Somogyi Hírlap, 2015. november (26. évfolyam, 256-280. szám)

2015-11-15 / Vasárnapi Somogyi Hírlap, 42. szám

2015. NOVEMBER 15., VASÁRNAP MEGYEI KÖRKÉP g Letérve a klasszikus turistaút­vonalakról járta be Indiát egy magyarországi hindu szerzetes vezetésével Klencsár Gábor. A kaposvári fotós a szűk három hét alatt is át tudta venni a he­lyiek életfilozófiáját, mely je­lentősen különbözik az onnan nézve lélektelen európai léttől. Vas András andras.vas@mediaworks.hu KAPOSVÁR - Kipurgálja az em­bert - indokolta a kaposvári fo­tós, Klencsár Gábor, miért is uta­zott hét év után ismét Indiába. - Egy különleges világ, ahol né­hány nap után kizökken az euró­pai életritmusból, ellazul, egyfaj­ta relaxációs állapotba kerül. Eb­ben a tekintetben India különbö­zik a Távol-Kelettől, olyan, mint­ha metafizikai alapokon működ­ne. Egy materiális európai világ­ból érkezőnek ez elképesztő. Főleg az ország azon részei, me­lyet a kaposvári fotós ezúttal fel­keresett: 2008-ban jellemzően a himalájai részt járta be, október­ben viszont a klasszikus Indiát. Egy magyarországi hindu feleke­zet szerzetese szervezte az utat, s a vezető ismeretségének köszön­hetően a tizenhat fős csoport be­lekóstolhatott a valódi indiai min­dennapokba. A gép ugyan Delhi­ben landolt velük, ám onnét azon­nal Vrindavanba utaztak: a város­ba, ahol a legenda szerint Krisna gyerekeskedett.- És kiesik a klasszikus tu­ristaútvonalakból - tette hoz­zá Klencsár Gábor. - Egy szent város ötezer templommal, akad köztük olyan, ahol száz éve húsz szerzetes él, akik egész nap csak a Hare Krisnál-t éneklik öt-hat fős csoportokban váltva egy­mást. Mi is egy asramban, vagy­is egy szállást is nyújtó kolos­torban laktunk, azt ettük és it­tuk, mint a szerzetesek. Tányér helyett pálmalevélen kínálták az étel, agyagpohárban az italt. Egy ilyen helyen megszűnik az idő. Idehaza menekül az ember a múlt elől, s üldözi a jövőt, ott vi­szont mindenki a jelenben él. Persze egy európainak kell né­hány nap az akklimatizálódás­hoz, ám ha túlteszi magát a ren­geteg szeméten, az utcán kis- és nagydolgukat végző helybélie­ken - a fotós szerint olyan min­den, mint egy élethosszig tartó Sziget-fesztivál... -, s nem akar felülni az első hazafelé tartó re­pülőgépre, elkezdi áthatni az az óriási szabadság, melyet az öreg kontinensen sohasem fog megta­pasztalni.- Néhány nap alatt át lehet venni az életritmust - állította -, s akkor nem érdekli, hogy hat­hét órát késik, vagy éppen ki­marad a vonat. Az indiaiak nem idegeskednek, s ami szembetű­nő különbség, mindennek tud­nak örülni. A Bengáli-öbölben minden hajnalban ezrek várták Bolondos és dinamikus... a napfelkeltét, s az első sugara­kat őrjöngő taps és sikoltozás fo­gadta... A csoport vonattal járta az or­szágot - a vonalak általában leg­alább ezer kilométer hosszúak, emiatt sokat késnek -, jellemző­en éjjel utaztak, hálófülkékben. Vrindavanból a szomszédos Ag- rába mentek, ahol megnézték a Tadzs Mahalt, utána Varanasi kö­vetkezett.- Ez is szent város a Gangesz mellett - magyarázta -, a halott­égetés központja. A folyó itt szin­te fekete... A hinduk számára ez a világ legszentebb vize, melyből egyetlen csepp is képes megtisz­títani az ember lelkét a bűnök­től, s így megszabadulnak a halál utáni újjászületés gyötrelmeitől. S abban is hisznek, ha a partján hamvasztják el testüket és ham­vaikat a vizébe szórják, lelkűk végre a Nirvánába jut. Varázslatos és elmélyült... Meglepetésekkel teli... i Csodaszép India Ezek után a tea termeléséről el- híresült Darjeeling maga lehe­tett a felüdülés, a városban lerót­ták tiszteletüket Körösi Csorna Sándor sírjánál - a háttérben a Kancsendzöngával, melynek ge­rincén lelte halálát a hegymászó Erőss Zsolt... -, aztán Mayapur, vagyis a Gangesz-delta követke­zett.- Ez egy óriási terület, akko­ra folyóágakkal, hogy a budapes­ti Duna pataknak tűnne mellet­tük - folytatta Klencsár Gábor. - Volt olyan széles ág, mint a Bala­ton. Talán ezért is vette a bátorsá­got a kaposvári fotós, hogy a Va- ranasiban tapasztaltak ellenére - s hogy döglött állatokat vitt mel­lette a víz - megmártózzon a fo­lyóban...- Két hete, hogy hazajöttem, de nincs semmi bajom - mosolyo­don el értetlenkedésünkre. - Az ottaniak is megteszik nap, mint nap, nekem is bele kellett, hogy férjen. Persze azért amikor haza­jöttem a családhoz, egy hétig pró­báltam valamelyest elkülönülni afféle házi karanténban... A dzsungelból Puriba vitt a csa­pat útja: a Bengáli-öböl partján fekvő városban töltötte a legenda szerint „hiányzó éveit” Jézus, ahol a helyi szerzetesek tanították. A kaposvári fotós szerint bár láthatóan sok helyen nagy a sze­génység, mégsem éhezik senki. Akinek marad otthon étele, az ut­cán kínálja a rászorulóknak, s a szerzetesek is rengeteg ételt osz­tanak. Országos szociális háló he­lyett a helyi közösség gondosko­dik a rászorulókról.- Szövetségi állami szinten nagyjából semmi sem működik - mondta. - Minden területen más és más a szokás. Voltunk olyan ál­lamban, ahol lehetett utazni a vo­nat vagy a busz tetején, másutt ez tilos. Akadnak olyan helyek, ahol annyian ülhetnek az autó­ba, amennyien be tudnak prése- lődni, másutt szigorúan veszik a hivatalos adatot. A legnagyobb gond azonban mindenütt a sze­mét. Vidéken eddig jellemzően új- rahasznosuló-elbomló anyagokat használtak, Vrindavanban példá­ul mindenki agyagpohárból ivott, mostanra viszont feltűntek a mű­anyag poharak és nejlonzacskók, melyeket ugyanúgy eldobálnak, mint a természetes anyagokból készülteket, s emiatt rengeteg a szemét. Ami persze komoly be­tegségforrás is lehet. De ők meg­tanultak ezzel együtt élni, s nekik Európa a furcsa. Azt mondják, lé­lektelen - s nem biztos, hogy nincs igazuk... Ezúttal a kaposvári fotóst fotózták: mögötte a Tadzs Mahal Úgy éltek, mint mi száz éve- Szűk három hetet töltöttünk kint, de ezalatt is meg lehe­tett ismerni a helyiek minden­napjait - állította Klencsár Gá­bor. - Az asramok mellett lak­tunk családoknál is. melyek úgy élnek, mint száz évvel ez­előtt itthon is a famíliák: több generáció együtt. Az öregek osztják be a pénzt, a fiatalok­nak sok helyütt még mindig a szülők keresnek párt, még­hozzá horoszkóp alapján, s ál­lítják. az ilyen házasságok ki­lencven százaléka megmarad, míg melyek szerelemből köt­tetnek, a legtöbb esetben vá­lással végződnek... R!D@OD®C3$0®ciO#öaiíDS^lL Sfto^Stögi 0Dü(*@m rsstoftg EfetíMd: a Materiális , ■ |M ( f i. I I világból | |,| a relaxáciobá<

Next

/
Thumbnails
Contents