Somogyi Hírlap, 2015. november (26. évfolyam, 256-280. szám)
2015-11-12 / 265. szám
KITEKINTŐ .11 2015. NOVEMBER 12., CSÜTÖRTÖK Félidőnél a litvániai magyar légtérvédelmi kontingens szolgálata Tíznél több éles Gripen-riasztás A négy hónapos baltikumi légtérrendészeti misszió félidejéig több mint tíz éles riasztást kaptak a litvániai Siauliai repülőbázisra kitelepült magyar Gripenek. Múlt héten meglátogattuk a kilencvenfős kecskeméti kontingenst, a vadászgépeket egy nyitott rámpás légi fotózás erejéig az égbe is elkísértük. Hraskó István istvan.hrasko@mediaworks.hu Nagy nyüzsgés volt az MH 59. Szentgyörgyi Dezső Repülőbázison, bár amióta tart a magyar baltikumi misszió, ez megszokott kép, az An-2ó-os szállító repülőgépek hetente jönnek-men- nek Kecskemét és a légvonalban 1030 kilométerre lévő litvániai Siauliai között. Az augusztus vége óta kint lévő repülőműszaki állományt felváltó különítménynyel együtt most egy kisebb, újságírókból fotósokból, operatőrökből álló csapat is felszállhatott az egyik „Ancsára”, a Honvédelmi Minisztérium ugyanis háromnapos riportútra hívta az országos és helyi médiát. Mondjuk így, katonai kényelem közepette telt az út, az alvás számomra lehetetlennek bizonyult a pádon, de hát miért is ücsörögjek, ha nem veszik rossz néven a pilótafülke körüli kíváncsiskodást? Halmi Lajos főhadnagy, pilóta például elárulta, hogy 5500 méteren, óránkénti 230 csomós, azaz 430 kilométeres sebességgel szállunk, és hogy a ködös idő nem volt zavaró a felszállásnál, mert a látótávolság meghaladta a minimum 250 métert. A navigátor, Horváth János százados pedig igyekezett elmagyarázni, hogy is megy a levegőben való közlekedés. Nos, amit sikerült megérteni: a repülőnek a légiirányítás által megadott jelentőpontok között kell haladniuk, ezek korábban földi telepítésű rádióadók, vagy jól felismerhető tájékozódási pontok, például hidak, kereszteződések voltak, ma már inkább egyezményesen kijelölt GPS-koordináták. Az előre leadott, tervezett útvonal időközben módosulhat, ha a légirányító úgy dönt, hogy az időjárás és a légtérszerkezet (a „forgalom” nagysága) lehetővé teszi a rövidítéseket. Ilyenekből nem volt hiány Litvániába menet, gyakorlatilag légvonalban haladhattunk, és a húsz csomós hátszélnek és az „útlevágásoknak” köszönhetően a tervezett három óra 19 perc helyett két óra 30 perc alatt kiértünk, 700 kiló kerozint megspórolva. Litvánia negyedik legnagyobb városa, az északi, lett határhoz közel fekvő Siauliai történelme során sok tragédiát élt meg. A város egyik fő, bár a nagyközönség számára kevésbé látható-látogatható nevezetessége az 1991-ig a szovjet csapatok által használt hatalmas területű repülőbázis, amely 2004 óta ad helyet a NATO baltikumi légtérrendészeti missziójának. Szeptember 1-jé- től négy hónapon keresztül, azaz év végéig a kecskeméti MH 59. Szentgyörgyi Dezső Repülőbázisról ide áttelepült négy magyar Gripen biztosítja - az Észtországban lévő német Eu- rofighterekkel együtt - a balti államok légtérvédelmét. Amikor a kormány 2012-ben felajánlotta a magyar vadászgépek baltikumi szerepvállalását, még arra lehetett készülni, hogy a feladat „nem követel annál nagyobb teljesítményt, mint a honi légtér biztosítása” - ezt még Hen- de Csaba honvédelmi miniszter mondta a kontingens augusztusi kibocsátó ünnepségén. Tavaly az ukrán válság miatt azonban megváltozott a helyzet, és a NA- TO-nál kiemelt hangsúlyt kapott a Baltic Air Policing (BAP), tekintettel az orosz fél által elkövetett, növekvő számú légtérsértésekre is. Nyáron még arról szóltak a hé rek, hogy heti húsz éles riasztás is érkezett az előző, norvég-olasz küldöttséghez. Fekete Tamás alezredes, a siauliai-i magyar kontingens parancsnokától viszont megtudtuk: nekik eddig két hónap alatt csak több mint tíz ilyen bevetésük volt (közte egy éjszakai), többnyire az oroszok által üzemeltetett gépek miatt, de pontos számot nem közölt. Úgy fogalmazott, ez a mennyiség az előző váltások tapasztalataihoz viszonyítva lényegesen kevesebb, most „nyugisabb” a légtér. Ha viszont hozzátesszük, hogy itthon évente három-négy Alfa-riasztás az átlagos, akkor is szinte kizárólag azért, mert a polgári gépek pilótái műszaki okok vagy hanyagság miatt nem teremtenek kapcsolatot a légi irányítással, már kitűnik, a hazaihoz képest azért sűrűbb a Gripen-pilóták és a műszaki személyzet élete a litván bázison. A kinti éles riasztások képe vegyes. A magyarok rögtön az első napokban egy orosz An-26-os szállítógépet fogtak el, de azóta a paletta bővült például Szu-27-es vadászgéppel, Il-20-as elektronikai felderítőgéppel és Il-38-as tengerészeti járőrgéppel is. A Gripenek levegőbe emelkedésének okai is változóak: a légtérsértő gépek nem adnak le repülési tervet, nem rádióznak vagy nincs bekapcsolva idegen-barát felismerő rendszerük. Fekete Tamás parancsnok kérdésünkre, miszerint ez hogy fordulhat elő, szándékosságról vagy mulasztásról lehet szó, röviden annyit mondott: erről az információ nem jut el hozzájuk. Bárhogy legyen is, ilyen szituációkban a NATO német- országi hadműveleti központjában döntenek, a magyar Gripe- neket vagy a német Eurofighte- reket riasszák. Az elfogás során aztán a NATO-gépek megközelítik a célrepülőt, igyekeznek kapcsolatot teremteni vele, és kikísérik a légtérből. A magyarok egyébként az „átlagos hétköznapokon” se unatkoznak: berepülték szinte az ösz- szes baltikumi tartalékrepteret, gyakorolták az elfogást, a légi utántöltést, a tenger feletti repülést gumiruhában és a légi harcokat is. A sajtófotózást beleértve 230 repült óránál járnak, gyakorlatilag napi szinten felszáll- nak - árulta el Langó Viktor százados, pilóta, a hadműveleti központ parancsnoka.- Mindenképpen változatosak az itteni feladatok. Egy éles riasztás természetesen egy pilóta számára mindig egy „adrena- linfröccs”, hiszen gyorsan, biztonságosan és jól kell végrehajtani - mondta a százados. Ha már a hadműveleti parancsnok „adrenalinfröccsről” beszélt, pénteken a média munkatársainak is jutott ebből. Egy litván C-27 J Spartan szállítógépen volt lehetőségünk felmenni Gripeneket fotózni, de nem is akárhogyan. Miután megkaptuk a kéllő eligazításokat, némi bé- názás után sikerült magunkra csatolni a biztonsági hevedereket és elteltek a várakozás idegőrlő órái, kis csapatunk a levegőbe emelkedett. 1300 méteren rögzítettük a köteleket a gép padlójába, fekvő-, térdelő- és állósorba rendeződtünk, és akkor lenyílott a hátsó rámpa... Mire többünknek - de e sorok írójának mindenképpen - hirtelen eszébe jutott: „Tulajdonképpen hol is vagyok és mit csinálok?” De a feszültség hamar elmúlt, és már csak a hihetetlen látvány megörökítésére koncentráltunk, ahogy a két magyar Gripen és az Észtországból megérkező két német Eurofighter tíz percig repül kötelékben mögöttünk. Még nincs késő, időben felkészülhetünk a téli madárvédelemre Az éjszakai fagyok beköszöntővel ideje felkészülni a téli madárvédelemre, ami nem csak a nálunk telelő madarak etetéséből áll. Nagyon fontos az odúk, illetve itatok kihelyezése is. Vajda Piroska piroska.vajda@mediaworks.hu- A madarak téli etetése különös megfigyelési élményt jelent gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt. Ám a táplálék kihelyezését nem szabad elkapkodni - figyelmeztet a szakember. - Attól, hogy mi már fázunk, a madarak még nem, sőt etetni sem kell még őket. A természet egyelőre biztosítja számukra a kellő mennyiségű táplálékot. A fordulópont akkor jön el, amikor jégbevonat vagy hótakaró borítja a faágakat és a madarak nem férnek hozzá a kéreg alatt rejtőzködő rovarokhoz. Megtudtuk, a legtöbb madárnak naponta annyi táplálékot kell elfogyasztania, mint ameny- nyi a testsúlya. A szakember azt javasolja, hogy a madarak eltérő szokásait figyelembe véve lehetőleg több szinten, több féle etetőt helyezzünk ki. Az etetőasztalok az év jelentős részében alkalmasak, de Nem elég etetni a madarakat télen és esős időben jobb a fedett etető, ami a ragadozó madaraktól is védi a kisebbeket. Fontos, hogy a téli madáreleség is változatos legyen. Az olajos magvak mellé főtt krumplit, főtt rizst, száraz sajtot, vagy akár gyümölcsöket is adhatunk, de kenyeret semmiképp sem, mert az megdagad a madarak begyében, amitől el is pusztulhatnak. Nagyon hasznos a madárkalács is, ami állati zsiradékot tartalmaz, a téli időszakban erősíti a madarak immunrendszerét - hangsúlyozta Meizl Ferenc, aki szerint nem az etetés a kulcskérdés, hanem az, hogy odúk kihelyezésével biztonságos búvóhelyet teremtsünk a madarak számára. Az emberiség életformájának megváltozásával ugyanis jelentősen lecsökkent a madarak búvóhelyeinek száma. Napjainkban olyan házakat építünk, ahol nincs olyan búvóhely, ami teljes nyugalmat biztosít számukra. Ugyanakkor a szélsőséges időjárás is jelentős mértékben pusztítja a madárállományt - tette hozzá a klubvezető. Elmondta: a madárodúk kihelyezése ősszel a legaktuálisabb, ezért még pótolhatják azok, akik szeretnének bekapcsolódni a madárvédelembe. Mezil Ferenc arra is figyelmeztet, hogy az odúkat évente legalább kétszer ki kell takarítani. A szakembertől azt is megtudtuk, az sem mindegy, milyen fészekodút helyezünk ki udvarunkba. A röpnyílástól függően négyfélét különböztetünk meg. A röpnyílás mérete garantálja, hogy a nagyobb testű madarak ne zavarják a kisebbeket. Az „A” típusú odú röpnyílása 25 milliméteres. Ebben költ a kékcinke Ha elkezdtük, nem szabad abbahagyni A madarak gyorsan megszokják és számítanak az etetőhelyek táplálékkínálatára, évről évre akár messziről is visszatérnek a stabil etetők közelébe telelni, ezért ha váratlanul abbahagyjuk az eleség pótlását, rengeteg madarat hozhatunk nehéz helyzetbe. és a barátcinege. A „B” odú a leggyakoribb, ezekben húzódnak meg a környezetünkben élő széncinkék, örvös és kormos légykapók. Röpnyílása 32 milliméter. A „C” odú a kerti rozsdafarkú, szürke légykapó, vörösbegy, és a verebek kedvelt búvóhelye. „D” odú a búbosbankának és a szalakótának készül. Fontos az is, hogy az odúkat lehetőleg két méter fölötti magasságba helyezzük - részletezte a szakember. Végezetül a madáritató és fürdető kihelyezését hangsúlyozta, mert mint mondta, a madarak még nálunk is jobban szeretnek fürdeni, amit a legnagyobb hidegben is igényelnek.
