzni, mert kimaradt vagy két ge­neráció, akiknek ez nem volt fon­tos. Nagyanyám most visszajön­ne és körülnézne, biztos monda­ná is, hogy hú de nagy gazdag­ság van itt! Annyi mindenről le­mondunk, aki megtehetné, hogy otthon megtermel valamit, az is inkább megveszi. Nap, mint nap húst eszünk, miközben sokkal szegényebb lett a konyhánk. Se bárányt, se marhahúst, se galam­bot, se nyulat nem eszünk, pedig a nyúl vagy a galamb gyakorlati­lag az ingyen hús volt a portákon, még két generációval ezelőtt is. Se okoskodni, se hibáztatni nem akarok senki, ez egy rendszerhi­ba és azt látom, hogy jó irányba indultak a dolgok. Nagy nyitott­ságot tapasztalok ezen a téren és az elmúlt 3-5 évben nagy fejlődés indult. Egyre több a jó alapanyag, kerülnek elő a régi családi recep­tek, ezt nagy öröm nekem látni, amikor járom a műsorral az or­szágot.- A tavalyi szakácskönyve az év gasztronómiai kötete lett. Ebből az országjárásból készült el az idei, második szakácskönyv?- Igen, 1500-2000 receptet gyűjtöttem össze az elmúlt évek­ben a Kárpát-medence magyar­lakta és nem magyarlakta terü­letein, rengeteg tót, sváb, cigány, zsidó étel van, mindenhonnan va­lami, amerre jártam. Akik itt él­nek és akikhez eljutottam, mind tudtak olyat mutatni, amit meg­szerettem. Ebből válogattam újra- másodszor talán még nehezebb is volt, mint az első alkalommal. Száz recept, száz történet, a „bol­dog békeidőkből”.- Van kedvenc közülük?- Mind kedvenc valamiért, de ha ízre kéne választani, ak­kor a krumplis csuka, ami egy karapancsai étel és a sült bab a muravidékről. Nagyon szeretem a babételeket és például ebben is sokkal változatosabb volt régen a konyhánk.- Megint olyan gyorsan elment ez az év, mindjárt itt a karácsony, mi­kor kezd készülni az ünnepre?- Abból a szempontból elég ko­rán, hogy már nyáron, a befőzé­sek idején gondolok arra, hogy ké­szüljenek finomságok ajándékba is a konyhámban. Mindig készü­lök kézműves meglepetésekkel is, lekvárral, szörpökkel, aszalvá- nyokkal, bonbonokkal. Konkré­tan az ünnepen viszont már nem viszem túlzásba a dolgokat. Nem szeretem azt a hozzáállást, hogy ilyenkor öt napra való kerül az asztalra és bele lehet fulladni az ételbe, igaz máskor sem pazaro­lok a konyhában.- Ebben azért biztos van egy bizo­nyítási kényszer is, hogy ha már egyszer úgyis olyan ritkán tud egy asztalhoz ülni a család évközben, ilyenkor megadjuk a módját.- Biztos, de jobb ezt elengedni. Elvégre a hagyományos magyar karácsonyi menü, nagyon „házi­asszony barát”. A halételek jóval gyorsabban megvannak, mint egy húsos fogás, a diós-mákos sü­teményeket el lehet készíteni már előre, de akár frissen is egy má­kos guba is belefér, az olyan gyor­san megvan.- Pedig azt hittem karácsonykor Borbás Marcsiéknál, egész napos főzés van.- Dehogy van. Az udvaron a bográcsban frissen fő a halászlé, a töltött káposztát már előtte nap megcsinálom, anyukám is már jó előre megsüti az isteni finom beiglijét és ennyi.- Szóval akkor karácsonykor meg­pihen a Gasztroangyal, és nem az ételek vannak a középpontban?- Fontosabb, hogy együtt le­gyünk, szép békés szeretetben, de azért az is fontos, hogy ilyen­kor finomat együnk. Nálunk ez a hagyományos vacsora a szo­kás és az a jó, ha minden család­nál az érzelmi ételek kerülnek ilyenkor az asztalra, amihez kö­tődik valami szép emlék, ahogy ők együtt megszokták. Nálunk szempont, hogy az asszonyok se fáradtan és rosszkedvűen esse­nek ki a konyhából az ünnepen, úgyhogy így alakult és nagy sze­retettel ragaszkodunk ehhez a hagyományhoz. Névjegy BORBÁS MARCSI Madarason született, járt gimnáziumba, fel­sőfokú tanulmányait a pécsi Ja- nus Pannonius Tudományegye­tem Természettudományi Ka­rán biológia-földrajz szakon, és a bajai Eötvös József Főiskola művelődésszervező szakán vé­gezte. a Magyar Televízi­ónál dolgozott bemondóként, műsorvezetőként és szerkesztőként. 2002-í a Hír Tv-n voltak mű­sorai. újra az MTVA munka­társa, a Gasztroangyal műsor­vezetője lett. Játék határok nélkül, Napközi, Főtér, Vörös és Fehér, Egy nap, Arcok a liftben, Büké, Értékmentés másként, Család­mese, Négy szellem.

Next

/
Thumbnails
Contents